Profik, szervezettek, és rengeteg pénzt csinálnak. Egy magyarokból álló hálózat emberek százait viszi ki Angliába azért, hogy őket kihasználva visszaéléseket kövessenek el. Ágrólszakadt embereket vesznek célba, és sok-sok lépéssel a magyar és brit hatóságok előtt járnak. A hálózat tevékenységét bemutató kétrészes sorozat második része.

"Ezt nem fogják felgöngyölíteni. Ez a család nagyon szerteágazó, és a vezetői nem kis kaliberű emberek" - jelentette ki meggyőződéssel Géza, aki hajléktalanként él, mióta sikerült megszöknie attól a magyar csoporttól, amelynek tagjai az [origo] információi szerint az elmúlt években feltehetően több száz embert toboroztak Magyarországon és vittek ki Angliába, hogy ott fizetés nélkül, feketén dolgoztassák őket, és visszaéljenek a nevükben szerzett banki hitelekkel és szociális juttatásokkal. (Cikkünk első részében az egyik áldozat, László történetén keresztül mutattuk be az Angliába került emberek sorsát.)

Az [origo]-nak a csicskáztatásnak is hívott visszaéléseket elkövető csoport öt áldozatát sikerült megtalálnia, a velük folytatott beszélgetésekből összeáll a hálózat története és felépítése. Az öt férfi között vannak vidékiek és budapestiek, idősebbek és fiatalabbak, egymást nem vagy csak felületesen ismerik - a történeteik mégis egybevágnak. 2008 és 2011 között töltöttek hosszabb-rövidebb időt különböző brit városokban, egy dunántúli származású család ellenőrzése alatt. Volt, akit autóval, volt, akit repülővel vittek a szigetországba, de egy kivételével mindannyian szökve távoztak. A nevüket a biztonságuk érdekében megváltoztattuk.

Beszámolóikban tíz angol város neve szerepelt, ezeken a helyeken béreltek szerintük több házat is a hálózat tagjai: egymáshoz viszonylag közel fekszik Halifax, Manchester, Leeds, Batley, Heckmondwike, Sheffield és Dewsbury, távolabb van Peterborough, Wolverhampton és Liverpool. A források mindegyike meg volt ugyanakkor győződve arról, hogy ennél is több helyen tevékenykedik a hálózat, amely a leírásuk alapján egy kiterjedt család több különböző ágából, illetve a velük összedolgozó "kisebb kaliberű" emberekből áll össze. Abban is biztosak voltak a források, hogy a rendszer nem az elmúlt néhány évben épült ki, hanem ennél jóval hosszabb ideje működik.

Okosak és jó a dumájuk

A történetekben közös az indulás, és az érkezés helye is. Magyarországon dolgoznak a "hajtók" vagy "gyűjtők", akiknek az a feladatuk, hogy keressenek olyan embereket, akiket rá lehet beszélni az angliai munkára. Több forrás elmondása szerint ezek az emberek részben hajléktalanszállók környékén kutakodnak: azokat keresik, akik ágrólszakadtak, de dolgozni akarnak, vagy éppen annyira le vannak épülve, hogy "minden mindegy nekik","uralható emberek, akiknek nincs agya". A dolog nagyban zajlik: havonta többször 10-15 ember érkezik Angliába Magyarországról.

A hálózatot nagyon kiterjedtnek, megtervezettnek és összeszokottnak írták le az áldozatok, akik - attól függően, hogy mennyire bíztak meg bennük a főnökeik - különböző mértékben láttak bele a rendszer működésébe. A felépítését volt, aki piramishoz, volt, aki pókhálóhoz hasonlította. A "pókot", azaz a rendszer irányítóját mindenki a becenevén ismerte. "Nagyon veszélyes ember, és okos, egy igazi világcsavargó bűnöző" - mondta Tibor, aki úgy becsülte, hogy bár a rendszer kiterjedt, ez a férfi és körülbelül tíz családtagja eligazgatja az egészet a hálózat alacsonyabb rendű tagjainak adott instrukciók révén. Egy másik fontos figura a rendszerben a főnök testvére, akinek az igazi nevét nem is tudták megmondani forrásaink, de a becenevéről mindannyian ismerték. Ők és a fiaik vállalnak vezető szerepet, "remek érzékük van az üzlethez, és jó a dumájuk". Régóta megvethették a lábukat külföldön, mert a fiatalabbak "már jobban beszélnek angolul, mint magyarul", mondták többen is.

