Mit kapott Németország az NDK-tól?

Húsz éve szűnt meg az NDK, és Németországban a mai napig sokan vitatkoznak azon, hogy ki járt jól és ki járt rosszul a nyugati és a keleti országrész egyesítésével. Bár Franz Beckenbauer jóslata nem vált és a szovjet blokk egyik legkeményebb diktatúrájának számító keletnémet országrész felszabadulásával nem lett az addiginál is jobb a német válogatott, az egységes Németország így is sokat kapott az NDK-tól. Mi a közös egy metálzenekarban, a német kormányfőben és Németország legnépszerűbb focistájában?

Még a felnőtt férfiak is elsírták magukat, amikor húsz évvel ezelőtt, 1990. október 3-án nulla órakor a berlini Reichstag előtt felvonták a német lobogót. Zúgott a schönenbergi városháza szabadságharangja, mindenütt tűzijáték rakéták durrantak, a kórus és a tömeg együtt énekelte az egyesült Németország himnuszát. Ebben pillanatban, 41 év és 132 nap után hivatalosan is megszűnt a Német Demokratikus Köztársaság (NDK), tartományai beolvadtak a Német Szövetségi Köztársaságba.

A németek csodaként élték meg, hogy a Berlini fal 1989. november 9-i leomlása után alig egy év kellett az újraegyesítéshez. A eufória azonban gyorsan elpárolgott, a hétköznapok munkanélküliséget hoztak - 2,5 millió ember veszítette el az állását a keleti tartományokban -, a nyugatiak (német szlengben Wessi) pedig arra panaszkodtak, hogy az ő adóikból fizetik a keletiek (Ossi) felzárkóztatását. Németországban húsz év után is komoly viták zajlanak arról, hogy kik jártak jól és kik rosszul az újraegyesítéssel. Az [origo] összegyűjtött néhány példát arról, kik nyertek az NDK bukásával.

A megfigyelt polgárok
Az NDK az egyik legszigorúbb diktatúra volt a keleti blokkban. A hírhedt titkosrendőrség, a Stasi (teljes nevén Ministerium für Staatssicherheit, vagyis Állambiztonsági Minisztérium) szinte mindent behálózott: a minisztériumnak az utolsó években több mint 90 ezer "főállású munkatársa" és több mint 173 ezer "nem hivatalos munkatársa", vagyis ügynöke volt. Ez azt jelenti, hogy az NDK-ban a lakosság több mint egy százaléka be volt szervezve. A csúcs az 1970-es évek végén volt, amikor 200 ezernél is többen jelentettek a minisztériumnak.

Míg Magyarországon jelentős mennyiségű egykori állambiztonsági irathoz nem férhetnek hozzá a kutatók (mert vagy eltűntek, vagy a nemzetbiztonsági szolgálatok tartják maguknál), Németországban szinte teljes mértékben kutathatóvá tették a titkosrendőrség iratait. Még 2009-ben, 19 évvel a Stasi megszűnése után is több mint százezren kérelmezték, hogy betekinthessenek azokba az aktákba, amelyeket a titkosrendőrség vezetett róluk, a kutatások pedig a Stasi működésének újabb és újabb ismeretlen területeit tárják fel.

A Stasi működését mutatja be A mások élete című Oscar-díjas film. Az első jelenet jól illusztrálja a módszereket:

A törvény szerint a közalkalmazottaknak alá is kell magukat vetni egy átvilágításnak, hogy kiderüljön, együttműködtek-e a titkosrendőrséggel. A törvény hatálya idén lejár, de a kormány javasolni fogja a meghosszabbítását 2019-ig. Marianne Birthler, a Stasi-aktákat kezelő intézet igazgatója több interjújában is arra figyelmezettet: vannak, akik igyekeznek megszépíteni az egykori NDK-t, és bagatellizálni a diktatúra bűneit.

Angela Merkel
Ha nincs az újraegyesítés, Angela Merkel valószínűleg tudományos karriert fut be, és talán egy elismert fizikus lehetett volna. A történelem azonban úgy alakult, hogy az NDK-ban felnőtt Merkel politikai pályára lépett, majd 2005-ben Németország kancellárjává választották, és négy éve folyamatosan vezeti a Forbes magazin által a világ legbefolyásosabb asszonyairól összeállított listát.

Angela Dorothea Kasner (Merkel a kancellár első férjének családneve) ugyan nyugaton, Hamburgban született 1954-ben, de evangélikus lelkész apja nem sokkal később egy keleti városka gyülekezetéhez került. Iskolásként tagja volt az FDJ nevű szocialista ifjúsági szervezetnek, de ez lényegében kötelező volt. 1978-ban szerzett diplomát fizikából a Lipcsei Egyetemen, majd a fal leomlásáig tudományos munkát végzett az akadémián.

Merkel a fal leomlása után kezdett el politizálni a Demokratikus Kezdet nevű mozgalomban, majd az NDK első és egyben utolsó demokratikus választására szerveződött Keleti CDU-hoz csatlakozott. A választások után Merkel lett Lothar de Maiziere az NDK utolsó kormányfőjének egyik szóvivője.1990 decemberében beválasztották az immár egységes Bundestagba, majd nő- és ifjúságügyi miniszter lett Helmut Kohl kancellár kormányában. A CDU-n belül máig úgy emlegetik: "Kohl leánykája".

