Európába költözik a világ vége

2012.09.29. 17:01

Miközben Horvátország egyre közelebb kerül az uniós csatlakozáshoz, legdélebbi része, a tőle földrajzilag elszigetelt Dubrovnik attól tart, ez csak erősíti az érzésüket, hogy a világ végén élnek. Ugyan az EU talán még pénzt is adna rá, egyelőre kérdéses mikor válhat valóra az évekig tervezgetett, elkezdett, de végül félbehagyott Peljesac híd befejezése. Addig marad a komp vagy a várhatóan hosszú sorok a határokon.

Engedélyt kapott Horvátország az Európai Uniótól a Peljesac híd megépítésére - közölte hétfőn Vesna Pusic horvát külügyminiszter a Dnevnik horvát lap szerint. A miniszter szerint most már csak Horvátországon múlik, hogy megteszi-e a beruházás elindításához szükséges lépéseket, és jó eséllyel kaphatnak rá támogatást az EU strukturális alapjából.

A híd akár Horvátország négyes metrójának is nevezhető. Már 15 éve felmerült a megépítése, évekig húzódott az előkészítése, mire az előző kormány öt éve végül győztest hirdetett a tenderen - egy 265 millió eurós ajánlattal jelentkező horvát konzorcium nyert -, de a tavaly megválasztott új kabinet idén májusban anyagi okokra hivatkozva elkaszálta a beruházást. A hídból jelenleg csak a parton előkészített rámpa töltése van meg néhány pillérrel, alapokkal.

A közel 2,5 kilométer hosszúnak tervezett Peljesac híd a neki névadó félszigetet kötné össze a horvát tengerparttal a Neretva-csatorna fölött, így teremtve közvetlen kapcsolatot Dubrovnik és környéke, illetve Horvátország között. Dubrovnik és az anyaország közé ugyanis beékelődik Bosznia-Hercegovina alig 20 kilométer széles tengerparti kijárata. A várost Horvátország felől szárazföldön csak a két határ átlépésével lehet megközelíteni.

Az oszmán paktum

Közvetlen összeköttetése az anyaországgal a boszniai háború vége óta eltelt két évtizedben folyamatosan napirenden volt, bár az ügy sokkal régebbre nyúlik vissza. Akkorra, amikor Dubrovnik még Raguzai Köztársaságként az Adriai- és a Földközi-tenger egyik nagyhatalmának számított, és élet-halál harcot vívott Velencével.

Forrás: Wikipedia
Neum bejárata - még nem lehet kikerülni

A raguzaiak, akik hagyományosan jó kapcsolatot ápoltak az Oszmán Birodalommal, 1699-ben átengedték ezt a tengerparti sávot a portának, hogy védve legyenek Velence szárazföldi támadásaitól. A lépés akkor hasznosnak bizonyult, Raguzát végül csak Napóleon csapatai hódították meg a 19. században. Az átengedett tengerparti szakasz problémája Jugoszlávia szétszakadása után tért vissza, és Horvátország uniós csatlakozásának közeledtével kezd egyre égetőbbé válni.

Aki Dubrovnikba igyekszik Horvátország felől vagy vissza, jelenleg nem ütközik különösebb akadályokba: a forgalomtól függően kisebb-nagyobb várakozással, de probléma nélkül lehet átkelni a határokon. Mindez azonban már változóban van, és jövő júliustól meg is változik, amikor a horvát EU-csatlakozással uniós határokká minősülnek az itteni átkelők.

Itt hagytak minket egy be nem fejezett híddal

Ekkortól hosszabb várakozásokra számítanak a helyiek, és ugyan a jelenlegi átkelők bővítése már zajlik, de a teherautók, különösen az élelmiszereket szállító kamionok kénytelenek lesznek kompot használni, hogy elkerüljék a kilépést az unió területéről. Eddig két határvizsgálat volt, a boszniai és horvát határőrök együtt dolgoztak, és könnyen ment az átkelés egy dubrovniki diák, Gaby szerint. "A dubrovniki rendszámú kocsikat megállás nélkül átengedték, és csak ritkán kértek tőlük papírokat. A más horvát vagy boszniai rendszámú autókat gyakrabban ellenőrizték, de nem mindig, mint például a külföldieket vagy a buszokat. Az átkelés azonban egészen könnyen ment" - írta.

