Ősellenségeket óvnak egymástól a magyarok

2012.11.27. 14:52

A múlt bűneit felhánytorgató albánok és az ő visszatelepülésük miatt feszült szerbek között igyekeznek fenntartani az egyensúlyt Észak-Koszovóban magyar katonák portugálokkal karöltve. Van úgy, hogy csak beszélgetnek a helyiekkel, de ha kell, rohamrendőrnek öltözve verik szét a zavargókat.

A tüntetők éktelen ricsajt csapnak. Valami zenelejátszóról zenét bömböltetnek, ritmusra ugrálnak, de van náluk egy megafon is, a lejátszót időnként ennek a mikrofonjához tartják, vagy a szirénáját kapcsolják be. Egymást hergelik, körbeállják és meghintáztatják a katonai járművet, rongyokba burkolt végű lécekkel piszkálják a rohamrendőr-felszerelésbe öltözött, Koszovóban szolgáló KFOR-katonákat. A katonák nyomására aztán lassan hátrálni kezdenek a koszovói főváros, Pristina egyik külvárosi útján, egy kopár partoldal és egy magas, szögesdrótos kerítés mellett.

Alkalmanként fellángol a harc: vizespalackokat dobálnak a rendfenntartók közé, sáros folyadékkal locsolják a plexipajzsokat, cserébe ők is kapnak a magyarokkal előrenyomuló német vízágyúk vízbombáiból. Ezek nem folyamatosan spriccelik a vizet, hanem a kétcsövű, éjjellátóval is felszerelt irányzékkal rendelkező ágyúkból egy-egy nagy erejű vízbombával igyekeznek lehűteni a bő tucatnyi, fehér egyenpólóba öltözött feltüzelt zavargót.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A magyar KFOR-katonák Molotov-koktélos támadást szimulálnak a tömegkezelési gyakorlaton. Galériáért kattintson a képre!

"Ugrás!" - kiabálják a rendfenntartók vezetői, és trappolva rontanak rá a tüntetőkre, akik hátrálni kezdenek. Aztán megint jönnek a vízágyúk. Így kergetik őket hosszan az elhagyatott földúton, hol lábuk alá dobott Molotov-koktél lángjain taposva át, hol földhányásból, autóroncsból eszkábált barikádot eltakarítva. A jelenetek ismétlődnek, a tüntetők hátrálnak, mégis kitartanak, de furcsa, hogy rajtuk is hasonló sisak van, mint a katonákon, fehér pólóik alatt protektorok dudorodnak, kajánul vigyorognak, portugálul ordítoznak, bugyuta magyar technozenét bömböltetnek, a két tábor között pedig egy láthatósági mellényes tiszt szaladgál.

Feszült észak

A KFOR-katonák tevékenységét, munkakörülményeit bemutató gyakorlaton vagyunk. A tüntetőket a pristinai KFOR-tábor portugál katonái játsszák, a vízágyúk a tömeg feje fölé lőnek, az oszlatás végén pedig mindenki együtt tisztogatja összesározott felszerelését a pristinai KFOR-tábor benzinkútja melletti autómosó állásokban. Utána együtt térnek vissza körleteikbe, a még évekkel ezelőtt, brit katonák által felhúzott kopottas zöld barakkokba, amelyeket a sok beázás ellen és a jobb hőszigetelés érdekében ezekben a hetekben látnak el nyeregtetőkkel.

Ilyen tömegkezelési gyakorlatokat azonban nem elsősorban újságírók mulattatására rendeznek. Fenn kell tartani a katonák felkészültségét, mivel gyakran akad éles helyzet a négy éve függetlenné vált, Veszprém, Fejér és Komárom-Esztergom megye együttesétől némileg kisebb területű egykori jugoszláv tartományban - legalábbis az északi részen. A magyar KFOR-kontingens elsődleges feladata a biztonságos környezet fenntartása és a szabad mozgás biztosítása. Ezért vannak felszerelkezve útakadálybontásra alkalmas buldózerrel, kiképezve az erőszakkal fenyegető megmozdulások megfékezésére, és kiegészítve német vízágyús egységekkel.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A szerb határhoz közeli Podujevóban rendőr vigyázza a szerb ortodox templomot. Galériáért kattintson!

A többségében albánok lakta ország valamivel több, mint 5 százalék körüli szerb kisebbsége makacsul ragaszkodik különállásához: az ország területének 11 százalékát kitevő Észak-Koszovóban ők vannak jelentős többségben, és nem hajlandók elismerni a koszovói albán közigazgatást, rendre lezárják az utakat, hogy a nemzetközi erők és a koszovói rendőrök ne tudjanak az ő területükre jutni, és ha szavazásról van szó, akkor is szívesebben voksolnak a szerbiai választáson.

