Semmit sem bán az iraki háborút elindító szélhámos

2011.09.04. 23:08

Otthon kotyvasztott kozmetikumokkal házalt, orránál fogva vezetett befolyásos politikusokat, és az egész világot becsapta Szaddám Huszein rendszeréről szóló meséivel, amelyek fontos szerepet játszottak az iraki háború kirobbanásában. Rafid Ahmed Alvan al-Dzsenabi a múlt héten mesélt először részletesen arról, milyen szerepe volt az iraki háború előidézésében, mennyi pénzt kapott a hazugságaiért, és miért szeretne indulni az iraki választáson.

A múlt hétvégén egy német lapnak adott terjedelmes interjúban is elismerte hazugságát az iraki tömegpusztító fegyverekről az az informátor, akinek állításai kulcsfontosságúak voltak abban a 2002-es amerikai nemzetbiztonsági jelentésben, amely megalapozta az iraki háborút. Az ő hazugsága volt a fő motívum, amelyre hivatkozva az USA és Nagy-Britannia 2003-ban megindította az Irak elleni hadmozdulatokat.

Ezek az állítások voltak azok, amelyekre Colin Powell akkori amerikai külügyminiszter hivatkozott híres, az ENSZ közgyűlése előtt elmondott 2003. februári beszédében, amelyben arról győzködte a világ közvéleményét, hogy meg kell támadni Szaddám Huszein rendszerét. Powell az iraki rezsimről azt mondta, biológiai fegyverekkel rendelkezik, ilyeneket fejleszt, támogatja a nemzetközi terrorizmust, és atomfegyverprogramon dolgozik.

"Hölgyeim és uraim, ezek nem légből kapott állítások. Ezek tények, amelyeket számos titkosszolgálat is megerősített" - mondta Powell, aki személy szerint is hivatkozott "egy iraki vegyészmérnökre, aki az egyik ilyen üzemet vezette". Powell szépen felsorolta az informátor állításait: többek között a biológiai fegyvert előállító mozgó laboratóriumokat, illetve az egyik üzemben történt, 12 ember halálával járó vegyi balesetet.

Egyszer csak felbukkant

Az információk fő forrása egy iraki férfi, aki 1999-ben érkezett Németországba Marokkóból. A Welt am Sonntagnak azt mondta, Londonba akart menni, de az embercsempész becsapta, és Kölnben tette ki, más források szerint ugyanakkor repülővel érkezett Münchenen keresztül. 2000. január és 2001. szeptember között körülbelül 100 alkalommal hallgatta ki a német titkosszolgálat. Először értékesnek találták, mert azt mondta magáról, hogy vegyészmérnök, aki kitűnő diplomával végzett, dolgozott Szaddám Huszein titkos vegyifegyver-programjában, sőt igazgató volt egy ilyen üzemben, és csak bennfentesek által ismert emberekről és cégekről is tudott.

A férfi a kihallgatások során beszélt a mozgó vegyi laborokról, vetőmagcsávázónak álcázott biológiai fegyvert előállító üzemekről, illetve az állítólagos halálos balesetről, amely egy ilyen üzemben történt. A német titkosszolgálatnak sikerült több állítását is megerősítenie, de számos beszámolója - többek között a mozgólaboros és a halálos balesetes - ellentmondásos volt, más források pedig jelezték, hogy nem valósak, így a németek nem foglalkoztak vele tovább.

Csavart labda

A férfit csak a 2001. szeptember 11-ei támadások után vették elő újra. A német titkosszolgálat korábbi vezetője, August Hanning a Welt am Sonntagnak azt mondta, két héttel a terrortámadások után kaptak egy szokatlan amerikai felkérést, hogy osszák meg velük az Irakra vonatkozó titkosszolgálati információikat. Ezek között szerepeltek a férfi állításai is. Az amerikaiak rögtön lecsaptak erre, ekkor kapta a Curveball fedőnevet is (a szó a dobó által saját maga felé csavart labdát jelenti). 

Forrás: Guardian Films/YouTube
 További képekért kattintson!


Az amerikaiak kérték a németeket, hogy felhasználhassák az információkat, amelyeket a németek végül át is adtak nekik. Hanning azonban a CIA akkori vezetőjének, George Tenetnek írt levelében jelezte, a forrás információi ugyan "hihetőek és valószínűek", de nem sikerült megerősíteni, így "csak meg nem erősített információként szabad kezelni azokat". A Welt am Sonntag szerint a németeknél mindenkit meglepetésként ért, amikor Colin Powell az ENSZ előtt elmondott beszédében tényként beszélt az állításokról.

Nem voltak laborok

Állításainak valóságtartalma már az iraki invázió után megdőlt: a tömegpusztító fegyvereket kereső csoport 2004-es zárójelentésében megállapította, hogy Szaddám Huszein hosszú évekkel az invázió előtt felhagyott atom- és biológiaifegyver-programjával. A férfiról utóbb azok az irakiak, akikről azt állította, hogy együtt dolgozott velük, azt mondták, nem is ismerték, és kiderült, hogy az állítólagos halálos baleset állítólagos idején nem is volt Irakban.

