Sátán Sarkozyt emlegetnek az örmény döntésen kibukott törökök

2012.01.26. 9:06

Súlyos diplomáciai botrány bontakozik ki Törökország és Franciaország között az 1915-ös örmény népirtás tagadását büntető francia jogszabály miatt. A törökök visszavágnának a sérelmekért, az algériai háború felhánytorgatása mellett a diplomáciai és a katonai kapcsolatok befagyasztásával is fenyegetőznek. Pedig volt már olyan ország, amelynek végül elfelejtették az örmény népirtás tagadásának büntethetőségét.

"Rasszista és diszkriminatív" jogszabálynak nevezte kedden Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök azt a francia törvényjavaslatot, amelynek értelmében pénzbüntetéssel és börtönnel is büntethető az, aki tagadja az 1915-ös törökországi örmény népirtás megtörténtét. Erdogan közölte, reméli, hogy NATO-beli szövetségese korrigálja a hibát, és Törökország nem kényszerül ellenlépésekre.

A keddi török lapok "Guillotine a véleményszabadságnak", "Guillotine a történelemnek", "Sátán Sarkozy" címmel számoltak be a törvény hétfői szenátusi megszavazásáról. Az ankarai francia nagykövetség, illetve az isztambuli konzulátus előtt több száz tüntető tiltakozott. Párizsban is az utcára vonultak a szenátus ülése idején, itt azonban nemcsak törökök, hanem örmények is tüntettek.

Változatos ellenlépések

Törökország már a jogszabály egy hónappal ezelőtti, alsó házban történt elfogadása után hazahívta egyeztetésre párizsi nagykövetét, befagyasztotta a franciákkal a politikai és katonai együttműködést, és felfüggesztette a kétoldalú látogatásokat. Most azzal fenyegetőzik, hogy végleg hazarendeli a párizsi török, illetve hazaküldi az ankarai francia nagykövetet, és nem engedi, hogy francia katonai gépek és hadihajók lépjenek be a török légtérbe, illetve a török felségvizekre.

Kereskedelmi és gazdasági ellenlépések is szóba kerülhetnek Ankara részéről. Bár Törökország egyoldalú gazdasági szankciókat - a Világkereskedelmi Szervezetbeli tagsága, illetve az Európai Unióval fennálló vámegyezség miatt - nem hozhat, a francia cégek így is felkészülhetnek arra, hogy nem jutnak török állami megrendelésekhez, sem hadiipari, sem energetikai - például atomerőmű-építés - beruházások esetén.

A törökök arra is készülnek, hogy újra előveszik az 1950-es években a franciák által Algériában elkövetett atrocitások ügyét. Ezek szerintük ugyancsak népirtásnak számíthatnának. Az ankarai polgármester pedig egyenesen átnevezné a francia nagykövetség utcáját Algéria utcára, és emlékművet is állíttatna az algériai francia elnyomás áldozatainak a követséggel szemben. Törökország mozgósította szövetségeseit is az ügyben, kedden Azerbajdzsán is elítélte a francia törvényt, a demokrácia, a szólásszabadság és az emberi jogok megsértésére hivatkozva. Azerbajdzsánnak magának is régóta húzódó konfliktusa van Örményországgal a vitatott hovatartozású Karabah miatt.

Nem új a vita

A hétfőn elfogadott törvény értelmében büntethetővé válik az 1915-ös, a mai Törökország területén történt örmény népirtás tagadása Franciaországban. A törvény megsértőit egy év börtönnel és 45 ezer eurós bírsággal is sújthatják. A jogszabály Nicolas Sarkozy francia elnök aláírásával lép csak életbe, ő várhatóan még az áprilisi elnökválasztás előtt szignálja a jogszabályt. Törökország azzal is vádolja Sarkozyt, hogy a lépéssel a félmilliósra becsült, létszámarányánál sokkal nagyobb befolyással bíró franciaországi örmény népesség szavazataira hajt.

Az örmények egyébként üdvözölték is a döntést, a szenátusi szavazás idején több százan tüntettek a törvény elfogadása mellett. Szerzs Szarkiszjan örmény elnök pedig Sarkozynek írott levelében "történelmi napnak" nevezte a jogszabály elfogadását. A jereváni nagykövetség előtt kedden több százan gyűltek össze hálájukat kifejezni.

A francia törvényt még vissza lehet vonni, ha legalább 60 képviselő kezdeményezi alkotmányos felülvizsgálatát. Egy francia képviselő már jelezte is, hogy azon dolgozik, hogy összegyűjtse a szükséges képviselői aláírásokat ehhez.

Forrás: AFP
"Most már sátán a neve"

Az örmények első világháború alatti törökországi üldözésével kapcsolatos vita nem új keletű Franciaország és Törökország között. A franciák már 2001-ben elismerték az örmény népirtás tényét, de tagadását eddig nem büntették. A most elfogadott jogszabály is átment már egyszer, még 2006-ban a francia parlament alsóházán - a mostanihoz hasonló heves reakciókat váltva ki a törökökből, akik akkor is kereskedelmi szankciókkal fenyegettek, és befagyasztották a katonai együttműködést -, de akkor a szenátus és Jacques Chirac elnök végül nem támogatta, így nem lett belőle törvény, ezért a törökök sem váltották be fenyegetéseiket.

