Új hazára spórolna a Maldív-szigetek Mandelája

Elmossák a hullámok vagy elsüllyednek a Maldív-szigetek? Az Indiai-óceán trópusi turistaparadicsomként ismert szigetcsoportja hiába rázott le magáról október végén egy 30 éve nyakán ülő zsarnokot, ha az ősi legendákban is megénekelt végzettel kell szembenéznie. Az egyeduralom megdöntésében jelentős szerepet játszó új elnök dacol a végzettel. Azt javasolja a helyieknek, spóroljanak új hazára a jövedelmező idegenforgalomból félretett pénzből.

"Gyermekkoromban
már eltűnőben volt az a néhány megmaradt ember
mint gira szigetük
amit lassan elmosott a tenger"

Ezek a nyitósorai Abdul Rasíd - egy Maldív-szigeteki arisztokrata család leszármazottja, állítólag az első, aki a szigetek népéből egyetemi doktori fokozatot szerzett - egyik költeményének, amelyet az ország egyik ősi népcsoportja, a Giravaru sziget őslakosai emlékére írt. Az őslakosok voltak azok, akik megengedték a szigetország mondáiban alapítónak tekintett Srí Lankáról származó hercegnek, hogy letelepedjen a szomszédos Male szigetén. A giravaruiak szigete lassan elvesztette jelentőségét, a tenger hullámzása folyamatosan pusztította partjait, területe csökkent. A nép pedig fogyott.

Eltűnt az ősi kultúra

1968-ban a kormány elhatározta, hogy felszámol minden olyan közösséget - így a giravaruit is - a közel 1200 kisebb-nagyobb szigetből álló országban, ahol a pénteki imán nem tud részt venni 40-nél több 16 éven felüli férfi. Az ennél kisebb közösségben élőket áttelepítették a szomszédos szigetekre, de a giravaruiaknak még egyszer költözniük kellett: egy repülőtér-építés miatt a fővárosnak helyet adó Maléra vitték tovább őket, ahol lassan asszimilálódtak.

Kultúrájuk élesen elütött a többi sziget lakójáétól: jellegzetes volt viseletük, táncaik, férfivá avató rítusuk, amikor arcukat késsel döfködték. A szomszédos szigeteken dívó iszlám többnejűséggel szemben monogámok voltak, és állítólag mindig nő kormányozta a szigetet. Egykori szigetük, ha jóval kisebb lett is, de még megvan. Most luxushotel áll rajta, mint az ország közel 90 hasonló korallszigetén.

A kis népcsoport sorsa a napfényben ragyogó homokos partjairól, luxusnyaralóiról híres szigetcsoport árnyékos oldalát mutatja meg. Azoknak az életét, akinek nem jut a sokcsillagos szállodákból befolyó dollármilliókból, akiket nem engednek a luxusszigetekre, akik sokáig nem emelhették fel szavukat saját sorsukért. Azét az országét, ahol a lakosság jelentős része a szegénységi küszöb alatt él.

Legendából valóság

Hatalmas katasztrófa lesz a Maldív-szigetek végzete - szólnak a helyi legendák, amelyeik szerint a Maldív-szigeteket egyszer majd mindenestül elnyeli a tenger. A baljóslatú ősi legendák egyszer már majdnem valóra váltak: az indiai-óceáni térségben hatalmas pusztítást okozó 2004-es szökőár 69 szigetet teljesen, 30-at részben elöntött, de tudományos eredmények is alátámasztják a végzetes mítoszt. Az óceánok szintjének klímaváltozással járó emelkedése - az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Bizottsága az évszázad végére 18 centiméteres emelkedést jósol - ugyanis komoly fenyegetés a tengerből többnyire csak másfél méterre kiemelkedő korallzátonyokra.

Nem véltetlen tehát, hogy a kérdés komolyan foglalkoztatja az ország új vezetését. Mohamed Anni Nasíd, az október végén megválasztott, kedden beiktatott új elnök közölte: olyan alapot hoznak létre, amelybe jelentős összegeket pumpálnak az ország évi egymilliárd dolláros turisztikai bevételeiből arra, hogy ha eljön az ideje új hazát, biztos szárazföldet vásároljanak maguknak valamelyik kontinensen. India, Srí Lanka és Ausztrália került szóba. Előző kettő kulturális hasonlósága, utóbbi nagy üres területei miatt.

"Földbe fektetjük a pénzt. Nem akarom, hogy menekültként, sátrakban kössünk ki, ha megtörténik a legrosszabb" - mondta Nasíd. A földvásárlást olcsóbb megoldásnak tartják, mintha olyan védőgátakat építenének minden sűrűbben lakott sziget körül, amelyek például - részben - megóvták a 2004-es cunami idején a fővárost. Egy ilyen lépés kétségkívül történelmi jelentőségű, de az új elnök neve nem csak emiatt kerül majd bele a maldív történelemkönyvekbe.

