Nagyhatalmi fegyver a Kreml-kapitalizmus

2008.09.25. 20:32

A Gazprom mérete miatt is az orosz nagyhatalmi nyomulás egyik leglátványosabb fegyvere, pedig Moszkva nem csak a gázzal fitogtatja erejét. Az orosz állam étvágyát a piaci befektetésekhez Vlagyimir Putyin hozta meg, aki kiadta a jelszót: vissza kell szerezni az irányítást. A Kreml érdekelt a fegyverkereskedelemben és -gyártásban, foglalkozik gyémántokkal és a polgári repülés sem hagyja hidegen.

A világ legnagyobb vállalatává válni - az orosz állam tulajdonában lévő gázipari óriás, a Gazprom ezt a célt tűzte ki maga elé 2017-re. A tervek szerint ekkora megnégyszereződik a cég jelenlegi piaci értéke, és az 1 trillió dollárral a világranglista élére ugrik.

A Gazprom persze már most is hatalmas, teljes országok, sőt, akár egész Európa sorsát befolyásolni képes tényező, az orosz állami vállalatbirodalom legékesebb kincse. Az állami vállalatbirodalom pedig az egyik legjelentősebb fegyver Oroszország kezében. Az orosz gáznak van a legnagyobb visszhangja, mivel ez az ágazat szorongatja Európát is, a portfólió azonban ennél lényegesen szélesebb körű.

Jelenleg mintegy ezer részben vagy teljes egészében állami tulajdonú orosz vállalat élvez törvényben rögzített védelmet a külföldi felvásárlással szemben, vagyis elnöki engedély szükséges ezek eladásához. Ezek a stratégiai fontosságú vállalatok, melyek között vannak gázipari, hadiipari, és közlekedési vállalatok éppen úgy, mint filmipari cégek, gyémántkereskedők vagy éppen biztosítótársaságok.

A legnagyobb falat, a Gazprom teljes állami ellenőrzés alá vonása Vlagyimir Putyin elnökségéhez köthető. Az orosz privatizáció zűrzavaros évei, a fillérekért kiárusított állami vagyonon marakodó oligarchák harca után Putyin víziója egyértelmű volt - ismét állami kézbe kell venni a legfontosabb oroszországi vállalatokat.

A Gazprom azon vállalatok közé tartozott, amelyek sosem kerültek teljesen magánkézbe, 2004-ig az orosz állam 38,37 százalékban tulajdonos volt, és többsége volt az igazgatótanácsban is. Többségi tulajdonos 2005-ben lett az orosz állam - az ehhez szükséges tulajdonrészért 7 milliárd dollárt fizettek, mely iparági vélemények szerint jóval elmaradt a valós értéktől, de ezek már azok az idők voltak, amikor nem volt érdemes újat húzni a Kremlel.

A vállalat a piaci árnál olcsóbban megszerzett Szibnyeft olajcég bekebelezésével vált teljessé 2005 szeptemberében. A Gazprom 13 milliárd dollárt fizetett a Szibnyeft 72 százalékáért, amellyel Ororszország legnagyobb vállalata jött létre. Az üzlet megkötésének napján a vállalat értéke 132 milliárd dollár volt - ez Írország egyéves GDP-jének felelt meg akkor.

A Gazprom ereje ugyanakkor elsősorban nem az általa birtokolt nyersanyagkincsben, hanem monopolisztikus helyzetében rejlik - és éppen ez jelentheti a gyengeségét is. Jelenlegi piaci fölénye megkérdőjelezhetetlen - az EU tagállamai földgázszükségleteinek 25 százalékát a Gazprom biztosítja, és a legtöbb, Ororszországgal szomszédos országban egyedüli földgázszállító. Azokban a kelet-európai országokban, ahol nem egyedüli szállító - például Magyarországon, vagy Csehországban - 60-70 százalékban uralja a piacot. Az ok, hogy a Gazprom rendelkezik a világ leghosszabb, 150 ezer kilométer hosszú gázvezeték-hálózatával.

Közel sem olyan egyértelmű ugyanakkor az óriásvállalat helyzete, ahogy az elsőre látszik. Éves földgáztermelése 550 millió köbméter, mely önmagában még az oroszországi igények kielégítésére sem lenne elég. A vállalat óriási profitja természetesen külföldi eladásokból származik, ám ehhez importálnia is kell az olcsó nyersanyagot a közép-ázsiai poszt-szovjet országokból, Kazahsztánból, Türkmenisztánból és Üzbegisztánból. Mindhárom országgal hosszú távú, további évtizedekre szóló szerződése van az orosz államnak, nagyjából a nyugatra továbbított ár negyedéért szerzik be innen a gázt.

A régióban azonban kezdenek megjelenni a riválisok. "Az orosz monopólium veszélyben van. Potenciális versenytársak gázvezetékeket építenek és a helyi kitermelők is egyre rafináltabbak", mondta Steve Levine, az Olaj és Dicsőség című tanulmány szerzője a Newsweeknek. A legkomolyabb fenyegetést Kína jelenti, mely már meg is kötötte harminc évre szóló szerződését a türkmén gázszállításról, és ha ehhez hozzávesszük, hogy Irán is hasonló megállapodást kötött Türkmenisztánnal, könnyen elképzelhető, hogy igaza lesz annak a szintén a Newsweeknek nyilatkozó amerikai diplomatának, aki szerint a közép-ázsiai ország túlvállalta magát, és nemsokára választania kell a megrendelők között.