Forrás: Skyscrapercity.com
A híd látványterve

A csatlakozás közeledtével azonban kezdik bevezetni a szigorúbb rendszert a diák szerint. Már most négy ellenőrzőpont van, ami őt különösen rosszul érinti, mivel Zágrábban tanul, és sokszor utazik, de azt írta, minden helyi kellemetlenségként tekint az átkelésre.

Hajdukra váltottak a Dinamo-szurkolók is

Gaby azt írta az [origo]-nak, hogy a lehető legkevesebbet utaznak, különösen a diákok, akiket gyakran ellenőriznek a rendőrök és határőrök, a repülő pedig drága. Szerinte a helyiek többsége - körülbelül 55 százalékuk - nem támogatja a csatlakozást, és az egyik oka ennek minden bizonnyal a boszniai határ. Szerinte tény, hogy az EU miatt még jobban el fog szigetelődni Dubrovnik. "Itt hagytak minket egy be nem fejezett híddal és egy rakás üres ígérettel. Húsz év után még mindig arra várunk, hogy végre saját hazánkhoz csatlakozzunk" - írta.

A 20 éves elszigetelődést emelte ki egy dubrovniki angoltanár is. Szerinte a helyieknek annyira elegük van már belőle, hogy még szurkolási szokásaikat is megváltoztatták. A háború előtt a dubrovnikiak nagy többsége a zágrábi Dinamo híve volt, de a zágrábi kormány szerintük őket elhanyagoló politikája miatt mostanra a helyiek többsége már a Dinamo ősi riválisának, a Hajduk Splitnek szurkol.

Forrás: AFP
A félbemaradt hídépítés

Sokan a híd megépítését tekintik a legkézenfekvőbb megoldásnak, főképp, hogy nem is kell a nulláról indulni. A dubrovniki kormányzó szerint a híd megépítése Horvátország "történelmi és nemzeti kötelessége", és Vesna Pusic horvát külügyminiszter is ezt tekinti a legracionálisabb megoldásnak, "Azzal a feltétellel, ha kapunk is rá pénzt az EU strukturális alapjából, mivel Horvátországnak nincs most erre pénze" - mondta a Reuters hírügynökségnek.

Szikladarabokat akarnak cserébe

Vannak azonban ellenzők is, elsősorban Bosznia-Hercegovina. Szarajevó szabad tengeri kijárását félti a hídtól. Attól tartanak, hogy ha megépül, nem tud majd nagyobb tengerjáró hajókat fogadni tengerparti városuk, Neum kikötője. Ez a kikötő ugyan jelenleg sem alkalmas erre, de a kormány szerint a jövőben felmerülhet a kikötő fejlesztése, és akkor súlyos hátrányba kerülnének a híd miatt. Főleg azután tiltakoztak, hogy felmerült a híd esetleg mégsem az eredetileg tervezett 55 méter magas lesz, amiről korábban meg is állapodtak hanem csak 35 méteres.

Ráadásul területi követeléseik is vannak: két aprócska, most Dubrovnikhoz tartozó szigetet, vagyis inkább szikladarabot - Veliki Skoljt és Mali Skoljt -, illetve a Klek-félsziget csúcsát is követelik azért cserébe, hogy beleegyezzenek a hídépítésbe. Míg Zágráb hajlandó lenne belemenni ebbe a cserébe, addig Dubrovnik hevesen ellenzi. A Reutersnek nyilatkozó helyi kormányzó, Nikola Dobroslavic szerint a két sziget mindig is a város tulajdonában volt, még a törököknek sem adták oda annak idején.

