Eltemették Alekszandr Szolzsenyicint

Vágólapra másolva!
Eltemették Alekszandr Szolzsenyicin világhírű orosz írót Moszkvában. A Gulag-szigetcsoport és az Ivan Gyeniszovics egy napja szerzője 89 éves volt, vasárnap hunyt el. A pályája elején a szovjet rendszer kíméletlen kritkusa amerikai száműzetésében a nyugati erkölcsöt támadta, hazatérve a felemás orosz demokráciát. Utolsó nagyobb lélegzetvételű művet 2000-ben írt.
Vágólapra másolva!

Végső nyugalomra helyezték a moszkvai Donszkoj-(Doni)-kolostor temetőjében Alekszandr Szolzsenyicin Nobel-díjas írót, az orosz XX. század emblematikus alakját, aki életének 89. évében hunyt el vasárnap. A kolostor Nagy Templomában szerda reggel kilenc órakor kezdődött gyászszertartáson, illetve a temetésen mintegy ezren vettek részt, köztük Dmitrij Medvegyev elnök, - aki megszakította igen rövid szabadságát, hogy búcsút vehessen az írótól -, valamint számos más ismert politikus és kulturális személyiség.

Ravatalánál kedden, az Orosz Tudományos Akadémia dísztermében az özönvízszerű esőzés ellenére több ezren rótták le tiszteletüket, és ott volt köztük Vlagyimir Putyin kormányfő is. A kolostor egyik templomának oltárfala mögött lévő sírhelyet maga Szolzsenyicin választotta ki öt évvel ezelőtt. A Donszkoj-kolostor első templomát 1591-93 között építették, és később számos ismert személyiséget temettek itt el. Itt nyugodott 1994-ben történt magyarországi újratemetéséig Bethlen István, Magyarország 1921-31 közötti miniszterelnöke, aki orosz fogságban hunyt el.

A Nobel-díjas író már hosszabb ideje betegeskedett - magas vérnyomása volt -, de aktívan dolgozott. Feleségével, Natalja Dmitrijevnával összegyűjtött művei 30 kötetes kiadásán munkálkodott. Dmitrij Medvegyev orosz elnök az író halálhírének vétele után azonnal részvétét fejezte ki Szolzsenyicin családjának.

Szolzsenyicin hírnevet, a Sztálin halála utáni enyhébb politikai légkörben szerzett Hruscsov idején, az Ivan Gyeniszovics egy napja című 1962-ben megjelent novellájával. A témáról nagyregényt is írni kezdett, A Gulag-szigetcsoportot. Írásaiban élesen bírálta a szovjet rendszert, ám Hruscsov leváltása után egyre komolyabb kritikák érték az Orosz Írószövetségben - túlzottan pesszimistának, és kommunista-ellenesnek tartották. Művei a hatvanas évek közepétől emiatt inkább már csak külföldön jelentek meg. 1970-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, de nem ment el az átadóra, mert attól tartott, nem térhet vissza hazájába.

Amikor 1973-ban a szovjet börtöntáborok világát bemutató A Gulag-szigetcsoport első kötetét kiadták Nyugaton, hazájában árulóvá kiáltották ki, majd a következő évben megfosztották szovjet állampolgárságától, és kiutasították. Ezután Svájcban, Németországban, majd az Egyesült Államokban, Vermontban élt és alkotott. Itt fejezte be A Gulag-szigetcsoportot. Visszavonultan élt, de ekkoriban már elsősorban a nyugati erkölcsi korrupciót támadta. Az író két évvel a Szovjetunió összeomlása után tért vissza hazájába. Tavaly Vlagyimir Putyin elnöktől Állami Díjat kapott.