30 évnyi egyeduralom dőlt meg

A gyakran csak becenevén, Anniként emlegetett 42 éves politikus Ázsia leghosszabb ideje hatalmon lévő vezetőjét, Maumun Abdul Gajumot váltotta le az ország első többpárti, demokratikus választásán idén októberben. A most 71 éves Gajum 1978 óta uralta az országot, és bár ő futtatta fel a turizmust - egész szigeteket adott át különböző luxushoteleket építő vállalkozásoknak -, amelynek révén a térség leggyorsabban fejlődő országa lett a szigetcsoport, az ellenzék diktátornak tartotta, aki úgy uralkodott, mint a régi szultánok. Kritikusai gyakran vádolták azzal, hogy a turizmus az apartheid logikáját követi - a helyi lakosokat ugyanis többnyire be sem engedik a közel 90 luxusszigetre -, ráadásul hiába dúskálhatott az állami vezetés a gazdag turisták által otthagyott pénzben, az emberek 21 százaléka a szegénységi küszöb alatt él.

Gajum elnökként halmozta a posztokat, sokáig ő volt egyben a pénzügyi és védelmi miniszter is, számos fontos posztra családtagjait nevezte ki. Az Amnesty International többször is bírálta az ellenzék elnyomása, jogszerűtlen bebörtönzése, a fogvatartottakkal szembeni rossz bánásmód, kínzás, a szólásszabadság, illetve a gyülekezési jog korlátozása miatt. Az elnökválasztás előtt egy könyvvizsgáló jelentés több millió szabálytalanul felhasznált dollárt keresett a kormány költségvetésében.

A Maldív-szigetek Mandelája

Gajum legyőzője maga is megjárta a rezsim börtöneit, hívei csak a Maldív-szigetek Nelson Mandelájaként emlegetik, kritikusai szerint azonban tapasztalatlan politikus, aki el akarja terjeszteni a kereszténységet a szigeteken. A Maldív-szigetek 1997 óta hivatalosan iszlám állam, az Open Doors nevű, a hitük miatt üldözött keresztényeket segítő szervezet szerint a világ legkevésbé evangelizált/megtérített állama, ahol a saría törvénykezés van életben: aki más vallásra vált, elveszítheti állampolgárságát. Érthető, hogy Nasíd hevesen tagadta kritikusai vádjait, melyek szerint a különböző nyugati szervezetekkel fenntartott kapcsolata aláássa az ország hitének tisztaságát.

Mohamed Nasíd Gajum rezsimjének legrégebbi kritikusa, eredetileg újságíró volt, ám írásai miatt többször került összeütközésbe a hatalommal. Az 1990-es évek elején lapját betiltották, házi őrizetbe, majd börtönbe került. Másfél évet töltött magánzárkában, ahol állítása szerint alvásmegvonással, szomjaztatással kínozták, üvegszilánkos étellel etették, 12 napra láncra verték a szabadban. Kiszabadulása után azonban folytatta kormányellenes tevékenységét, többször újra lecsukták. A börtönben tanult, majd három könyvet írt a szigetek történelméről.

Gajum és Nasíd

1999-ben parlamenti képviselő lett, de egy mondvacsinált lopási ügy miatt - iratokat vitt magával az elnöki hivatalból - kizárták. 2001-ben hiába próbált ellenzéki pártot alapítani. 2003-ben az ő közbenjárására derült ki, hogy a nemzetbiztonsági szolgálat halálra kínzott a börtönben egy fiatalt. Ez a hír utcai tiltakozásokat, börtönlázadásokat váltott ki, három foglyot lelőttek az őrök. 2005-ben végül pártot alapított, de megint lecsukták, 2006 novemberében már-már forradalmat robbantott ki, de párttársai rábeszélésére a békés megegyezés irányába fordult.

Nagy elvárások

Az új elnöknek a vízszintemelkedés jelentette veszélyen kívül kezelnie kell az iszlám radikálisok problémáját is. A szegényebb szigetek lakosait szélsőséges imámok hajtják a szigorú vallási előírások betartása felé. A radikálisok megerősödését jelzi egy tavaly Maléban elkövetett bombamerénylet, amelyben tucatnyi turista sérült meg.

Komoly gondot jelent a drogprobléma. A fiatalok közül egyes becslések szerint majdnem minden harmadik kábítószerezik, és nagyon korán, 12-16 évesen kezdik. 2003 és 2006 között 8-ról 29 százalékra nőtt a kábítószerezők száma. A legtöbben heroint fogyasztanak. További kezelendő probléma a túlzottan is a turizmusra épülő gazdaság több lábra állítása.

Ezek mellett azonban még egy dolog fenyegeti a szigetcsoportot: a korallbányászat. A korall az egyetlen elérhető építőanyag a szigeteken, és emiatt nagy mennyiségben bányásszák. Az utóbbi egy évtizedben az építkezések miatt rendkívül megnőtt rá a kereslet, és már annyit bányásznak ki belőle, hogy egyre nagyobb veszélybe kerülnek a homokos szigeteket a hullámzásától óvó korallzátonyok, úgyhogy könnyen valóra válhatnak a szigetek elmerüléséről szóló legendák.