Magával rántja-e a szorgos németet a lazsáló spanyol?

Vágólapra másolva!
A válság ellenére a spanyol munkavállalók ragaszkodnak a napi sziesztához, naponta többször is kávészünetet tartanak, és nem kapkodják el a dolgokat. Lazsálni a német multiknál is lehet, de a határidőket mindenki komolyan veszi. Jobban dolgoznak a németek, mint a spanyolok? Az eurózóna legerősebb és egyik leggyengébb láncszemének számító országában néztünk be a munkahelyekre.
Vágólapra másolva!

A szieszta szent, a határidő rugalmas - a spanyolországi munkakultúrának ez mindenképpen két fontos pillére, amelyet a jelek szerint az egyre duzzadó válság sem sodor el. Tavaly az [origo]-nak több spanyol azt mondta, csak abban reménykednek, hogy nem jutnak Görögország sorsára. Ma már azonban a spanyol gazdaságot az elemzők a görög válság utáni legnagyobb veszélyforrásnak tartják az eurózónában, és - bár a Nemzetközi Valutaalap tagadta - felvetődött, hogy mentőcsomag készül Spanyolországnak.

A legfrissebb adatok szerint Spanyolországban egymillió frissdiplomás munkanélküli van, és a gazdasági válság óta százezrek vándoroltak külföldre munkalehetőség után kutatva. A német kormány pedig azt is felvetette, hogy a spanyol vezetés egyedül nem képes kezelni a hazai bankrendszer válságát, ezért segítséget kell kérnie az ideiglenes euróövezeti mentőalapból.

A külföldi munkavállalási tapasztalatokkal foglalkozó Határátkelő blog szerint a spanyol multiknál dolgozók munkatempóját egyelőre nem pörgette fel a válság. A szerző tapasztalatai szerint a kilenctől hatig tartó munkaidőt legalább három, félórás kávészünet szakítja meg a hagyományos, kétórás ebédszüneten és sziesztán kívül. Augusztusban szinte kötelező elmenni három hét szabadságra, de akik nyáron is dolgoznak, azok az úgynevezett jornada intensiva, vagyis a nyári munkarend keretében egy kilenctől kettőig tartó munkanappal vészelhetik át a meleg hónapokat. A szerző szerint a spanyol vállalatok szinte mindegyikénél többen dolgoznak, mint ahány emberre szükség lenne. A munkahelyeken pedig alapszabálynak számít, hogy a kávé- és cigarettaszünetre, a beszélgetésre a kollégákkal mindig kell időt szakítani.

Forrás: AFP/Pedro Armestre
Szieszta Madridban

A külföldön munkát vállalókat tömörítő Internations.org közösségi oldal a spanyol munkakultúrával ismerkedőknek több tanáccsal is szolgál. Udvarias, könnyed és néha kicsit kaotikus - az útmutató szerint így lehet jellemezni a spanyol üzleti környezetet, ahol egy külföldinek azonnal szembetűnnek a kulturális különbségek. Itt megerősítik a Határátkelőkben leírtakat, vagyis egy átlagos munkanap valóban 9 és 9:30 között indul, és egy nagyjából kétórás ebédszünet töri meg - ez azonban nemcsak az ebéd és a szieszta ideje, hanem lehetőség az üzleti megbeszélésekre is.

Az átlagban negyvenórás munkahét mellett harminc nap fizetett szabadságra számíthat a munkavállaló Spanyolországban. A július, és különösen az augusztus azonban nem tartozik az üzletileg pezsgő hónapokhoz, mert ilyenkor szinte az egész ország szabadságon van - erősíti meg az Internations.org a Határátkelő szerzőjének a spanyolországi tapasztalatait. A közösségi oldal tanácsai között szerepel például az, hogy legyünk pontosak, de számítsunk arra, hogy a többiek 15-20 percet késnek. Bár az oldal szerint az üzleti világban dolgozó spanyolok közül sokan beszélnek angolul, az mindenképpen jó pontot jelent, ha spanyolul zajlik a beszélgetés.

