Szőnyegkereskedő miatt izgulnak a német fejesek

Két kontinensen hozott kínos helyzetbe vezető politikusokat Karlheinz Schreiber, akit tíz év jogi huzavona után adott ki Kanada Németországnak. Az egykori fegyverlobbista a vád szerint vezető politikusokat vesztegetett meg. Titkos svájci számlák, milliónyi dollár és márka, és két magyarázkodó ex-kormányfő jelzi, hogy az egykori szőnyegkereskedő nagyban játszott.

"Jó nap ez az igazságszolgáltatásnak" - mondta hétfőn Reinhard Nemetz augsburgi főállamügyész, aki majdnem tíz évet várt arra a percre, amely végül reggel 9 óra 22-kor érkezett el. A müncheni repülőtéren ekkor szállt le a kanadai légitársaság gépe, amelynek fedélzetén ott ült a II. világháború utáni német politika egyik legnagyobb botrányának kulcsfigurája, Karlheinz Schreiber. A 75 éves, látszólag jó kedélyű fegyverkereskedőt és lobbistát a repülőtéren rendőrök várták, majd az augsburgi börtönbe szállították, a bíróság pedig másnap előzetes letartóztatásba helyezte.

A többek közt vesztegetéssel és adócsalással vádolt Schreiber 1995-ben menekült Svájcba, majd 1999-ben Kanadába (a német mellett kanadai állampolgár is), ahol tíz éven át harcolt különböző bíróságokon a kiadatása ellen. Ennyi idő alatt Németországban el is évült volna a terhére rótt bűncselekmény, de a törvényhozás a kedvéért megváltoztatta a szabályokat: a Lex Schreiber néven emlegetett törvény értelmében nem számít bele az elévülési időbe az, amit a vádlott külföldön, kiadatásra várva tölt.

Az egykori lobbista azért kaphatott ilyen nagy figyelmet, mert a német vádhatóság szerint az 1990-es években főszerepet játszott több korrupciós és pártfinanszírozási ügyben is, ami sok kellemetlenséget okozott vezető politikusoknak: Németországban a kereszténydemokrata CDU pártfinanszírozási botrányában - mely miatt 2000-ben Helmut Kohl korábbi kancellár lemondani kényszerült a párt tiszteletbeli elnöki posztjáról -, Kanadában pedig az úgynevezett Airbus-afférban, amely miatt Brian Mulroney korábbi miniszterelnök ellen is folyt büntetőeljárás.

Egy táska márka

A vádirat szerint Schreiber 1991 nyarán egymillió német márkát (félmillió eurót, mai árfolyamon 134 millió forintot) adott át egy svájci pizzéria parkolójában Walther Leisler Kiepnek, a CDU pénztárnokának, illetve 1,9 millió márkával vesztegette meg Ludwig-Holger Pfahls akkori hadügyi államtitkárt. Cserébe azt kérte, hogy segítsenek nyélbe ütni egy üzletet, amelynek keretében a német Thyssen iparvállalat páncélozott járműveket adott el Szaúd-Arábiának.

Bár az ügyészség 1995 óta nyomozott Schreiber ellen, az eset csak 1999-ben kapott nagy nyilvánosságot, amikor az augsburgi körzeti bíróság elfogatóparancsot adott ki Kiep ellen, adócsalás gyanújával (a pénztárnok nem adta tovább a pénzt a pártnak, állítólag két bűntársával megosztozott rajtra). Kiep végül olcsó megúszta az ügyet, hiszen 2001-ben csak pénzbüntetést szabott ki rá a bíróság, a sokáig szintén szökésben lévő Pfahls - aki beismerte a vesztegetést - viszont 2 év 3 hónap börtönbüntetést kapott.

Kanada tíz év után adta ki Schreibert

Az ügy politikai következményei ennél sokkal súlyosabbak lettek. Napvilágra került, hogy a kormányzó CDU és bajor testvérpártja a CSU éveken keresztül nagy összegű, illegális adományokat fogadott el. Néhány héttel a Kiep elleni elfogatóparancs kiadása után Heiner Geißler, a párt korábbi főtitkára nyilvánosan is beismerte, hogy a CDU úgynevezett fekete számlákat vezetett. Előállt Helmut Kohl is - aki korábban még rágalomnak nevezte az illegális finanszírozásról szóló híreket -, és magára vállalta a politikai felelősséget. Az adományozók nevét azonban a mai napig nem hajlandó elárulni.

Jól működő lobbi

Az egykor szőnyegkereskedőként indult Schreiber nem csak Németországban tevékenykedett. 1982-ben vette fel a kanadai állampolgárságot, amihez Brian Mulroney táviratban gratulált. A német üzletember hamarosan igen aktívan kapcsolódott be a kanadai politikába: első lépésként 370 ezer dollárt adott Mulroney kampányára. A pénzt úgy juttatták el a címzettnek, hogy a Schreiber érdekeltségében álló cég megvásárolt Újfundlandon egy földdarabot Frank Moorestól, a kampány egyik szervezőjétől.

A bajor a későbbiekben is bőkezű volt, adományai komoly szerepet játszottak abban, hogy 1983 augusztusában Mulroney a párt vezetője lett. Schreiber nem sokkal később meglátogatta a politikust, és a későbbi miniszterelnök titkára szerint vele volt Max Strauss, Franz Josef Strauss Airbus-elnök és bajor kormányfő fia is. "Schreiber a Strauss család üzleti érdekeinek képviselője volt Észak-Amerikában" - mondta a titkár 1999-ben. Mulroney 1984-ben Kanada miniszterelnöke lett, az új kormány pedig lecserélte Air Canada légitársaság igazgatóságát.

