Suttyó gémerből lenne ajatollah Szadr

2008.07.11. 12:13

Mártír felmenők árnyékából lépett Irak legbefolyásosabb személyiségei közé Muktada asz-Szadr. A nem túl ígéretesen induló, Szaddámék és a síita klérus által mellőzött, az amerikaiak által lebecsült legkisebb fiút családtagjai lemészárlása, Szaddám elnyomása, kudarcba fulladt lázadások edzették ravasz taktikussá, és vele sorsközösséget érző szegény síiták emelték a magasba. Ügyesen kufárkodott apja örökségével, és elég merész volt ahhoz, hogy az USA-val is ujjat húzzon.

Vasszöget vertek a fejébe, majd felgyújtották - állítólag így végzett 1980-ban Szaddám Huszein Szajed Mohamed Bakir asz-Szadr iraki síita nagyajatollahhal. A befolyásos és népszerű síita vallástudós és filozófus egyebek mellett azt vezette le a Koránból, hogy a modern iszlám állam hatalma nem a klérustól, hanem a néptől származik, és az iszlám felfogás "elutasítja a monarchiát, ahogy a diktatórikus kormányzást is; ugyancsak nemet mond az arisztokrata rezsimekre, és olyan kormánytípust javasol, ami a demokratikus rendszer minden pozitív ismérvét magán viseli". Elméletét azonban nem dolgozhatta ki végleges formában. Nem csak a Szaddám-rezsim szemét szúrta, hanem a nedzsefi síita klérus politikától távolmaradó felfogásával is szemben állt. Ő volt a szadristák első mártírja.

Unokatestvére és tanítványa, Mohamed Mohamed Sadik asz-Szadr lett a második mártír. Ő nem elsősorban filozófiai eszmefuttatásaival, hanem gyakorlatiasságával szerzett híveket. Hosszú hallgatás után, a Szaddám-rezsim által alkalmasnak tekintett vallási személyiségként lett a nedzsefi al-Havza (befolyásos síita szeminárium, az iraki síiták vezető intézménye) irányítója, nagyajatollah. Állítólag formális megegyezést is kötött Szaddámékkal. Ám becsapta őket, nem a rezsim beépített embere lett, hanem felvirágoztatta a síita iszlám intézményeket, könyvtárakat és szociális szervezeteket, közelebb vitte a vallást az egyszerű emberekhez, amivel hatalmas népszerűségre tett szert a szegény, a hallgatag vallási vezetés által elhanyagolt hívőkben. Nem csoda, hogy 1999-ben - feltételezések szerint a rezsim utasítására - szitává lőtték két nagyobb fiával együtt Nedzsefben.

Mellőzött ostoba

Ilyen felmenők valószínűtlen örököse lett Mukatada asz-Szadr Szaddám Huszein 2003-as bukása után. Muktada az 1990-es években - apja és bátyjai árnyékában - gyakorlatilag ismeretlen volt, különösebben nem jeleskedett a vallási tanulmányokban, ellenségei - és a Szadrok némely szövetségesei is - egyenesen szellemi épségét is megkérdőjelezték. A Korán-órák helyett állítólag inkább számítógépes játékokkal múlatta az időt, egyik életrajzírója szerint emiatt Atari mollának csúfolták. Apja - meggyilkolása előtt - még véletlenül sem a huszonéves fiút jelölte meg szellemi utódjának, és anyagi örökséghez sem jutott. Feladata apja mozgalmának és a pénteki imáknak a biztonsági felügyelete volt. Jelentéktelensége folytán mind a rezsim, mind a síita klérus mellőzte, jóllehet szemmel tartották. Utóbbiak a rezsim bukása után sem tartották sokra, egy rendkívül sértő, körülbelül suttyónak fordítható jelzővel illették.

Talán emiatt van az, hogy a tréfás kedvűnek ismert apjával ellentétben, Muktada kimondottan komor stílust vett fel, Patrick Cockburn, az Independent iraki tudósítójának idén májusban megjelent róla szóló könyve szerint ezzel igyekszik elkerülni a suttyóság vádját. Magánbeszélgetések alatt ugyanakkor "üzleties, szeszélyes, és néha indulatos". "Ki nem állhatja, ha egy kérdést vagy egy tényt megismételnek... És ha a beszélgetés eltér az eredeti témától, akkor nagyon gyorsan visszatereli."