Michael Ballack és Hans Meyer
A német futball legnagyobb élő alakja, Franz Beckenbauer 1990-ben még azt jósolta, hogy az újraegyesítés legyőzhetetlenné teszi a német nemzeti futballcsapatot. Nem így lett, és a keletnémet futball rosszul járt az egyesítéssel: 1991-ben csak két keleti klub indulhatott el a Bundesligában, a Hansa Rostock és a Dynamo Dresden. A drezdai csapat - amely 1989-ben még UEFA-kupa elődöntőt játszott - 1995-ben, a rostokiak 2005-ben estek ki az élvonalból. Az Energie Cottbus többször is feljutott, de végül ez a csapat is mindig kiesett.

A német válogatott mezét összesen 35 keletnémet játékos húzhatta magára. Közülük a leghíresebb és a legsikeresebb Michael Ballack, a válogatott korábbi kapitánya, aki a Chemnitzer FC saját nevelésű játékosaként indult el a pályán (Chemnitz korábbi neve Karl-Marx-Stadt). Ballack 98 válogatott meccsen játszott, 42 gólt szerzett és háromszor választották az év német labdarúgójának.

Az egyesített Németországban is sikeres lett Hans Meyer futballedző is. Ő az egyetlen, akinek csapata megnyerte a keletnémet kupát, majd az újraegyesítés után is kupagyőzelmet ért el: három keletnémet kupát nyert meg az FC Carl Zeiss Jena edzőjeként (1972, 1974 és 1980), majd 2007-ben az 1. FC Nürnberg mestereként nyert DFB-kupát.

Rammstein
Évek óta egyetlen német zenekar sem tudott olyan hírnevet szerezni magának Németországon kívül, mint az indusztriálmetált elektronikus elemekkel ötvöző Rammstein. A Rammstein egyik előzménye a keletnémet punk emblematikus zenekara, az 1983-ban alakult Feeling B: Christian Lorenz billentyűs és Paul Landers gitáros is a Feeling B-ben kezdett, illetve annak idején a punkzenekarnak írt dalszövegeket Till Lindemann, a Rammstein énekese is.

A Feeling B legfontosabb száma a Lied von der unruhevollen Jugend (A forrongó fiatalság dala), amelyet időnként a Rammstein is eljátszik koncertjein (a dalt oroszul énekelték). A legismertebb azonban az Ich such' die DDR (Keresem az NDK-t), amely mára gyökereit kereső, régi hazáját sirató Ossi himnuszává vált. A mindössze hátrom versszakból álló dalocska refrénje nyersfordításban így hangzik: Keresem az NDK-t és senki nem tudja, hol van/Úgy sajnálom, hogy elfelejtett ilyen gyorsan/Keresem az NDK-t és visszajön hozzám/Megbocsátok neki!

Rotkäppchen pezsgő
Ha van egyértelmű gazdasági siker az újraegyesítés utáni Kelet-Németországban, akkor az a Rotkäppchen (Piroska) pezsgőpincészeté. A valaha szebb napokat látott pincészet 1991-ben mindössze 1,5 millió palack pezsgőt adott el, a tizedét annak, amit a legjobb NDK-s időkben értékesített. 1993-ban azonban egy menedzser-privatizáció keretében Gunter Heise vette meg a céget, aki szinte minden munkást elbocsátott. Az új tulajdonos olyan sikeressé tette a céget, hogy az 2001-ben felvásárolta az egyik legnagyobb nyugati vetélytársát is, és ma évi 212 millió palack bort, pezsgőt és párlatot adnak el.

Heise sikeresen lovagolta az Ostagie nevű (az Ost, vagyis kelet, illetve a nosztalgia szavak összevonása) jelenséget. Az egykori keletnémetek az évek múlásával elkezdték visszasírni a "régi jó" dolgokat, így például az NDK-ban megszokott élelmiszereket és italokat is. A Rotkäppchen pezsgő mellett ilyen termék például a Spreewälder uborka, amelyet sokat emlegettek a Good by Lenin című filmben is. A keleti termékek többsége egy viszonylag szűk vásárlói körre épít, de a Rotkäppchen pincészet egy idő után ki tudott törni ebből.

Trabant
Bár már 1991 óta nem gyártják, idén január 1-i adatok szerint még mindig több mint 34 ezer Trabant van Németországban, és többet lopnak el belőle, mint Porschéból. A kétütemű kisautók gyártását 1957-ben kezdték, a jól ismert 601-es modellt 1964-től gyártották. A takarékos, egyszerűen szerelhető kisautó minden hibája ellenére hamar népszerűvé vált a KGST-piacon, sok helyen évekig várt rá és ábrándozott róla egy-egy család. 1989-ben megpróbálták megmenteni a márkát, egy 1,1 literes VW-motorral kezdték gyártani, de KGST-piac felbomlása és a nyugati konkurensek megjelenése a vesztét okozta. Akit érdekel, hogy milyen körülmények készültek kékes füstöt eregető kisautók, ezt a videót ne hagyja ki!

Trabantok két ok miatt futnak még mindig Kelet-Európa útjain: egyrészt vannak, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy akár csak egy használt Suzukira is lecseréjék, mások számára azonban a Trabant kultikus tárgy, amilyen a Citroën Kacsa vagy VW Bogár. Zwickauban évente megrendezik a Trabant-találkozót, ahová a gyár egykori dolgozói mellett a rajongókat is várják. A fanatikusok gyakran építik át a Trabantokat, elektromos hajtást szerelnek bele, vagy éppen limuzint készítenek belőle. A kétütemű népszerűségét próbálja meglovagolni a márka jogaival rendelkező cég, amely elektromos kisautóként élesztené fel a márkát.