Sokat fogyasztó Kína, változó klíma, bioüzemagyagok, üres raktárak - a legtöbbet emlegetett okok amik az élelmiszerár-emelkedéshez és az éhséglázadásokhoz vezettek. Felelősök azonban a mezőgazdasági fejlesztéseket évtizedekig elhanyagoló nemzetközi szervezetek, a piacaikat és termelőiket féltékenyen őrző fejlett államok és a pénzéhes tőzsdecápák is. Az agytrösztök az élelmiszerpiac felszabadítását szorgalmazzák, de ez hazavághatja az importnak kiszolgáltatott államokat, akiken a segélyek sem feltétlenül segítenek.

"A megfelelő élelemhez való jog az alapvető emberi jogok közé tartozik, minden embert megillet, a rendszeres, állandó korlátozás nélküli hozzáférés, akár közvetlenül, akár anyagi ellenszolgáltatásért cserébe, a mind mennyiségében, mind minőségében megfelelő és elégséges ételhez, amely illik a fogyasztó népcsoportjának kulturális hagyományaihoz, és amely hozzájárul a félelem nélküli élet fizikai, szellemi, egyéni és közös teljességéhez és méltóságához." Így határozta meg 2002-ben Jean Ziegler, az ENSZ akkori élelemjogi különmegbízottja az ételhez való jogot.

Az elmúlt hetekben, hónapokban a világ számos részében okoztak lázadásokat, utcai összecsapásokat az emelkedő élelmiszerárak. Egyiptomban utcai tüntetések robbantak ki, sztrájkokat szerveztek, amik egyes helyeken erőszakba torkolltak. Haitin a múlt hónapban kirobbant zavargásoknak hat halálos áldozata volt, de áprilisban jelentettek ezzel kapcsolatos utcai zavargásokat Marokkóból, Mauritániából, Madagaszkárról, Thaiföldről, Szenegálból. A héten Szomáliában tízezrek vonultak az utcákra, és hajigáltak köveket autókra, boltokra, az egyre dráguló élelmiszerek miatt, a Fülöp-szigeteken katonák őrzik az állami támogatással olcsón tartott rizs eladását.

Éhezés, étrendváltás és drága műtrágya

A kukorica ára 31, a rizsé 74, a szójáé 87, a búzáé 130 százalékkal emelkedett 2007 és 2008 márciusa között a Bloomberg és az ENSZ Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) BBC által idézett adatai szerint. A Világbank úgy becsüli, százmillióan süllyedhetnek még mélyebb szegénységbe, és több mint kétmilliárd embert érint a válság.

Az áremelkedések kedvezőtlen hatásainak különösen a jelentős élelmiszerimportra szoruló fejlődő országok vannak kitéve. Ezek - hogy vissza tudják fizetni nemzetközi hiteleiket - gyakran jól jövedelmező exportcikkek - kávé, cukornád, gyapot, mogyoró - termelésére álltak rá, és háttérbe szorult a napi létfenntartáshoz szükséges élelmiszer termelése.

A drágulást azonban nem csak a legszegényebbek érzik meg - jóllehet rájuk van a legsúlyosabb hatással: az emberek keresetük 80-90 százalékát költik élelmiszerre, míg a fejlett országokban ez az arány csak 10-15 százalékos -, hanem a gazdagabb országok lakói is. Olaszországban például a mediterrán étrend került veszélybe a tészta és a kenyérfélék árának emelkedése miatt - a tésztafélék egy év alatt 20 százalékkal lettek drágábbak. Egy, a The Guardian által idézett olasz felmérés szerint mind kevesebb tészta, kenyér- és zöldségféle fogy, és mind többet vásárolnak tojásból, csirkéből vagy épp készételekből. Azt ugyanakkor a kutatók is elismerik, hogy ennek részben a modern életvitel is az oka - nem jut elég idő megfőzni a hagyományos ételeket.

Az Egyesült Államokban, a The New York Times április beszámolója szerint, sok farmer újra a hagyományos trágyázási módra állt vissza, mivel az élelmiszerek iránti fokozott igény nyomán emelkedő termelés által felkorbácsolt kereslet kétszeresére, háromszorosára emelte a műtrágyák árait az utóbbi években. Az iowai kukoricaföldek mellett felhúzott sertéstelepeken keletkező trágya azonban messze nem pótolhatja a százszor hatékonyabb műtrágyát, amiből ráadásul ugyancsak hiány mutatkozik. A drágulás itt is elsősorban a szegényebb országokat sújtja: Afrikában számos terméshozam-növelő program került emiatt veszélybe, Indiában pedig, ahol állami támogatást biztosítanak a műtrágya felhasználásához, ez idén várhatóan 22 milliárd dolláros pluszkiadást jelent a költségvetésnek, szemben a 2004-2005-ös 4 milliárddal.

A bioüzemanyagtól a pénzéhes tőzsdecápákig

Az élelmiszerár-emelkedés hatásai szerteágazók, okai ugyancsak. A különböző szakértők, segélyszervezetek és agytrösztök leggyakrabban a feltörekvő gazdaságok - Kína és India - igényének növekedését, a bioüzemanyagok termelésének felfutását - az Oxfam brit segélyszervezet szerint 2025-re 600 millió embert taszítanak éhezésbe a kitűzött bioüzemanyag-felhasználási célok -, a lecsökkent raktárkészleteket és a klímaváltozás okozta kiszámíthatatlan időjárást sorolják ide - például az Ausztrália egyes részeit hat éve sújtó aszályt, amelynek nyomán az ország rizstermelése 98 százalékkal csökkent.