Vagy taktikus túlélő

Cockburn ugyanakkor tudatosnak értékeli a mellőzöttség elfogadását. Szerinte Muktada apja meggyilkolása után hajtotta végre az elsőt, a rá annyira jellemző taktikai visszavonulások közül. "Sem az iraki biztonsági erőket nem vádolta apja és fivérei megöletésével, sem nem játszott szerepet a gyilkosságokat követő, elszórt felkelésekben." Cockburn szerint magáévá tette Hemingway hősének elvét, az Akiért a harang szól című könyvből: a háborúban és a politikában a legfontosabb dolog a túlélés. A tudósító szerint asz-Szadr Irak nagy politkai túlélője.

Az biztos, hogy a felmenőiket a 12. imámig visszavezető Szadrok közül ő volt az, aki túlélte a Szaddám-rezsimet, és elég eltökélt volt ahhoz, hogy politizálni kezdjen. Bármennyire is valószínűtlennek tűnt sokak számára, végül ő vitte tovább az örökséget. Életben maradt harmadik bátyja nem érdeklődött a közügyek iránt, az apja által kijelölt vallási utódok közül az egyik Iránban élt, a másik pedig inkább az iraki síita klérus hallgatag, politikától magát távol tartó ágához húzott. Az International Crisis Group 2006-os Moktada-elemzése szerint annak köszönhette felemelkedését, hogy a rezsim bukása után felbátorodtak a mellőzött szegény síiták, akik őbenne találták meg vezetőjüket. Amikor 2003-ban Muktada előállt saját árnyékkormányával és a Mahdi hadseregével, mindenki meglepődött. Apjának majmolásával vádolták, és arra számítottak, hamarosan lehűl és visszavonul, mert nem követi majd senki. Nagyot tévedtek.

Hitszónok papír nélkül

Az amerikai megszállást követő felfordulásban vérszemet kaptak a Szaddám-rezsim alatt elnyomott síiták leghátrányosabb helyzetben lévő csoportjai, akik azonban sem az elnyomás ideje alatt néma, az emberektől távolságot tartó síita klérusban, sem a száműzetésből hazatérő politikai erőkben, sem a megszálló amerikaiakban nem láttak alternatívát. Annál inkább közelebb érezték magukhoz a Szaddám-rezsim alatt velük együtt elnyomásban élő, a klérus által is mellőzött, az amerikaiak által pedig egyenesen lebecsült Muktadát, akinek hátrányai így váltak előnyökké.

Forrás: Getty Images

Politikai hatalmát egy szedett-vedett szervezet élén kezdte kiépíteni. Populista módon kritizálta a tehetetlenkedő, a törvényes rendet fenntartani képtelen, hibát-hibára halmozó koalíciós megszállókat, az idegennek nevezett, száműzetésből hazatérő politikai vezetőket, és a köpönyegforgatónak bélyegzett klérust. Muktada ráérzett a híveit leginkább foglalkoztató ügyekre, és ugyan előszeretettel hívták a tudósításokban radikális hitszónoknak, ám minimális vallási képzettségével nem kimondottan a hitről szónokolt.

Libanoni példa

Inkább a megszállók és kollaborásnok megölésére szólított fel lapjában, az al-Hazvában, és az apja által újra bevezetett politikai kortesbeszédekre alkalmakat adó pénteki imákon. Gyűlöletkeltéssel és erőszakra uszítással vádolt újságja bezáratása nyomán 2004-ben véres felkelést robbantott ki és konflitkusba bonyolódott a megszállókkal. Ebben ugyan komoly veszteségeket szenvedett és többször is meghunyászkodott, de aztán újra és újra kezdte a harcot. Végül visszavonult és beleegyezett, hogy politikai eszközökkel harcol tovább a hatalomért. Hosszú távon ezzel is előnyöket szerzett: komoly hírnevet vívott ki, és azt is elkerülte, hogy letartóztassák.

"A szadrista mozgalom előbb békés ellenállást tanúsított, majd fegyveres ellenálláshoz, végül politikai ellenálláshoz folyamodott" - mondta 2006-ban az Al-Arabíjának. 2005-re a harcokban szerzett hírnevét kihasználva és a libanoni Hezbollah módszereit alkalmazva - katonáit és híveit a harc mellett szociális munkára utasította - akkora politikai tőkét kovácsolt, hogy a decemberi választásokon mozgalma 32 helyet szerzett a 275 tagú iraki törvényhozásban, és több önkormányzatban is komoly szerephez jutott.

