Elhunyt Alekszandr Szolzsenyicin orosz író

Vasárnap este Moszkvában elhunyt Alekszandr Szolzsenyicin világhírű orosz író. A Gulag-szigetcsoport és az Ivan Gyeniszovics egy napja szerzője 89 éves volt. A pályája elején a szovjet rendszer kíméletlen kritkusa amerikai száműzetésében a nyugati erkölcsöt támadta, hazatérve a felemés orosz demokráciát. Utolsó nagyobb lélegzetvételű művet 2000-ben írt.

Halálhírét fia közölte az ITAR-TASZSZ hírügynökséggel. Beszámolója szerint édesapja otthonában, szívelégtelenségben halt meg helyi idő szerint nem sokkal éjfél előtt.

A Nobel-díjas író már hosszabb ideje betegeskedett - magas vérnyomása volt -, de aktívan dolgozott. Feleségével, Natalja Dmitrijevnával összegyűjtött művei 30 kötetes kiadásán munkálkodott.

Dmitrij Medvegyev orosz elnök az író halálhírének vétele után azonnal részvétét fejezte ki Szolzsenyicin családjának.

Frontról a gulágra

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin 1918. december 11-én Kiszlovodszkban született. Rosztovban járt egyetemre - matematikát és fizikát tanult -, majd tüzértisztként szolgált a II. világháborúban. Bátorságáért kitüntették, de egy magánjellegű levele miatt, amelyben Sztálint bírálta, 1945-ben letartóztatták. 8 évig volt a Gulágon, mielőtt belső száműzetésbe küldték volna Kazahsztánba. Tizenegy év után rehabilitálták.

Ezt követően kezdett írással foglalkozni, legfőbb műveiben a munkatáborokban szerzett élményeit dolgozta fel. Hírnevet a Sztálin halála utáni enyhébb politikai légkörben szerzett Hruscsov idején, az Ivan Gyeniszovics egy napja című 1962-ben megjelent novellájával. A témáról nagyregényt is írni kezdett, A Gulag-szigetcsoportot.

Túlzottan pesszimista

Írásaiban élesen bírálta a szovjet rendszert, ám Hruscsov leváltása után egyre komolyabb kritikák érték az Orosz Írószövetségben - túlzottan pesszimistának, és kommunista-ellenesnek tartották. Művei a hatvanas évek közepétől emiatt inkább már csak külföldön jelentek meg. 1970-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, de nem ment el az átadóra, mert attól tartott, nem térhet vissza hazájába.

Amikor 1973-ban a szovjet börtöntáborok világát bemutató Gulag-szigetcsoport első kötetét kiadták Nyugaton, hazájában árulóvá kiáltották ki, majd a következő évben megfosztották szovjet állampolgárságától, és kiutasították.

Kritikus

Ezután Svájcban, Németországban, majd az Egyesült Államokban, Vermontban élt és alkotott. Itt fejezte be a Gulag-szigetcsoportot. Visszavonultan élt, de ekkoriban már elsősorban a nyugati erkölcsi korrupciót támadta.

Hazatérése rendhagyó volt, eleve nem azonnal, hanem csak két évvel a Szovjetunió felbomlása után tért vissza szülőföldjére, ráadásul az orosz Távol-Keleten keresztül, lassan, szárazföldön. Hazatérve az orosz parlametnben közölte, az oroszok nem demokráciában élnek.

A politikusokat rendre korruptnak bélyegezte, televíziós szereplései alkalmával rosszallóan beszélt hazájáról, amely előbb gyalázta, majd keblére ölelte.

Kései, az orosz jövőt boncolgató munkái sok vitát váltottak ki. Utolsó jelentős műve a 2000-ben kiadott Együtt a zsidóság orosz társasalomban és a forradalomban betölött szerepét vizsgálta. Tavaly Vlagyimir Putyin elnöktől Állami Díjat kapott.

Az írót augusztus 6-án, szerdán temetik, földi maradványait - kívánságának megfelelően - a moszkvai Donszkoj-kolostorban helyezik örök nyugalomra. Búcsúztatását kedden az Orosz Tudományos Akadémia épületében tartják.