Magát segíti az önzetlennek mutatkozó Kína

2011.06.27. 17:57

Megsegíti az EU elesett tagjait, új technológiához és infrastruktúrához juttatja Afrika elmaradott országait. Kína, amelynek miniszterelnöke a hétvégén Magyarországgal is jelentős gazdasági megállapodásokat kötött, úgy tűnik, szívesen segít mindenkin. Az önzetlenségnek azonban ára van: a kínai segítséget az EU egysége bánhatja, Afrikát pedig új módszerrel szabadítják meg az ásványkincseitől.

Bevásárolja magát a magyar államadósságba, ígérte, és jelentős befektetésekről szóló gazdasági megállapodásokat írt alá Orbán Viktor miniszterelnökkel a hétvégén Magyarországra látogató kínai kormányfő, Ven Csia-pao. Magyarország a legfrissebb uniós tagállam, amellyel a kínai kormányfő ilyen jellegű egyezményeket kötött.

A kínai vezetők tavaly és idén végigturnézták a megroggyant gazdaságú európai államokat: Spanyolországban januárban legalább 6 milliárd eurónyi államadósság felvásárlását ígérték meg, illetve 5,3 milliárd euró értékben kötöttek üzleti megállapodásokat; Portugália adósságába 1,1 milliárd euró értékben vásárolták be magukat, és tavaly ősszel Görögországnak is megígérték, hogy jelentős mennyiségű államkötvényt vásárolnak.

Persze Kína nem adja ingyen a segítséget. Szándékaikról Li Cse-csiang kínai első miniszterelnök-helyettes januári németországi látogatására időzített véleménycikke árulkodik, amely a német Süddeutsche Zeitungban jelent meg. Ebből kiderül, hogy Kína több megértésre számít, és segítséget kér gazdasági struktúrájának átalakításához.

Miközben megerősíti, hogy támogatja az EU erőfeszítéseit a költségvetési válságba sodródott tagállamai megsegítésére, kölcsönös haszonnal kecsegtető stratégiát ajánl, amelynek keretében azt szeretnék, hogy az EU lazítson a csúcstechnológiás termékek Kínába irányuló exportjára vonatkozó korlátokon, és kiegyensúlyozott, fenntartható kereskedelmi kapcsolatokat javasol. Még több kínai befektetést ígért, cserébe modern mezőgazdasági, csúcstechnológiai, energiatakarékos és környezetvédelmi területeken vár együttműködést, amelyet a befektetési környezet javításával, átláthatóbbá tételével, a szellemi tulajdon hatékonyabb védelmével segítenének. Cserébe a kínai befektetők bátorítását ígérte.

Aszimmetrikus kapcsolat

Kína valóban érdekelt az EU gazdasági stabilitásában, hiszen a közösség a legnagyobb piaca, de a kapcsolat nagyon aszimmetrikus - figyelmeztetett Timothy Garton Ash Európával foglalkozó oxfordi történészprofesszor. Kínának sokkal könnyebb befektetnie és exportálni Európába, mint viszont - mondta a BBC-nek. Az aszimmetria máshol is megmutatkozik szerinte: Kína egy állam, ahol a befektetésekről is gyakran politikai alapon döntenek, az EU viszont egy 27 tagállamból álló alakulat. "A lehetőség az oszd meg és uralkodj elvének érvényesítésére rendkívül nagy" - mondta.

Timothy Garton Ash szerint a kínai befektetések 30 százaléka Portugáliába, Spanyol-, Olasz- és Görögországba irányul, olyan gyenge gazdaságokba, ahol hatalmas szükség van a kínai pénzre és az ottani befektetőkre. Ezzel szerinte kialakulhat egy kínai lobbi az EU-n belül, amelynek tagjai "nagyon vonakodnak majd Kína érdekeivel szemben szavazni", legyen szó akár a gazdasági versenyt érintő szabályozásról, akár a dalai láma emberi jogairól.

Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

"Pénzügyi szempontból Kína a világ tűzoltójává vált. Ugyanúgy működik mindenütt, ami Európa esetében a csúcstechnológia, Afrika esetében az árucikkek" - mondta a Christian Science Monitornak José Ignacio Torreblanca, a European Council on Foreign Relations kutatója. Szerinte Európának nincs más választása, mint ezt elfogadni.