Mozgalma által a mellőzött síiták is politikai képviselethez jutottak, és ő lett a királycsináló. Jelentős szerepe volt Núri al-Máliki kormányfővé választásában is. Politikai erejét azzal építette tovább, hogy mozgalmának embereit a szociális ellátásban fontos szerepet játszó minisztériumokba - egészségügyi, közlekedési, önkormányzati - juttatta be. Milíciája eközben Bagdad és Bászra jelentős részét ellenőrizte, és rendre összecsapott az amerikai és brit csapatokkal. Ezzel egyre nagyobb szálka lett az amerikaiak szemében.

George Bush amerikai elnök 2007-elején már a síita szélsőségesek jelentette, növekvő veszélytől igyekezett megszabadítani Bagdadot, amit asz-Szadr személyes figyelmeztetésnek vett. "Biztonságos helyre vittem családomat, még végrendeletet is hagytam, és folyamatosan változtattam lakhelyemet, úgy, hogy csak nagyon kevesen tudták, hol vagyok" - idézte Cockburn. Amerikai információk szerint Iránban bujkált. 2007 közepén azonban visszatért, és nyomban heves polgárháborúba bonyolódott síita vetélytársaival. Támogatói ugyanis elsősorban a városi, aluliskolázott, szegény sorsú síiták köréből kerültek ki, ám a síiták többsége nem követi. Már csak azért sem, mert harcos fellépése, és ügyes taktikázása politikai tekintélyét meghozta, ám vallási befolyását - be nem fejezett tanulmányai miatt - nem tudta kiteljesíteni.

Visszaütött a politika

A politikában igyekezett kerülni az együttműködést a megszállókkal, és próbált távol maradni a napi politizálástól  - egyfajta szellemi vezető szerepet alakított ki, ám hívei közül sokaknak okozott csalódást, hogy beállt abba a sorba, amelyet korábban annyira kritizált. Közös szerepvállalása a követői többsége által gyűlölt, magát a bagdadi Zöld Zónában meghúzó elittel visszaütött rá. Számos kisebb összecsapást, lázadást tulajdonítanak a mozgalomban dúló ellentéteknek, a vele szembeni elégedetlenségnek. Állítólag hívei felett nem mindig képes gyakorolni hatalmát. Az idén márciusi bászrai és bagdadi összecsapásokat - amelyek nyomán felborult a tavaly vállalt tűzszsünet - sokan úgy értékelték, hogy valójában nem bír övéivel.

Forrás: EPA

"Szadr támogatói bázisa országszerte gyengülni látszik, legfőképpen erőszakos fegyvereseinek akciói miatt, de nem kis mértékben azok miatt a szenvedések miatt, amelyek a polgári lakosságot érték az legutóbbi biztonsági hadműveletek során" - állította a Washington Postnak májusban a Szabad Európa Rádió iraki szakértője, Kathleen Ridolfo. Ridolfo szerint ráadásul azs-Szadr 60 ezres hadserege mítosz, és valójában a 2006-os csúcspont - tízegynéhány ezres fegyveres - után csökkenőben van a milícia létszáma.

Csekély vallási hitelét, és az erőszakos politizálás veszélyeit, úgy tűnik Muktada is felismerte. Tavaly decemberben kiadott egy rendeletet, amelyben arra utasítja híveit, hogy fordítsanak több időt a vallásra. Egyúttal bejelentette, beiratkozik a nedzsefi al-Havzába, hogy befejezze vallási tanulmányait. Babak Rahimi, az amerikai békeintézet síita politikai elemzője szerint ezzel ott igyekszik kiterjeszteni befolyását, ahol gyenge támogatottsággal bír. Rahimi szerint asz-Szadr vallási vezetőként próbálja konszolidálni és kiterjeszteni hatalmát, amely renkívül komoly hatással lehet az iraki belpolitikára.

Állítólag apja nyomdokain síita nagyajatollahi babérokra tör. Ebbéli minőségében fatvákat adhatna ki, meghatározhatná a vallási adókat, konszolidálná hatalmát, összehozná híveit, és egyedüli vallási vezetőjükként azonosíthatná magát. Mozgalma egy Irakban újfajta vallási-politikai mozgalommá válhatna, erősen központosított ütőképes fegyveres szárnnyal.

Úgy tűnik, tartózkodik a nyílt konfrontációtól, május végén beleegyezett, hogy az iraki kormányerők beléphessenek Bagdad általa ellenőrzött részébe: Szadrvárosba. Ám pár nappal később már tüntetésekre szólította fel híveit a tervezett amerikai-iraki biztonsági megállapodással szemben, amely révén hosszabb ideig maradna jelentősebb amerikai haderő az országban.

KAPCSOLÓDÓ CIKK