Menni vagy maradni? Görög dilemmák Európában

2011.11.03. 17:05

Decemberi népszavazás az európai mentőcsomagról, vagy arról, hogy kilépjen-e Görögország az eurózónából, netán a teljes Európai Unióból. Nemzeti egységkormány, amely jóváhagyja a mentőcsomagot, de rögtön utána előrehozott választások következnek. Esetleg ezen forgatókönyvek valamilyen keveréke. A görög miniszterelnök népszavazásról szóló ötlete felszította a vitákat arról, hogy mi legyen Görögországgal az EU-ban, és egyáltalán mi legyen az európai adósságválság megoldására kieszelt ötletekkel.

 

Egymásnak ellentmondó hírek jelentek meg csütörtökön arról, hogy mi lesz a sorsa az egész Európát napokra felidegesítő Jeórjiosz Papandreu görög miniszterelnöknek és kormányának. Papandreu hétfőn jelentette be, hogy népszavazást akar tartani arról a múlt héten nagy nehezen kialkudott uniós mentőcsomagról, amely gyakorlatilag a csődtől mentené meg Görögországot. A megállapodást tető alá hozó európai vezetők abban bíztak, hogy az megnyugtatja a piacokat, és növekszik a bizalom Európa iránt. Papandreu bejelentése ezeket a terveket borította fel, de a cannes-i G20-as csúcstalálkozó előtt szerda este mégis sikeresen elfogadtatta egy december elején megtartandó népszavazás tervét a német kancellárral és a francia elnökkel. Csütörtökön viszont az események újabb fordulatot vettek: előbb az a hír terjedt el, hogy a görög miniszterelnök lemond, majd később az, hogy hajlandó elvetni a népszavazás tervét, pártja, a PASZOK pedig az ellenzéki Új Demokrácia pártjával közös nemzeti egységkormányt alakít. Papandreu végül a görög parlamentben mondott beszédet és bejelentette: eláll a népszavazás tervétől, tárgyalásokat kezdeményez az ellenzékkel a mentőcsomag elfogadásáról. (A változó helyzet részletei percről percre  )

Papandreu népszavazásról szóló ötlete felszította az euróválság lehetséges megoldásáról szóló görög és európai vitákat. Volt, aki megkérdőjelezte, hogy Görögországnak joga van-e egyáltalán dönteni, mikor látatlanban kapott rengeteg pénzt más államoktól. Mások egyenesen az euróövezet, illetve az egész EU összeomlását jósolták a referendum miatt, ha ugyanis Görögország elutasítaná a Brüsszelben megszabott feltételeket, az gyakorlatilag azonnali államcsődöt jelentene, és ez az egész európai pénzügyi rendszert veszélybe sodorná. Görögországnak mindenképpen el kell döntenie, hogy az euróövezet tagja kíván-e maradni, és vállalja-e ennek érdekében a megszorító intézkedéseket, vagy pedig elutasítja a nemzetközi segítséget, és ismét saját valutát vezet be.

Joga van-e tehát a görögöknek eldönteni, hogy mit tesznek az európai országok ajánlatával, vagy ez olyan szemtelenség, amelyet nem hagyhat szó nélkül Európa? Összegyűjtöttük a görög önfejűség mellett és ellen elhangzott legfontosabb érveket.

"Viselkedésük nem lojális" - Mit gondolnak a pénzeszsákok?

"A görögök gesztusa irracionális, és az álláspontjuk veszélyes" - idézett egy meg nem nevezett francia kormányzati forrást a Le Monde című francia napilap, amely szerint Nicolas Sarkozy francia államfő megdöbbenéssel fogadta a görög miniszterelnök bejelentését. A párizsi kormány - egyetértésben a berlini kancellári hivatallal - ragaszkodott is ahhoz, hogy a népszavazásig Görögország egyetlen eurót se kapjon a korábban megítélt mentőcsomagból.

A népszavazás bejelentése után az első reakció a sértődöttség volt, hiszen az EU vezetői és az európai bankok éppen elengedtek százmillió euró adósságot a görögöknek, amiért az ő szempontjukból nézve köszönet járt volna. Az EU és a nagy tagállamok szempontjából ráadásul a görögök felrúgták a nagy nehezen kialkudott megállapodást, a népszavazással kockára teszik az egész eurózóna jövőjét (a kockajáték kifejezést Robert Zoellick, a Világbank elnöke használta a görög népszavazásra).

Diplomatikusan ugyan, de bírálta csütörtökön Papandreut az eurózóna elnöke, Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő is. "Rámutattunk arra - anélkül, hogy szemrehányást tettünk volna neki -, hogy a viselkedésük nem lojális" - mondta Juncker a német ZDF tévécsatorna csütörtök reggeli műsorában. Szerinte jobb lett volna a népszavazási szándékkal már a múlt heti csúcstalálkozón előállni, amivel meg lehetett volna előzni a piacok ideges reakcióit.

Fenntarthatatlan helyzet - Mivel számolhatott Papandreu?

Belpolitikai szempontból nagyon is érthető a népszavazás. Görögországban az elmúlt másfél évben megszorítás megszorítást követett. Reakcióként állandósultak a sztrájkok, az utcai összecsapásokba torkolló tüntetések, miközben anarchista sejtek gyújtogattak és küldözgettek levélbombákat Európa vezetőinek. A görögök ráadásul az október 26-i EU-csúcs után joggal érzik úgy, hogy ismét külföldről mondják meg nekik, mit kell tenniük.