A szieszta érinthetetlen

A barcelonai családoknak komoly megélhetési gondjaik vannak, azonban a sziesztát ez sem ütötte ki: bár az eltörlésének lennének gazdasági előnyei, fel sem vetődött, hogy lemondjanak róla, annyira szervesen része a kultúrának - mondta az [origo]-nak Szabó Tamás, aki egy üzleti iskolában tanul Barcelonában. Szerinte a helyiek viszonyát a munkához leginkább úgy lehetne leírni, hogy "elketyegnek a hétköznapokban". A ragaszkodásukat a sziesztához viszont indokoltnak tartja, hiszen nyáron a déli időszakban akár 45 fok is lehet, és ilyen hőségben veszélyes dolgozni. Más kérdés, hogy eddig nem vetődött fel, hogy télen értelmét veszti a szieszta, és ezért kiiktathatnák.

A spanyolok viszonyát a határidőkhöz egy saját példával érzékeltette Szabó Tamás: a vizsgák előtt egy héttel romlott el a számítógépe, és még felárat is hajlandó volt fizetni, ha gyorsan megjavítják a szervizben. Amikor már harmadik napja nem telefonáltak, Szabó Tamás hívta őket. Ekkor azt mondták, egy nap múlva kész, menjen be délután kettőre. Háromnegyed kettőkor már ott volt, a szervizben azonban ekkor már elmentek sziesztázni, így neki újabb két órát kellett várnia. Amikor végre beszélni tudott velük, újabb egy órát kértek. Végül visszakapta a gépet, de nem teljesen olyan állapotban, mint amiről eredetileg megállapodtak. "És ez egy teljesen normális ügymenet" - mondta Szabó Tamás.

Ugyanakkor kiemelte, hogy a spanyolok kitűnnek a szabálykövetésben. Nem kérdés például, hogy mindenki jegyet vesz, ha a tömegközlekedést használja, és az első ajtón száll fel a buszra. Szabó Tamás szerint, ha szabályba foglalnák, hogy nincs szieszta, akkor - engedetlenkedve ugyan - ezt is betartanák a spanyolok.

Forrás: AFP/Rafa Rivas
Munkáért tüntető spanyolok Pamplonában

A spanyolok munkához való viszonyát szerinte leginkább az a párbeszéd illusztrálja, amelyet a házinénijével folytatott a Barcelona edzőjének, Pep Guardiolának a távozásáról a csapattól. Amikor felvetette, hogy Sir Alex Ferguson már 26 éve irányítja a Manchester United csapatát, miközben Guardiola mindössze négy év után állt fel a kispadról, a házinéni azt mondta: "De hát értse már meg, hogy mindenki elfárad!"

Tisztességes munkáért tisztességes fizetés

Ezek tehát a spanyol példák, de vajon mi a helyzet az Európa gazdasági motorjaként számon tartott Németországban? Az Internations.org azzal a felütéssel kezdi a jó tanácsait a Németországban munkát vállalóknak, hogy az ott dolgozók Európa legnagyobb, és a világ ötödik legnagyobb gazdaságában vesznek részt. Németországban a munkát elismerik és tisztességesen megfizetik - mondta az [origo]-nak a több mint tíz éve kint élő Göbel Júlia, aki jelenleg szociálpedagógusként dolgozik. Késésről szó sem lehet, és a német munkahelyeken inkább jellemző, hogy többet dolgoznak, mint kevesebbet. A túlóra azonban nem marad észrevétlen. Göbel Júlia is meglepődött, amikor a főnöke azzal az indoklással adott neki egy szabadnapot, hogy 15 órával többet dolgozott.

A német cégeknél nagyok az elvárások, és a munkavállalónak felelősséget kell vállalnia a posztjáért: ha például beteg lesz, akkor a távollétét neki kell előkészítenie. Mindent dokumentálni kell, és jó előre megbeszélni a főnökkel. Németországban hivatalosan 38,5 órás a munkahét, de sok nagyvállalatnál elvárás a túlóra.

Forrás: AFP/Christof Stache
Nincs lazsálás a német munkahelyeken

Németország nem az a hely, ahol lazán vesznek valamit, és ez igaz a munkára is. Sok cég elvárja, hogy száz százalékon teljesítsen a dolgozója, és megveszi az emberek lelkét is, amit sokan hosszú távon nem is bírnak - fogalmazott Göbel Juli, hozzátéve, hogy a német sajtóban visszatérő téma a munkavállalók kiégése, az úgynevezett burnout. Az embereknek azonban van választási lehetőségük: ha nem akarnak egy multinál kiégni, akkor elhelyezkedhetnek a versenyszférán kívül is, és ott is ugyanolyan tisztességes fizetést kapnak.

