Papírtigris lett a világhatalmi elitklubból

2008.07.17. 18:35

Tele vannak pénzzel, ők járnak a legjobb kocsikkal, ők buliznak a legfelkapottabb helyeken, de annyira el vannak foglalva magukkal, hogy észre sem veszik, már vannak náluk sokkal menőbbek is a környéken. Valami hasonló játszódott le a világpolitikában is, az egykor elitklubnak számító G8-csoport ugyanis ma már fogatlan oroszlánnak számít. Kína és India nélkül már egy lépést sem tehetnek, de talán másoknak is helyet kellene szorítaniuk az asztalnál. Vajon kik lehetnek azok?

Klímaváltozás, élelmiszerválság, rekord olajár, AIDS, terrorizmus, Zimababwe - néhány téma azok közül, melyeket kiemelten fontosnak tartottak a japán Hokkaido szigetének egyik erdei luxusszállodájában megrendezett G8-csúcs résztvevői, még ha kézzelfogható eredménnyel kecsegtető megállapodást nem kötöttek is egyikkel kapcsolatban sem. További hasonlóság a felsorolt témák között, hogy az általuk elsődlegesen érintett országok képviselői egyáltalán nem vagy csak vendégként, korlátozott számú megbeszélésen vehettek részt a világ legnagyobb hatalmú vezetőinek tanácskozásán. Pedig a világgazdaság folyamatai értelmezhetetlenek Kína és India nélkül, és nem sok értelme van olajról beszélni a legnagyobb kitermelő országok megkérdezése nélkül vagy éppen Zimbabwe helyzetére megoldást keresni afrikai résztvevők nélkül.

A G8 elnevezést hagyományosan a következő módon értelmezik: a világ hét legfejlettebb ipari állama (az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britania, Németország, Franciaország, Olaszország, Japán) plusz Oroszország. A bruttó hazai össztermék (GDP) alapján ez a meghatározás nagyjából a helyén is van, egyetlen fontos kivétellel - Kína a negyedik a világranglistán, míg Kanada csak a kilencedik. Hasonló a helyzet, ha a katonai erőt jelképező, hadászati célú kiadások világranglistáját nézzük meg: Kína itt is a negyedik, Kanada a tizennegyedik. A világ nukleáris fegyverarzenáljának 95-98 százaléka a G8-országok kezében van.

Kimaradtak a XXI. század országai

Amikor az 1973-as olajválságot követően az amerikai, brit, nyugatnémet, francia és japán vezetők először találkoztak, Kínában még szigorú tervutasításos gazdaság működött, Indiában pedig az évi 3,5 százalékos gazdasági növekedést "hindu modellnek" nevezték, szemben a gazdasági robbanás időszakában járó kistigrisekkel. Azóta azonban mindkét ország globális nagyjátékossá lépett elő. A kínai GDP több mint tízszeresére nőtt 1978 óta, és jelenleg is a világ negyedik leggyorsabban növekvő gazdasága, évi 11,5 százalékos növekedéssel, és India is régen túl van a hindu korszakon évi 8-9 százalékos növekedéssel - jelenleg a világ tizenkettedik legnagyobb gazdasága.

Mindez már önmagában is elég lehetne az elitklubba kerüléshez, van azonban három további fontos tényező. Az egyik, hogy a G8 egyre több olyan problémával foglalkozik, amelyek szorosan összefüggnek a két ázsiai ország döbbenetes növekedésével. 1990-ben Kínában 8,9, Indiában 9,7 százalékkal nőtt a középosztálybeliek száma, 2008-ban ugyanez a ráta 70, illetve 30 százalék. Ezzel olyan mértékű megnövekedett fogyasztási igény jár (mind mennyiségben, mind minőségben), ami az International Food Policy Research Institute kutatói szerint a legfontosabb tényező az élelmiszerárak drasztikus növekedésében, de még a Világbank is a második legfontosabb helyre sorolja a bioüzemanyagok terjedése mögött. A középosztályosodás pedig természetesen más területeken is növekvő fogyasztási igénnyel jár. A 200 dolláros hordónkénti olajár felé a legnagyobb lökéseket India és Kína rohamosan növekvő energiaéhsége adja, utóbbi országban 1996 és 2006 között megduplázódott az olajfogyasztás.

Forrás: Getty Images
A világtól elzárva tanácskozik az elitklub

A második fontos tényező az Indiában és főleg Kínában felhalmozódó óriási devizatartalék. A G7-országok (vagyis Oroszország nélkül) átlagosan 226 milliárd dollár devizatartalékkal rendelkeznek, ha pedig Japánt is leszámítjuk, az összeg mindössze 98 milliárd dollár. Ehhez képest még Indiában is jelentős a külföldi valuta összege (310 milliárd dollár), a Kínában felhalmozódó 1796 milliárd dollár nélkül azonban meglehetősen kis hatékonyságú vitákat lehet folytatni a nemzetközi pénzügyekről. 