A következő években Schreiber nekilátott, hogy kamatoztassa politikai tőkéjét: lichtensteini cége, az International Aircraft Leasing (IAL) szerződést kötött az Airbusszal, amelyben vállalta: segít meggyőzni az Air Canadát, hogy az európai konzorcium gépeit válassza az amerikai Boeinggel szemben. A szerződésben külön kikötötték, hogy az automatikusan megszűnik "ha jelentős politikai változás következik be a területen". 1988-ban végül az Air Canada 34 darab A320-ast rendelt, 1,8 milliárd dollár értékben, az Airbus pedig 1993-ig összesen 22,5 millió dollárt utalt át az IAL bankszámláira.

Schreiber cége hasonló szerződést kötött a Messerschmitt-Bolkow Blohm nevű céggel is, amelytől hamarosan helikoptereket vásárolt a kanadai parti őrség, illetve a szintén német Thyssennel, amely páncélozott járműveket gyártó üzemet akart építeni Kanadában. Utóbbi ügyletért legalább 3,9 millió dollárt kapott. A pénz egy jelentős részét Schreiber anonim svájci bankszámlákra utalta, utóbb ezekről fizette az állítólagos kenőpénzt a kanadai és német politikusoknak.

Kapott pénzt, de nem úgy

A Királyi Kanadai Lovasrendőrség 1995-ben eljárást indított Mulroney ellen az Airbus gépek beszerzése miatt. A volt kormányfő tagadta az állításokat, sőt, egy 50 millió dolláros kártérítési pert indított a kormány ellen. Azt állította, hogy az újonnan megválasztott liberális miniszterelnök, Jean Chrétien szervez ellene lejárató kampányt. Az ügy végére peren kívüli megegyezés tett pontot 1997-ben: a kormány bocsánatot kért, és kifizettek neki 2,1 millió dollár perköltséget.

Útban az augsburgi börtön felé, augusztus 3-án

Évekkel később, 2006-ban azonban kiderült, hogy 1993-ban, miután Mulroney leköszönt a miniszterelnöki posztról, Schreiber anonim svájci számláiról pénzt vett ki, majd három részletben 300 ezer dollárt adott a volt kormányfőnek. Az ottawai parlament etikai bizottsága előtt Schreiber és Mulroney is elismerte a pénzátadások tényét, de erre szerintük egy közösen tervezett üzleti vállalkozás beindítása miatt volt szükség. A német svájci könyvelője a bizottásg előtt megerősítette, hogy a számla fölött csak Schreiber rendelkezett, azokról a korábbi miniszterelnöknek nem lehetett tudomása.

Idén tavasszal a kanadai kormány által életre hívott különleges bizottság is meghallgatta az érintetteket. A Jeffrey Oliphant főbíró által vezetett, ezért a kanadai sajtóban Oliphant-bizottságként emlegetett testület azonban nem foglakozott az Airbus-üggyel, kizárólag a Schreiber és Mulroney közti ügyekkel. Ők pedig itt is ugyanazt mondták, amit korábban. A testület idén júliusban befejezte a meghallgatásokat, majd az ontarioi fellebbviteli bíróság elutasította Schreiber utolsó fellebbezését is, és rendelkezett a kiadatásról. Oliphant főbíró decemberre ígér jelentést.

Politikai viharok

Schreiber - ahogy tíz éve mindig - a CDU politikai ellenfeleit, a szociáldemokrata SPD-t teszi felelőssé az ügyért. "Az SPD már három választást megnyert az én ügyemmel. Nem is titkolják, hogy számukra az a legnagyobb ajándék, ha engem kiadnak Németországnak" - mondta közvetlenül kiadatása előtt Torontóban. A baloldali pártnak valóban nem jön rosszul a fegyverlobbista kiadatása, hiszen szeptember végén Németországban parlamenti választások lesznek, Schreiber ügye kapcsán pedig kampánytémává tehetik riválisuk tíz évvel ezelőtti botrányát.

A CDU-ban ráadásul ma is van legalább egy aktív politikus, aki név szerint is érintett: A jelenlegi kereszténydemokrata belügyminiszter, Wolfgang Schäuble - aki akkor a CDU frakcióvezetője volt - állítólag szintén kapott Schreibertől egy 100 ezer márkát tartalmazó borítékot. Bár Schäuble mai napig tagadja, hogy pénzt kapott volna, annak idején le kellett mondania posztjáról a pártfinanszírozási botrány miatt.

Több jel is utal azonban arra, hogy az SPD számára mégsem lesz olyan jó, hogy Schreiber Németországba érkezett: Egyrészt a CDU mai vezetője, Angela Merkel kancellár tíz éve kimaradt a botrányból, sőt, főtitkárként ő volt az, aki azonnali az vizsgálatot és a vétkesek megbüntetését követelte. Nemetz főügyész pedig kedden bejelentette, hogy az ügy bonyolultsága miatt az eljárás biztosan nem indul meg a választásokig. A legaggasztóbb azonban az lehet a szociáldemokraták számára, hogy a Spiegel című lap információi szerint Schreiber még kanadában azt vallotta: 1988-ban az SPD-nek is eljuttatott egy félmillió kanadai dolláros adományt.