Annyi bajjal néz szembe, hogy más a puszta gondolatától sírva fakadna, Barack Obama számára azonban a politikai légkör és személyes adottságai is lehetővé tehetik, hogy kivezesse az Egyesült Államokat története egyik legsúlyosabb válságából. A 44. amerikai elnök magabiztos első lépések után és hatalmas támogatottsággal a háta mögött láthat hozzá a munkához. Mitől lehet Obama nagy elnök, és hogyan, hol szúrhatja el?

Barack Obama sok mindenről kénytelen volt lemondani az elnökválasztási kampányban és a győzelmét követő felkészülési időszakban. Nincs idő regényolvasásra, találkozókra a barátokkal, egy biztos pont azonban maradt az életében: minden nap kereken 90 percet tölt edzőteremben. "Nem úgy gondol erre, mint amit kötelező csinálnia. Ez az az idő, amit saját magára szán, arra, hogy elgondolkodjon dolgokon. Jobban érzi magát és fel van pörgetve az edzések után" - idézte még december végén a Washington Post a politikus egyik közeli chicagói barátját, Marty Nesbittet.

Szüksége is lesz Obamának a megfelelő erőnlétre. Olyan nehéz körülmények között veszi át az Egyesült Államok irányítását, amire nem nagyon volt még példa. Az ország két háborút vív egyszerre - Irakban és Afganisztánban, egyik helyen sem túl fényes eredménnyel -, továbbá olyan pénzügyi és gazdasági válsággal néz szembe, amelyhez hasonlót közgazdászok szerint a harmincas évek nagy világgazdasági válsága óta nem láttunk. Ennek tetejébe jönnek még olyan önmagukban is kemény diónak számító problémák, mint az olajfüggőség, a globális felmelegedés, a nemzetközi terrorizmus vagy épp az amerikai társadalmi egyenlőtlenség mélyülése.

Fegyelmezett és lelkesítő

Obamának sikerülhet az a bravúr, hogy ilyen nehézségek közepette is állja a sarat. Ma már közhely, hogy egy végtelenül profi, fegyelmezett és kreatív elnökválasztási kampányt vezényelt le, amelynek során felülkerekedett a legyőzhetetlennek tűnő Hillary Clintonon és a szervezettségükről híres republikánusokon, valamint áttörte a még néhány évvel ezelőtt is sziklaszilárdnak tűnő faji korlátokat. Személyében olyan inspiratív politikai vezetőt ismerhetett meg az Egyesült Államok és a világ, akihez hasonló - mondta több amerikai még a kampány során az [origo] munkatársának - talán nem volt John F. Kennedy, az 1963-ban megölt elnök óta.

Obama kampánya rengeteg embert lelkesített fel, illetve vont be a politikába. A Washington Post és az ABC News felmérése szerint az amerikaiak 80 százalékának kedvező a véleménye róla, és ehhez hasonló arányú támogatottságra 30 éve nem volt példa hivatalba lépő elnök esetében. Híveinek tábora folyamatosan nőtt az elnökválasztás óta, ami nem csoda, miután általánosságban pozitív fogadtatásban részesült a felkészülési időszakban végzett tevékenysége és kormányzati csapatának kiválasztása is. Magabiztosságát jelezte, hogy fontos pozíciót (külügyminiszterséget) adott egykori riválisának, Hillary Clintonnak, és még a rivális politikai oldalon is elismerést vívott ki nemzetbiztonsági és gazdasági stábjának összeállításával. Megvannak ugyan a veszélyei annak, ha túl sok erős egyéniség kerül egy csapatba, de Obama az elnökválasztási kampányban már bizonyította, hogy képes olyan munkakörnyezetet kialakítani, amelyben az értékes alkotó energiát nem pazarolják belső feszültségekre és drámai jelenetekre.

Obama számára kedvező az is, hogy az amerikai média jelentős része barátian viszonyul hozzá. Ez már érezhető volt az elnökválasztási kampányban is, amelynek során ő kevesebb kényelmetlen kérdést kapott, mint riválisa, a republikánus John McCain. Jellemző volt például, hogy a választás napján tartott rendezvényén a chicagói Grant Parkban sok újságíró is ujjongva fogadta a győzelméről szóló hírt. Az [origo] munkatársa a helyszínen még olyat is látott, hogy egy tévériporter az interjú után megölelte az örvendező Obama-szimpatizánst. Persze az amerikai sajtó még Obama kedvéért sem fogja feladni hagyományosan erős ellenőrző szerepét, és a médiahátszél is meggyengülhet idővel, de az első hetekben-hónapokban biztosan jól jön majd a frissen beiktatott elnöknek.

