"Büszkék vagyunk az ítéletünkre" - muszlim bíróság Londonban

Kis külvárosokban csöndesen meghúzódó, az állam által el nem ismert sáriabíróságokra járnak a brit muszlimok, hogy ügyes-bajos ügyeiket elintézzék. Kézlevágásról és megkövezésről nincs szó, de a bíróságok gyakran tükrözik az angliai muszlim közösségek konzervativizmusát. Riport a leytoni iszlám bíróságról.

Qazol, a bangladesi férfi a gyermekkel az ölében feszültnek tűnt. Idegesen játszott fiacskája hajával, miközben az öreg sejk akadozó, de pontos angolsággal arról próbálta meggyőzni, hogy ne menjen vissza a feleségéhez, mert valószínűleg ugyanazokba a problémákba fognak belefutni, amelyek miatt nemrég elváltak.

Azután a mellette ülő, fekete sálat viselő asszonynál, Shahnoznál folytatta a győzködést. "Tudja, hogy milyen, ismeri a temperamentumát. Gondolja, hogy meg tudják oldani a problémákat? Én érvénytelenítem a válásukat, ha akarják, de ha újra ugyanott folytatják, ahol abbahagyták, akkor nincs értelme, értsék meg."

Nikkab és mobiltelefon

Amikor azt a szót halljuk, hogy sária - iszlám jog -, akkor aligha ez az első gondolatunk: egy bíró, amint egy nemrég elvált, kétgyerekes házaspárt kérlel, jól gondolják meg mit csinálnak, és ne házasodjanak újra össze. A sária fogalmát a nyugati világban leginkább a mai szemmel intoleránsnak és barbárnak tűnő büntetőjoggal társítjuk: korbácsolás, karlevágás, megkövezés.

De ebben a kelet-londoni bevándorlónegyedben, egy kis, jellegtelen lakóházban, ahol a brit főváros legnagyobb sáriabírósága működik, ehhez hasonló esetek százai fordulnak elő minden évben, ahogy az iszlám jogalkalmazás egyre nagyobb teret nyer a kétmilliós brit muszlim közösség életében. A sária az évszázadok alatt kialakult iszlám vallási jog, amelyet a Koránból és a prófétai hagyományokból vezettek le. Részletesen szabályozza az élet minden területét, azokat a kérdéseket, amelyekkel Nyugaton a polgári jog foglalkozik.

A bíróságra elég belépni, hogy elámuljon az ember. A váróteremben egy fekete nikkabtól teljesen eltakart nő ül, hangosan beszél egy mobiltelefonon, vastag kelet-londoni akcentussal. Mellette két európai ruhába öltözött szomáli férfi és egy afrikai ruhát viselő szomáli nő próbál kitölteni valamilyen bírósági dokumentumot. A mufti (bíró) maga, a vén, szakállas Sejk Abu Szajed egy rózsaszín mobiltelefont tologat szórakozottan az asztalán, a mellette lévő falat iszlám jogi könyvek fedik el.

A leytoni sáriabíróság egy a három ilyen london intézmény közül, 1983 óta működik. és főleg válási ügyekkel foglalkozik. "Azért vagyunk itt, hogy kiutat biztosítsunk azoknak az aísszonyoknak, akik segítségre szorulnak, akiket ver vagy elhanyagol a férjük" - mondja Sejk Abu Szajed, aki kilenc másik muftival együtt dönt az elébe hozott ügyekről. Száz válási ügyből 95-öt az asszony kezdeményez. Mindig megpróbálják a feleket összebékíteni, de ha az egyik fél nagyon erősködik, a válást akkor is kimondják, ha a másik nem akarja - mondja a mufti.

Hátrányos helyzetben a nő

Szakértők szerint a bíróságokat áthatja az itteni muszlim közösségek konzervativizmusa, ami gyakran hátrányos helyzetbe hozza a nőket. Egy esetben az asszony azért akart elválni, mert a férje verte. A mufti ennek ellenére megpróbálta rávenni a síró asszonyt, hogy adjon a férfinak még egy esélyt, és csak az apa közbelépésére gondolta meg magát és bontotta fel a házasságot.

