A feleségek tűzbe hozták a republikánusokat

Töröltek minden látványos programot a republikánusok elnökjelölő konvenciójának első napján, az [origo] tudósítójának azonban így is voltak érdekes tapasztalatai. Találkozott egy szénbányászból lett alelnökjelölttel, követett egy üres koporsót, kifaggatta Sam bácsit, és végighallgatta a férjét dicsérő first ladyt. Napló a republikánus párt gyűléséről.

12:45 - A szénbányász útja a Fehér Házba
(az időpontok helyi idő szerint értendők - a szerk.)

Az [origo] munkatársa megtévesztette az egyik amerikai alelnökjelöltet. Tudósítónk egy fényképezőgéppel a nyakában, kezében egy tollal és egy ajándékba kapott, Associated Press feliratú jegyzettömbbel mászkált Minnesota állam törvényhozási épületének tövében, amikor odalépett hozzá két középkorú nő. A füzet alapján azt gondolták, hogy munkatársunk a neves amerikai hírügynökségnek dolgozik, és ezért akartak vele mindenképp beszélni. Kicsit csalódottak voltak, amikor megtudták, hogy legfeljebb a magyar olvasókhoz juthat el a mondandójuk, de ez végül nem tántorította el őket.

Egyikük, egy ötvenes éveiben járó, szemüveges asszony úgy mutatkozott be, hogy ő Alyson Kennedy, a Szocialista Dolgozók Pártja alelnökjelöltje. Csak névrokonságban van a híres demokrata dinasztiával, korábban szénbányászként dolgozott, legutóbbi munkahelye pedig egy ruhagyárban volt. Programjuk egyik legfontosabb eleme az, hogy kivonnák katonáikat nemcsak Irakból, de Afganisztánból, Európából, és gyakorlatilag mindenhonnan, mert szerintük ennek mindenki örülne a világon. Bár a CNN választási összesítésében még csak nem is szerepel a Szocialista Dolgozók Pártja, Alyson Kennedy szerint "nagyon sikeresek". A Minnesota állam törvényhozási épülete előtt pedig azért jelentek meg hétfőn délben, hogy részt vegyenek a városban zajló republikánus konvenció elleni tiltakozásban.

13:00 - Vonulás az elefánthoz

"Bocsánatot kérek a kormányom miatt", "Vonuljon ki az USA Irakból!", "McCain egyenlő Bushsal" - ilyen és még sok más, a jelenlegi elnököt és pártját bíráló táblával gyűltek össze a demonstrálók a St. Paul-i törvényhozás előtti parkban. A helyi lap, a Star Tribune becslése szerint mintegy tízezren jelentek meg, ami jócskán elmaradt a szervezők ötvenezres várakozásától. Így is hosszúra nyúlt azonban a menet, amely a parkból a néhány mérföldre lévő Xcel Energy Centerhez, a republikánus konvenció helyszínére indult.

A legtöbben háborúellenes jelszavakat skandáltak, és volt egy csoport, amely egy amerikai zászlóba burkolt koporsót tolt maga előtt. Közvetlenül mögöttük katonai egyenruhába öltözött demonstrálók haladtak. "Irakban szolgáltam utoljára, de már nyugdíjba mentem" - mondta egyikük, egy Mary Horgan nevű középkorú nő az [origo] tudósítójának. "Nem azért ellenezzük ezt a háborút, mert félünk, hanem azért, mert erkölcstelennek és illegálisnak tartjuk" - közölte az asszony, aki kérdésünkre hozzátette, a koporsó üres, viszont a mellette sétáló idős férfi elvesztette a fiát az iraki háborúban.

Három tüntető fehér maszkban sétált, kicsit elszakadva a tömegtől. Amikor munkatársunk megkérdezte egyiküket, hogy miért viselik az álarcot, a nő nem mondott semmit, csak felemelte a hasán lógó táblát, amelyen egy név, két szám (életkor és egy dátum), valamint egy hely (Irak) szerepelt.

