A kondizó nagyi pörgeti az orosz kampányt

2008.02.27. 13:41

Egy politikai plakátot sem látni Moszkvában, pedig vasárnap elnökválasztás lesz. Persze valójában nincs is igazi verseny, hiszen mindenki Dmitrij Medvegyev sima győzelmére számít. A Putyin által felkarolt politikus a választás kedvéért azért annyit megtett, hogy elment mosolyogni a konditeremben izzadó fejkendős nagymamákhoz. Az [origo] moszkvai beszámolója a láthatatlan kampányról.

Pévé dájtye, pazsalszta - ismételgettem magamban, miközben a busz felé közeledtem a reptér kijáratánál. A moszkvai ismerősömtől tanult - nem biztos, hogy fonetikailag helyesen lejegyzett - mondat azt jelenti, "adja tovább, kérem", és akkor kellett volna használnom, ha épp olyan buszra szállok, amelyen az utasok között kézről kézre járva jut el a jegy ára a sofőrhöz. Nem volt rá szükség, olyan járatot fogtam ki, ahol a felszálláskor kellett fizetni. Csak annyit kellett kinyögnöm, hova szeretnék menni, majd odaadtam valamennyi pénzt, a sofőr pedig a kezembe nyomott egy kártyát. Bár azt megúsztam, hogy oroszul kelljen megszólalnom, a jegy kezelésével meggyűlt a bajom, mert a lerobbant Ikarus-busz egy magyar viszonylatban egész modern beléptetőkapuval volt felszerelve, és nekem csak sokadszori próbálkozásra sikerült eltalálnom, hogyan kell beledugni a kártyát.

A közel egyórás út alatt feltűnt még néhány érdekesség. Egyrészt le kell számolni azzal a sztereotípiával, hogy az oroszok imádnak hatalmas szőrkucsmákat hordani. A reptéren ugyan láttam egy szigorú arcú kucsmás nőt, de a buszon már csak kötött sapkát viselő emberek utaztak. (Igaz, ennek az is lehetett az oka, hogy a fagypont környéki hőmérséklet enyhének számít az orosz télben.) Kiderült az is, hogy az oroszok ugyanúgy kerülik egymás tekintetét a tömegközlekedési eszközökön, mint ahogy az Budapesten (és nyilván még nagyon sok más városban) is szokás. A legtöbben az egyébként meglehetősen koszos ablakon bámultak kifelé, pedig nem volt sok látnivaló: építkezések követték egymást, néha pedig meg lehetett bámulni a szemközti sávban kialakult forgalmi dugókat.

Nem szavaz, mert "apolitikus"

Akadt még egy dolog, ami szembetűnő volt. Bár néhány nap múlva Oroszország megválasztja új elnökét, nem volt nyoma semmiféle kampánynak. Az út szélén ugyan sorakoztak egymás mellett az óriásplakátok, politikai hirdetést nem lehetett látni. Moszkvai ismerősöm szerint hiába is keresnék választási posztereket, legfeljebb olyanokkal találkozott ő is, amelyek arra buzdtják az embereket, hogy március másodikán menjenek el szavazni. Hasonló tapasztalatokat szereztem a belvárosban, a Barrikadnaja metrómegállónál is. Se plakát, se zászló, a találomra megszólított két huszonéves lánynak pedig először be sem ugrott, milyen választásról is van szó. Mikor jeleztem nekik, hogy a vasárnapi elnökválasztásra gondolok, egyikük megjegyezte, nem megy el szavazni, mert ő "apolitikus".

Forrás: Pethő András
Sztárok néznek a falakról, politikusok nem

A Sztálin-háznak nevezett hatalmas épület tövében lévő tér büféi körül rénézésre sok hozzá hasonló orosz választót lehetett találni. Ha alkoholról van szó, mindenkinek a vodka jut eszébe Oroszország hallatán, bár fél óra szemlélődés alapján is egyértelművé vált, hogy a sör is nagyon népszerű. A trafikok előtt sorban állnak, hogy megvehessék, és ott helyben meg is isszák. Akadnak, akik csoportosan, valamelyik bódénak támaszkodva söröznek, de vannak jó néhányan, akik magányosan, a járdán ácsorogva isznak.

Sima győzelem

Pedig elvileg hatalmas tétje van a vasárnapi választásnak, az oroszok ugyanis arról döntenek, hogy ki legyen az ország legerősebb politikai pozíciójának birtokosa. Egyúttal véleményt mondanak arról is, hogy helyesnek tartják-e az utóbbi nyolc évben Vlagyimir Putyin elnök által képviselt bel- és külpolitikát. A felmérések alapján a többség igennel válaszolna erre a kérdésre, és ezért minden bizonnyal simán nyerni fog a Putyin által is nyíltan támogatott Dmitrij Medvegyev, aki jelenleg a miniszterelnök első helyettese, valamint a Gazprom állami energiavállalat elnöke.

Forrás: Pethő András
Sör, víz és dohány

Moszkvai ismerősömtől tudom azt is, hogy nemcsak az utcáról, hanem lényegében a médiából is hiányzik a kampány. Politikai hirdetéseket például csak reggel hét óra előtt és késő este sugároznak, az állam által közvetlenül vagy magáncégeken keresztül ellenőrzött nagyobb tévécsatornák pedig egyértelműen Medvegyev mögött sorakoztak fel. Az egyes csatorna kedd este kilencórás híradójában a vezető hír ugyan nem róla szólt, hanem az olvadás miatt a tetőkről lezuhanó jégdarabok veszélyeiről, a műsor közepén egy külön blokkban foglalkoztak vele.

Mosoly és komolyság

Egy meglehetősen hosszú beszámolót adtak arról, hogy Medvegyev felkeresett egy nyugdíjasotthont, ahol a fejkendős nagymamák olyan ideális körülmények között laknak, hogy nem is tudják, a futógépekkel felszerelt konditeremben vagy pedig a számítógépszobában töltsék el az időt. Itt a politikus mosolygós arcát mutatta meg, majd következett két olyan tudósítás, amelyekben már komoly államférfiként jelent meg. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szerkesztők nem feledkeztek meg a többi jelöltről sem, a híradó végén egy-egy rövid bejátszás erejéig feltűnt a kommunista Gennagyij Zjuganov és a jelölése előtt alig ismert Andrej Bogdanov is.

Az erőviszonyok ismeretében senki nem fogja halálra izgulni magát a vasárnapi választáson: Medvegyev szinte biztosan tarolni fog, megszerzi a voksok több mint felét, és így nem lesz szükség második fordulóra sem. Ettől függetlenül azonban ez a láthatatlan kampány alkalmas fontos kérdések feltevésére. Hova jutott Putyin elnöksége alatt Oroszország és merre megy tovább Medvegyevvel? Tényleg olyan nagy veszélyben van-e a sajtószabadság és a demokrácia, ahogy az sokan kívülről látják, illetve láttatják? Mit változtatott az átlagemberek életében az elmúlt nyolc év és mit várnak ők a jövőtől? Ezekre keressük majd a választ a következő napok moszkvai riportjaiban.

KAPCSOLÓDÓ CIKK