"Az otthoni melóhoz képest szanatórium" - írta a Határátkelő blog bejegyzéséhez az egyik hozzászóló, aki mérnökként dolgozik a Siemensnél, utalva arra, hogy sokszor két ember végzi el egynek a munkáját. Ő lazább munkabeosztásról számol be, amely már-már a sziesztákkal fellazított spanyolországi munkanapokra emlékeztet: "Érkezés munkába 6:30 és 9 között. 9:15-10:00 Brotzeit, olyan reggeli féle. 11:30-12:00 ebéd, utána séta, kb 12:30-ig. 14-14:30 kávészünet. Majd 16-16:30 megint kávészünet. Persze napközben is kisebb csapatok alakulnak és egy bögre híg kávé mellett elbeszélgetnek fél órát."

Stresszes, de ki lehet bírni

Az utóbbi időben egyre többet és egyre gyorsabban kell dolgozni - mondta az [origo]-nak Simó Attila, aki Ingolstadtban, egy magánrendelőben dolgozik három műszakban. Ő is 38,5 órás munkahétről számolt be, megjegyezve, hogy mindennap hat óra után félórás szünettel gazdálkodhat, és ezt az időt úgy és akkor használhatja ki, amikor neki jó. A túlórázás náluk nem jellemző, de ha mégis előfordul, vagy kifizetik, vagy legközelebb hamarabb engedik haza a munkavállalót. Ugyancsak rendesen megfizetik az ügyeletet, amely általában péntektől péntekig, este nyolctól reggel hétig tart. Ilyenkor fél óra alatt bent kell lennie a munkahelyén, ha hívják. "Ki lehet bírni, de elég stresszes" - mondta a munkája kihívásairól Simó Attila.

Napi nyolc órát kell dolgozni, de - ha másokat nem hátráltat a munkában - szabadon oszthatja be az idejét - mondta az [origo]-nak a Németországban rendszerfejlesztőként dolgozó Wille Martina. Hivatalosan egy ebédszünet van, de óránként mindig jár öt perc szünet - igaz, ezt nem mérik. Jó esetben munkakezdés után nyolc és fél órával véget ér Varsányi Martina munkanapja. Azt mondta, nemcsak számára hiúsági kérdés, hogy a vállalt feladatot határidőre elvégezze, csúszásoknál pedig kötelező a túlóra.

Forrás: AFP/Johannes Eisele
A határidő hiúsági kérdés

Wille Martina szerint a németországi munkatempó nagyjából hasonlít a magyarországihoz. Szokatlannak nevezte ugyanakkor, hogy a nagy cégeknél minden feladatra van ember, vagyis neki csak és kizárólag a munkájával kell foglalkoznia, más feladatok nem kötik le az energiáját.

A lényeg, hogy a főnök előtt bent legyek - mondta az [origo]-nak a Németországban élő Kinga, aki szerint a pontosság nemcsak a munkában, hanem a magánéletben is nagyon fontos. A reklámügynökségnél és utazási irodánál is dolgozó Kinga szerint, aki engedi, hogy kihasználják, azzal ezt meg is teszik. Túlórázni mindenhol kell, és el is várják, de az ő tapasztalatai szerint nem mindig fizetik ki, csak akkor, ha a szerződésben erről megállapodtak. Ebédszünet van náluk is, hivatalosan azonban más szünet nincs, igaz, a dohányosok óránként kimennek rágyújtani. Lazsálás nincs, és mindenhol becsületesen húzni kell az igát - magyarázta az [origo]-nak Kinga, hozzátéve, hogy a nagy hajtás és stressz mellett állandóan kell fejlődni is.

A bikaviadal minden pénzt megér

Állásteremtés helyett továbbra is bikaviadalok és más fesztiválok megtartására költi pénzét egy falu a gazdasági válság sújtotta Spanyolországban. Az Extramadura régióban lévő Guijo de Galisteo vasárnap népszavazással döntött arról, hogy érintetlenül hagyja a költségvetésében a bikaviadalokra és fesztiválokra, ünnepekre elkülönített összeget, és nem fordítja annak egy részét munkahelyteremtésre. A helyi sajtó szerint a képeslapokra illő falu 1764 lakosából a szavazáson részt vevők közül 242 szavazott a bikaviadalok megóvására, míg 181 támogatta azt a javaslatot, hogy csökkentsék a fesztivál-költségvetést a felére, és 15 ezer eurót inkább fordítsanak állásteremtésre. A vasárnapi népszavazás nagy figyelmet keltett Spanyolországban, ahol minden negyedik ember munkanélküli.