Először a fedőneve került napvilágra, amikor 2005 novemberében a Los Angeles Times terjedelmes riportot közölt arról, hogy hazugságai miként járultak hozzá az iraki háború elindításához.

2007-ben egy, a háborút megelőző titkosszolgálati hibákat feltáró amerikai elnöki bizottsági jelentésből derült ki - ahogy akkor a brit Guardian írta -, hogy az amerikaiak "Ahmed Cselebi iraki ellenzéki vezető egyik tanácsadójának alkoholista unokatestvére" által feltárt információkra alapozva döntöttek a háború mellett, akit kihallgatói többször őrültnek", barátai pedig "született hazudozónak" neveztek. A férfi igazi kiléte még ekkor is homályban maradt.

Lopás, csalás és házi kozmetikumok

Igazi neve 2009-ben derült ki, az amerikai CBS hírtelevízió 60 Minutes című műsora mutatta be Rafid Ahmed Alvan al-Dzsenabit, akiről egy videofelvételt is előástak, amely egy 1993-as iraki esküvőn készült. A CBS szerint az 1999-ben illegális bevándorlóként Németországba érkezett férfi valójában a bagdadi vegyészmérnöki kar nem túl jó eredményeket elérő tanulója volt, aki csak 1995-ig dolgozott vegyészmérnökként, utána Szaddám egyik fiának televíziós csatornájánál helyezkedett el, innen állítólag drága felszereléseket lopott el, és körözést is kiadtak ellene. Később állítólag házilagosan készített kozmetikumokat.

Tavaly kiderült, hogy nemcsak a világ vezető hatalmait csapta be hamis mesékkel, de egy honfitársát is rászedte a Guardian szerint. A férfi 2009 szeptemberében felhívta az iraki nemzeti megbékélési bizottság vezetőjét, Fa'al Níma Szehíbet, hogy szeretne hazatérni, és pártot alapítani, hogy segítse Núri al-Maliki kormányfő újraválasztási kampányát. Hazahívták, vendégül látták egy előkelő hotelben, és biztonsági kíséretet adtak mellé. Azt állította, hogy alapított egy pártot, a Fejlődés és Reform pártját, amelyet indítani akart a március 7-ei választáson. Befizetett 20 ezer dollárnyi regisztrációs díjat, majd személyesen is találkozott Szehíbbel.

"Azt mondta, szerepet játszott Irak felszabadításában, de nem részletezte, milyet. Hamar kiderült, hogy sem ő, sem a barátja nem tud semmit nyújtani számunkra. Három nap utána azt mondtam neki, nem tudjuk tovább vendégül látni" - idézte a lap Szehíbet.

Csakhogy a bizottsági elnöknek volt egy lánya, akit külföldre akart küldeni tanulni. Al-Dzsenabi a német titkosszolgálatokhoz fűződő kapcsolataira hivatkozva azt ígérte, hogy segít Németországba juttatni a lányt, ehhez 10 ezer dollárt kért vízumra és tartózkodási engedélyre. Szehíb el is küldte neki a pénzt, de azóta sem hallott semmit felőle. Utóbb panaszt tett a frankfurti iraki konzulátuson, és barátait is kérte, segítsék megtalálni a férfit. "Tudom, hogy nem lesz könnyű. Azt hallottam, egy zöldségesnek is tartozik egy csomó pénzzel" - mondta a lapnak.

Büszke a szerepére

Rafid Ahmed Alvan al-Dzsenabi nem a Die Weltnek ismerte el először, hogy hazudott, a Guardian című brit napilap is megtalálta, és egy rövidebb interjúban akkor már beszélt a hazugságairól. Az első részletes, feltáró interjú viszont a Welt am Sonntagban jelent meg. A férfi a német lapnak is megismételte, amit korábban a Guardiannek mondott, hogy büszke a szerepére, mert szeretett volna hozzájárulni a Szaddám-rendszer megdöntéséhez, és nem bánta meg, amit tett, annak ellenére sem, hogy miután kiderült a neve, és nem járult hozzá egy plasztikai operációhoz és személyiségváltáshoz, a német titkosszolgálat megvonta tőle a szolgálataiért nyújtott életjáradékot. Azt a korábbi feltételezést tagadta, hogy csak azért csinálta az egészet, hogy biztosan megkapja a letelepedési engedélyt.

A férfi állítja, hogy nem alkoholista, csak jeles alkalmakkor iszik, és akkor is csak sört. Arról is beszélt, hogy annak idején munkaügyi pert is nyert a német titkosszolgálat ellen, amiért 5000 euró kártérítést kapott, illetve hogy 2004-ben az amerikaiak és a britek összesen 24 ezer eurót fizettek neki. A jelenleg munkanélküli segélyből élő férfi könyvíráson gondolkodik, és azon, hogy visszatér Irakba, ahol politikusnak áll. Úgy véli, honfitársai értékelnék a történetét.

KAPCSOLÓDÓ CIKK