"Kopasz katonák lazulnak mindenütt" - Afganisztán-napló 1.

Az [origo] munkatársa, Szlankó Bálint egy hónapot tölt az amerikai hadsereggel az afganisztáni Wardak tartományban, és naplóban számol be élményeiről, elsőként egy amerikai kisvárosokat megszégyenítő módon felszerelt támaszpontról az afganisztáni nyomor kellős közepén, és egy olasz fotósról az idegösszeomlás szélén.Kattintson  a fotóra és nézzen még több képet az Afganisztánban állomásozó katonák életéről!

A világ egyik legveszélyesebb helye jelenleg Afganisztán, ahol egyre durvul a 2001. szeptember 11. után indított háború. Az utóbbi években a tálib lázadók megtáltosodtak, így a NATO-csapatoknak - élükön az amerikaiakkal - minden erejüket össze kell szedni, ha fel akarják morzsolni őket.

2009. július 11. - Bagram légitámaszpont

Bagram légitámaszpont akkora, mint egy város, lakják is annyian (húszezren), sőt, még jellegében is olyan: mint a fő amerikai és NATO-bázis Afganisztánban, mindennel fel van szerelve, van Pizza Hut és Burger King, vannak kávézók, pingpongasztalok és internet, és tévé és számítógépes játékok, és kosárlabda- és röplabdapálya, plusz könyvek, újságok, ruhák. Csak kár, hogy a pénzkiadó automaták nem működnek, bár lehet, hogy csak kifogyott belőlük a dollár, mert annyiféle ajándékbolt is van, hogy akkor is el lehetne verni egy kisebb vagyont egy ilyen kiránduláson, ha az ember egyébként nem menne sehova, csak Bagramban ülne.

Kopasz katonák lazulnak mindenütt, amerikaiak, franciák, lengyelek, egyiptomiak, szörnyű mordályokkal a hátukon, vagy kocognak fel-alá a hőségben a szépen leaszfaltozott utcákon, amelyeket California Avenue-nak vagy ehhez hasonlónak neveznek.

A katonák rettentő bürokratikusak. Mindent rövidítésben mondanak, semmit nem képesek a nevén nevezni: a kantin dí-fek (DFAC, dining facility - vacsorahelyiség), a szabadidőszoba em-dabju-ar (MRW - moral, welfare, and recreation- morál, jólét és kikapcsolódás). Még az autóbombát is képtelenek úgy hívni, mint a civilek - inkább ví-áj-í-dí (vehicle-borne improvised explosive device - gépjárműbe helyezett improvizált robbanószerkezet). Viszont úgy tűnik, hogy minden precízen működik, tisztaság van, rend és jólét, ami furcsa az afgán nyomor és káosz kellős közepén. A kantinban annyiféle étel van, mint Európában egy jobb étteremben, mindenhol generátorok zümmögnek, minden légkondicionált, és még a fürdőszobák is elég jók. (Sajnos fényképezni nem szabad.)

Az újságíróknak kiosztott barakkban, amelyet mulatságos módon Hotel Californiának hívnak, egy borzalmas állapotban lévő olasz fotós ül és cigizget. Kilenc napja vár a transzport-repülőgépére, ami kivinné a terepre, és láthatóan egyáltalán nem bírja már a semmittevést. "Nem vagyok jól, haver. Annyira unatkozom, hogy már az összes valaha volt ismerősömmel felvettem a kapcsolatot Facebookon. Ha visszamegyek Rómába, legalább hatvan emberrel kell találkoznom. Egyszerre van nyitva a gtalk, a yahoo chat és az msn a gépemen. El kéne mennem futni vagy kondizni, de már annyit cigiztem, hogy perceken belül infarktust kapnék" - mondja élénken hadonászva.

Összerezzenek ennek a beteg embernek a láttán. Lekéstem a saját transzportomat, ami kivinne az egyik amerikai-francia előretolt helyőrségbe a hegyekbe, és nincs kedvem ebben a dobozban megöregedni. De szerencsére kiderül, hogy másnap reggel van egy helikopter Wardakba, egy Kabultól délnyugatra lévő tartományba, ami az új tálibellenes NATO-offenzíva egyik fő célpontja.

Reggel hatkor az aszfalton már százak ülnek, várnak, hogy elvigyék őket a kisebb bázisokra. Gyalogságiak, katonai mérnökök, pár civil, meg egy csomó szakállas zsoldos ("szerződéses") ül nagy hátizsákokon, halomba rakott repeszálló mellényeken, rettentő mennyiségű fegyver között. A nagy, kétrotoros Chinook helikopterek felszálláskor kis zavarórakétákat lőnek ki, hogy megzavarják az esetleges ellenséges tüzet. Bázisról bázisra repülnek körbe a környéken, mindenhol kiraknak valakit, mint egy buszmegállóban, aztán mennek tovább, alacsonyan szállva, nyitott hátsóajtóval, ahonnan egy géppuskás katona sasolja az afgán vidéket, lábát lazán lógatva lefelé. Talán még lóbálja is közben, kár, hogy ezt nem látni hátulról.