Bár a strasbourgi bíróság szerint jogsértő lehet, biztosan nem tűnnek el a feszületek az olasz osztálytermekből. Van olyan magyar, aki országgyűlési biztoshoz fordult, mert zavarta a hajnali imára hívó harangszó, Európa számos országa pedig a muszlim fejkendővel nem tud megbékélni. Pedig a feszületet és a többi vallási jelképet nem csak vallásos emberek védik: sokak szerint ezek olyan mélyen gyökereznek kulturális hagyományainkban, hogy az ellenük való fellépés gyökereinket vághatja el.

"Egy kultúra jelképeinek eltörlése addig vezethet, hogy megsemmisítjük azt a kultúrát is, amelyben gyökereznek" - írta néhány napja Michele Zanzucchi, a Cittá Nuova vallásos témákkal foglalkozó magazin szerzője. Zanzucchi a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának múlt heti döntését kommentálta így, amely szerint sérti a szülők jogait, hogy az olasz állami iskolákban kötelező kellék az osztálytermekben a katolikus vallás legfontosabb jelképe, a feszület.

Az ügyet egy finn származású, olasz állampolgárságú nő, Soile Tuulikki Lautsi indította el még 2002-ben, amikor kifogást emelt az ellen, hogy az észak-olaszországi Abano Terme állami iskolájában - ahová gyermekei jártak - feszület lóg a falon. Az iskola vezetősége a helyén hagyta a feszületet, mire Soile pert indított. Végigjárta az összes létező olasz jogi fórumot. Miután mindenütt elutasították a panaszát, a strasbourgi testülethez fordult.

Az emberi jogi bíróság tanácsa múlt heti, egyhangú ítéletében úgy döntött, a tanteremben állami rendeletre elhelyezett feszület korlátozza a szülőknek azt a jogát, hogy a saját meggyőződésük szerint neveljék a gyermekeiket, ezért ötezer euró kártérítést ítélt meg Lautsinak. A bírók szerint a feszület azt a látszatot keltheti, hogy az iskolai oktatás vallásos szellemben zajlik. Ez zavaró lehet a nem katolikus vagy ateista diákok számára, akik ráadásul nem tudják elkerülni, hogy naponta találkozzanak az osztályteremben a feszülettel.

A döntést sokan úgy értelmezték, hogy a strasbourgi bíróság megtiltotta Olaszországnak, hogy feszület legyen az osztálytermekben, több jelentős lap is a "betiltva" szót használta címeiben. A feszület kihelyezését azonban egy jogszabály írja elő Olaszországban, ezt pedig nincs joga megsemmisíteni a strasbourgi bíróságnak. Az ítélet csak az adott ügyben kötelező, vagyis az olasz államnak ki kell fizetnie Lautsinak az ötezer eurót - mondta az [origo]-nak Schanda Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának dékánja. Az ítélet ellen fellebbezni lehet, az olasz kormány már jelezte is, hogy élni kíván a lehetőséggel.

Szem előtt a vallás

Nem az olaszországi az első eset, hogy jogi úton támadják az iskolákban sok helyen megtalálható vallásos jelképeket. 1995-ben a német alkotmánybíróság előtt támadták meg a bajor tartományi iskolai rendtartást, amely előírja, hogy minden osztályteremben lennie kell keresztnek vagy feszületnek. A testület kimondta, hogy jogsérelmet okozhat, mire a tartományi parlament úgy módosította a rendtartást, hogy a keresztet le kell venni, ha azt valaki külön kéri. Hasonló megoldást alkalmaznak Ausztriában, ahol csak ott kell kitenni a feszületet, ahol a tanulók többsége keresztény.

A vallásszabadság kétféleképpen értelmezhető - magyarázta az [origo]-nak Schanda. A pozitív felfogás szerint mindenkinek joga van gyakorolni vallását és kifejeznie a meggyőződését. A negatív felfogás szerint viszont ahhoz is joga van, hogy ne kelljen szembesülnie senkinek a neki nem tetsző vallási jelképekkel. A kettő közti egyensúly beállítása az állam feladata - mondta a dékán, aki szerint az olasz ügyben is az állam feladata megvédeni a feszületet, hiszen állami rendelettel került oda, nem vallási, hanem kulturális jelképként.

Az olaszok naturálisan vallásosak, vagyis akkor is hozzátartozik az identitásukhoz a katolicizmus, ha egyébként nem járnak templomba - mondta az [origo]-nak egy katolikus papképző szeminárium tanára, aki szerint a vita igazából arról szól, hogy ki szabad-e fejezni nyíltan a vallásos elkötelezettséget egy szekularizált társadalomban. E tekintetben a feszület kérdése a tanár szerint összekapcsolódik a muszlim diáklányok vagy tanárnők kendőviseléséről Nyugat-Európa több országában is folytatott vitákkal.