Pengeélen

A folyamatos feszültség miatt van szükség a nemzetközi katonaságra, és bár a kezdetekhez - a 11 ezer halálos áldozattal és súlyos pusztítással járó koszovói háború utáni állapothoz - képest normalizálódott a helyzet, nyugalomról inkább csak az ország déli részén lehet beszélni, északot továbbra is kiemelt kockázatúként kezelik. "Pengeélen táncolunk" - mondja a Pristina nyugati szélén fekvő Slim Lines katonai táborban Kása István alezredes, a magyar kontingens parancsnoka. A körülbelül 200 fős magyar KFOR-misszió hetedik váltását vezető tiszt szerint megnyugtatónak tűnik, hogy délen béke és nyugalom van, de északon "egy pillanat alatt 300 emberrel nézhetünk szembe".

Ilyen történt júniusban is - még az előző magyar KFOR-váltás idején, amikor a szerbek által tavaly novemberben Rudare falunál létesített útakadályt számolták fel. Ekkor több száz tüntető dobálta kővel a katonákat, sőt, rájuk is lőttek. Az egész tömegkezelésre kiképzett zászlóaljnak ki kellett vonulnia - mondta Bartók Barnabás őrnagy, a magyar kontingens parancsnokhelyettese. Ugyanitt most november elején is lezárták az utat a szerbek egy órára, így tiltakozva az egyik őrizetbe vett társukkal szembeni eljárás miatt, aki júniusban rálőtt a katonákra, és emiatt gyilkossági kísérlettel gyanúsítják.

A magyar KFOR-katonák

Koszovóban körülbelül 200 magyar katona szolgál a KFOR kötelékében. Jelentős részük a műveleti zászlóaljat erősíti - akik kimennek rendet tenni, ha valahol elfajul a helyzet -, de sokan a támogató században vannak, akik intézik a többiek ellátását, a járművek javítását, és itt vannak a híradós katonák és az egészségügyi személyzet is. Ők laknak a Pristina nyugati szélén fekvő Slim Lines táborban, elsősorban portugál katonákkal közösen. Ők egyúttal harcászati tartalékot is jelentenek a bosznia-hercegovinai Eufor-misszió számára, így ha ott esetleg nagyobb katonai erőre van szükség, innen küldhetnek utánpótlást.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A mintegy kétszáz magyar békefenntartó legtöbbje a pristinai Slim Lines táborban lakik. Galériáért kattintson!

Vannak még magyarok a KFOR parancsnokságán is, az egykori pristinai filmgyár területén található, és róla Film Citynek nevezett, zömében fehér konténerekből álló táborban. Innen indulnak a Mitrovicától keletre fekvő Podujevo térségében lévő szolgálati területükre az LMT-sek (Liaison and Monitoring Team - összekötő és megfigyelő csoport). Ez a térség jóval nyugodtabb a Mitrovicainál, igaz, itt alig élnek szerbek. A magyar LMT-sek feladata az etnikai feszültség megelőzése a felügyeletük alá tartozó 76 faluban. Ennek érdekében helyi vezetőkkel, polgármesterekkel, rendőrfőnökökkel, iskolákkal, vállalkozókkal és hétköznapi emberekkel igyekeznek tartani a kapcsolatot, hogy azonosítsák a lehetséges feszültségforrásokat.


A tábor Magyar Házában (közösségi helyiség könyvtárral, csocsóasztallal, a falakon szürkemarhás és hollókős képekkel és egy asztalon álló papír-parlamenttel díszítve) tartott előadásában Bartók arról is beszélt, hogy az egyik legproblémásabb környék a Mitrovica többségében szerbek lakta északi részében fekvő Vitakut városrész. Itt most a háború idején elmenekült albánok elkezdték újjáépíteni a házaikat, amihez támogatást is kapnak a koszovói albán hatóságoktól.

Fel-fellángol a parázsló konfliktus

A térségből a múlt héten több incidensről is érkezett hír. A helyi szerbek - a szerbiai sajtó beszámolója szerint - ugyanis úgy érzik, nem újjáépítésről van szó, hanem erőszakos betelepülésről. Itt még a múlt hétfőn is megdobálták a KFOR járműveit, lövöldözésről is érkeztek hírek, és a város szerb vezetői pénteken jelezték, attól tartanak, hogy az építkezések okozta feszültség kezelhetetlenné válik. A szerbek szerint olyan albánoknak építenek itt házakat - a B92.net szerbiai rádió hírportálja szerint 172 épületről van szó -, akik soha nem is éltek itt. A helyi szerbek ezért találkozót kértek a térség békéjét fenntartani igyekvő nemzetközi erők vezetőitől.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Faárusok Podujevóban. A helyi rendőrfőnök szerint az egyik legnagyobb probléma a falopás. Galériáért kattintson!