A hálózatot családi kötelékek tartják össze, a főnökök alapvetően arabokkal üzletelnek Angliában: a munkások többnyire arab vállalkozóknak dolgoznak feketén, de a magyar csoport több áldozat állítása szerint prostituáltakat is hoz Magyarországról. Sőt, csinos, angolul beszélő lányokat feleségnek is visznek ki - állította Géza, aki az egyik bandatagtól azt hallotta, hogy egy lányért a módosabb arabok 20-25 ezer fontot is megadnak. A férfi azt mondta, találkozott is kint egy magyar nővel, akit ismert korábbról: már nyolc éve élt egy arab diplomata feleségeként. "Első feleség lett, mert négy fiút szült. Odamentem hozzá puszit adni, rögtön fegyverek szegeződtek rám" - mondta Tamás.

Dől a pénz a segélyből, bankhitelből

Abban mindegyik forrás egyetértett, hogy nagyon nagy pénzeket termelnek a hálózat által végzett tevékenységek. Az egyik fontos bevételi forrás a szociális juttatások összegyűjtése és a bankszámlák hitelkeretének kimerítése. "Vállalkozói engedélyük van, az építőiparban. Erre adóznak, de nem ebből élnek, hanem bankhitelre vesznek nagy értékű cuccokat az olyan figurák nevén, mint én" - magyarázta Tibor.

"Amikor az én bankkártyám megjött postán, elraktam. Ők meg várták nagyon, mert arra megy a segély, az angol állam előre fizet. Mondtam, hogy eltettem, mert az enyém. Na, erre majdnem megvertek, hát odaadtam" - mondta Tibor. Tipikus szerinte egy "pesti hajléktalan csavargó" esete is, aki ugyanabban a házban lakott, mint ő. "Egyszer felöltöztették szépen, és elvitték a bankba, mert alá kellett írni a hitelszerződést. Két nehézfiú kísérgette, hogy el ne tévedjen. Utólag büszkélkedett vele, hogy milyen műszaki cuccot vett, a hülyéje" - mondta a férfi.

Az [origo] által megszólaltatott források elmondása szerint így lehet beszerezni iPadeket, drága tévéket, kocsikat - ezek egy részét állítólag időnként visszahozzák Magyarországra, hogy pénzzé tegyék. A kelet-európaiak előtt az EU-csatlakozás után 2004-ben nyílt meg a brit munkaerőpiac. Azóta a National Insurance Card (Nemzeti Biztosítási Kártya) kiváltása után - bizonyos feltételekkel - a brit állampolgárokkal csaknem azonos módon jogosultak a brit állami juttatásokra, például lakhatási támogatásra, munkakeresői támogatásra, munkanélküli-segélyre. 

Szoros kanadai kapcsolatok

Több áldozat állítása szerint a szervezet működése egyáltalán nem korlátozódik Angliára, a csoportnak vannak kapcsolatai például Franciaországban, Belgiumban és Spanyolországban is. A legnyilvánvalóbb azonban az, hogy a családot szoros szálak fűzik Kanadához.

Több forrás is azt mondta: az el-elkapott szavakból, kihallgatott beszélgetésekből egyértelműen kiderült számukra, hogy a banda valaha Kanadában kezdte a működését, a gyerekek is ott nőttek fel, de végül távozniuk kellett, mert nyomozások indultak ellenük. László azt mondta, a londoni nyomozók közölték vele: a banda feje egyszer már ült Kanadában. "A család fejét először tizennégy éve tiltották ki Kanadából" - állította Géza ugyanerre utalva.

