Lángokban az iszlamista síparadicsom - mi történik Pakisztánban?

Százezrek menekültek el otthonaikból, a pakisztáni hadsereg pedig lebombázott egy buja síparadicsomot. Pakisztán egy részét már a tálibok irányítják, a kormánynál mostanra telt be a pohár. Miért nem cselekedtek korábban, mit tesz Amerika, és miért érdekeljen minket ez az egész? Kérdések és válaszok arról, mi folyik Pakisztánban.

Mi történik most Pakisztánban?

A pakisztáni hadsereg a múlt héten támadást indított az ország északnyugati részén lévő Szvat-völgyben a térséget uraló tálibok ellen. Tizenötezer katonát vetnek be ötezer tálib ellen. A hadsereg eddig csak a légierőt használta, a bombázásokban a pakisztáni kormány szerint már közel ezer tálibot megöltek, de ezt független forrás nem erősítette meg, mert senkit nem engednek a harcok közelébe. A Guardian szerint nem valószínű, hogy a térségben lévő harcosok egyötödét sikerült volna megölni csak bombázásokkal. A harcok kezdete óta közel négyszázezren menekültek el a Szvat-völgyből, de már korábban is mintegy félmillióan hagyták el a térséget.

Pontosan ki ellen harcol a pakisztáni hadsereg?

A tálibok egy pastu iszlamista mozgalom tagjai. A pastu nép valójában Afganisztán államalkotó népe, de az ország létrehozásakor legnagyobb részük brit-indiai fennhatóság alá került, innen vált ki később Pakisztán. 28 millió pastu él Pakisztánban, jellemzően északon, az afgán-pakisztáni határvidéken.

A tálibok uralták a 2001-ben kitört háború előtt Afganisztánt, ekkor azonban el kellett menekülniük. Jelentős részük nem halt meg a háborúban - a hegyvidékes határon átszivárogtak Pakisztánba. Pakisztán északi részén hagyományosan nem erős a kormány hatalma, a törvény szinte egyáltalán nem érvényesül, helyi hadurak döntenek mindenről - ez ideális terep a tálibok és a velük összefonódó al-Kaida számára. A pakisztáni kormány hónapok óta gyakorlatilag nyílt háborút folytat ellenük - a szvat-völgyi azonban eddig messze a legnagyobb akció.

Miért éppen a Szvat-völgy? Mi ez a hely egyáltalán?

A Szvat-völgy egy buja, természetileg és kulturálisan egyaránt gazdag terület 160 kilométerre a fővárostól, Iszlámábádtól, ahol 1,3 millió ember él. Nem határos Afganisztánnal. Hagyományai alapján világi, több síparadicsom is működött itt, 2007-ben nagy többséggel győzött a helyi választásokon a szekuláris Awami Nemzeti Párt. Ezután azonban az iszlamisták lázadást robbantottak ki, és hamar átvették az uralmat a terület felett. Fokozatosan bevezették a sáriát, az iszlám törvénykezést, és rendszeresen összecsaptak a pakisztáni hadsereggel. Az emberek már ekkor elkezdtek menekülni a térségből. Idén februárban a kormány tartós tűzszünetet kötött a szvat-völgyi tálibokkal, akik azonban folytatták a támadásokat. Nem csak a Szvat-völgyről szólnak azonban a mostani harcok - a pakisztáni kormány már bejelentette, ha a völgyet visszafoglalják, mennek tovább a tálibok többi rejtekhelye, többek között az északon elterülő Vazirisztán felé.

Ha a tálibok már elfoglalták Paksiztán egy részét, miért nem tett korábban valamit a kormány?

A vad észak-pakisztáni terület elhelyezkedése miatt is nehezen megközelíthető, de nem ez az egyetlen ok. A 2001-ben hatalomra került Pervez Musarraf pakisztáni elnök elkötelezte magát az Egyesült Államok mellett, és jelentős pénzügyi támogatásért cserében hivatalosan felvette a harcot az iszlamisták ellen - valójában ekkor vált sokkal rosszabbá a helyzet, ekkor vették át a hadurak az irányítást teljes mértékben az északi területek felett.