A helyiek ugyanakkor már belefáradtak a konfliktusba - állította a KFOR-parancsnokságnak az egyik Pristina fölé magasodó dombtetőn kialakított Film City nevű táborában szervezett sajtóértekezleten Volker Halbauer vezérőrnagy, a KFOR német parancsnoka. A parancsnok szerint az emberek a békére és a fejlődésre várnak, de vannak olyanok, akiknek nem érdeke a megegyezés. Ők a nacionalisták és a szervezett bűnözésben érdekeltek, akik könnyebben tudnak a konfliktusok zavarosában halászni. Ezt többen is alátámasztották a térség viszonyaiban jártas magyar KFOR-katonák közül.

Néhányuk szerint a jelentős - hivatalos adatok szerint 45 százalékos, de ennél a valóságban feltehetően magasabb - munkanélküliséggel és nagyfokú szegénységgel sújtott országban sokak megélhetését biztosítja a nemzetközi jelenlét, és emiatt abban érdekeltek, hogy ez minél tovább fennmaradjon. Volt, aki arról beszélt, hogy gyakran olyankor újul ki a konfliktus, amikor odáig jut a helyzet, hogy napirendre kerülne a nemzetközi erők jelenlétének újabb csökkentése.

Biztató jelek

Több jel is utal ugyanakkor a helyzet lassú normalizálódására: párbeszéd kezdődött Pristina és Belgrád között - októberben például találkozott egymással a szerb és a koszovói miniszterelnök, mindkét fél érdekelt a megegyezésben, és a politikai döntéseket az emberek is megértően fogadják, vannak tiltakozások, de többnyire békések a reakciók - magyarázta a KFOR parancsnoka, aki szerint fél-egy éven belül megállapodás lehet a szerbek és az albánok között, és egy nap a saját lábára állhat a koszovói állam.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Kilátás a befejezetlen, szögesdróttal lezárt Megváltó Krisztus-katedrálisból Pristinában. Galériáért kattintson!

Sógor Zsolt, a koszovói hatóságoknak a jogállamiság megteremtésében és államépítésben segítséget nyújtó Eulex misszió jogi kodifikációval foglalkozó magyar munkatársa szerint az első nagy áttörés a két fél között akkor volt, amikor megállapodás született arról, hogy a háború idején a szerbek által elszállított, Nisben őrzött koszovói anyakönyveket lemásolhatják. Biztató jelnek tekintette, hogy ebben közösen dolgoznak a koszovói és a szerb államigazgatási szakemberek, és hogy Szerbia már elismeri az újabb koszovói rendszámokat. Eddig a határon mindig cserélgetni kellett ezeket, ami hosszú várakozással és drága ügyintézéssel járt.

A viszony azonban még messze nem rendezett. A déli területeken lévő szerb emlékhelyeket és kolostorokat - például az első rigómezei csata Pristinától északnyugatra fekvő emlékművét, a gracanicai kolostort, vagy éppen a Mitrovicától keletre fekvő Podujev egyik dombján álló Szent András templomot helyi rendőrök védik. Mitrovica hídjai közül pedig egy még mindig el van torlaszolva, és több határátkelő is átjárhatatlan.

Külön államban

Az albánokban is megvan még a sértettség, egy fiatal egyetemista Pristina főutcáján arról beszélt az [origo]-nak, hogy ugyan jó volna a megállapodás, de előtte bocsánatkérést várnak a szerbektől, és nem volna rossz, ha Koszovó és Albánia egyesülne. Elismerte ugyanakkor, hogy ez utóbbinak kicsi az esélye.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Albánia függetlensége századik évfordulójára készülnek Pristina főutcáján. Galériáért kattintson!

Pristinában ennek ellenére nagy lelkesedéssel készülnek Albánia függetlenségének 100. évfordulójára, amelyet november 28-án ülnek. Az egész országot ellepték a zászlóárusok, akik elsősorban Albán, aztán UCK-s (koszovói felszabadítási hadsereg) zászlókat árulnak. Feldíszítették Pristina fő sétálóutcáját is. Itt fényfüzérek tömege mellett amerikai zászlók tucatjai lógnak. A koszovói albánok nagyon hálásak az USA-nak, amelynek függetlenségüket köszönhetik, Bill Clintonnak szobra is van a róla elnevezett sugárút egyik sarkán.

A sétálóutca egyik padján ülő Eman Abozi fiatal gyógyszerész mégsem teljesen elégedett. A szerb-koszovói párbeszédet politikai játszmának tekinti, és azon sajnálkozik, hogy a háború idején nem egyesült a volt Jugoszláv tartomány Albániával, mivel az albánok nem álltak ki mellettük. Szavaiból az derült ki, hogy úgy érzik, az albániai albánok elfordultak tőlük, nem sokra tartják őket, ezért mégis jobb külön államban élni.