Afrikai módszerek

A befolyásos amerikai Council of Foreign Relations kutatóintézet szerint jóllehet sokan gondolják úgy a nyugati államokban, hogy Kína Afrikában ahelyett, hogy liberalizálná a piacokat, helyre tenné az árakat és elősegítené a demokráciát, valójában feltétel nélküli segélycsomagokat osztogat nyersanyagokban gazdag országoknak, és ezzel támogatja a pária rezsimeket.

Közelebbről megvizsgálva már nem ilyen egyszerű a kérdés. Kína, amely az elmúlt évtizedekben képes volt saját társadalmának jelentős részét kiemelni a nyomorból, az ennek során megszerzett tapasztalatokat alkalmazza Afrikában. Saját érdekeit gyakorlatiasan és figyelmesen érvényesíti saját és a sikertelen nyugati afrikai segélyprogramok tapasztalatai alapján.

Kína az 1970-es években számottevő valutamennyiség híján természeti nyersanyagait cserélte be infrastruktúrára és modern technológiára. A Japántól kapott infrastruktúráért és technológiáért olajjal és szénnel fizetett. Ezt a módszert követi Afrikában is, csak itt ő az, aki a technológiát és az infrastruktúrát adja nyersanyagokért cserébe. Legalább hét afrikai országgal kötött ilyen megállapodásokat, összesen 14 milliárd dollár értékben. Angolában olajért cserébe utakat, vasutat, kórházakat, iskolákat, vízműveket építettek kínai társaságok. Kongóban olajért, Ghánában kakaóbabét cserébe indítottak vízierőmű-beruházást.

A CFR szerint ezek a kölcsönök, amelyek piaci kamatozásúak, tehát nem lehet rájuk segélyként tekinteni, mégis előnyösek, mert biztosítják, hogy a nyersanyagban gazdag, ám elmaradott országok legalább nyersanyagaik egy részét fejlesztési befektetésekre költsék. A megállapodásokban kikötik ugyanis, hogy a nyersanyag ellenértékét bizonyos beruházásokra kell költeni.

Ráadásul az afrikai kormányok is egyre kedvezőbb alkukat kötnek. Rögzítik például, hogy egy kínaiak által  újonnan felépített üzem milyen mértékben alkalmazzon helyi munkaerőt vagy beszállítókat, vagy maximalizálják a kínai alkalmazottak arányát. A Kongói Demokratikus Köztársaságban például 3 milliárd dolláros vasútépítést finanszíroznak rézzel, ám az infrastruktúra-fejlesztési munkák 10-12 százalékát kötelező kongói cégeknek adniuk, és legfeljebb 20 százalékos lehet a kínai munkások aránya. Emellett kikötötték, hogy a fejlesztések értékének legalább fél-egy százalékát a dolgozók továbbképzésére kell fordítani.

Forrás: AFP/Hu Qingming

A másik eszköz a különleges gazdasági övezetek kialakítása, azoknak a térségeknek a mintájára - például a senzeni -, amelyek jelenleg a kínai gazdaság motorjainak számítanak. Ezzel tudják kiszervezni az otthon már kevésbé versenyképes és megtűrt, gyakran szennyező iparágakat. A CFR szerint ezek a zónák talán szennyezést, alacsony fizetéseket és hosszú munkanapokat jelentenek majd a hétköznapi embereknek Afrikában, de olyat nyújtanak, amit nagyon akarnak ezek az államok: munkalehetőséget, új technológiákat, infrastruktúrát. Ennek segítségével bekapcsolódhatnak a világgazdaságba, és nem kell megmaradniuk egyszerű nyersanyagforrásnak.

Kína segíti ugyan ezzel egyes rossz hírű rezsimek fennmaradását is, de ezt a demokratikus eszméket terjesztő nyugati országok is megteszik, ha érdekük úgy kívánja. Az ügyletek Kínának is előnyösek: olcsó termékeinek (cement és munkaerő) piacot biztosít, és megforgatja hatalmas mennyiségű valutatartalékait is. Ráadásul vannak helyek, ahol rendkívül kedvező feltételeket teremtett magának.

KAPCSOLÓDÓ CIKK