Fotó: Wirth Zsuzsanna [origo]
Dewsbury - az első állomás a szolgaságba vezető úton

Az egyik forrás, Tibor története egyértelműen bizonyítja a kanadai és angliai hálózatok közötti kapcsolatot. A férfit ugyanis az angliai út előtt először Kanadába vitték. Tibor azt mondta, élete 2009 végére válságba került, és ezért kapott az alkalmon, amikor egy kocsmában kihallgatott beszélgetésből megtudta, lehet menni Kanadába dolgozni. A leendő munkaadói azt kérték tőle, hogy amikor Torontóban leszáll vele a repülőgép, jelentkezzen be menekültként, mint Magyarországon üldözött roma.

A férfi azt mondta, vonakodott, de azért megpróbálta. Nem járt sikerrel, ugyanis mivel nem cigány, a kanadai határőrök már a reptéren visszafordították, és a következő géppel hazaküldték. "Mire visszajöttem, már tudták, hogy nem értem oda. Fenyegettek, hogy több százezer forinttal tartozom nekik, és ezt be is hajtják" - mondta Tibor, utalva arra, hogy a repülőjegyet a kanadai munkát szervezők fizették neki. "Mondtam, hogy de hát cigim is csak kölcsönbe van. Erre másnap felhívtak, hogy Anglia érdekel-e" - emlékezett vissza. Így került nem sokkal később Angliába, ahol a többiekhez hasonlóan hónapokat töltött különböző városokban és dolgozott fizetés nélkül. (Kanadában épp a közelmúltban ítélték el egy, az angliaihoz hasonló tevékenységet végző magyar hálózat tagjait, arra azonban nincs bizonyíték, hogy közvetlen kapcsolat lenne a két szervezet között. A kanadai üggyel az [origo] korábban részletesen foglalkozott, erről szóló cikkeinket itt, itt és itt olvashatja el.)

A magyar maffia háborúba megy

A szervezet angliai központja az áldozatok elmondása alapján egyértelműen Dewsbury, ahol több házuk is van szerintük a hálózat vezetőinek. A kisváros viszonylag félreeső, még csak külön önkormányzata sincs: a környék több városát együtt igazgatja egy tanács, amely a szomszédos központban, Huddersfieldben működik.

Egy helyi angol nő az [origo]-nak azt mondta, a város régen "jobb hely volt", ma viszont már egyre kevesebb befektető érkezik a környékre, sorra mennek tönkre az üzletek. Úgy érzi, hogy ezzel párhuzamosan növekszik a bűnözés, és újabb és újabb bevándorlócsoportok jelennek meg. A magyarokról nem tudta pontosan, hogy kicsodák, inkább a lengyeleket, irakiakat, kurdokat emlegette, hozzátéve, hogy mindig sok a konfliktus, ha ennyiféle ember egy helyre zsúfolódik össze.

A dewsburyi helyi újság, a The Press szerkesztőségében dolgozó David Bentley kérdésünkre azt mondta, a környéken a helyi magyar közösség viszonylag gyakran kerül be a hírek közé. Az újságíró azt mondta, nem lepi meg igazán az információ, hogy a városban egy visszaéléseket elkövető magyar szervezet működhet, de hozzátette, inkább csak sejtéseik voltak erről, nem pedig konkrét információik. Azt mondta, a szerkesztőséghez sok panasz fut be elsősorban magyar hajléktalanokkal kapcsolatban, akik beveszik magukat elhagyott területekre, fémet gyűjtenek, szemetelnek, és néha kisebb-nagyobb lopásokat követnek el. Hozzátette, a hajléktalanok valószínűleg nem maguktól jöttek éppen Dewsburybe, valaha idehozhatták őket.