Teljes törés

A hétfői szavazás után már a kétoldalú kapcsolatok teljes töréséről beszélt a párizsi török nagykövet is, ez két NATO-tagállam esetében különösen kényes, és gazdasági szempontból is érzékenyen érintheti mindkét államot. Franciaország ugyanis Törökország ötödik legnagyobb exportpiaca, és hatodik legnagyobb szállítója. A kettejük közötti kereskedelmi forgalom a tavalyi év első tíz hónapjában 13,5 milliárd dollár volt.

A törökök még kivárnak. "Egyelőre a türelmi időszakban vagyunk" - mondta Erdogan miniszterelnök kedden. A Reuters hírügynökség szerint várhatóan nem tesznek ellenlépésekkel addig, amíg eldől, aláírja-e a jogszabályt Nicolas Sarkozy. Az egyik legnagyobb példányszámú török napilap, a Hürriyet emlékeztetett a törökországi örmény népirtás tényét elismerő 2001-es döntést követő diplomáciai botrányra és nyilatkozatháborúra. Igaz, ez néhány hét után különösebb eredmény nélkül kifulladt. Egyik véleménycikkében a lap azt írja, még kérdéses, valóban lesz-e válaszreakció, de Törökország kicsit közelebb került ahhoz, hogy eldöntse, folytatja-e csatlakozási kísérleteit az Európai Unióhoz, vagy attól független utat keressen.

Törökország 1987 óta folytat csatlakozási tárgyalásokat az EU-val, de már 1963-ban társult tagja lett a szervezet elődjének. Az Európa és Ázsia határán fekvő 78 milliós ország gazdasági pozíciói az 2008-as világválságot követően jelentősen megerősödtek, a tavalyi arab forradalmakat követően pedig politikai súlya is megnőtt a Közel-Keleten, az arab tavaszt ugyanis igyekezett felhasználni befolyása kiterjesztésére.

Forrás: AFP
Ankarai tüntetők

De mindemellett is kérdéses, hogy valóra váltja-e mostani fenyegetéseit. Franciaország ugyanis nem az első állam, amellyel vitába keveredik az örmény népirtás miatt, sőt még csak nem is az első állam, ahol büntetik a tagadását.

Svájcnak elfelejtették

Pár éve Svájc ismerte el a genocídium tényét, a svájci rasszizmusellenes törvények értelmében ráadásul büntethető is az, aki tagadja az esemény megtörténtét. Svájc 2007-ben több mint félmillió forintnak megfelelő bírságra ítélte Dogu Perinceket a török parlamenten kívüli baloldali nacionalista Isci Partisi (Dolgozók Pártja) elnökét, aki 2005-ös svájci látogatásán a nagyhatalmak által kitalált "nemzetközi hazugságnak" nevezte az örmények kilencven évvel azelőtti kiirtását.

Az ügy diplomáciai feszültséget keltett a két ország között, a török külügyminisztérium közleményben kérdőjelezte meg a svájci törvény legitimációját, "nem megfelelő, alaptalan, és minden szempontból vitatható", mondta róla, de az ügy a két ország viszonyára nem volt jelentős hatással. A török külügyminisztérium honlapján jelenleg az olvasható, hogy a svájci-török kapcsolatok kedvezően alakulnak, és elismerően írnak Svájc közvetítéséről a török-örmény viszony rendezésében.

Dogu Perincek 2007-ben az emberi jogok európai bíróságához fordult megbüntetése miatt, és van arra esély, hogy a bíróság a szólásszabadság megsértése miatt el is marasztalja az ügyben Svájcot. Azért a török kormánynak is van félnivalója, egy mellettük szóló ítélet is kimondhatja ugyanis azt, hogy általánosan elfogadott nézet a népirtás megtörténte.

A strasbourgi bíróság a török államot is elmarasztalta már az örmény népirtással kapcsolatban. A genocídiumot kutató, az esemény törökországi nyílt megvitatását elsőként szorgalmazó történész, Taner Akcam akkor azért fordult a bírósághoz, mert egy 2006-os cikke miatt a törökség megsértésének gyanújával eljárást indítottak ellene. A bíróság tavaly ősszel végül azt mondta ki, hogy a török hatóságok eljárásának alapja - a törökség megsértését büntető jogszabály - sérti a szólásszabadságot.

Népirtás vagy háború
Azt Törökország is elismeri, hogy 1915-ben több százezer örmény halt meg, miután tömegesen deportálták őket Szíriába és Mezopotámiába az ország keleti feléből. A keresztény örmények egy részét katonák ölték meg, a többiek pedig éhen haltak a halálmenetekben. Az igazán vitatott kérdés, hogy összesen mennyien vesztették életüket ekkor. Örményország szerint legalább másfél millió ember halt meg, Törökország viszont ennek csak a töredékét ismeri el. A kormány szerint ráadásul sok török is életét vesztette a tömeges kitelepítések idején, ráadásul a halálesetek a háború részét képezték, egyáltalán nem voltak célzott erőfeszítések az örmények kiirtására.

Forrás: AFP
Korabeli kép a kivégzésekről

A törökországi örmény népirtás megtörténtét egyébként összesen huszonegy ország ismeri el, köztük Németország, Svédország, Kanada és Olaszország. Az USA-ban évről évre napirendre kerül a kérdés, de eddig a Fehér Ház - tartva fontos közel-keleti szövetségesének elidegenítésétől - minden alkalommal meghiúsította a kongresszus elismerő határozatának elfogadását. Sokan vélik úgy, hogy idén a novemberi elnökválasztás miatt Barack Obama elnökre a szokásosnál is nagyobb nyomás nehezedik majd az örmény lobbi részéről.

KAPCSOLÓDÓ CIKK