Forrás: Skyscrapercity.com
Még csak ígéret a híd

Annak esélye, hogy a problémát Bosznia-Hercegovina uniós csatlakozása oldaná meg, egyelőre nem látszik. Az etnikai ellentétek feszítette ország a Reuters szerit a térségi államok közül az utolsók között kullog mint lehetséges uniós tagjelölt. A szarajevói kormány ráadásul arra sem volt képes, hogy felállítson egy mezőgazdasági minisztériumot, amely meghozná az EU által elvárt, a helyi termékek uniós exportjához szükséges intézkedéseket. Emiatt sok boszniai tejgazdaság veszítheti el jól fizető horvátországi megrendelőit a csatlakozás után.

Ugyanaz pepitában, híd ígérete nélkül

Nem Dubrovnik lesz az első speciálisan elzárt terület az EU történetében. A balti országoknál van egy hasonló, igaz ott ellenkező előjellel: az Oroszországhoz tartozó kalinyingrádi exklávé Lengyelország és Litvánia közé van beszorítva. Annak, aki innen szeretne Oroszországba utazni, és nincs pénze repülőjegyre, vagy ideje hajózni, ráadásul több határon is kell átkelnie, ami nem egyszerű. Ráadásul is szó sincs semmilyen hídról, amely megkönnyíthetné az átjárást.

"Autóval meglehetősen nehéz a litván srácok miatt, egyszerűbb a vonat" - írta az [origo]-nak a kalinyingrádi Pjotr. "Vonattal utazva nem kell megállni Litvániában, és emiatt nem kell annyiszor elővenni a papírokat sem, de még így is négyszer - kétszer a litván, egyszer-egyszer a belorusz és az orosz határon - kell átesni ellenőrzésen. Amennyi idő ezzel elmegy - tiszta szívás" - írta.

Nem csoda szerinte, hogy a helyi fiatalok közül sokan soha nem jártak még "a nagy Oroszországban", de évente akár 6-8-szor is kiruccannak a szomszédos Lengyelországba. Az [origo]-nak más kalinyingrádiak is hasonlókról számoltak be. Kátya például azt írta, hogy sok fiatal váltja ki az éves vízumot, és akár egy ebédre is átugrik például Litvániába. Szerinte azért is nehézkes a vasúti utazás, mert jegyet - ha nincs éves uniós vízuma - csak tranzitvízummal vásárolhat, amelyet ugyan könnyen be lehet szerezi a jegyárusításnál, de csak az utazás napján. Ha előre váltana jegyet, ez nem megoldható - írta.


A világ végén élni

A híd miatt a neumiak is idegesek, hiába lakják zömében horvát nemzetiségűek Bosznia-Hercegovina egyetlen adriai nyaralóvárosát. Őket főként az elmaradó átmenő forgalom miatt várható bevételkiesés aggasztja. Most jóformán minden Horvátország felől Dubrovnikba szárazföldön igyekvő turista átutazik a városon, esetenként meg is áll itt.

Ők inkább támogatnának egy szárazföldi korridort - egy lezárt utat -, amely a még korábban felmerült, de elvetett tenger alatti alagút ötletével szemben jelenleg is napirenden van. Olyannyira, hogy ennek megépítését is vizsgálni kell a Brüsszel által Pusic külügyminiszter szerint Zágrábtól kért, Dubrovnik Horvátországgal való összeköttetési lehetőségeit felmérő megvalósítási tanulmányban. Ennek elkészítésére 200 ezer eurót is adnak Zágrábnak.

A közvetlen összeköttetés talán közelebb is hozza majd a magukat nem csak fizikailag elszigetelődöttnek érző Dubrovnikiakat Horvátországhoz, bár kérdés, hogy mikor. Addig marad az elszigeteltség érzése. "Ugyan bosszantó úgy felkelni és elindulni, hogy aztán fél órán belül kétszer is elő kel bányászni a dokumentumokat, de elfogadtam, hogy ez van - írta az [origo]-nak a fiatal dubrovniki angoltanárnő - Lelkileg sokkal nehezebb, hogy dubrovnikiként el vagyunk szigetelve, és csak turizmusra használnak minket, ráadásul senki sem szeret a világ végén élni, kulturálisan is elhanyagolva.