Ez a belpolitikai állapot nem tartható fenn sokáig, a görög kormánynak - amelynek parlamenti többsége időközben egyfősre olvadt - valamit tennie kell. Ha feltétel nélkül elfogadja a brüsszeli döntést, elsöpörheti a népharag, vagy a kormánypárton belüli lázadásba bukhat bele. Papandreunak két választása maradt: vagy lemond, és előre hozott választások lesznek, vagy népszavazáson kér felhatalmazást az egyik vagy másik forgatókönyv megvalósításához.

Forrás: AFP
Papandreu helyzete nem tartható sokáig

Már a népszavazás bejelentésének időzítése is szimbolikus: Görögországban három nappal korábban, október 28-án nemzeti ünnep volt, "a nem napja". Ez annak évfordulója, hogy 1940-ben elutasították a Benito Mussolini olasz diktátor által küldött ultimátumot, vagyis ekkor léptek be a második világháborúba a szövetségesek oldalán (az olasz támadást a görögök még visszaverték, de a segítségükre siető német csapatokat nem tudták megállítani).

Csinálják, ha akarják - Mit mondanak a görögöket megértők?

A görög kormány váratlan helyről kapott megértő szavakat. Az euroszkeptikus cseh köztársasági elnök, Václav Klaus szerdán azt mondta: "Az igazság nemcsak az, hogy Görögország erején felül és felelőtlenül kölcsönöket vett fel. Az érem másik oldala az, hogy Görögországnak valaki mértéktelenül és teljesen felelőtlenül kölcsönöket adott. Ezeket a dolgokat mind figyelembe kell venni."

Az Európát ért első sokk után, szerdán és csütörtökön már vezető német politikusok is bátrabban beszéltek arról, hogy a görögök akár az euróövezet elhagyása mellett is dönthetnek, de viselniük kell ennek következményeit. Christian Lindner, a kisebbik német kormánypárt, az FDP főtitkára a Die Welt című lapnak azt mondta: "Ha a görögök [a mentőcsomag ellen] döntenek, akkor szuverén nemzetként, egyedül kell legyűrniük a válságot".

Alig burkolt figyelmeztetést fogalmaztak meg a másik kormánypárt, a bajor CSU vezetői. "Le kellene vonnunk a konzekvenciát Görögország eljárásából, és a jövőben Németországban is népszavazásra bocsátani az Európa jövőjét érintő alapvető döntéseket" - mondta Alexander Dobrindt, a CSU főtitkára. Hasonlóan fogalmazott a párt pénzügyi szakértője, Thomas Silberhorn is, aki szerint az eurómentő pénzügyi alaphoz szükséges szerződésmódosítást is népszavazáson kellene jóváhagyni.

Mi a legrosszabb kilátás?

A Süddeutsche Zeitung című müncheni lap csütörtökön összegyűjtötte, milyen érvek szólnak Görögország euróövezetben maradása mellett és ellen. A negatív forgatókönyv szerint a mentőcsomag és az azzal járó megszorítások elutasítása után az EU és az Európai Központi Bank megszüntetné Görögország finanszírozását, így az athéni kormány kénytelen lenne bevezetni az új drachmát, amely azonnal elkezdene rohamosan leértékelődni.

Forrás: AFP
A régi görög drachma emlékműve Athénban

Az új pénzzel Görögországban tehát lehetne fizetni, de az euróban felhalmozott adósságot nem lehetne kiegyenlíteni, a bankoknak a görög adósság 100 százalékát le kellene írniuk veszteségként, az EU-s paktumban vállalt 50 százalék helyett. A második világháború óta ez lenne az első eset, hogy egy nyugati állam csődöt jelent, amellyel ráadásul Görögország precedenst teremthetne: esetleg Portugáliának vagy Olaszországnak is eszébe juthatna, hogy ezzel a módszerrel "egy éjszaka alatt" megszabadul az adósságtól.

Görögország kilépése a negatív forgatókönyv szerint az euróövezetbe vetett bizalom megsemmisülését is jelentené, vagyis "a vég kezdete" lehetne a közös valuta számára. Hiába szabadul meg ugyanis az eurózóna Görögországtól, annak gazdasági ereje és jelentősége legfeljebb egy kisebb német tartományéhoz mérhető. A távozás nem oldja meg ugyanakkor Spanyolország és Olaszország gondjait, és nem rendezi a bankok rossz tőkehelyzetét sem.

Mi a legjobb kilátás?

Az optimista gondolatkísérlet szerint a gyenge új drachma kifejezetten jót tenne a görög gazdaság versenyképességének: jelentősen visszaesne az import (hiszen minden külföldi árut csak euróért lehetne megvenni), viszont felfuthatna az export (hiszen minden euróért egyre több drachmát kapnának a cégek). Az ország ráadásul megszabadulhatna a hatalmas államadósságtól, és megindulhatna a felemelkedés útján.

Az európai bankoknak és biztosítóknak ugyan le kellene írniuk a teljes görög adósságot, de a Süddeutsche Zeitung optimista forgatókönyve szerint ez még kezelhető helyzet lenne, hiszen ha a bankok belegyeztek az 50 százalékos adósságelengedésbe, kibírnák a 100 százalékosat is. Vészhelyzetben pedig az államok tulajdonjogért cserébe kisegíthetnék a bankokat, így hosszú távon az adófizetőknek sem kerülne pénzébe a bankmentés.

A várható mellékhatások ellenére egy ilyen "nulla óra" egyesítheti a nemzet, amelynek önerejéből kell újra felépítenie mindent. A drachma visszaállítása azonban mindenképpen sokkal nehezebb út, mint az európai mentőcsomag feltételeinek elfogadása, és az életszínvonal csökkenése szinte biztosan olyan mértékű lenne, amely elvenné a többi bajban lévő ország - Portugália és Olaszország - kedvét attól, hogy kövesse Görögország példáját.