Eldobta a háború szép csomagolását Obama

A szabadság és demokrácia terjesztése helyett Amerika biztonságának megőrzése a célja Barack Obama új Afganisztán-stratégiájának, amely ráadásul egyre inkább Pakisztánról szól. A tálibok azonban néhány kézlevágással keresztülhúzhatják az Egyesült Államok számításait.

"Az Egyesült Államoknak egyetlen alapvető nemzeti érdeke van Afganisztánban: hogy a terroristák ne használhassák bázisként az Egyesült Államok elleni támadásokhoz". Így fogalmazta meg stratégiája lényegét Barack Obama az új Afganisztán-terv ismertetésekor. Jelentős a különbség ahhoz képest, amit George W. Bush fogalmazott meg elnöksége alatt: szerinte Amerika érdeke "egy szabad és békés Afganisztán, ahol a demokrácia és a reformok alternatívát jelentenek a fanatizmussal és a terrorral szemben".

A stratégia alapvető célkitűzése "legyőzni, leszerelni és megsemmisíteni az al-Kaidát, hogy ne térhessen vissza". Ehhez hat eszközt sorolt fel Obama: felszámolni az al-Kadia és a tálibok hátországát Afganisztánban és Pakisztánban is; a demokrácia és a kormányzat erősítse mindkét országban; a katonai és civil amerikai jelenét erősítése Afganisztánban; az afgán biztonsági erők erősítése; újjáépítés; nemzetközi összefogás és támogatás.

A másik lényeges újítás az Obama-tervben, hogy kimondottan Afganisztán-Pakisztán tervről van szó. "Képzeljük el, mi lenne, ha a szeptember 11-i támadásokat nem Afganisztánban, hanem Pakisztánban készítették volna elő. Harcolna ma Amerika azért 54 ezer katona bevetése és 180 milliárd dollár árán, hogy modern államot csináljon a középkori Afganisztánból? Egy modern, virágzó, demokratikus Afganisztán számunkra is kívánatos eredmény, de nem alapvető nemzeti érdek" - kommentálta a váltást a Wall Street Journal. Pakisztán biztonsága ugyanakkor alapvető nemzeti érdek Amerika számára a Wall Street Journal szerint - az ország esetleges összeomlásával terroristák kezébe kerülhet Pakisztán nukleáris arzenálja.

Az elmúlt tíz évben az USA tízmilliárd dollárt költött Pakisztán támogatására, és ha Obama javaslatára a kongresszus elfogadja a Kerry-Lugar-törvényt, a következő öt évben évente további 1,5 milliárd dollár nem katonai célú segélyt küld. A pakisztáni kormányzat azonban nem gyakorol tényleges hatalmat az ország egész területe felett, az afgán-pakisztáni határvidék az al-Kaida, a tálibok és a törzsi szervezetek hátországa lett, sok Afganisztánban végrehajtott támadás innen indul, de innen fenyegette meg néhány napja az Egyesült Államokat Baitullah Mehsud tálib vezér, hogy Washingtonban hamarosan olyan terrortámadást hajtanak végre, amely az egész világot megrázza majd.

Az Egyesült Államok azonban nem mehet be egyenesen Pakisztán világtól elzárt, törvényen kívüli régióiba. Obama maga is kizárta, hogy szárazföldi csapatokat küldenek Pakisztánba, és Zardai elnök is nyilvánosan kijelentette, nem járul hozzá ehhez. A közvélemény már így is az Egyesült Államok ellen van - egy tavaly őszi közvélemény-kutatás szerint a lakosság mindössze 48 százaléka ért egyet a tálibok elleni harccal, ráadásul Pakisztán egyike volt annak a két országnak a BBC 23 országban végzett felmérésén, ahol a lakosságnak csak kisebb része (mindössze 19 százalék) ítéli meg negatívan Oszama bin Ladent, az al-Kaida vezérét.

A legnagyobb CIA-akció Vietnam óta

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok nincs jelen katonailag Pakisztánban. Jelenleg száz amerikai katonai kiképzőtiszt dolgozik Pakisztánban, akik a gerillák elleni hadviselésre képeznek ki pakisztáni katonákat. A New York Times információja szerint pakisztáni poltikusok a színfalak mögött jelezték, hogy szívesen vennének további kiképzőtiszteket. A pakisztáni hadsereget ugyanis alapvetően India elleni klasszikus hadviselésre képezték ki, nem lázadó csoportok elleni harcra.

Ennél is fontosabb, hogy az Egyesült Államok rendszeresen végrehajt robotrepülőgépes légitámadásokat a pakisztáni törzsi területeken - ehhez pedig már a pakisztáni kormány beleegyezését sem kell kérnie. Pervez Musaraf korábbi pakisztáni államfő tavaly augusztusi lemondásáig az Egyesült Államoknak előre kellett engedélyt kérnie a támadásokhoz, Musaraf távozása után azonban George W. Bush gyorsan elfogadtatta az új szabályokat a Los Angeles Times szerint. 2006-ban és 2007-ben összesen 10 támadást hajtottak végre, 2008 augusztusa óta pedig már harmincnyolcat, mely így már a CIA legnagyobb szabású "célzott megsemmisítési" akciója a vietnami háború óta.

