Csőd ellen jó az átmeneti kormány, bukás ellen nem

2009.03.22. 20:51

Csehországban és Romániában is a jegybank elnökére bízták egy rövid időre a kormány vezetését az 1990-es években, miután a belpolitikai viharok elsodorták a kormányt. Az átmeneti kormányok csak látszólag alapoztak tagjaik szakértelmére, támogatásukat a korábbi koalíciós pártoktól kapták. Fontos reformokat vittek véghez, de a bukástól nem mentették meg kiötlőiket.

A közvetlen előzmény általában egy bonyolult, zűrös belpolitikai válság, a kulcsfigura egy nemzetközileg elismert közgazdász - az 1990-es években két közeli országban is működött olyan, a magyar közbeszédben szakértőinek nevezett átmeneti kormány, amely megoldás lehet a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök távozási szándékának bejelentése miatt kialakult hazai politikai helyzetre.

Csehországban és Romániában nagyon hasonló politikai szituáció miatt alakult átmeneti kormány 1997-ben, illetve 1999-ben: a kormánykoalíció kihátrált a hatalmon lévő, az ország problémáival megbirkózni nem tudó miniszterelnök mögül. Előre hozott választásokat azonban nem akartak, inkább a nemzeti bank elnökét - Josef Tosovskyt, és Mugur Isarescut - kérték fel, hogy fél, illetve egy évig, a következő általános választásokig vigye az ügyeket. A cseh, a román és a magyar helyzet között vannak ugyan különbségek, de a hasonlóságok kísértetiesek.

Akadállyá vált kormányfők

Az 1992 óta kormányzó Václav Klaus 1997 őszén esett a cseh politikatörténetben csak "szarajevói merényletnek" nevezett összeesküvés áldozatául. Klaus épp Bosznia-Hercegovinában volt hivatalos látogatáson, amikor párttársai puccsot kíséreltek meg ellene, megpróbálták eltávolítani a kormányfői posztról és a Polgári Demokrata Párt (ODS) elnöki székből is. Klaus a miniszterelnöki posztról lemondott, de a párt vezetését megtartotta magának.

Klaus 1997-re politikailag elszigetelődött, állandóak voltak a konfliktusok közte és a nagy tekintélyű államfő, Václav Havel között. Klaus bukását azonban közvetlenül egy korrupciós - állítólag ötmillió dollár lapult egy hozzá köthető svájci számlán - és egy pártfinanszírozási ügy okozta. Utóbbi részben magyar vonatkozású: az ODS egy állítólagos budapesti lakos, Bács Lajos nevét is feltüntette szponzorai közt, de a sajtó hamar kiderítette, hogy ilyen nevű ember nem létezik.

Romániában az 1996-ban győztes jobboldali Demokratikus Konvenció (CDR) egyik pártja, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt hátrált ki 1999 végén Radu Vasile miniszterelnök mögül, aki korábban maga buktatta meg elődjét, a szintén parasztpárti Victor Ciorbeát. Mivel Vasile nem volt hajlandó lemondani, saját pártja, a Parasztpárt miniszterei is ellene fordultak, és lemondtak, mire Emil Constantinescu államfő rendeleti úton távolította el a kormányfőt.

A kormányfőváltással végződő konfliktus kirobbantásával Constantinescu gondosan megvárta 1999. december 11-ét, amikor az Európai Unió tagállamai a helsinki csúcsértekezleten úgy döntöttek, öt másik állammal együtt megkezdik a tárgyalásokat Románia csatlakozásáról is. Ezt követően azonban felgyorsultak az események, és 16-án már be is iktatták az új miniszterelnököt. Az elnök azzal indokolta döntését, hogy "az országnak most egy olyan kormányfőre van szüksége, aki a gazdasági-pénzügyi kérdések kiismeri magát."

Elavult gazdaság

Bár Csehország és Románia helyzete jelentősen különbözött a mai Magyarországétól, az átmeneti kormány hatalomra kerülésekor mindkét ország komoly, strukturális problémákkal küzdött. Ezek abból fakadtak, hogy a rendszerváltás utáni cseh és román kormányok nem tudtak, vagy nem akartak megtenni bizonyos lépéseket, és fennmaradt az elavult gazdasági szerkezet.

A cseh gazdaság 1997-re az összeomlás szélére sodródott, a nemzeti valuta szinte semmit nem ért a nemzetközi piacokon. Ennek legfőbb oka az volt, hogy az öt legnagyobb bank közül négy még ekkor is állami tulajdonban volt, ami átláthatatlan helyzetet teremtett a gazdaságban. A bankok ugyanis az 1990-es évek elején olyan befektetési alapokat hoztak létre, amelyek begyűjtötték az emberektől a vagyonjegyes privatizáció során kapott kuponjaikat, és egy sor vállalatot vásároltak fel. A négy bank és a Cseh Biztosító alapjai 1997-re már a kuponok 32 százalékát kezelték.