Fotó: Wirth Zsuzsanna [origo]
Dewsbury központja - innen nem messze magyar hajléktalanok ütöttek tábort

A The Press egyik korábbi híre valóban arról szól, hogy tavaly februárban az önkormányzat felszámolt egy hajléktalantanyát, ahol három magyar férfi élt, feltehetően lomizással foglalkoztak, és a környéket "szemétteleppé" változtatták. Hasonló esetről számolt be egy másik cikk is. 

Két másik hír a lapban viszont ennél jóval komolyabb incidensekről szólt, az egyik a "Háború az utcákon" címet kapta. Ekkor a rendőrséget riadókészültségbe helyezték, mert Dewsbury egyik városrészében, Ravensthorpe-ban vagy negyven ember - egy pakisztáni és egy magyar csoport - késekkel és machetékkel esett egymásnak az utcán. Ketten fejsérülést szenvedtek az összecsapásban, a rendőrség számos fegyvert foglalt le. Az esetet elszigetelt konfliktusként kezelték. A másik cikk címe arra utal, hogy "magyar maffia" működik a városban. 2009 márciusában ugyanis egy magyar házaspár kért segítséget a hatóságoktól, mert egy magyar banda, amely "nagy maffiát" alkot, hónapok óta védelmi pénzt követel tőlük.

Nem világos, hogy az ezekben a hírekben szereplő magyaroknak van-e közük a visszaéléseket elkövető hálózathoz, de rájuk is felfigyelt már a rendőrség. Ahogy azt a cikksorozat első részében leírtuk, az egyik áldozat, László Wolverhamptonban tanúskodott a szervezetről a városi rendőröknek, akik nyomozást is indítottak. Ennek eredményéről ugyanakkor egyelőre nincsenek információk, ahogy arról sem, hogy a hatóságok összekötnék a jelek szerint több régión átívelő bűncselekményeket, és összehangoltan nyomoznának.

A rendőrkapitányságok a személyes megkeresésünkre sem Dewsburyben, sem a többi érintett településen (Huddersfieldben és Peterborough-ban) nem közöltek információkat esetleges magyarok ellen zajló nyomozásokról, de a rendőrtisztek meglepettnek tűntek az [origo] munkatársa által előadott történetek hallatán. A Huddersfieldben és Dewsburyben illetékes West Yorkshire-i rendőrség sajtóreferense, Lee Kilby csak annyit közölt, nem tud az ügyben indult nyomozásról. Nem közölt érdemi információkat az elvileg a nagy-britanniai szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyeket koordináló SOCA (Serious Organized Crime Agency) és a brit belügyminisztérium, a Home Office sem akart nyilatkozni.

Az emberkereskedelem nem prioritás

Több oka is van annak, hogy az Angliában előforduló emberkereskedelmi ügyek nagy többségét soha nem derítik fel - erről két volt nyomozó beszélt az [origo]-nak. Az egyik londoni belvárosi pubban nyilatkozó Bernie Gravett és Steve Wilkinson az elmúlt évekig a legnagyobb brit rendőri szerv, a londoni Met emberkereskedelmi ügyekben illetékes csapatához tartoztak. Gravett jelenleg nyugdíjazott tisztként egy bűnüldözési tanácsadó céget vezet, Wilkinson pedig az ENSZ egyik emberkereskedelem-szakértője.

"Számos szervezett bűnözéshez kapcsolódó nyomozásban vettem részt, például fegyver- és kábítószer-kereskedők után nyomoztunk. Ezek az ügyek sokkal egyszerűbbek voltak, mint az emberkereskedelem felderítése" - magyarázta az elegáns öltönyt viselő Wilkinson, aki szerint ennek oka az, hogy a fegyver vagy a drog egyértelmű bizonyíték, míg az emberkereskedelmi ügyekben alapvetően az áldozatok tanúvallomásaira kell támaszkodni, márpedig ők gyakran félnek a rendőrséggel szóba állni, ha pedig mégis megteszik, információik gyakran pontatlanok vagy hiányosak.

