Meggyőzik vagy megveszik a tálibokat

A NATO ha kell fizet, ha kell alkudozik, de ragaszkodik a 2014-es afganisztáni kivonuláshoz. Az afgán elnök szerint az állam megerősödött, és hiába mennek el a szövetségesek, a tálibok nem lesznek képesek visszafoglalni az országot.

Nincs visszaút, a menetrend fix, a NATO jövő év közepére átad minden feladatot a helyi erőknek, 2014 végére pedig kivonja 130 ezer katonáját Afganisztánból, utána legfeljebb kiképzők és tanácsadók maradnak, harcoló alakulatok nem. Ezt mondták ki az észak-atlanti szövetség chicagói csúcstalálkozóján, ehhez ragaszkodik a legnagyobb kontingenst biztosító Egyesült Államok elnöke is. És már azt is világosabban látni, hogy mi lesz a kivonás után.

Bizakodó Hamid Karzai afgán elnök is, aki szerint semmiképpen sem az fog kiderülni, hogy az eddigi hozott áldozatok - mintegy háromezer szövetséges katona, és sokszor ennyi civil, a pénzről nem is beszélve - hiábavalóak lettek volna. "A tálibok képesek lehetnek támadásokat indítani, vagy robbantani, küldhetnek öngyilkos merénylőket, de visszatérni, az ország irányítását átvenni nem tudják" - mondta az elnök a csúcson a The Telegraph szerint. Brit szakértők például állítják, a NATO, elsősorban az Egyesült Államok két év múlva nem kivonul, hanem feladja állásait, mert már terhére van az egész. Karzai viszont állítja, az afgán nép igenis megerősödött, tudja, mit akar, és nem engedi meg, hogy eredményeit visszafordítsák.

Tartják a tervet

Az Egyesült Államok és a további 49 Afganisztánban jelen lévő ország vezetői már 2010-ben rögzítették a mostani kivonulás alapdátumait - emlékeztet Wagner Péter, a magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa. Ezen országok képviselői abban az évben nyáron találkoztak Kabulban, majd a novemberi lisszaboni NATO-csúcson is a menetrendről tárgyaltak, majd - ugyan kevésbé látványosan - megkezdődött a megvalósítás is. Felgyorsult a helyi erők kiképzése, megindultak az informális tárgyalások a tálibok vezetőivel, helyi szinten pedig nagyüzemben folyt a helyi ellenálló csoportok irányítóinak gyomorzása: hol pénzel, hol fenyegetéssel vették rá őket a harcok feladására. És nekikezdtek a csapatok csökkentésének is.

Karzai afgán elnök Chicagóban - biztos benne, hogy képesek lesnek irányítani országukat

"A sajtóban persze igazi hír az lesz, ha egy tálib vagy al-kaidás robbant valahol, ha egy csoport támadást hajt végre minisztériumok vagy kormányzósági épületek ellen, ez azonban kevésbé reprezentatív. A valóságban az ország számos területén érezhetően javult a biztonsági helyzet" - mondja az Afganisztánt többször megjáró, az ottani viszonyokat jól ismerő kutató. Szerinte mindezek dacára nem lehet azt mondani, hogy a chicagói NATO-csúcs jelentéktelen lett volna e szempontból. Például azért, mert éppen ennek kezdetére időzítve Afganisztán aláírta Washingtonnal is azt a stratégiai megállapodást, amelyet korábban már a németekkel, franciákkal, olaszokkal is véglegesített, és amely rendelkezik a 2014 utáni együttműködésről.

Az ugyanis egy jól kitalált, tarthatónak tűnő terv szerint valósul majd meg, és várhatóan tíz évig, 2024-ig tart. Chicagóban eldőlt az is, hogy minden bizonnyal pénz is lesz rá. A most 350 ezer fős afgán biztonsági erőt ugyanis (amelynek évi 8-9 milliárd dolláros költségvetését alapvetően az Egyesült Államok fizeti) 2014-re 230 ezerre csökkentik, az ennek fenntartásához szükséges 4,1 milliárd dollárt pedig -a válság dacára - összedobják. Felét ismét Washington adja, de befizetnek 500 milliót az afgánok is, illetve beszáll a többi NATO tagállam, illetve néhány nagy- vagy középhatalom is, elsősorban Japán, Kína, Oroszország.