Vannak azonban más okok is. Jean Ziegler, az ENSZ idén áprilisban távozó élelemjogi különmegbízottja - aki a bioüzemanyagok termelését tavaly ősszel emberiség elleni bűntettnek nevezte - a spekulációs tőke élelmiszerpiacra való beáramlását is kárhoztatta. A volt különmegbízott szerint ezermilliárd dolláros veszteség keletkezett piaci spekulációk révén tavaly október és idén január között a világ tőzsdéin és a nagy befektetők, más jövedelmező piac híján, a mezőgazdasági nyersanyagokba, élelmiszerekbe - szójába, kölesbe, búzába, kukoricába - invesztálnak, igyekeznek kihozni a lehető legmagasabb profitot, és így felhajtják az árakat. Ziegler májusban hivatalba lépett utódja, Olivier De Schutter szerint a 2000-es évek elején még olajban és ásványkincsekben érdekelt befektetők 2007-ben az előző évhez képest már ötszörös mennyiségű tőkét forgattak élelmiszerekben.

Elhanyagolt mezőgazdaság

Az ENSZ gazdasági és szociális ügyekért felelős igazgatóságának munkatársai arra hívták fel a figyelmet, hogy el lehetett volna kerülni a válságot, ha - többek között - nem maradnak el hosszú időn keresztül a mezőgazdasági befektetések. Kathleen Abdalla, a fenntartható fejlődés osztályának vezetője szerint az élelmiszertermeléssel kapcsolatos fejlesztési támogatásokat éveken keresztül egyáltalán nem tekintették fontosnak, és a termelékenység nem követte a felfutó igényeket.

Ezt visszhangozta a France 24 televíziónak adott keddi interjújában De Schutter is, aki szerint a mezőgazdaságban 25 éve nem volt érdemi befektetés, elhanyagolták az ágazatot, a Világbank kiadásainak például 1980-ban még 30, 2007-ben azonban már csupán 12 százalékát tették ki a mezőgazdasági célú befektetések, és ehelyett - mert volt elég olcsó élelmiszer - hidakat és reptereket építettek.

Forrás: MTI

Schutter szerint az Élelmezésügyi Világprogram (WFP) és a FAO hiába jelezte a gondokat, a nemzetközi közösség vak volt. Nem úszta meg a kritikát a FAO sem, a szenegáli elnök a közlemúltban a szervezet feloszlatására szólított fel, mert alig tesz valamit a rászorulókért és maga is felelős a kialakult válságért.

Az élelmiszerár-emelkedések miatt saját állampolgárait óvó nagy termelő országok exportkorlátozó intézkedéseit erőteljesen kritizálta az USA, az EU és a Világbank, ám az Oxfam arra figyelmeztetett, hogy utóbbiak mélyen hallgatnak, ha saját exportjukról vagy termelőik támogatásáról van szó. Az élelmiszerválsághoz nagyban hozzájárult az élelmiszertermelést és exportot korlátozó szabályokkal, illetve a saját termelők állami támogatásával eltorzított piac - írta egy cikkében Angel Gurria, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) főtitkára.

Torzító támogatás, sorvasztó segély

A válság megoldását az élelmiszerpiac liberalizálásában és a mezőgazdasági befektetésekben látják. Az Oxfam szerint főleg a kistermelőkre és a nőkre fókuszálva kell elindítani ezeket a befektetéseket a fejlődő országokban, és el kell törölni az igazságtalan kereskedelmi szabályozást. Gurria szerint is esélyt nyújtanak a rekordárak ahhoz, hogy a kereskedelmet károsan befolyásoló támogatások eltörlésével megnyíljanak a mezőgazdasági piacok és termelési kapacitás szabaduljon fel. Ennek is vannak azonban veszélyei. A jelentős élelmiszer-importra szoruló országok ugyanis kedvezőbb áron szerezhetik be a támogatott termelők által kínált cikkeket, amelyek a támogatás eltörlésével jócskán megdrágulhatnak - figyelmeztet De Schutter, aki szerint fokozatosan kellene megszüntetni a sokat kárhoztatott szubvenciókat.

Forrás: MTI

A termelés felfuttatása azonban hosszas folyamat. Nehéz nagymértékben emelni a termelékenységet, a befektetéshez infrastruktúra is kell, aminek kiépítése időbe telik, korlátozott a megművelhető földterületek száma, és még meg kell várni amíg beérik a vetés.

A válság enyhítésében így nagy feladat hárul a segélyekre, ám ez könnyen visszaüthet. De Schutter szerint a korábbi nagy éhínségek során a segélyek elsorvasztották a helyi termelést, és hozzájárultak a mostani élelmezési problémákhoz is. Jellemzően ugyanis termelési feleslegüket szórták ki az éhező országokba a fejlettebb államok - gyakran ingyen -, ráadásul késve, olyan időszakban, amikor már a helyi termelők vetése is beérett, akik így nem tudták eladni termékeiket, és tönkrementek. A különmegbízott szerint gyorsabb segélyezésre, az élelmiszeradagok helyi beszerzésére van szükség.

"Az olcsó étel kora lejárt - mondta egy francia tévének adott interjújában - Az étel drága termék, a rászorulókat támogatni kell majd szociálisan, hogy megfelelő élelemhez jussanak.".