Forrás: AFP
Isarescu ma is a jegybank élén áll

Mivel a bankok egyszerre voltak tulajdonosai és hitelezői a vállalatoknak, gyakran mesterségesen, kedvezményes hitelekkel tartották életben a veszteséges cégeket. Ennek a fordítottja is előfordult: a bankok megszavaztatták a befolyásuk alatt álló társaságokkal, hogy a piacinál kedvezőtlenebb feltételekkel vegyenek fel tőlük hiteleket. Emiatt felduzzadt a problémás banki hitelek aránya, miközben semmi nem kényszerítette a cégeket a modernizációra.

Románia 1999-ben még siralmasabb állapotban volt: nem építették le a szocialista nagyipart, 50 százalék fölé szökött az infláció, egyes felmérések pedig 70 százalékra tették a feketegazdaság arányát. Az ország nem tudta teljesíteni a Nemzetközi Valutaalappal szemben vállalt kötelezettségeit sem. A jobboldali kabinet megpróbálkozott ugyan egyes cégek privatizációjával, de ezt a szakszervezetek megakadályozták. Brassói munkások 1997-ben például egy főútvonal eltorlaszolásával tiltakoztak - sikerrel.

Politikai támogatás

Bár mindkét ideiglenes kormányfő pártoktól független, elismert szakember volt, a kormánynak mindkét országban szüksége volt a parlament többségének támogatására. Ezt mind Csehországban, mind Romániában a korábbi, saját miniszterelnöküket menesztő jobboldali koalíciós pártok biztosították.

A csehek a Tosovsky-kabinetet nem is szakértői, inkább ügyvezető kormányként emlegetik, amivel az ideiglenes jellegét hangsúlyozzák. A kormány 17 tagjából tízen a korábbi koalíciós pártoktól érkeztek (közülük nyolcan az előző kabinetben is miniszterek voltak). A kívülről jöttek ismert emberek voltak: miniszter lett például a közlekedési kar dékánjából vagy a prágai központi kórház igazgatójából, a kulturális tárcát pedig Martin Stropnicky színész kapta meg.

A korábbi koalíciós pártokra, és ismert politikusokra támaszkodott Isarescu kormánya is. A váltás bejelentésekor Emil Constantinescu azt mondta: az átmeneti kabinet "erős politikai kormány" lesz, mert a kormányzásért továbbra is a koalíciós pártok a felelősek. A kormányban helyet kaptak a Parasztpárt (PNT), a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Demokrata Párt (PD) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusai, és mind a négy párt adott egy-egy államminisztert is.

Lépni kellett, majd leléptek

Tosovsky számára a legnagyobb feladat az volt, hogy befejezze a már Klaus idejében elkezdett, de félbeszakadt bankprivatizációt, és az összeomlás szélén álló pénzügyi rendszer szanálását. A kormányfő kezdeményezésére a parlament 1998 januárjában elfogadta a banktörvényt, amely 15 százalékban korlátozta a bankok részesedését a nem pénzügyekkel foglalkozó cégekben. Tosovskynak sikerült felpuhítania az ellenzéki szociáldemokraták merev álláspontját is, és privatizációra kijelölni a négy nagy bankot. Ezt azonban már csak a júliusban hivatalba lépett, a szociáldemokrata Milos Zeman által vezetett kormány hajtotta végre.

Forrás: AFP
Tosovsky immár Bázelben

Isarescu miniszterelnöki tevékenysége is szinte kizárólag a gazdasági kérdésekre korlátozódott. Legfőbb törekvése az volt, hogy támogatást szerezzen programjának végrehajtásához a Világbanktól, a Nemzetközi Valutaalaptól. Miután ezt sikerült megkapnia, nekilátott az állami vállalatok eladásának és leépítésének, csökkentették a társasági- és bevezették a személyi jövedelemadót. Az intézkedésekkel sikerült ugyan visszafogni az inflációt és csökkenteni a költségvetési hiányt, de a társadalmi következmények miatt Isarescu kormányzása kudarcként vonult be a köztudatba: egy év alatt 159 dollárról 121-re esett vissza az átlagos havi bér, miközben 5-ről 11 százalékra nőtt a munkanélküliség.

Nem volt sikertörténet

Bár évtizedes távlatból már általában hasznos és elkerülhetetlen intézkedésekként emlékeznek Tosovsky és Isarescu kormányainak reformjaira, az átmeneti kormányokat támogató pártok mindkét országban vereséget szenvedtek a következő választásokon. Csehországban a Milos Zeman által vezetett szociáldemokraták nyertek, bár igazi többséget nem tudtak szerezni. Tosovskynak visszatért a jegybank élére, ahonnan 2000-ben a bázeli Bank for International Settlements pénzügyi stabilitásért felelős intézetének élére távozott.

Eredetileg Isarescu is vissza akart térni a jegybank élére, de miután Constantinescu bejelentette, hogy nem indul újra az államelnöki posztért, Isarescu inkább elindult 2000 novemberében az elnökválasztáson. Csak 9 százalékot kapott, úgyhogy jöhetett mégis a jegybank élére, amelyet ma is irányít. A parlamenti választásokon a jobboldali koalíció pártjai súlyos vereséget szenvedtek - a Parasztpárt darabjaira is hullott -, visszatért az elnöki palotába Ion Iliescu, és a szociáldemokraták (PSD) alakíthattak kormányt Adrian Nastase vezetésével.

KAPCSOLÓDÓ CIKK