Persze a Gazprom sem nézi tétlenül a dolgok alakulását. Kazahsztánnal tavaly újabb gázvezetés építéséről szóló szerződést írtak alá, és a tervek szerint több százmillió dollárt fektetnek be újabb hazai gázmezők feltárására, hogy enyhítsék az importszükségletet. A cég ugyanis 1991 óta nem tárt fel egyetlen új gázmezőt sem, a meglévőek kimerülőben vannak, és a gázvezeték nagy része is felújításra szorul.

A Gazprom tehát egyszerre az orosz állami vállaltbirodalom óriása, a Wall Street Journal jegyzetírója szerint a nyugati államokat fenyegető veszély, a "Kreml-kapitalizmus" első számú fegyvere, mely egyetlen mozdulattal országokat képes megfosztani a fűtéstől és áramtól és egy külső tényezőktől döntően függő, egyre komolyabb versenytársakkal szembekerülő vállalat, mely ha nem vigyáz, könnyen összeomolhat a saját súlya alatt.

Fegyver

A védett orosz állami vállalatok másik jelentős képviselője a központi szovjet fegyveripari cég jogutódjaként működő Rozoboronexport. A cég ténylegesen az összes fegyvereladásért felelős, ami Oroszországból külföldre irányul, az erre vonatkozó törvényt Putyin írta alá 2007-ben. A cég erejét jelzi, hogy az elmúlt nyolc évben megduplázódott az orosz fegyverexport értéke, mellyel a Rozoboronexportnak köszönhetően Oroszország már a második a hagyományos fegyvereket előállítók világranglistáján az Egyesült Államok mögött. A cég idei évre tervezett bevétele 6,1 milliárd dollár. A Rozoboronexport több mint nyolcvan országgal üzletel, a legfontosabb ügyfelek közé Kína, India, Algéria, Venezuela, Malajzia, Szerbia és Irán tartoznak - utóbbi miatt (mivel ezzel megsértettek egy nemzetközi egyezményt) a Bush-kormányzat 2006-ban szankciókat vezetett be a Rozoboronexport ellen, így hivatalosan az amerikai központi kormányzat nem áll szóba a céggel.

Valójában néha mégis beszélnek. Idén nyáron derült ki, hogy az Egyesült Államok huszonkét harci helikoptert adott el az iraki kormánynak, melyeket egy Rozoboronexport-közeli cég gyártott. Az ügy érintettjei gyakorlatilag nem tudták megmagyarázni, hogy miért történt mindez, vagy egyáltalán azt, hogy tévedésről, vagy a tiltás feloldásáról van szó. Az üzletmenet mögött meghúzódó hatalompolitikai szálak a Rozoboronexport esetében is egyértelműek: a grúz háború kapcsán például orosz diplomaták megfenyegették Izraelt, hogy Oroszország támadófegyvereket fog eladni Izrael ellenségeinek, amiért Izrael nem állította le Grúziába irányuló fegyverszállításait - írta a WorldTribune.

Gyémánt

Komoly érdekeltsége van az orosz államnak a gyémántbizniszben is. Az Alrosza vállalat a világ csiszolatlan gyémánt-forgalmának 25 százalékáért, az orosz kitermelés 97 százalékáért felelős (ezen kívül Angolában és Namíbiában is bányászik). Az orosz állam idén nyáron növelte 50 százalék plusz egy részvényre a korábbi 37 százalékos részesedését a prosperáló vállalatban, mely a tavaly feltárt lelőhelyekkel együtt több mint százmilliárd dolláros tartalékokkal rendelkezik, augusztusban pedig rekordáron, karátonként 66 ezer dollárért értékesített egy drágakövet egy moszkvai aukción. Korábban az Alrosszának is meggyűlt a baja a hatóságokkal: az Európai Bizottság rosszallása miatt nem köthet többet üzletet a világ elsőszámú gyémántipari cégével, a DeBeers-szel, mert együttműködésük mesterségesen magasan tartja a világpiaci árakat.

Repülés

Fontos védett orosz vállalat az Aeroflot - a gyakori balesetek miatt egykor rossz hírű szovjet légi társaság az utóbbi években már egyértelműen nemzetközi babérokra tör. Az Alitalia eladása kapcsán is komolyan felmerült az Aeroflot neve. A kelet-európai terjeszkedési törekvések pedig rendszeresek, a közelmúltban a cseh CSA és a szerb JAT társaságok privatizációja is felkeltette a cég érdeklődését, és részesedét akarnak szerezni az osztrák AUA társaságból is.

Az állami védettség természetesen komoly előnyt jelent a vállalat számára, és a gazdag magánbefektetők ellen is óvja az Aeroflotot, ám súlyos terhekkel is jár - a Kreml kötelezi a céget, hogy támogassa az orosz repülőgyártást (főleg a külföldi repülőgép vásárlásokra kivetett magas vámokon keresztül, de időnként közvetlen követeléssel is), az orosz gépek üzemeltetése pedig általában drágább, mint a nyugati modelleké. Az Aeroflot ezzel együtt is megállta a helyét az utóbbi években, nem kis részben vezérigazgatójának, Valerij Mihajlovics Okulovnak köszönhetően. Pedig kinevezésekor, 1997-ben még bizalmatlanság övezte az Aeroflot-vezért, Borisz Jelcin vejét.

A felsoroltakon kívül a védettek listáján között szerepel filmstúdió és élelmiszeripari cég és számos más vállalat is.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK