A feledékeny milliomos szerepét játszva kopasztotta meg a legelegánsabb luxusszállók vendégeit Juan Carlos Guzman-Betancourt, akit hétfőn ítéltek 15 havi börtönre tiltott határátlépésért az amerikai Vermontban. Tizenkét év alatt összesen több mint 200 millió forintnak megfelelő értéket lopott elegáns lakosztályok széfjeiből, a magát hol német hercegnek, hol kolumbiai diplomatának kiadó, pompakedvelő tolvaj.

"Spórolj a vízzel - Igyál sört" feliratú pólót és farmert viselt a jóképű fiatalember, aki az ötcsillagos dublini Merrion Hotelben tűnt fel egy felhős kora nyári délelőtt 2005 júniusában. Ruházatán kívül semmi sem különbözette meg a hotel vendégeitől: lézengett és telefonálgatott az előcsarnokban, szóba elegyedett a személyzettel. Negyed 10 körül a legfelső szinten, a napi ezer euróért (akkori árfolyamon 250 ezer forint) kiadó Kirk lakosztályból kifelé tartó takarítónővel csevegett. Azt mondta neki, elhagyta a kulcsát és megkérdezte, be tudja-e engedni a lakosztályba, de a nő nemmel felelt. A csevegés során kiderült, hogy a szobalány aznap este az itt megszállt amerikai család gyerekeire fog vigyázni.

A fiatalember ezután lement a földszintre, a recepción azt mondta, hogy a Kirk lakosztályban lakik, de elvesztette a kulcsát. Elbűvölő stílusával levette a lábáról a recepcióst, aki adott neki egy pótkulcsot, amivel a férfi elindult a lift felé, de még visszafordult, és megkérdezte: "Rendben lesz a ma esti gyerekfelügyelet?" Ha volt is bármi kétség a recepciósban, ezzel biztos eloszlott végképp.

Az a biztonsági őr sem gyanított semmit, akit a Kirk lakosztályba küldtek fel a szálló telefonközpontjából, hogy nyisson ki két széfet, mert a vendég gyerekei játszottak a kombinációkkal és elállították a kódokat. Az őr, aki kinyitotta a széfeket egy percig sem kételkedett abban, hogy a lakosztály valódi bérlőjével beszél. A férfi azonban azonnal kirámolta a széfeket, amint az őr kilépett az ajtón, és az ott talált amerikai útlevéllel, akkori árfolyamon 740 ezer forintnyi valutával, egy rubingyűrűvel és egy American Express hitelkártyával együtt olajra lépett, de előtte új kódokat állított be a széfeken.

Jól bevásárolt

A dublini bevásárló negyedben aznap egy sármos fiatalember nagyon költött. Előbb egy órát - egy 18 karátos fehérarany Rolex Daytonát - vásárolt négymillió forintnak megfelelő összegért az egyik legnevesebb ékszerüzletben, az 1869-ben alapított Weir and Sons-nál. A drága vásárlást azonnal leellenőrizte a hitelkártyacég, de nem találták semmi gyanúsnak. Utána egy nagy rakás CD-t és DVD-t vett 190 ezer forint értékben, majd márkás ruhákat Dublin egyik legflancosabb boltjában, a Brown Thomasban 260 ezerért. Később benézett egy másik ékszerészhez, ahol aranygyűrűt és nyakláncot vett szintén körülbelül 260 ezer forint értékben.

Ötödik alkalommal egy gyógyszerésznél próbálták használni a Beverly Hills-i jómódú amerikai családapa hitelkártyáját, de akkor már nem sikerült a vásárlás, a kártyakibocsátó letiltotta a kártyát. A költekező férfinek ezután nyoma veszett. A Kirk lakosztályban megszálló amerikaiaknak csak másnap, elutazásukkor tűnt fel a lopás: nem tudták kinyitni a széfet, ezért felhívták a központot és kérték, nyissák ki nekik. Ugyanaz a biztonsági őr érkezett, meg is jegyezte, hogy előző nap is kinyittatták vele a széfeket, amelyek persze ekkorra már üresek voltak.

Az ír nyomozók másnap érkeztek kihallgatni a személyzetet. Az újságos pulton feltűnt nekik egy öles szalagcím: "Meglógott a börtönből a pompakedvelő ékszertolvaj". A széfeket kinyitó biztonsági őr azonnal felismerte az újságban közzétett képet. Az ír nyomozó, Bryan McGlinn azonnal figyelmeztette a nagyobb szállodákat és elkezdte ellenőrizni az olcsó diákszállókat. A tolvajt meg is találták az egyikben, hátizsákjában néhány ékszerrel, egy laptoppal, egy osztrák útlevéllel és a Merrionból ellopott amerikai férfi útlevelével - amelyen addigra már az ő fényképe szerepelt. Csuklóján ott virított a fehérarany Rolex. Azonnal beismert mindent, azt mondta, hogy spanyol és Alejandro Cuencának hívják.

London, Tokió, Las Vegas

Csakhogy az ujjlenyomat-ellenőrzéskor kiderült, valójában Juan Carlos Guzman-Betnacourtról van szó, akit több kontinens rendőrsége is keresett ugyanolyan bűncselekmények miatt: luxusszállodai tolvajlás, lopott hitelkártyák használata, szélhámosság. Nagy-Britanniában először 1998-ban tartóztatták le, miután egy, a Le Meridienből ellopott hitelkártyával vásárolt. Akkor azt mondta, Gonzalo Zapater Vivesnek hívják. Egy évvel később a Heathrown vették őrizetbe, ahol egy tokiói hotelből lopott hitelkártyával próbált meg vásárolni. Ekkor Cesar Ortigosa Verának mondta magát, gyorsan beismerte a bűncselekményt, zsebből fizette az óvadékot és olajra lépett. Ekkor még nem derült, ki hogy a két név ugyanazt a személyt takarja, még nem volt elektronikusan feldolgozva a londoni rendőrség ujjlenyomat-nyilvántartása. 2000-ben a New York-i Waldorf Astoriában bukott le, amint lopott hitelkártyával próbálta meg rendezni a számlát.

Forrás: Hotel Dorchester
A londoni Dorchesterben is megfordult

2001-ben újra feltűnt Londonban, összesen több mint 22 millió forintnyi értékben lopott el ékszereket és készpénzt a legmenőbb londoni szállodákból: Lanesborough, a Mandarin Oriental, a Four Seasons és az Intercontinental hotelekből. Mindenütt az elveszett kulcsos és elállított széfkombinációs mesét adta be. A sikeres tolvajlások után sofőrös Bentleyvel vitette magát a reptérre - 150 ezer forintért -, ahol egy lopott kártyával még jól bevásárolt ékszerekből és márkás ruhákból 3 millió forint értékben, mielőtt felszállt volna a párizsi gépre.

Legnagyobb zsákmányát 2003-ban Las Vegasban szerezte, összesen több mint 70 millió forintnak megfelelő értéket tulajdonított el a város legfinomabb szállodáiból a jól bevált módszerrel: elveszett kulcs, elállítódott széfkombináció. Az itt zsákmányolt Rolexeket előszeretettel adta borravaló gyanánt az átvert személyzetnek, egy pincérnőt például egy 10 milliós órával lepett meg.

"David spanyolból"

2004-es újabb londoni feltűnését a Grosvernor House, a Savoy, a kensingtoni és dorchesteri Royal Garden hotelek tehetős vendégeinek széfje bánta. Ékszerek, márkás ruhák, készpénz tűnt el 36 ezer dollár értékben. Ekkoriban egy londoni önkormányzati lakásban húzta meg magát, amit egy francia férfitől bérelt. Amikor az egyik ellene nyomozó brit detektív véletlenül kiszúrta az utcán, és letartóztatták, valóságos kis kincsestárat találtak a lakásban. Különböző valutákat több millió forint értékben, lopott hitelkártyával vásárolt dolgokat, saját fényképével ellátott különböző nevekre szóló, orosz és spanyol útleveleket, egy isztambuli repülőjegyet, egy nyolcmilliós, Jaeger-LeCoultre óráról szóló számlát (az óra azóta sem került elő, és azt sem tudni, mi lett a rengeteg ellopott pénzzel). A lakás főbérlőjének sejtelme sem volt, ki az a férfi, akit ő csak úgy ismert, mint "David spanyolból".

Más neveket is használt: David Iglesias Vieto, Denis Vladmirovich Kiselev, Alejandro Cuencas, Douglas Johnson, de volt, amikor úgy mutatkozott be, mint Juan Carlot Gutman-Betancur herceg, Margit dán királynő és II. Oszkár Adolf luxemburgi herceg fia. Máskor német arisztokratának hazudta magát, több lap is úgy emlegeti, mint kolumbiai diplomaták megtévedt gyerekét. Előfordult, hogy orvostanhallgatónak adta ki magát, játszott angol családapát, New York-i tiszteletest, gazdag bahreini üzletembert. Az általa használt személyiségek körüli kuszaságot jól jellemzi, hogy a még brit hatóságok, és a róla 2006-ban terjedelmes cikket közlő Independent sem a pontos nevét használta: vezetékneve a Miami Herald szerint Guzman-Betancur.

Tizenévesen a címlapokon

A Guardian következetesen kolumbiai diplomaták gyerekének nevezi, miközben anyja takarítónő, apja pedig napszámos volt egy kolumbiai birtokon, a termékeny Cauca völgyben fekvő Roldanillo közelében. Apja a fiú 1976-os születése után egy hónappal elhagyta a családot, anyja újra férjhez ment. Az Independent szerint anyja elismerte, hogy gyerekként rendkívül rossz sorsa volt fiának. Tizenévesen elszökött otthonról, állítólag egy kiszuperált repülőgépben élt a Cali repülőterén más utcagyerekekkel együtt.

Már tizenévesen, első feltűnésével a címlapokra került. A miami repülőtéren találtak rá, átfagyva. Azzal az alig hihető történettel ált elő, hogy egy Kolumbiából érkező repülőgép futómű-gondolájában vészelte át az utat, 13 éves, Guillermo Rosalesnek hívják és árva. A sajtó azonnal felkapta a szenzációgyanús esetet, egy tehetős texasi nő bankszámlát nyitott a számára, másoktól is kapott jó szándékú adományokat, és ideiglenesen egy miami rendőr családja fogadta be magához.

Forrás: Merrion Hotel
Lakosztály a dublini Merrionban

Voltak azonban furcsa jelek: eltűnt a család biciklije, a kolumbiai árva egy nap arany nyaklánccal a nyakában és kitömött pénztárcával tért haza, máskor napokra eltűnt. Aztán pár hét múlva kiderült, nem 13, hanem 17 éves, nem Guillermo Rosales, hanem Juan Carlos Guzman-Betancur a neve és édesanyja Kolumbiában él. Azonnal kiutasították, de az nem derült ki, hogy valóban hogyan jutott el az USA-ba. Később többször is megpróbált visszatérni: a Washington Post szerint kiutasították 1994-ben, 1995-ben, 1997-ben, többnyire hitelkártyás lopások miatt.

2007-ben, Svájcban is feltűnt a biztonsági kamerák felvételein, mint a Four Seasons Hotel de Bergues in Geneva egyik vendége. A svájciak ki is adtak ellene egy elfogatóparancsot, de azt nem árulták el, miért. "Csak annyit mondhatok, hogy ő a legjobb szélhámos, akivel valaha találkoztam" - idézett egy az ügyeiben folyó vizsgálatokat ismerő nyomozót a Miami Herald.

Az eltévedt diák

Tavaly egy szeptemberi estén a kanadai határon fekvő Vermontban egy szolgálaton kívüli rendőr fülét megütötte egy beszélgetés egy benzinkúton. A taxit kereső fiatal férfi arról beszélt a pénztárosnak, hogy egy közeli egyetemre jár. Ezt szúrta ki a rendőr, aki nem tudott arról, hogy lenne bármilyen egyetem a közelben. Megkérdezte a férfitől, hogy hívják, Jordi Ejarque-Rodriguez, New Yorkból - jött a válasz, de igazolvány nem volt nála. A rendőr átkutatta, és talált nála egy, a fenti névre szóló spanyol útlevelet, török, jordániai és Egyesült Arab Emirátusokból származó pecsétekkel. A férfi végül bevallotta, hogy illegálisan lépett be az országba, később ujjlenyomat alapján azonosították: Juan-Carlos Guzman-Betancourt.

Tim Doherty helyettes vermonti államügyész több mint egy éven keresztül rakosgatta össze a férfi ügyeinek részleteit, és végül tíz éves börtönbüntetést kért a fejére. A bíróság végül harminc hónapra ítélte, amelybe beleszámolták az addig börtönben töltött 15-öt is. Ha börtönbüntetése ideje alatt bármelyik másik amerikai államban elítélik, annyival tovább tartják rács mögött. Ha letöltötte büntetését, újra kiutasítják - írja a Guardian egy másik helyi államügyészre hivatkozva.

A bíróságnak beadott kétoldalas levélben rémálomszerű gyermekkorával magyarázta hazugságait. "Pénzt, drágaköveket és más értékeket vettem el nagyon gazdag emberektől, de soha nem bántottam senkit, soha nem is tennék ilyet, mivel hiszek az ember testi épségének szentségében" - írta. "Az egész életem egy nagy hazugság, elismerem, ahogy azt is, hogy számos bűntettet követtem el életemben, amelyekért nincs mentség, de remélem, a nagybecsű bíróság megérti a nagyszámú okot, amelyek miatt azt tettem, amit tettem."