Kedvező politikai környezet

Az elnökválasztási kampányban gyakran elsikkadt, hogy a Fehér Ház lakójának meglehetősen korlátozott jogköre van - különösen belpolitikai, illetve gazdasági kérdésekben -, és egy ellenséges törvényhozás megkeserítheti az életét. Obama ugyanakkor ebből a szempontból is szerencsés: pártja kényelmes többséggel rendelkezik a képviselőházban és a szenátusban is. Utóbbiban ugyan a republikánusok még mindig keresztbe feküdhetnek a demokraták kezdeményezéseinek, de egyelőre ők inkább azzal vannak elfoglalva, hogy nyalogatják a sebeiket a két egymást követő kongresszusi választáson elszenvedett súlyos vereségükért. Obama persze nem dőlhet hátra, és egy pillanatig sem érezheti úgy, hogy zsebében van a törvényhozási többség, az Egyesült Államokban ugyanis a képviselők és szenátorok meglehetősen önjáróak, és nem feltétlenül tartják magukat saját pártjuk többségi véleményéhez.

Obamával szemben hatalmasak a várakozások, és épp ő volt az, aki a változásról és reményről szóló fennkölt szónoklataival magasra tette a lécet. A november 4-i chicagói győzelmi rendezvényen egy idős, egyébként teljesen józan gondolkodásúnak tűnő nő például azt bizonygatta az [origo] tudósítójának, hogy "holnap reggel minden megváltozik", és hasonló lelkesedéssel nyilatkoztak más szimpatizánsok is. Obama a kampányban valóban nagy ígéreteket fogalmazott meg, de közben azért igyekezett a földön maradni. A választást például kis túlzással azért nyerte meg, mert ő festette a borúsabb képet az ország állapotáról. A két jelölt ugyanis szinte versenyt futott egymással, hogy vajon ki tud apokaliptikusabb jelzőkkel dobálózni a súlyosbodó pénzügyi válság és a kibontakozó gazdasági krízis árnyékában. McCain egyik nagy hibája épp az volt, hogy még akkor is arról beszélt, hogy a gazdaság alapjai erősek, amikor összeomlott a Wall Street.

Így tehát Obama a nehéz, esetenként fájdalmas döntéseket úgy hozhatja meg, hogy az elvileg nem éri felkészületlenül a választókat. "Lesznek csalódások és lesznek hibás lépések. Lesznek sokan, akik nem értenek majd egyet minden egyes elnöki döntésemmel, és tudjuk azt is, hogy a kormány nem képes megoldani minden problémát" - fogalmazott november 4-i győzelmi beszédében Obama, aki egyúttal figyelmeztetett arra is, hogy "hosszú lesz út", és talán nem is érnek a végére egy év vagy egy elnöki ciklus alatt. A kijózanító mondatok mellett azonban igyekezett lelket is önteni hallgatóságába, és kijelentette: "Soha nem voltam még bizakodóbb, mint ma este."

Obamát az is alkalmassá teheti az elnökségre ebben a nehéz időszakban, hogy bár meglehetősen nagy egóval rendelkezik, és időnként dölyfös megjegyzéseket is elejt, viszont nem érzi lealacsonyítónak, hogy személyesen kézbe vegye a telefont, és elnézést kérjen, ha hibát követ el. Nemrég például törvényhozási demokratáktól kért bocsánatot, amiért a megkérdezésük nélkül választott jelöltet a CIA élére. Más jele is van annak, hogy Obama nem híve a sérelmi politizálásnak. Bár várhatóan több harcos demokratát is kiábrándít majd, de nem valószínű, hogy minden részletre kiterjedő vizsgálatot és felelősségre vonást rendel el elődjének tevékenységével kapcsolatban. Helyette inkább a jövőre, a megoldandó problémákra akar koncentrálni.

A tapasztalatlanság kockázata

A személyes adottságok és a környezet is képessé teheti tehát Obamát arra, hogy sikeres elnök legyen még ebben a nehéz időszakban is. Akadnak azonban veszélyforrások is szép számmal. A kampányban Obamát gyakran érte az a kritika, hogy túlságosan tapasztalatlan, nincs jártassága átfogó reformok keresztülvitelében és nagy szervezetek irányításában. Ez a kritika jogos, a politikus néhány év chicagói közösségi munkát és némi törvényhozási gyakorlatot (annak is nagy részét nem szövetségi szinten, hanem Illinois államban) tud csak felmutatni. A tapsztalatlanságával kapcsolatos kritikára gyakori ellenérv, hogy épp profi módon levezényelt elnökválasztási kampányával bizonyította rátermettségét, egy ország és egy kampányszervezet irányítása azonban nem ugyanaz. "Jimmy Carternek is kiváló kampánya volt, de aztán szerintem elnökként már nem volt olyan sikeres" - mondta az [origo] munkatársának még tavaly szeptemberben David Broder, a Washington Post veterán munkatársa, az egyik legtekintélyesebb amerikai politikai újságíró.

Az elnökségre való felkészülési időszak ugyan rendkívül gyorsan és simán zajlott, az utóbbi hetekben azonban kerültek homokszemek a gépezetbe. A kereskedelmi posztra jelölt Bill Richardson például azért volt kénytelen visszalépni, mert kiderült érintettsége egy korrupciós vizsgálatban, a pénzügyminiszterségre kiszemelt Timothy Geithner esetében pedig azért kényszerült kínos magyarázkodásra az Obama-stáb, mert a jelöltről kitudódott, hogy kevesebb adót fizetett, mint amennyit kellett volna.

