A nyomorból vakarta ki országát a mogorva vezér

Marxista gerillából lett miniszterelnök, véres konfliktusba bonyolódott a szomszédjaival, kegyetlenül lecsapott az ellenzékre. Az etiópiai Melesz Zenaviban szinte minden benne volt, ami elvárható egy afrikai diktátortól, mégis több volt ennél. Országát a legreménytelenebb szegénységből vakarta ki, és nemzetközileg elismert vezetővé vált, mielőtt váratlanul elhunyt. Nem tudni, ki lesz képes folytatni a munkáját.

Hozta mindazt, ami egy afrikai diktátortól elvárható: pályája elején keményvonalas marxista-leninista eszmék híveként egyetemről kiugrott sikeres gerillaként került a hatalom csúcsára. Meg voltak véres konfliktusai országa szomszédjaival, és saját népével, az ellenzékiek lelövetése, börtönbe zárása, pályája vége felé pedig be nem tartott ígéretek a hatalomból való távozásra. Az Etiópiát 20 éven át irányító Melesz Zenavi mégis elkerülte sok kollégája sorsát: nem került sem egy újabb vezető kivégzőosztaga vagy épp a hágai bíróság elé: Brüsszelben hunyt el váratlanul keddre virradóra.

Halála alkalmából vezető politikusok az ENSZ-főtitkártól kezdve számos afrikai államfőn át David Cameron brit miniszterelnökig elismerő szavakkal emlékeztek meg róla. Jacob Zuma dél-afrikai elnök szerint nemcsak saját országa, de egész Afrika, főleg annak kelti szarva veszített sokat a halálával. Ban Ki-mun ENSZ-főtitkár a Szudán és Dél-Szudán közötti tárgyalásokban, a Millenniumi Fejlesztési Célok és a klímaváltozás ügyben tett közreműködését emelte ki, Tony Blair volt brit miniszterelnök szerint múlhatatlan érdemeket szerzett az ország rendkívüli szegénységének enyhítésében.

A legszegényebbek háborúja

Zenavi a derg - a Mengitsu Haile Mariam diktátor által vezetett katonai tanács - elleni többéves gerillaharc végén, Mengitsu 1991-es elűzése után előbb az ideiglenes kormány elnöke, majd 1995-tól miniszterelnök lett. Bár előfordult, hogy ingadozott a hatalma, a vezető pozíciót halálig megtartotta. A legsúlyosabb válságba a Vörös-tenger partján fekvő Eritrea kiválásával és az új ország ellen 1998-2000 között dúló véres konfliktussal került. Zenavit - aki annak idején a Tigray Népi Felszabadító Front élén több gerillaszervezettel, például az Eritreai Népi Felszabadítási Fronttal szövetségben űzte el Mengitsut - kritikusai azzal vádolták, hogy túl könnyen elengedte Eritreát.

Gerilla volt

A világ legszegényebb országai közé tartozó két állam között határvita miatt kirobbant fegyveres konfliktusban több mint 100 ezer ember vesztette életét. Zenavi azonban megnyerte a háborút, párton belüli ellenfeleit pedig félreállította, és megerősödve került ki a válságból.

Gerillaharcos attitűd

A BBC szerint személyiségére örökre bélyeget nyomott a gerillaharcos attitűd, amikor a fegyelem hiánya könnyen vezethetett a bajtársak halálához, az akció kudarcához. Ezért mindig is szigorú, keményen dolgozó politikus volt, aki minden apró részletre odafigyelt, mindent igyekezett kontrollálni, és kegyetlenül leszámolt a vele ellenkezőkkel.

Puritán gerillafelfogása magánéletében is érződött, üzletasszony és parlamenti képviselő felesége is gerilla volt egykor. Három gyerekük született, akikkel végig szerény körülmények között éltek egy kisebb házban az etiópiai főváros, Addisz Abeba egykori császári palotakomplexumának területén. Zenavi állítólag szeretett teniszezni, de soha nem ment szabadságra, és soha nem mosolygott - írja róla a BBC (azért néhány nemzetközi találkozón készült képen nevetésre áll a szája). Amikor 2007-ben Etiópiában megünnepelték a kopt naptár szerinti ezredfordulót, hagyományos etióp öltözetben táncolt a feleségével. Ez annyira szokatlan gesztus volt tőle, hogy napokig mindenki erről beszélt országszerte.

