Régi tüskét piszkál Slota pártja az "elhurcolt" műkincsek követelésével

Mintegy 500 értékes műkincset követelne vissza Magyarországtól Jan Slota szlovák nacionalista pártja, az SNS. Az elmúlt években számos magyarellenes kijelentést tevő Slota pártja olyan, a jelenlegi Szlovákia területén készült régiségekre jelentett be igényt, amelyek már több mint 100 éve Magyarországon vannak. Magyar művészettörténészek szerint egy régi, megoldhatatlan vitát kezdenének újra, mivel a műkincsek elvitelekor még Szlovákia is Magyarország része volt.

Szlovákia területén keletkezett műkincsekért szeretne harcba szállni Magyarországgal Jan Slota szlovák nacionalista politikus pártja, az SNS. A párt egyik képviselője, Rafael Rafaj vasárnap közölte, hogy tudomása szerint Magyarországnak több mint 100 éve a birtokában vannak a szlovák kulturális örökség részét képező javak, többek közt mintegy 500, szerinte jelentős kulturális értékű műkincs. A politikus ígéretet tett arra, hogy pártja módosítást készít a szlovák műemlékalapról szóló törvényhez, mivel a jelenlegi "elvághatja a Magyarországon őrzött, kulturális értékű szlovák javak visszaadásának lehetőségét".

Rafaj nem részletezte, hogy pontosan milyen műkincseket szeretne Magyarországtól megkapni, ezért az [origo] kedden megkereste az SNS-t, hogy megtudjuk, mely alkotásokat tekintik Szlovák tulajdonnak. A párt sajtóosztálya nem tudott bővebb információval szolgálni arról, hogy pontosan mit követelnek, csupán Rafaj korábbi közleményét ismételték meg. Abban a képviselő azt állította, hogy a szóban forgó műkincseket a Magyarország alapításának ezredik évfordulóján 1896-ban tartott budapesti millenniumi kiállítás évében "vitték ki Szlovákiából", visszaszerzésük pedig "a szlovák történelem egy részének megmentését" jelentené. Rafaj az [origo] megkeresésére azt mondta, hogy augusztusban szívesen ad interjút a témában.

Szárnyas oltárok és felvidéki kincsek

Az [origo] által megkérdezett magyarországi és szlovákiai magyar művészettörténészek nem tartották kizártnak, hogy léteznek ilyen műalkotások Magyarországon, átadásukat azonban mindannyian rendkívül problematikusnak tartották. "Az 1896-ban tartott ezeréves kiállításnak komoly történeti csoportja volt a Vajdahunyad vár területén, amelyben sok történeti emlék és műtárgy szerepelt a Felvidékről is" - mondta Révész Emese művészettörténész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem adjunktusa. A szakértő szerint a szlovákok ez alapján főleg középkori emlékeket akarhatnak visszakapni.

Magyarországon jelenleg is rengeteg olyan műkincs van kiállítva, amelyek a jelenlegi Szlovákia területéről származnak - mondta. Ennek Révész szerint az az oka, hogy a török hódoltság után a Felvidéken maradt meg a legtöbb középkori emlék. A Magyar Nemzeti Galériában például nagy kiállítás látható középkori gótikus szárnyas oltárokból, amelyeknek jelentős részét felvidéki települések templomaiból hozták Magyarországra. A legtöbb gótikus műemlékünk onnan származik, földrajzilag MS mester híres oltára is a mai Szlovákia területén készült - tette hozzá.

"Ember legyen a talpán, aki eldönti"

A magyar művészettörténészek azonban kétségbe vonják, hogy a mai Szlovákia területén készült műkincseket a szlovák kulturális örökség részének kell tekinteni. "Ez egy állandóan visszatérő ütközőpont a történelmi Magyarország vonatkozásában a környező államokkal" - mondta Révész Emese. A művészettörténész szerint ugyanis a 18. század előtt a Magyar Királyságban nem létezett olyan nemzetfelfogás, mint a mai nemzetállamokban: "Fel sem merült, hogy egy műalkotás magyar, szlovák vagy osztrák, a műalkotásokat Nagy-Magyarországon készítették, de sokszor Rajna-vidéki német vagy Itáliából érkező olasz mesterek" - mondta.