A harmadik pedig, amiért a két országnak helye volna a leghatalmasabbak között, az a számukra felvázolt jövő. Kína évszázada jön, India évszázada jön - ezek a jóslatok szinte már közhelyszerűen épültek be a köztudatba. Shujie Yao, a University of Nothingam professzorának tanulmánya szerint ha Kína jelenlegi növekedési üteme folytatódik, 2038-ra előzi meg az Egyesült Államok gazdaságát, Japánt pedig már 2018-ra.

A Goldman Sachs ugyanezt jósolja India és az Egyesült Államok viszonylatában 2043-ra. A szubkontinens növekedési üteme ugyan jelenleg is lassabb, és az előrejelzések szerint a későbbiekben sem éri majd el Kínáét, mégis van két óriási előnye vetélytársával szemben. A világ második legnagyobb angol nyelven beszélő népességét mondhatja magáénak, és a demográfiai folyamatok is mellette szólnak: a népesség ötven százaléka 25 év alatti, szemben a túlnépesedés ellen bevezetett egygyermekes családpolitika miatt rohamosan elöregedő kínai társadalommal.

Természetesen számos buktató áll mindkét ország előtt (óriási társadalmi ellentétek, a környezetszennyezés brutális mértéke vagy éppen a törékeny politikai rendszer), de ha a jóslatoknak csak egy része válik be, a leghatalmasabbak csoportjába való belépőnek az is bőven elegendő.

Nem mindig a legfejlettebbek a legfontosabbak

A trónkövetelők közé tartozik  Brazília is, mely a GDP-világranglistán jelenleg a tizedik helyen áll. Éves növekedése ugyan csak a fele az ázsiai országoknak, de még így is jelentősen megelőzi a G-országok alig 2 százalék feletti átlagát, és 202 milliárd dollár devizatartalékkal is rendelkezik. Gazdasága nem rejt akkora lehetőségeket, mint az ázsiai országoké, kevesebb cikkben is nevezik "Brazília évszázadának" a XXI. századot, néhány ütőkártyája azért így is van.

A világ ötödik legnépesebb országa a mezőgazdaságban már így is meghatározó játékos a globális sakktáblán, a közelmúltban pedig jelentős olajtartalékokat fedeztek fel az országban, amelyek szakértők szerint akár a világ harmadik legnagyobb mezői is lehetnek. A hatalmas esőerdőkkel rendelkező ország a környezetszennyezéssel egyre hangsúlyosabban foglalkozó G8 számára ebben a témában is fontos partner lehetne, ráadásul, mivel gazdasága egyértelműen kiemelkedik a kontinensen belül, egész Dél-Amerikát képviselhetné. (Igaz, akárcsak az ENSZ Biztonsági Tanácsában való állandó helyért vívott küzdelemben, ezzel kapcsolatban is lenne egy-két szava a regionális vetélytárs Argentínának.) Brazília tehát súlyos problémái - az aggasztó méretű bűnözés és a gyenge színvonaló oktatási és egészségügyi rendszer - ellenére is érvelhetne amellett, hogy helyet kapjon a világ vezetői hatalmainak asztalánál.

Miután egyre többen jutnak arra a következtetésre a drasztikusan növekvő olajár kapcsán, hogy ezúttal nem spekulációk által gerjesztett, hamarosan kidurranó lufiról van szó, hanem valóban ennyivel növekszik a kereslet, amit nem tud ilyen ütemben követni a kitermelés, a G8 is közleményt adott ki, mely szerint "közös erőfeszítésre van szükség a mélyen fekvő problémák feltárására és a problémák orvoslására". Ehhez pedig ésszerű lenne felvenni egy országot a fő olajtermelők közül. Az elitklubhoz méltó választás lehetne a világ első számú olajtermelője, a világ olajtermelésének egynegyedéért felelős Szaúd-Arábia.

Forrás: Getty Images
Ellentüntetés nélkül nincsen G8-csúcs

A leginkább kényes pontnak egy afrikai állam felvétele tűnik az elitklubba. A legutóbbi csúcson például még a brutális jogsértéseket és választási csalásokat elkövető zimbabwei rezsimet egyértelműen elítélő határozatban sem sikerült megállapodni, nemhogy konkrét cselekvési tervben. Mivel az Afrikai Unió még nincsen azon az integrációs szinten, hogy képes lenne egységes erőként fellépni, a választás még leginkább Dél-Afrikára eshet, mely a földrész messze legfejlettebb gazdaságú országa.

A döntés több oldalról is támadható lenne, mert Dél-Afrika saját problémáival is rendkívül nehezen birkózik meg a bűnözéstől kedzve a súlyos AIDS-járványig, és Zimbabwe ügyében eddig nem sikerült különösebb eredményt felmutatnia, és bár a többi tagállam világgazdasági súlya sem egyenlő, Dél-Afrika ebben a tekintetben különösen kilógna a sorból. Az ország a GDP-világranglistán mindössze a harmincadik, vagyis felvételével már aligha lenne tartható a világ legfejlettebb ipari országai elnevezés. Abban azonban, hogy az elitklubra ráfér a vérfrissítés, több tekintélyes lap - az Economist, a Daily Telegraph, a Le Monde vagy a Neue Zürcher Zeitung - is egyetért, bár komoly reményeket ők sem fűznek a gyors átalakuláshoz.

KAPCSOLÓDÓ CIKK