Forrás: AFP

Összegyúrós politika

Kétséges az is, a gyakorlatban mennyire lesz működőképes Obama politikai hitvallása, amelynek lényege, hogy nem horgonyoz le egyik politikai oldal mellett sem, helyette republikánus és demokrata részről egyaránt várja a józan és megvalósítható ötleteket. Az Audacity of Hope című könyvében (magyarul Vakmerő remények címmel jelent meg) több gesztust is tesz a republikánusoknak, hosszasan dicséri Ronald Reagant, és még George Bushhoz is van néhány kedves szava. "A demokrata hallgatóság gyakran meglepődik, amikor azt mondom nekik, hogy George Busht nem tartom rossz embernek, és feltételezem, hogy ő és kormányzatának tagjai azt próbálják tenni, ami szerintük a legjobb az országnak" - fogalmaz Obama a könyvében, amelyből kiderül, hogy több kérdésről - legyen szó külpolitikáról vagy védelmi költségvetésről - is úgy alakítja ki álláspontját, hogy az egymással vitatkozó demokrata és republikánus véleményekből kiemel egyes elemeket és azokat összegyúrja.

Ez a fajta egységre építő politizálás egy kampányban jól hangzik, de kérdés, hogy a valódi döntések esetében vajon nem felvizezett kompromisszumokat fog-e eredményezni. Erre a dilemmára már hivatalba lépése előtt is szolgáltatott példát Obama, az ő szorgalmazására került bele ugyanis a törvényhozás előtt lévő hatalmas gazdaságélénkítő csomagba egy értékes adócsökkentési terv. Ezzel a közterhek visszafogása mellett kardoskodó republikánusoknak akart kedvezni, de több közgazdász - köztük a friss Nobel-díjas Paul Krugman - is felháborodva fogadta, szerintük ugyanis ez a lépés csak károkat okoz.

A legnagyobb kérdőjel Obama elnöksége körül az, hogy vajon a gyakorlatban milyen lesz a végrehajtása a kampányban megfogalmazott nagy ígéreteknek. Az egyik legjelképesebb ezek közül az, hogy be akarja zárni a guantánamói fogolytábort, ahol a Bush által meghirdetett "terror elleni háború" során elfogott embereket őriznek alapvető jogaiktól megfosztva. Ezt kimondani nagyon egyszerű, és úgy tűnik, mintha egy tollvonással el is lehetne intézni, valójában azonban ennél jóval bonyolultabb problémáról van szó. Sok rabot például egyszerűen nem lehet hazaküldeni, vagy azért, mert hazájuk nem fogadja vissza őket, vagy azért, mert kínzás várna rájuk. Kérdés aztán, hogy mi legyen azokkal a rabokkal, akiknek terrorista kapcsolatairól a hírszerzés meg van ugyan győződve, de olyan bizonyítékok nem állnak rendelkezésre, amelyek bíróságon is megállnák a helyüket. Ha az Obama-adminisztráció szélnek ereszti a foglyokat, majd azok merényletet követnek el az Egyesült Államok ellen, akkor azt a választók nem fogják egyhamar megbocsátani.

Ördög a részletekben

Az amerikaiakat leginkább aggasztó gazdasági problémák megoldására még inkább igaz az, hogy az ördög a részletekben bújik meg. A munkanélküliség folyamatosan nő, a gazdaság pedig szűkül, és a szakemberek egyelőre nem látják a kiutat. Obama szerint merész és gyors intézkedésre van szükség, különben a baj csak tovább nő. "Ha semmit nem teszünk, a recesszió évekre elnyúlhat" - mondta január eleji beszédében Obama, aki azt állítja, kész terve van a gazdaság talpra állítására. A hatalmas összegű, mintegy 800 milliárd dolláros csomag a már említett adócsökkentések mellett emelt szintű segélyeket és nagyszabású állami beruházásokat tartalmaz. Obama szerint ugyanis a válság egyben esélyt is jelent arra, hogy új, zöld technológiákba fektessenek be, és ezzel ne csak élénkítsék, hanem át is alakítsák az amerikai gazdaságot.

Ez így mind jól hangzik, de szakértők figyelmeztetnek rá, hogy kevés az olyan projekt, amely már teljesen készen áll a megvalósításra, és egyébként is az igazán nagy kérdés az, hogy a konkrét beruházások mennyire lesznek életképesek és hatékonyak, ha ugyanis csak számolatlanul költik az állami pénzt, akkor abból sok jó nem fog kisülni. Obamának ráadásul előbb keresztül kell vernie a programját a törvényhozásban, ami nem tűnik könnyű feladatnak. A most hivatalba lépő elnök eredetileg azt szerette volna, ha a beiktatására megszületik az egyezség a csomagról, most azonban úgy tűnik, hogy február közepe előtt erre nincs sok esély, így Obamának addig is lesz min törnie a fejét az edzőterem magányában.