Samia Bano, aki családjogot tanít a readingi egyetemen, és könyvet írt a témában, azt mondja, több olyan esetről is tud, amikor a férj a sáriabíróságon keresztül próbált láthatási jogot kicsikarni magának a válásért cserébe, holott az angol bíróság már máshogy ítélkezett. Bano tapasztalatai szerint a békítési eljárás érzelmi és fizikai erőszaknak is kiteheti a nőket, és sokukat akaratuk ellenére kényszerítik bele az eljárásba, ahol védtelenek.

Nem csoda, hogy a brit nőjogi szervezetek nem csípik ezt az egészet. Parvin Ali, a Fatima Women's Network igazgatója azt mondja: a sáriabíróságok működése áttekinthetetlen és szabályozatlan, a döntéseket öreg, a Távol- és a Közel-Keletről származó és ott tanult férfiak hozzák. Ezért a nők jogainak védelmére semmilyen garancia nincs. Különösen, hogy az alanyok általában nincsenek tisztában az iszlám jog komplex rendelkezéseivel. Ügyvédek sincsenek jelen a tárgyalásokon.

Párhuzamos jog

A döntéseket a brit bíróságok nem ismerik el, jogilag nem kötelező erejűek, ezért a sáriabíróság kötelezi a feleket, hogy egyúttal polgári eljárást is kezdeményezzenek. "Nem akarunk összeütközésbe kerülni az angol törvényekkel" - mondta az [origo]-nak újra és újra Sejk Abu Szajed. Büntetőjogi kérdésekben nem is ítélkezik a leytoni bíróság.

Nem mintha a váróteremben összegyűlteket ez annyira érdekelné. Amikor az [origo] megkérdezte Mohammedet, egy 42 éves szomáli férfit, hogy miért nem az angol bíróságra ment, hogy elváljon a feleségétől, azt válaszolta: "Mert ez az iszlám szokás. Lát hindukat templomban? Keresztényeket mecsetben? Muszlimok vagyunk, és az iszlám jogot követjük." De Angliában élve nem az angol jogot kellene követnie? "Tiszteljük az angolokat és a törvényeiket. De bizonyos dolgokban, akárhol élünk is, a saját törvényeinket kell követnünk" - mondta.

"Semmi olyat nem teszünk, ami sértené az angol törvényeket. Éppenséggel kiegészítjük az angol jogrendet, sok esetben felgyorsítva bíróságaik munkáját. Az angol bíróságok például figyelembe veszik a mi döntésünket, amikor formálisan is kimondják a válást" - állítja Sejk Abu Szajed. Anglia legfőbb bírája, Lord Philips nemrég azt mondta: a sária alkalmazható családi ügyekben, amíg nem sérti az angol jogot - hoz egy példát. A mufti arra is hivatkozott, hogy a zsidó vallásjogot alkalmazó bíróságok - a bet din törvényszékek - már régóta működnek Angliában, és fontos szerepet játszanak a brit zsidók családi és üzleti nézeteltéréseinek elsimításában.

De az ellentmondások az európai és az iszlám jog közt néha megkerülhetetlenek. Például az örökösödési perekben a bíróság automatikusan kétszer annyit ítél a férfiaknak, mint a nőknek. "Mi a Korán betűjét követjük, a Korán betűje pedig Isten szava. Az angol jog ezen a ponton hibás, téves, igazságtalan. Büszkék vagyunk az ítéletünkre" - mondta élesen az amúgy igen óvatos mufti, amikor ezt firtatni kezdtük.

Ami Qazol és Shahnoz ügyét illeti, a mufti végül beadta a derekát. Kiküldte Qazolt egy másik szobába, hogy írja össze, miért vált el a feleségétől, és miért gondolja, hogy ha újra összeházasodnának, akkor jobb lenne. Aztán ő majd eldönti, mi legyen. Addig pedig Shahnozt faggatta. A nő azt mondta, Qazol családja nem engedte egyetemre járni, de még a házból kimenni se nagyon. "Biztos, hogy vissza akarja fogadni?" - kérdezte a mufti. "Soha nem is akartam tőle elválni. A gyerekek miatt" - felelte Shahnoz, a bíró pedig megértően bólogatott.

Szlankó Bálint - London