Az ilyen ügyek nemzetköziek, márpedig hosszú ideig tart és gyakran nem könnyű más államok hatóságaitól bizonyítékot beszerezni, így az ilyen nyomozások évekig tarthatnak - sorolta Gravett. Hozzátette, a rengeteg energia befektetése ráadásul nem mindig kecsegtet sikerrel, így a ráfordított energia sem nagy a jelenlegi brit rendőrségnél. Hangsúlyozva, hogy ez a személyes véleménye, Gravett hozzátette: az emberkereskedelem jelenleg nincs a brit rendőrség prioritásai között. Ugyanakkor a brit hatóságok tartanak attól, hogy a londoni olimpia megnöveli majd a hasonló bűncselekmények számát.

A nyomozásokat a brit rendőri szervek sokszor nehézkes együttműködése is nehezíti. Negyvenhárom különböző rendőri szerv van Angliában, mindegyik régiónak megvan a maga szervezete, és mindnek a saját szervezett bűnözés elleni egysége. A Metropolitan rendőrségen kívül ugyanakkor egyiküknek sincs kifejezetten az emberkereskedelemre specializálódott csoportja. A SOCA olyan rendőri szerv ugyan, amely országos illetékességgel rendelkezik, és így a különféle rendőrségeken a szervezett bűnözéssel kapcsolatos információk összegyűjtése és koordinálása is a feladata, az [origo]-nak nyilatkozó korábbi nyomozók szerint azonban a gyakorlatban inkább tanácsadó szerepet lát el, saját, önálló nyomozásokat nemigen folytat.

Gravett szerint elég nagy a zavar az emberkereskedelem felismerésében, nemcsak a lakosság, hanem a hatóság részéről is. "Ezt gyakran az EU-n kívüli országokból, a világ másik feléről érkező bevándorlókkal kötik össze, pedig sok ezer áldozat Európán belülről érkezik. Sokan viszont nem értik: hogy lehet valaki emberkereskedelem áldozata, ha nincsenek határok, bárki bármikor szabadon elhagyhatja az országot? Mi az illegális abban, hogy ezek az emberek idejönnek, hogy dolgozzanak?" - magyarázta. Jóval több nyomozás indul emberkereskedelem gyanújával olyan ügyekben, ahol az áldozatok prostitúcióra kényszerített nők, aminek Gravett szerint az az oka, hogy ilyenkor a bűn nyilvánvalóbb és "csúnyább" is.

Legalább két magyar ügyben nyomoztak

A nehézségek ellenére az elmúlt években több olyan ügy is nyilvánosságra került, amelyekben a brit hatóságok kelet-európai emberkereskedő csoportokat lepleztek le. 2010-ben például a lengyel hatóságokkal együtt egy lengyel csoportra csaptak le, akik mintegy kétszáz áldozatuk után segélyeket vettek fel. Szintén 2010-ben összesen 13 év börtönnel sújtották egy cseh banda tagjait. Egy gyerekek tömegeit Angliában koldulásra kényszerítő román bűnszervezetet is lelepleztek ebben az évben. A nyomozásban Gravett is részt vett, azt mondta, találtak olyan román kisvárost, ahonnan ezernél több kisgyereket vittek Angliába, és a banda sok millió fontot keresett rajtuk. "Volt egy román csoport, amely egyetlen brit lakcímre 287 teljes családot regisztrált. Egyetlen, ötgyerekes család után évente 28 800 fontot fizet az állam szociális juttatásként" - tette hozzá.

Emberkereskedelemmel kapcsolatban legalább két ügyben magyarok ellen is nyomoztak az [origo] információi szerint. Steve Wilkinson azt mondta, néhány évvel ezelőtt részt vett egy nyomozásban, amelyben prostitúcióra kényszerített magyar nők ügyét vizsgálták. A magyarokból álló bűnözőcsoport Londonban és Liverpoolban is működtetett bordélyházakat.

