Az ország gazdasága romokban, a miniszterelnököt személyes botrányok kísérik, és a 13 éve hatalmon lévő kormánypártot is sokan unják már. Elvileg minden adott lenne tehát a közelgő brit választásokon az ellenzéki konzervatívok diadalához, a párt azonban épp a célegyenesben kezdett el bukdácsolni. Mit rontott el a tory reménységként számon tartott David Cameron?

"Mi megy rosszul a kampányunkban?" - hangzott el a kérdés a brit Konzervatív Párt múlt heti brightoni gyűlésén. Néhány hónappal ezelőtt még úgy tűnt, hogy nem kell ilyen aggodalmakkal foglalkozniuk, a felmérések szerint azonban az ellenzéki pártnak alig hatszázalékosra olvadt a tavaly még kétszámjegyű előnye a kormányzó Munkáspárthoz képest.

A választás konkrét időpontja még nincs kitűzve, de legkésőbb júniusban meg kell tartani, és a konzervatívok most tartanak attól, hogy tovább folytatódhat a 13 éve tartó baloldali kormányzás. A hangulatot egy név nélkül nyilatkozó befolyásos konzervatív politikus a Guardiannek nyilatkozva úgy írta le, hogy "egy csomó ember be van gyulladva".

"A tény, hogy ez egyáltalán megtörténik, bizonyos szempontból rendkívüli" - írja a vékonyodó tory előnyről Steve Richards, az Independent vezető elemzője. Szerinte a tavaly nyári európai parlamenti választások és az októberi pártkongresszus közötti időszakban a konzervatívoknak nem volt igazán szükségük igazi hívószavakra, a Munkáspárttal elégedetlen lakosság így is támogatta őket.

Botrányok

Annak ellenére szűkül a különbség a két nagy párt között, hogy az utóbbi időszakban Gordon Brown kormányfő kifejezetten népszerűtlen, és a kifejezetten nehéz gazdasági helyzet, valamint a hatalmasra duzzadt költségvetési hiány mellett még személyes jellegű botrányok is kísérik. 2009 novemberében például azért támadták, mert olvashatatlan külalakú és helyesírási hibákkal tarkított levélben nyilvánította ki részvétét egy Afganisztánban elhunyt brit katona anyjának. Ezután bocsánatot kellett kérnie a fiát elvesztő nőtől.

Magyarázkodásra kényszerült Brown egy ezen a héten megjelent könyv miatt is: Andrew Rawnsley, az Observer vezető politikai kommentátora azt írta a brit miniszterelnökről, hogy durván bánik munkatársaival, gyakran szidalmazza, bántalmazza őket. A könyvrészlet múlt heti megjelenése után ráadásul egy munkahelyi megfélemlítésekre létrehozott segélyvonal vezetője közölte: hozzájuk is érkeztek hívások Brown irodájából, három-négy alkalmazott kereste őket.

A kormányfő hivatala és miniszterei ezt tagadták, és egy friss felmérés alapján egyelőre úgy tűnik, a vádak nem rengették meg Brownt. A ComRes kutatása szerint a választók 20 százaléka gondolja azt, hogy a kormányfő erőszakos, 69 százalék azonban nem tartja annak, és ez nem sokkal rosszabb arány, mint amit David Cameron esetében mértek (12-78 százalék).

A felmérések csökkenő tory-előnyt mutatnak

A váratlan trendet erősíti szinte minden felmérés a júniusban esedékes brit választások előtt. A BBC által ismertetett legújabb közvélemény-kutatás (amit a YouGov készített), igen szoros állást mutat: a toryk 39 százalékával szemben a baloldalnak 33 százaléknyi voksot sikerülne most összegyűjtenie. Fontos harmadik szereplő lehet a liberális párt, amelynek 16 százalékos támogatottságot mért a YouGov februárban.

A ComRes friss felmérését pedig az Independent idézi, és ez se mutat fényesebb adatokat a toryk számára. Szemben az ő 37 százalékos támogatottságukkal a Munkáspárt 32 százalékon, a liberális demokraták pedig 19 százalékon állnak. Az Independent szerint saját havi felméséseikben 2008 decembere óta nem szerepelt ilyen rosszul a Konzervatív Párt.



A jobboldaliak egyre rosszabb eredményéhez hozzájárulhat milliárdos támogatójuk, Lord Ashcroft botránya is. Ashcroft ugyanis úgy adott jelentős adományokat Bearwood Corporate Services nevű cégén keresztül a Konzervatív Pártnak, hogy közben ellentmondásba keveredett abban, milyen adózási szabályok is vonatkoznak rá (állandó brit lakosnak számít-e, és tengerentúli bevételei után kell-e adóznia Nagy-Britanniában). Ráadásul a Munkáspárt azzal vádolja emiatt a konzervatívokat, hogy hazafiatlan olyasvalakitől adományokat elfogadni, aki nem is vallja magát teljesen brit állampolgárnak.

Zavaros üzenetek

A konzervatívok előnyének olvadásában szerepet játszhatott a párt zavaros kommunikációja is. Az Economist szerint Cameronék több bűnözési és fiatal terhességi statisztikát is helytelenül, túlzóan használtak fel. A pártelnök egy januári interjúban ellentmondásosan nyilatkozott arról is, hogy a házastársi kapcsolat hogyan jelenne meg az adózásban.

A legnagyobb kérdés azonban az, hogy mihez kezdenének a konzervatívok a válságban hatalmasra duzzadt költségvetési hiánnyal. A tory árnyékkormány pénzügyekért felelős tagja, George Osborne a párt őszi kongresszusán még arról beszélt, hogy határozott kiadáscsökkentésre van szükség, amikor azonban elkezdett olvadni a párt támogatottsága, akkor megjelentek olyan konzervatív vélemények is, hogy a gazdasági növekedés érdekében el kellene tolni a kiadások drasztikus lefaragását. Ezzel azonban csak azt sikerült elérni, hogy most senki sem tudja igazán, hogyan is akarják megoldani a kormányzásra készülő konzervatívok az ország előtt álló egyik legfontosabb problémát.

Forrás: AFP
David Cameron a megfelelő megoldást keresi

Cameronék számára az egyik legkellemetlenebb forgatókönyv több brit lap szerint is az lehet, ha nem sikerül meghatározó többséget szerezniük a parlamentben. A brit választási rendszer eredményeként legtöbbször a nyertes párt elegendő mandátumot kap ahhoz, hogy egymaga kormányt alakítson, előfordulhat azonban, hogy a győztes koalícióra vagy kisebbségi kormányzásra kényszerül. A koalíció a konzervatívok számára azért tűnik nehezen járható útnak, mert a harmadik meghatározó parlamenti erő, a liberális párt inkább hajlana a Brownékkal kötendő koalícióra. A kisebbségi kormányzással pedig az a gond, hogy nagyon megnehezítené a döntéshozatalt a gazdasági válság miatt amúgy is érzékeny időszakban.

Az egyelőre még mindig a választás esélyesének tartott Cameron azonban állítólag felkészült erre a B-tervre: a Konzervatív Párt február végi brightoni gyűlésén állítólag életre hívott egy speciális csapatot, amelynek feladata lesz, hogy felkészüljön egy ilyen győzelemre. Ezt ugyan a párt szóvivője tagadta, de ettől még ezekre a nehéz kérdésekre valamilyen választ kell találnia a politikusnak, aki példátlanul hosszú ellenzékiség után akarja visszavezetni a hatalomba a Konzervatív Pártot.