Utódja, a 2008-ban hatalomra került Asif Ali Zardai is bejelentette, hogy felveszi a harcot az iszlamisták ellen, de neki sincs könnyű dolga. Egyrészt a közvélemény sem támogatja feltétlenül a harcokat (a BBC felmérése szerint Pakisztánban a többség nem ítéli el Oszama bin Ladent sem), másrészt Pakisztán továbbra is Indiát tekinti fő ellenségének. A hadsereget ennek megfelelően klasszikus harcra képezték ki, nem hegyvidéki lázadók elleni gerillaharcra. A pakisztáni titkosszolgálat pedig átláthatatlanul fonódik össze a tálibokkal. Amerika közben egyre jobban követeli az iszlamisták elleni fellépést.

Mi lesz a Szvat-völgy lakóival, és mit szólnak most a pakisztániak?

A menekültek átmenetileg táborokba költöznek. Egyelőre nem tudni, meddig tartanak a harcok, és mikor térhetnek haza. Az embereket figyelmeztették ugyan, hogy menekülniük kell, de mivel otthonaikat kellett hátrahagyniuk, a legtöbben minél hamarabb vissza akarnak térni - azt sem tudni azonban, mekkora pusztítást végzett a hadsereg a völgyben. A pakisztáni közvélemény egyelőre támogatja a háborút, mert nem érkezett hír jelentősebb számú civil áldozatról, azonban ha a harcok elhúzódnak, ez a visszájára fordulhat.

Mit tesz az Egyesült Államok?

Hivatalosan szinte semmit. Pakisztán papíron az Egyesült Államok szövetségese, amely pénzügyileg támogatja, ebben a háborúban pedig az ellenség közös. Nem avatkozhat bele azonban túlságosan Pakisztán ügyeibe, mert azzal az akció ellen hangolhatja a lakosságot. Célzott robot-repülőgépes támadásokat azért végrehajt az Egyesült Államok a pakisztáni kormány beleegyezésével, és katonai kiképzők is vannak Pakisztánban, akik az aszimmetrikus háború technikáit oktatják a pakisztáni hadseregnek. Az új amerikai Afganisztán-Pakisztán-stratégiából már az derül ki, egyforma jelentőséget tulajdonítanak mindkét országnak, de tisztában vannak azzal, hogy csak óvatosan szabad beavatkozniuk.

Mi történhet a háborúban?

A legjobb kimenetel egy gyors siker lenne, kevés civil áldozattal, a lakosság támogatásának fenntartásával. Megnyílna az út Észak-Pakisztán felé, ahol a hadsereg felszámolná az al-Kaida bázisait is, és azokat a központokat, ahonnan a tálibok az afganisztáni támadásokat irányítják. A probléma az, hogy a pakisztáni hadsereg - annak ellenére, hogy az ország története másból sem áll, mint háborúkból - eddig egyszer sem aratott még győzelmet klasszikus háborúban, csak gerillaháborúban. (Igaz, ez is gerillaháború, de Pakisztán szempontjából éppen fordított a helyzet, hiszen éppen az ország küzd gerillák ellen.) A Reuters által felvázolt forgatókönyvek szerint valószínűbb egy elhúzódó, sok civil áldozattal járó elkeseredett harc, amibe az Egyesült Államok is kénytelen lesz egyre inkább belefolyni, hasonlóan az afganisztáni helyzethez. Ez pedig a lakosságot is fokozatosan elfordíthatja a kormánytól. Főleg, hogy az al-Kaida is minden erejét Pakisztánra koncentrálja. Az al-Kaida egész Pakisztánból iszlamista államot akar csinálni - állítják amerikai és pakisztáni hírszerzők -, amire nincs sok esély, mert a pakisztáni hadsereg erős, azonban elképzelhető, hogy ha nem sikerül felszámolni az iszlamistákat, hosszabb távon berendezkedhetnek az északi területeken.

Van tehát egy távoli ország, ahol mindig is háború volt. Miért érdekeljen ez minket a gazdasági válság közepén, amikor amúgy is annyi baj van?

Ha még a kevésbé rossz forgatókönyv valósul is meg, vagyis nem bukik el Pakisztán, csak továbbra is sok mini-Afganisztán lesz a határvidéken, az is veszélyes. Ebben az esetben a terroristák továbbra is nem túl kényelmesen, de zavartalanul készülhetnek merényleteikre, ahogy tették azt Afganisztánban a szeptember 11-ei támadások előtt. Ennél is veszélyesebb, ha az eldurvuló erőszak miatt összeomlik az ország, ebben az esetben ugyanis kiszámíthatatlan, mi történne Pakisztán atomfegyvereivel.