Az egész felfogás rossz, amikor arról beszélnek, hogy "Szlovákiából vitték ki a műkincseket Magyarországra" - mondta Keserü Katalin, az ELTE Művészettörténeti intézetének ezzel a korszakkal foglalkozó docense is. "Abban az időben ez Magyarországról Magyarországra való szállításnak számíthatott" - mondta. Révész Edit szerint a művészettörténészek számára állandó kérdés emiatt, hogy mit tekintsenek magyar művészetnek: a magyar művészek által készített, vagy a történelmi Magyarország területén készített alkotásokat. Előbbi azért nehézkes, mert a középkorban évszázadokon át szinte nem is voltak magyarul beszélő művészek, főleg külföldről érkező mesterek alkotásai maradtak fenn. "Azoknál pedig ember legyen a talpán, aki eldönti, hogy kié az örökség" - mondta.

Régi tüske

Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása óta a műkincsek visszakövetelése nem először merül fel a birodalom helyén létrejött államok között - mondta egy másik, név nélkül nyilatkozó szlovákiai magyar történész. A szakértő szerint korábban több csehszlovák és szlovák felmérés, kutatás is próbálta bizonyítani, hogy Magyarország köteles lett volna átadni Csehszlovákiának, illetve Szlovákiának a mai Szlovákia területéről származó műkincseket. Milan Vároš újságíró két hatalmas kötetben összegezte is mindazokat a műkincseket, amelyek onnan kerültek Magyarországra, például az egykori tulajdonosok költözésével, vásárlással, vagy az egyházi, múzeumi gyűjtemények részeként.

Felvidéki szárnyas oltárok a Magyar Nemzeti Galériában

Időről időre konkrét követeléslisták is megjelennek - idézte fel a felvidéki történész. 2007 augusztusában például a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom vezető politikusai kérték, hogy a megromlott szlovák-magyar kapcsolatok javítása érdekében "Magyarország szolgáltassa vissza azt az 503 műkincset, amelyet a magyarok az 1867-től a II. világháborúig terjedő időszakban területeinkről elhurcoltak". 2009-ben Vladimír Cecot szlovák belügyi államtitkár is arról beszélt, hogy Magyarországnak vissza kellene adnia az elvitt kincseket.

Politikai húzásnak tartják

Az állami, egyházi, vagy magántulajdonban lévő műkincsek az 1918 előtti Magyar Királyság területén tulajdonosaik döntései alapján kerültek más helyekre, például Magyarországi gyűjteményekbe. "Ezek a trianoni békeszerződés előtti helyváltoztatások aligha minősíthetőek úgy, ahogy azt a szlovákok szeretnék" - mondta egy név nélkül nyilatkozó történész. "Szakmailag teljesen megalapozatlan a szlovák nacionalisták követelése, teljesen nyilvánvaló, hogy nem történt semmilyen műkincsrablás" - mondta az [origo]-nak Simon Attila szlovákiai magyar történész, a Fórum Kisebbségkutató Intézet történeti szakosztályának vezetője is. Szerinte csupán arról van szó, hogy az SNS ezzel az abszurd és súlytalan témával szeretné felhívni magára a figyelmet, és így próbál bekerülni a sajtóba.

Magyarország is harcol a kincseiért
Elhurcolt műkincseket Magyarország is próbált visszaszerezni az utóbbi évtizedekben külföldi országoktól. Az egyik ilyen ügy végül nagy sikerrel zárult, miután Oroszország 2006-ban visszaadta a sárospataki könyvtár hatvan évvel korábban elhurcolt, nagy értékű gyűjteményét. A 134 könyvből 95 latin, 33 magyar, 6 pedig német nyelven íródott, visszaadásukról 2005-ben egyezett meg Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Nem minden magyar kérés zárult azonban sikerrel: Ausztriától például hiába kérte Magyarország a nagyszentmiklósi kincset, azt továbbra is a bécsi Szépművészeti Múzeumban őrzik.

Magyarország akkor sem lenne köteles átadni Szlovákiának a műkincseket, ha azok valóban egyértelműen a szlovák kulturális örökséget képviselnék - mondta az [origo]-nak Keserü Katalin. A művészettörténész szerint ugyanis nincsenek olyan nemzetközi szerződések, amelyek ezt előírnák, minden egyes műalkotás átadása idegen ország számára egyedi esetnek számít, egyedi tárgyalás és jó szándék kérdése.

Az [origo] rákérdezett az SNS sajtóosztályán arra, nem tartják-e az ügy szempontjából problematikusnak, hogy a kérdéses műkincsek elszállítása idején még nem létezett a Szlovák Köztársaság, de a párt egyelőre nem válaszolt a kérdésre.