Steril világ

A feszület elleni támadások soha nem iszlám környezetből jönnek - mondta Schanda Balázs is, aki szerint az európai muszlimoknak van igényük saját mecsetre, közösségi terekre, de nem okoz gondot nekik, hogy naponta találkoznak keresztény szimbólumokkal. A mecsetépítés azonban szintén vitákat vált ki: sok helyen kifogásolták az azokhoz kapcsolódó minaret megépítését, amelyből naponta ötször hangszórókon át szólítják imára a híveket. Hasonló eset Magyarországon is előfordult már: nemrég valaki az ombudsmanhoz fordult, mert zavarta a kora reggeli misére hívó harangszó.

Magyarország a többi egykori szocialista államhoz hasonlóan szekularizált, az alkotmány csak annyit tartalmaz, hogy mindenki szabadon gyakorolhatja a vallását, illetve hogy az egyház az államtól elválasztva működik. Az egyházaknak járó támogatás egyrészt az egyházak által elvégzett állami feladatokhoz (oktatás, szociális ellátás) kötődik, másrészt külön szerződések szabályozzák (a katolikusokkal 1997-ben kötötték meg a vatikáni szerződést).

Több európai ország jogrendszerében is vannak azonban vallásos utalások: az olasz alkotmány például külön is megemlíti a katolikus egyházat mint az olasz identitás fontos elemét, ráadásul a Vatikánnal kötött konkordátum is rögzíti, hogy az egyház minden állami intézményben vallási oktatást folytathat. A spanyol alaptörvény szerint a törvényalkotás során is ki kell kérni az egyház véleményét. Németország több tartományában törvény rögzíti, hogy az oktatás "keresztény elkötelezettségű", Norvégiában pedig az evangélikus egyház csak 2006-ban mondott le az "államvallás" szerepéről, amivel még 1537-ben ruházta fel egy királyi rendelet.

Az igazi vita Schanda Balázs szerint arról szól, hogy a szekularizált állam semleges vagy közömbös álláspontra helyezkedjen a vallással szemben. Előbbi azt jelenti, hogy az állam nem azonosul egy egyházzal sem, nem fonódik vele össze, de tudomást vesz a létéről, és elismeri, hogy bizonyos vallásos elemek az identitás részei. A közömbös álláspont azonban megpróbál mindent tiltani, és kialakítani egy teljesen semlegesített teret az állami szférában. Ez azonban Schanda szerint nem nevel tiszteletre és elfogadásra, ezt a célt jobban szolgálná a sokszínűség.

Istenben bíznak

Hasonló helyzetek időről időre előállnak az Egyesült Államokban is, ahol az alkotmány rögzíti ugyan az egyház és állam különválasztását, de az ország többsége mégis vallásos, sőt egyenesen gyanakodva tekintenek az ateistákra. Az elnökök például a Bibliára esküsznek fel, a beiktatásnak pedig 1933 (Franklin Roosevelt első elnöksége) óta része az ima is. Erre a megválasztott elnök kér fel egy vagy több lelkészt, akiknek felekezete változatos: Dwight Eisenhower 1953-as beiktatásakor például egy katolikus pap, egy zsidó rabbi és egy episzkopális lelkész is imádkozott.

Forrás: AFP
Az amerikai elnökök is a Bibliára esküsznek

Barack Obama beiktatásán Rick Warren, az Egyesült Államok egyik legnagyobb evangéliumi protestáns gyülekezetének lelkésze mondott imát. Ez felháborodást váltott ki liberális körökben, mert Warren közismerten konzervatív álláspontot képvisel több szimbolikus ügyben is: például abortuszellenes, és elutasítja a melegek házasságát. Egy ateista aktivista, Michael Newdow bírósági keresetet is benyújtott, mert szerinte a beiktatási ima nem egyeztethető össze az alkotmánnyal, de a szövetségi bíróság végül elutasította a keresetét.

Hasonlóan jártak azok az ateisták, aki 2002-ben az úgynevezett zászlóeskü szövegében kifogásolták az Istenre utaló fordulatot. Az amerikai iskolákban mindennapos - különösen a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után vált gyakorlattá -, hogy a diákok hűséget fogadnak a lobogónak és a nemzetnek, amely a szöveg szerint oszthatatlan "Istenben" vagy "Isten ege alatt" (angol eredetiben: under God). Az oregoni körzeti fellebbviteli bíróság szerint "az eskü jelenlegi szövege (a kifogásolt fordulat 1954-ben került a szövegbe) tartalmaz egy megengedhetetlen vallásos kiegészítést, amely azt sugallja a nem hívőknek, hogy ők kívülállók, nem tagjai a közösségnek".

A döntés hatalmas felháborodást váltott ki Amerikában. A szenátus egyhangú határozatban ítélte el, George W. Bush elnök pedig nevetségesnek nevezte azt. Robert Byrd szenátor felháborodva beszélt arról, hogy "nem fogja támogatni, hogy egy maroknyi ateista írja az Egyesült Államok törvényeit. Ha a fenti csoportnak nem tetszenek a jelenlegi szokások, szabadon távozhatnak." A nyomás hatására végül a bíróság visszavonta a saját határozatát, így azt nem hajtották végre. Pedig csak annyit jelentett volna, hogy a diákok meggyőződésük szerint megtagadhatják az eskü elmondását.