"Összetörték a csontjait" - az afganisztáni háború belülről

Abdul Rahmán körülbelül ötvenéves, nagydarab, szakállas-bajuszos férfi. Egy falu vezetője az Argandab folyó völgyében, Kandahár tartományban, ahova az amerikai hadsereg az év elején vonult be, hogy távoltartsa a tálib lázadókat a tartományi fővárostól. Az [origo] egy vezetői gyűlésen készített vele interjút arról, hogy milyen afganisztáni háború azok szemszögéből, akik minden nap átélik a kegyetlenségét. A nevét saját kérésére megváltoztattuk.

Milyen a biztonsági helyzet a falujában?

- Ramadán alatt [augusztusban-szeptemberben] sok volt a tálib, valamilyen támadásra készültek, de aztán jöttek az amerikaiak meg az afgán hadsereg, és megöltek hatot, sokat elfogtak, a többiek pedig elfutottak.

Kik a tálibok?

- Vannak helyiek, vannak a Szvat-völgyből, Pakisztánból, valamennyien a városból [Kandahárból].

Miért harcolnak?

- Azt mondják, ez egy dzsihád, vallási háború Amerika ellen, meg azt, hogy ha meghalnak, a paradicsomba jutnak... [vállat von és mosolyog]. Sok a fiatal, 12-15 évesek is. Nem járnak iskolába, csak elmennek a tálibokkal harcolni. Kapnak egy kis pénzt, a sérülteket elviszik Pakisztánba gyógyítani, adnak a családjuknak pénzt, és ha meghalnak, gondoskodnak a rokonokról. Tízezer rúpiát kap a család havonta. Meg a mollák [vallási személyek] is támogatják a tálibokat, prédikálnak az amerikaiak ellen, hogy azért vannak itt, hogy elvegyék tőlünk az iszlámot, hogy megrontsák a fiatalokat, ilyeneket.

Milyen a viszony a falu lakosai és a tálibok között?

- A tálibok elég durvák... Folyton piszkálják az embereket, ellenőrzik, hogy mit csinálnak, elviszik azokat, akiket nem ismernek. Azokat, akik a kormánynak dolgoznak, elviszik és megölik, aztán felakasztják vagy levágják a fejét és kidobják az útra, hogy megleckéztessék az embereket. Vagy megverik. Volt egy vállalkozó a falumban, aki utat épített a kormány pénzével, öt kilométert, őt a Ramadán utáni első napon lefogták, nagyon csúnyán megverték, összetörték a csontjait, aztán felakasztották. Sok más ilyen eset is volt... Meg este öt után kisajátítják a lakóházak kertjét, ott pihennek meg rejtőznek éjszakánként. Az emberek csak napközben mehetnek be a saját kertjükbe.

Helyiekkel beszélgetnek a magyar misszió tagjai

A maga kertjében is?

- Nem, az én házam mellett van egy rendőrségi ellenőrzőpont, engem nem piszkálnak annyira...

Akkor nem is fél a táliboktól?

- Most nem annyira... Régebben ott is voltak, de most nem annyira rossz. De az egyik kertemet elpusztította egy amerikai bomba. Valamire lőttek, de oda esett a gránát és minden leégett.

Gondolom, akkor nem örül neki annyira, hogy most itt harcolnak.

- Persze hogy nem. Mindent felégettek a kertben. Az összes fát, a gyümölcsöket. Én ebből élek. De annak örülök, hogy most megint lehet szabadon közlekedni. A tálibok nem engedték, hogy a kormányzóhoz vagy az amerikaiakhoz menjünk segítségért. Ha csak egy korty vizet is kértünk tőlük, akkor végünk volt. Flyereket raktak ki, hogy ne merjük iskolába küldeni a gyerekeket, vagy baj lesz. Egy csomóan el is költöztek a városba, vagy föl Kabulba, hogy iskolába járathassák a gyerekeket.

És most akkor mi lesz?

- Nem tudom. A kormány nem ad nekünk fegyvereket, hogy megvédjük magunkat. Inkább ők maguk jönnek ide és ebből aztán ilyen problémák lesznek... Ha lennének fegyvereink, meg tudnánk védeni magunkat a táliboktól. Nagahánban [egy falu az Argandab-völgyben] vannak a falunak saját fegyveresei, és a tálibok nem is mennek oda. Félnek odamenni, mert fegyveresek vannak mindenhol. De három hónappal ezelőtt volt ott egy esküvő, és a tálibok bedobtak egy kézigránátot a lakodalmasok közé, és sokan meghaltak.

Miért jött ide ma erre a tanácskozásra?

- Biztonságra van szükségünk, nem csak itt, hanem egész Afganisztánban. Az afgán hadseregnek kell biztosítania a környéket, mert a rendőrökben nem lehet megbízni. Akárhányszor a hadsereg megütközik a tálibokkal, ők győznek. Szeretjük őket, de a rendőrökkel csak a baj van. [A rendőrökre mindenhol panaszkodnak Afganisztában, sokat lopnak és erőszakoskodnak a lakosokkal, csak úgy, mint a lázadók.]

És az amerikaiak?

- Hát, ők nem olyan rosszak. Mindig jönnek, hogy mire volna szükségem, hogy mit tehetnének értem. Csak a kertért kár.

Szlankó Bálint, Kandahár

Szlankó Bálint könyve a magyar katonák afganisztáni háborújáról 2011 elején jelenik meg az Athenaeum kiadónál.