A felvonulás szigorú rendőri biztosítás mellett zajlott. A mellékutcákat rohamsisakos, pajzsos rendőrök zárták le, akik botokat tartottak a kezükben. A demonstrálókat a republikánus konvenciónak otthont adó épületnél tucatnyi ellentüntető várta, akik "Engedjétek a katonáinkat győzni" feliratú táblákat tartottak. Egyikük, egy idős, baseballsapkát és napszemüveget viselő férfi, az [origo] tudósítójának azt mondta, nem tudja, hogy a felvonulók pontosan mit akarnak, de szerinte meg lehet nyerni az iraki háborút. Neve közléséhez nem járult hozzá, de azt elárulta, hogy a republikánusokat támogatja, és kedveli John McCaint.

A felvonulók közben elkanyarodtak a konferenciaközpont előtt, és túlnyomó többségük ugyan békésen demonstrált, de a tüntetés végén a rendőrség letartóztatott több mint 280 embert randalírozás miatt. Az [origo] tudósítója a felvonulás során nem tapasztalt rendbontást, de a Star Tribune beszámolója szerint a demonstrációt követően többen is kirakatokat törtek be, és ekkor léptek közbe a rendőrök.

14:30 - Biztonsági ellenőrzés

A St. Paul-i Xcel Energy Center ezekben a napokban az Egyesült Államok egyik legjobban őrzött épülete. A környéken az utcák le vannak zárva, nagyjából három méter magas fémkerítéseket húztak fel, és az érkezőknek több biztonsági ellenőrzésen is át kell esniük. A rendőrök és biztonsági emberek mellett feltűnnek a titkosszolgálatosok is. A hatóságok ugyanakkor nem teljesen következetesek. Az utolsó ellenőrzési pontnál ki volt függesztve egy tábla, amely szerint nemcsak kést, fegyvert és egyéb veszélyes eszközöket nem szabad bevinni, hanem hátizsákot, videokamerát és nagyobb méretű kameraobjektíveket sem. Ehhez képest szó nélkül átengedték az összes hátizsákot.

15:15 - A kalaposok gyűlése

A republikánusok egy egyébként jéghokipályaként használt arénában tartják elnökjelölő konvenciójukat. A több déli államot fenyegető Gustav hurrikán miatt hétfőn töröltek minden látványos programot és nagyobb beszédet, de délután így is nagy volt a mozgás a teremben. Sok delegált egyenruhában - világos cowboy-kalapban és farmeringben - érkezett.

Így jelentek meg a texasiak is, akik kénytelenek voltak nélkülözni korábbi kormányzójukat, George Bush elnököt, aki lemondta hétfőre betervezett beszédét, hogy a hurrikánra tudjon koncentrálni. "Megértem, hogy nincs itt, neki az emberek biztonságának a garantálása a legfontosabb feladata" - mondta az [origo]-nak Linda Howell, egy Texas állambeli Sugarlandből érkezett küldött. Kérdésünkre, hogy vajon a hurrikán miatti programváltozás hátrányt jelent-e a kampányban, megrázta a fejét. "A demokraták szeretnék, hogy így legyen, de ez nem fogja érinteni a pártot" - mondta a pártjelvényeit büszkén mutogató nő.

15:30 - A terhesség-gate

"A külvárosokban dől el ez a választás" - erre a kinyilatkoztatásra lépett be az [origo] tudósítója arra a tájékoztatóra, amelyet Bush 2004-es kampányának vezető stratégája, Matthew Dodd tartott külföldi újságíróknak. A jelenleg az egyik nagy tévéhálózat, az ABC szakértőjeként dolgozó Dodd arról beszélt, hogy a középosztály döntésén múlik majd, ki lesz a Fehér Ház következő lakója. Ezzel a véleményével nincs egyedül, az [origo] munkatársa is többször találkozott már azzal a nézettel magánbeszélgetések során, hogy a választás egyik legfontosabb szereplői az úgynevezett "soccermom"-ok, vagyis azok a rendezett életet élő, külvárosban lakó anyukák, akiknek egyik legfontosabb dolguk az, hogy gyerekeiket fociedzésre vigyék.