Egy másik ügyről Kevin Hyland, a Met emberkereskedelmi részlegének nyomozója számolt be az [origo]-nak a Met egyik nagy, üvegfalú épületének sokadik emeletén levő, egész Londonra kilátást nyújtó irodájában. Azt mondta, 2011-ben segítséget kért a rendőrségtől több magyar prostituált is, akiknek fogva tartóik eredetileg hoteles állást ígértek, majd egy észak-londoni bordélyban szexmunkára kényszerítették őket. A nők már visszatértek Magyarországra, ugyanakkor letartóztatni nem tudtak senkit, mert hiába szerveztek rajtaütést, a megadott címen már nem találtak senkit. Az elkövetőket azóta is keresik - mondta Hyland. Megjegyezte, hogy jóval több olyan ügy akad, amelyben románok vagy lengyelek érintettek, mint amennyiben magyarok.

Azt is mondta, hogy szerinte a brit hatóságok egyre inkább ráébrednek arra, mekkora probléma az emberkereskedelemnek az a típusa, amelynek áldozatai ingyenmunkára kényszerített férfiak. Ezt alátámasztja az Europol 2011-ben megjelent európai szervezett bűnözésről szóló jelentése (OCTA, Organized Crime Threat Assessment) is, amely szerint az emberkereskedők körében egyre gyakoribb, hogy áldozataikat jóléti juttatásokkal való visszaélésre használják. Az ilyen bűncselekmények előfordulása várhatóan növekedni fog, mert nagy benne a profit, és egyelőre kicsi a lelepleződés esélye - olvasható a jelentésben. Az OCTA még rangsort is felállított az emberkereskedő bandák származásáról: első helyen a - nem világos, milyen állampolgárságú - romák állnak, utánuk a nigériaiak, majd a románok és az albánok következnek. A magyarok a hetedik helyen állnak.

A magyar NNI ismer angol eseteket

Ezekkel a jelenségekkel foglalkozott egy 2011 decemberében, a hollandiai Utrechtben tartott rendőrségi konferencia, amelynek témája az "Európában mozgó bandák" voltak. A konferencia apropóját az adta, hogy a holland és a belga rendőrség állítólag egyre gyakrabban szembesült Kelet-Európából származó bűnszervezetek tevékenységével. Az egyik előadó a magyar Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) emberkereskedelmi osztályának nyomozója, Szabó Szonja volt, aki a szervezett bűnözés új jelenségeiről beszélt, és külön kitért a brit tapasztalatokra is.

Eszerint új jelenség, hogy magyar állampolgárok Nagy-Britanniába költöznek, hogy ott éljenek és szociális juttatásokat igényeljenek. Ehhez az előadás szerint az is hozzátartozik, hogy másokat toboroznak Magyarországon, akiket kiutaztatnak és dolgoztatnak. Emellett ráveszik őket, hogy nyissanak bankszámlát és igényeljenek társadalombiztosítási kártyát, majd ezeket elveszik tőlük. Az áldozatoknak nincs esélyük, hogy hazajussanak - erről szólt az előadás egy része az interneten elérhető prezentáció szerint.

Mivel a felsorolt jellemzők feltűnően megegyeznek az [origo] tudomására jutott információkkal, kérdéseinkkel megkerestük az NNI-t. Az előadást tartó nyomozó közölte, hogy nem nyilatkozhat, az NNI sajtóosztálya pedig érdemben nem reagált a konferencián elhangzott információkra vonatkozó kérdéseinkre. A Dewsburyben élő magyar családdal kapcsolatban arról érdeklődtünk, hogy az NNI ismeri-e a történetet, és folytat-e nyomozást. A válasz ennyi volt: "Bűncselekmény személyre szabott megalapozott gyanúja nem állapítható meg, a nyomozást az NNI tovább folytatja."