Az Egyült Államok pedig a célpontválasztással igyekszik Zardai kedvében járni. Márciusban több olyan célzott támadást is végrehajtottak, melyek Mehsud tálib vezér ellen irányultak - feltételezések szerint ő áll Benazir Bhutto pakisztáni miniszterelnök 2007 decemberi meggyilkolása mögött, aki a jelenlegi elnök, Zardai felesége volt. Obama is megtette a magáét, 5 millió dolláros vérdíjat tűzött ki Mehsud fejére.

Az Egyesült Államok így is próbálja megnyerni a pakisztáni vezetés szimpátiáját, mely alapvetően még mindig nem a tálibokat, hanem Indiát tekinti fő ellenségének. A kapcsolatot bizalmatlanság is mérgezi - a törzsi vezetők és a lázadó csoportok ugyanis éppen azok alatt az évek alatt szereztek a korábbinál is jelentősebb befolyást Pakisztánban, míg Musaraf elnök terrorizmus elleni harc címén dollármilliárdokat kapott Amerikától. Nem segíti az együttműködést a tálibokkal átláthatatlanul összefonódó pakisztáni titkosszolgálat, az ISI tevékenysége sem.

Ha viszont egyenesen nem mehet Pakisztánba az amerikai hadsereg, a legjobb, ha legalább azt megakadályozza, hogy Afganisztán összeomoljon, és az újra a tálibok kezére kerüljön - mondta Stephen Biddle gerillaháború-szakértő a Council of Foreign Relationsnek adott interjúban. Formálisan nem túl erős az együttműködés a tálibok és az al-Kaida között, azonban ha ismét a tálibok kezére kerülne Afganisztán, az al-Kaida berendezhetné itt hátországát, ahogy 2001. szeptember 11. előtt.

"Az afgán hadsereggel nem az a baj, mint például az irakival, hogy taktikailag képzetlenek lennének, vagy nem akarnak harcolni. A baj az, hogy az afgán állam nem tudja fenntartani. Rendben, most mi kifizetjük a számlát, de mi lesz később? Mi lesz, ha sikerül elérni egy viszonylagos biztonságot, vajon akkor is hajlandó lesz az Egyesült Államok évi 2-3 milliárd dollárt áldozni erre?" - jelezte az afgán stabilitás egyik gyenge pontját Biddle, ami mutatja, hogy ha az afgán államépítés nem is amerikai nemzeti érdek, mindenképpen fontos eszköz az amerikai biztonságpolitikában.

Aki átáll, annak a tálibok levágják a kezét

Az afgán biztonság helyreállítása azért is fontos, hogy sikerüljön megnyerni a lakosság szimpátiáját "Az emberek itt félnek a táliboktól. Ha például le akarunk fizetni embereket, hogy álljanak mellénk, mint Irakban, akkor másnap jönnek a tálibok és levágják annak a kezét, aki elfogadta a pénzt. Amíg az emberek nem érzik biztonságban magukat, ez nem fog működni" - mondta Biddle.

A biztonság megszilárdítása az új stratégia leglátványosabb elemének, a csapaterősítésnek a célja. Az Egyesült Államok további 17 ezer katonát és 4 ezer civil szekértőt irányít a térségbe. Az erősítés Irakban bevált, utána jelentősen javult a biztonsági helyzet. A két ország között azonban jelentős különbségek vannak, melyek miatt nem biztos, hogy Afganisztánban is működni fog a stratégia. (Erről részletesebben itt olvashat.)

Az Obama-terv másik hangsúlyos része a regionális összefogás is, Pakisztán mellett Iránnal, Indiával, Oroszországgal és a közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságokkal keresi a hangot az USA. A héten rendezett hágai Afganisztán-konfenercián Afganisztán és Pakisztán megállapodott, hogy katonai és hírszerzési megbeszéléseket tartanak.

Ennél is figyelemreméltóbb az iráni-amerikai közeledés. Hágában évek óta először találkoztak magas rangú iráni és amerikai képviselők (Richard Holbrooke diplomata és Mohammad Mehdi Akhundzadeh iráni külügyminiszter-helyettes), akik igyekeztek keresni a közös pontokat - ez leginkább az afgán kábítószerkereskedelem elleni harc lehet, mely a ENSZ drogjelentése szerint egyre súlyosbban érinti Iránt. Ebben a témában a két ország együttműködik, de ez nem jelent alapvető fordulatot az iráni-amerikai kapcsolatokban - Irán továbbra is élesen elítéli Amerika közel-keleti jelenlétét.

A Foreign Policy Initiative nevű új neokonzervatív kutatóintézet jelentése szerint az Obama-terv alapvetően jó irányba indul el. Obama tehát tudott támogatókat szerezni elképzeléseihez politikai ellenzéke körében is. Igaz, az intézet megjegyzi azt is, hogy 17 ezernél több katonát kellett volna Afganisztánba vezényelni, az afgán hadsereget pedig még jobban meg kell erősíteni - a terv alapján 2011-re 135 ezer fős afgán hadsereget akar Obama, az intézet ezzel szemben legalább 200 ezer főt javasol.