Dodd a legtöbb kérdést azzal a hírrel kapcsolatban kapta, hogy hétfőn kiderült, gyermeket vár McCain alelnökjelöltje, Sarah Palinn 17 éves lánya. Erre azért kapták fel sokan a fejüket, mert az alig ismert alaszkai kormányzóról, a jelölése utáni első napokban épp olyan kép kezdett kialakulni, hogy egy konzervatív értékeket valló mintacsalád mintaanyukája. Dodd azt mondta, ez még nem gond, de ha kiderül még néhány hasonló dolog, akkor az már idegessé teheti McCain embereit.

16:15 - Találkozás Sam bácsival

"Az ország az első" (Country First) - ez a felirat fut végig a korláton a konferenciaterem első szintjén. Akadnak delegáltak, akik annyira szeretik az országot és pártjukat, hogy a mellkasukon olyan szívalakú, az amerikai zászlót idéző jelvényt viselnek, amelyen kis lámpák villognak. Egy idős férfi Sam bácsinak (az Egyesült Államokat megtestesítő képzelt személy) öltözött, és csíkos, csillagos ruhájában, kalapjában sétálgatott a tévéstábok és küldöttek között. Colorado államból érkezett, épp onnan, ahol múlt héten a demokraták tartották a konvenciójukat. "Látványos volt nagyon, de Obama nem mondott semmit" - értékelte röviden a Bill Barnekow nevű férfi, aki korábbi konvenciókon maga is delegált volt, de most csak vendégként érkezett.

Közben a színpadon egymást váltották a felszólalók, de csak formaságokról beszéltek, tartották magukat ahhoz, hogy a hurrikán miatt nem politizálnak. Egyedül Kevin McCarthy kaliforniai képviselő próbálkozott meg valami hasonlóval, amikor kijelentette, hogy "a republikánusok az amerikai olajban bíznak", valamint hogy "az amerikaiak a legjobbat érdemlik". Utóbbi megjegyzéséért egész nagy tapsot is kapott.

16:45 - Nők a pult mögött

A hétfői nap az első nagy örömujjongást az váltotta ki a delegáltakból, amikor színpadra lépett Laura Bush, az elnök felesége. Mindenki felállt a teremben, még az az idős, tengerészsapkát viselő nő is, aki egészen addig egy kerekesszékben ült közvetlenül az [origo] tudósítója előtt. Perceken át tapsoltak a küldöttek, a Sam bácsinak öltözött coloradói férfi pedig a kalapját lengette.

Laura Bush beszélt arról, hogy milyen fontos munkát végeznek a vészhelyzet elhárításán dolgozó szakemberek, röviden méltatta a munkában résztvevő férjét, majd levonult a színpadról, amíg a kivetítőn lejátszották több, vihar által érintett állam (republikánus) kormányzóinak üzenetét. A legnagyobb tapsot azok kapták, akik valamilyen érdekes háttér - katonai szállítórepülőgép, széltépte pálmafák - előtt vetették fel beszédüket. Akik egy szobában ülve üzentek, csak mérsékelt ovációt váltottak ki az [origo] tudósítójának benyomása szerint.

A first lady John McCain felesége társaságában tért vissza a színpadra. Cindy McCaint is hasonló tapsvihar fogadta, mint Laura Busht, de ő sem beszélt sokat. Megkérte a közönséget, hogy adakozzanak a hurrikán által sújtott térség lakosságának, majd távozott is a színpadról. Ezzel véget is ért a konvenció első napja, de mielőtt a küldöttek szétszéledtek, közösen elmondtak egy imát. Felálltak, leghajtották a fejüket, és sokan a cowboy-kalapot is a szívükhöz fogták, miközben maguk elé mormogva fohászkodtak.