Mennek és maradnak is

Az még nem dőlt el azonban, hogy kik hagynak még katonákat 2014 után is Afganisztánban. Az amerikaiak biztos, ők egyfelől kiképzőket állomásoztatnak ott, de olyan különleges egységeket is, amelyek az al-Kaida csoportjai ellen harcolnak majd. Várható azonban, hogy más országok, amelyek vagy geopolitikai szempontból lesznek érdekeltek a maradásban, vagy az Egyesült Államok kérését nem akarják elutasítani, szintén ott hagynak egységeket. A britek például máris jelezték, legalább kétszáz különlegesen képzett katona marad, fő feladatuk pedig az al-Kaida embereinek vadászata lesz. Londoni biztonsági elemzők ugyanis állítják, nem fér kétség hozzá, hogy a terrorcsoportok megpróbálnak ismét teret nyerni Afganisztánban a nyugati erők távozása után. Ha pedig valaki kételkedik abban, hogy a terrorszervezet elég erős ehhez, felhozzák a legfrissebb példát: hétfőn az al-Kaida majdnem száz ember halálát okozta Jemenben.

Kérdés persze, szükség lenne-e a terroristák ellen ugyanolyan haderőre, mint most. Az ugyanis jelen állás szerint biztos nem lesz. "Megszűnnek például az úgynevezett PRT-k, az eddig valamely ISAF-résztvevő ország által működtetett tartományi újjáépítési csoportok" - emlékeztet Wagner Péter. Ennek is megvan a menetrendje: hathavonta minden tartományban, járásban, városban felülvizsgálják a kialakult helyzetet, és ha stabilizálódott viszonyokat találnak, az irányítás átkerül az afgánok kezébe, a külföldiek pedig fokozatosan a háttérbe lépnek, majd kivonulnak. Eddig három ilyen átadás-átvétel volt, a legutóbbi szint a NATO-csúcs előtt. Így mostanra mind a 34 tartományi főváros, több mint kétszáz járás, illetve a lakosság 75 százaléka afgán irányítás alatt van - szemlélteti a helyzetet a szakértő.

A felvetésre, hogy ha így alakul a helyzet, ha folynak az egyeztetések is a tálibokkal, miért vannak mégis a már említett merényletek, Wagner Péter az ellenállás "logikájára" hivatkozik. Mint mondja, a tálibok úgy vélik, csak akkor maradnak alkupozícióban, ha erőt tudnak felmutatni. Ha pedig nincs is mire hivatkozniuk - legyen szó ideológiai alapú béketárgyalásról , vagy arról, hogy pénz remélnek a fegyverletétel fejében -, a híveik is elpártolnak tőlük.

A szomszéd közbeszól

A tálibok, illetve az al-Kaida mellett biztonsági kockázatnak mondható az Afganisztánnal szomszédos Pakisztán szerepe is. Iszlámábád célja alapvetően az, hogy döntő befolyása legyen az afgán belpolitikára, hátországot biztosítson magának. Ha ez sikerül, kiszervezheti oda a piszkos ügyeit, beleértve adott esetben az eddig a területén megtűrt terrorszervezeteket is. Az pedig, hogy ez sikerül-e, alapvetően az amerikaiak elszántságán múlik majd. Ha kitartanak a kabuli terveik mellett, ha marad a most rögzített irány, Iszlámábád küzd majd, próbálkozik, de hosszú távon kudarcot vall. Ha Washington kevésbé lesz elszánt Afganisztánban, azzal gyakorlatilag átengedi azt Pakisztánnak.

Mindenestre az amerikaiak a jelek szerint nem akarják túlságosan kiélezni a viszonyt, ezért is tartották fontosnak a pakisztáni elnök részvételét a chicagói csúcson. Ami össze is jött, bár ez csak a legutolsó pillanatban dőlt el. Ráadásul úgy, hogy előtte Iszlámábád közölte: a jövőben ötezer dollár áthaladási díjat kér minden olyan teherautóért, amely területén keresztül visz utánpótlást az Afganisztánban lévő csapatoknak. Tavaly november előtt a díj még 250 dollár volt, de mióta tavaly novemberben amerikai csapatok 24 pakisztáni katonát öltek meg tévedésből, az út zárva van, a szövetségesek pedig plusz 38 milliót költöttek egy közép-ázsiai folyosóért. Ezek után nem meglepő, hogy - mint a Fox News jelentette - Panetta amerikai védelmi miniszter a pakisztáni ajánlatra nem felnevetett, hanem megjegyezte: már az is jó, hogy az elnök végül befutott a csúcsra. Sokat múlik ezen a viszonyon. Adott esetben az egész afgán misszió is.