48 évvel ezelőtt húzták fel a berlini falat

48 évvel ezelőtt augusztus 13-án kezdték el építeni a berlini falat, és idén van lebontásának huszadik évfordulója. A fal 28 éven át osztotta ketté Berlint, a hivatalos adatok szerint a fal mentén 136 ember halt meg, köztük nyolc szolgálatot teljesítő katona.

Augusztus 12-én, délután 4-kor Walter Ulbricht, a német kommunista párt főtitkára aláírta Kelet- és Nyugat-Németországot elválasztó határok lezárásáról szóló parancsot. A szovjet fennhatóság alatt álló országok kommunista pártjainak vezetői 1961. augusztus 3-5. között Moszkvában döntöttek úgy, hogy Németország nyugati és keleti része között lezárják a határt.

1961-ig gond nélkül lehetett közlekedni Berlin szektorai között. Naponta több tízezer ember ingázott, sok kelet-berlini nyugatra járt bevásárolni, déligyümölcsöket például csak a város nyugati részében lehetett kapni.

Vége volt a szabad járkálásnak

Az NDK-s hadsereg és a rendőrség 12-én éjfélkor kezdte el Berlin "biztosítását". Erich Honecker akkori államfő rendeletére a városban akadályokat emeltek. A várost elválasztó vonalon feltörték az utca kövezetét, és a burkolatból barikádokat állítottak, a területen tankok vigyázták a rendet. Utcákat, metróvonalakat, vasútvonalakat vágtak ketté, de nem kímélték a temetőket sem. Az építmény 192 utcát szelt ketté.

Augusztus 12. és 13. hétvégére esett és a legtöbb berlini már rég aludt, amikor az NDK kormánya elkezdte lezárni a határt. Mire vasárnap megvirradt, a munka nagy része befejeződött: Nyugat-Berlin körül volt határolva. Innentől kezdve az NDK lakói 1989-ig, a fal leomlásáig nem utazhattak szabadon Nyugatra. 1989-es adatok szerint a Nyugat-Berlin köré felhúzott határvonal teljes hossza 155 kilométer volt, Kelet -és Nyugat-Berlin között valamivel több, mint 43 kilométer hosszú fal húzódott.

Több generációs fal

Először a szögesdrót kerítéseket rakták le, majd az elkövetkező napokban acéllapokkal egészítették ki és falra cserélték az ideiglenes akadályokat. Ezután kezdték el előregyártott betonelemekből építeni a falat. Ez volt a berlini fal első generációja, a másodikat 1962 júniusában húzták fel, majd az első két generációt 1965 táján váltotta le egy harmadik. Végül 1975-ben húzták fel a negyedik generációt, az úgynevezett Grenzmauer 75-öt (Határfal 75). Ez 3,6 méter magas betonelemekből állt, jobban bírta az időjárás viszontagságait és a határsértők támadásait is - áll a berlini fal történetét bemutató weboldalon. Nyomai jelenleg is láthatók Berlin több részén, leghosszabban az East Side Galery névre keresztelt, utólag művészi alkotásokkal befestett falszakaszon az Ostbahnhofnál.

Vita a megölt határőrökről

Idén van a fal leomlásának huszadik évfordulója és ebből az alkalomból szinte minden héten cikkezik a német sajtó a berlini falról. Júliusban vita robbant ki arról, hogy a megemlékezések során szelektáljanak-e a falnal elhunyt áldozatok között. A Berliner Mauer (berlini fal) emlékközpont alapítványa azt latolgatta, hogy helyet kaphat-e a fal mentén megölt emberekről szóló megemlékezésekben az a nyolc katona, akiket szolgálat közben lőttek le.

Conrad Schumann katona átugorja a szögesdrótot - a fal építésének híres fotója
(A fotó mögött a fal építésének képei láthatók)

A kérdés heves vitákat váltott ki: az ellenzők érvelése szerint a menekülés közben lelőtt emberek hozzátartozóinak elviselhetetlen lenne akár csak egyetlen olyan névvel is találkozni az emléklistán, akik az emberellenes rezsimet szolgálták.

Az alapítvány végül úgy döntött, hogy a határon lelőtt katonákat nem veszi fel az emlékfalra, hanem egy elkülönített részen fognak emlékezni rájuk. A témával foglalkozó kutatók ugyanakkor róluk is megemlékeznek a 136 áldozatról szóló könyv életrajzi részében, de a róluk szóló írások a fejezet végére kerülnek. Így járt el augusztus 13-i cikkében a Tagesspiegel című napilap is, amely a fal mentén elhunytak neveit, és haláluk okát közli (a cikk itt olvasható). A lista szerint legtöbbjüket menekülés közben lőtték le vagy vízbe fulladtak.