Obama, Berlusconi és Medvegyev mellett Zenavi is mosolyog

Kivakarni a nyomorból

Zenavi kimondott célja országa kiemelése volt a rendkívüli szegénységből, mindent ennek rendelt alá. Amikor Addisz Abebában első sajtótájékoztatóját tartotta, arra a kérdésre, hogy mit tekintene kormánya sikerének, csak annyit mondott, hogy ha minden etiópnak futja majd napi három étkezésre - idézte fel a New York Times amerikai napilap.

Ennek érdekében igyekezett fejleszteni az ország gazdaságát, marxista gyökerei ellenére támogatta a külföldi befektetéseket, Tajvan és Dél-Korea példája lebegett a szeme előtt. Ebben sikerrel is járt: az utóbbi tíz évben az eredetileg szinte kizárólag kávétermelésből élő Etiópia évi kilenc százalék körüli gazdasági növekedést tudott felmutatni.

Hank Paulsonnal, George Bush amerikai elnök pénzügyminiszterével

A New York Times szerint az etióp infrastruktúra bámulatos mértékben fejlődött, számos falusi iskolát, kórházat építettek, jól költik el a segélypénzeket (a gazdaság 30 százalékát továbbra is külföldi segélyek teszik ki), és nem számottevő a korrupció. Az etióp GDP 10 év alatt több mint megkétszereződött. Sokan ugyanakkor a miatt kritizálták, hogy állami tulajdonban tartotta a termőföldet, a bankszektort és a telekommunikációs ágazatot. A gazdaság jelentős szereplői is zömében állami vállalatok.

Nagypályán is játszott

Eredményei ugyanakkor nemzetközi elismerést vívtak ki. Bill Clinton amerikai elnök egy alkalommal azok közé az új afrikai vezetők közé sorolta, akikkel érdemes együttműködnie a Nyugatnak, országa pedig komoly afrikai politikai tényezővé vált.

Ő képviselte Afrikát a G20 és a G8 tárgyalásain, és kimondottan jó kapcsolatot ápolt az USA-val. 2003-ban például támogatta az USA iraki offenzíváját, de elsősorban Szomáliával kapcsolatban volt nagy segítségére. Engedte, hogy etióp területről küldjenek pilóta nélküli repülőgépeket a szomáliai szélsőséges muszlim szervezetek ellen, titkosszolgálata pedig együttműködött Amerikával az al-Kaida szomáliai szövetségeseivel szemben. Etiópia maga is beavatkozott déli szomszédjának belső harcaiba. Északon az etióp hadsereg adja a szudáni Abyei régióban állomásozó ENSZ-békefenntartók zömét.

Odacsapott

Az utóbbi években felerősödött kritikusainak a hangja, elsősorban az ellenzék egyre erősödő elnyomása miatt. A 2005-ös választásokon, amikor meglepően jó eredményeket értek el az ellenzéki pártok, leállíttatta a szavazatszámlálást, majd a kialakuló tüntetések miatt rendkívüli állapotot vezetett be, megvonta a gyülekezési jogot, kommandósokat vezényelt a fővárosba, akik 200 embert megöltek. A résztvevők közül 30 ezret börtönöztek be, sokakat hazaárulás miatt állítottak bíróság elé.

Két éve azzal igyekezett biztosítani pártja, az Etiópiai Népi Forradalmi Demokratikus Front győzelmét, hogy drákói terrorizmusellenes törvényeket vezettek be, lecsaptak a külföldi civil szervezetekre, ismét ellenzékieket börtönöztek be. A párt 99,6 százalékos győzelmet aratott, és Zenavi hatalmon maradt, jóllehet, korábban azt ígérte, 2010-ben távozik. Később, még betegsége kezdete előtt 2015-re ígérte lemondását.

Terveit azonban keresztülhúzta a betegség. Etiópia pedig bizonytalanságban maradt, ki lesz az utód, aki képes lehet folytatni a rendkívül erős személyiségként leírt Zenavi munkáját. Az alkotmány értelmében az ország irányítását ideiglenesen a miniszterelnök-helyettes, Hailemariam Dessalegn veszi át, aki a korábbi etiópiai vezetőkkel ellentétben egy kevésbé befolyásos törzsből származik, és bizonytalan, hogy képes lesz érvényesíteni akaratát a befolyásos hadsereggel és titkosszolgálattal szemben.