Sztárpápa kell a széledő nyájnak

2013.02.20. 12:04

Bár Európából úgy tűnik, a fogamzásgátlás, a nők pappá szentelése és a melegek kapcsolata a katolikus egyház előtt álló legfontosabb kihívás, a probléma az, hogy már messze nem Európa a legfontosabb a Vatikánnak. Ki tudja összefogni a papi nőtlenségre fittyet hányó, az ördögűzőkkel vagy a kínai állampárttal küszködő, esetleg a marxista térítők által elcsábított hívőket?

Európában a világ katolikusainak már kevesebb mint a negyede él. Az a 277 millió ember, aki a kontinensen a Vatikán hívének vallja magát, nagyon kevés a csaknem félmilliárd latin-amerikai és további 85 millió észak-amerikai katolikus mellett. A hívők száma a leggyorsabban Afrikában növekszik (177 millió), de Ázsiában is egyre többen vannak (összesen 137 millióan) - derül ki a legfrissebb adatokból.

Írországban a papok több mint 40 százaléka 65 évesnél idősebb, tavaly egyetlen év alatt ezerrel csökkent az európai papság létszáma. Ezzel szemben Ázsiában virágzik a katolikus felekezet, olyannyira, hogy már az ausztráliai papok legnagyobb részének is vietnami neve van - nem pedig ír, mint korábban. Philip Jenkins, Az új kereszténység: a globális kereszténység eljövetele című könyv szerzője szerint nem kell sokáig várni, hogy Róma, Athén és Párizs helyett az egyház központjaivá Kinshasa, Buenos Aires, Addis Abeba és Manila váljon.

Forrás: AFP/Ronaldo Schmeidt
Kereszthordozó fiú nagypénteken, a mexikói Iztapalapában

Mindez azt jelenti, hogy Európa, amely a katolikus világ közepe volt - és mivel a Vatikán Rómában van, földrajzilag egyelőre az is marad -, elvesztette a vezető szerepét. Tulajdonképpen már hatvan évvel ezelőtt is kevesebben voltak az Európában, mint az Európán kívül élő katolikusok. A súlypont néhány évtizede ennél is nyilvánvalóbban a bolygó déli féltekéje volt (holott az előző századfordulón még csak 86 millió katolikus élt Európán kívül, míg Európában 181 millió).

A Guardian XVI. Benedek lemondása után öt égetően fontos problémát sorolt fel, amelyre az új pápának sürgősen választ kellene adnia. Például hogy az egyház kezdjen valamit a fogamzásgátlás, az abortusz tilalmával, a homoszexualitás elutasításával, a nők pappá szentelésének ellenzésével és a pedofil papokkal. A felsorolásból arra lehet következtetni, hogy a világ katolikusai az egyházi dogmák liberalizálását várják. Bár Európából ezek a témák tűnnek a legfontosabbnak, a világ más részein élő katolikus hívek korántsem vágynak annyira a progresszív változásra, sok mást ezeknél jóval előrébb sorolnának.

John L. Allen, a Vatikánról szóló könyvek egész sorának szerzője így fogalmazta meg az elvárásokat a New York Timesnak: "olyasvalaki kellene, aki az egyház vezető hittérítője egy showman és egy házaló ügynök képességeivel, és aki az irányítást a saját kezébe tudja venni". Philip Jenkins texasi vallástörténész úgy látja, a Vatikánnak a leginkább a vallásosság európai szabadesése miatt főhet a legjobban a feje, hosszú távon pedig arra kell koncentrálni, hogy az, ami Európában történik, ne ismétlődhessen meg Latin-Amerikában és a fejlődő világ többi részén. Ezeken a helyeken az evangélikus mozgalmakkal is szembe kell nézni, amelyek az új hívőket a protestáns felekezetekbe csábítják.

Ahol élő szokás az ördögűzés, de tilos az óvszer - Afrika

Afrikában 177 millió katolikus él, és ha így folytatódik a közösség bővülése, 2025-re a világ katolikusainak hatoda afrikai lesz. A legnagyobb tömegben Angolában, Kamerunban, Kongóban, Kenyában, Mozambikban, Nigériában, Ugandában és Zimbabwéban élnek. Ezekben az országokban a lakosság harmada, sőt inkább fele katolikus. A világ legnagyobb papneveldéje Nigériában van.

"Miközben a kereszténység haldoklik Európában, Afrikában táplálják. A következő pápának inkább Afrikára kellene figyelnie. Nagyon jó lenne, ha az új pápa afrikai vagy latin-amerikai lehetne, aki jobban megértené az emberek mindennapi életét" - fogalmazott az angolai Jacinto Pio Wakussanga atya XVI. Benedek lemondása után a BBC-nek.

Forrás: AFP/Pius Utomi Ekpei
Egy nigériai katolikus iskola romjai, amelyet a Boko Haram iszlamista szervezet
 robbantott fel

Hogy miért terjed a kereszténység ilyen ütemben Afrikában, arra több országban is a politikai és a gazdasági helyzet ad magyarázatot - legalábbis a Nairobi Kelet-Afrikai Katolikus Egyetemen tanító Fritz Stenger szerint. Stenger azt mondta a Spiegelnek, hogy "a hit megjelenése egyenes arányban nő a szegénység szintjével". A háború állandó fenyegetése, a betegségek, a bűnözés és a korrupció miatt sokan fordulnak az egyházhoz vigaszért, "senki nem megy el a politikai pártok gyűlésére, a templomok viszont tele vannak". A kontinens fejlődése szempontjából nem annyira szerencsés, hogy a templomok sokszor az iskolák helyett épülnek: Kenyában például több a templom, mint az iskola. Afrikában Stenger szerint a vallás amúgy is az élet minden területét áthatja, és nem igazán létezik választóvonal a világi és a vallási között.

Ha az itt élő keresztényekkel foglalkozik a nyugati sajtó, szinte kizárólag a HIV vírus terjedése kerül szóba, és az, hogy mit mond a pápa a fertőzöttek óvszerhasználatáról. Az egyháznak ebben a kérdésben kialakított álláspontja valóban különleges jelentőséggel bír az AIDS-szel évtizedeken át reménytelen küzdelmet folytató kontinensen. A terepen dolgozó misszionáriusok sokszor a saját főnökeikkel is ellentmondásba kerülnek. Sokszor előfordul, hogy a papok és az apácák a ruhájuk zsebeit óvszerekkel tömik meg, és osztogatják az emberek között.

Afrikában éppolyan fontos kérdés a kapcsolat a kontinensen szintén hódító iszlámmal. A nigériai keresztények réme a Boko Haram radikális szervezet, amely az ország vallási megosztottságából - a világ legnépesebb fekete országának közel 160 millió lakosa körülbelül fele-fele arányban keresztény és muszlim - táplálkozik. Az iszlamista szekta tagjai állandóan azt hangoztatják, vallásháborút viselnek a kereszténység, az ember alkotta törvények, a modern tudomány és úgy általában a nyugati típusú oktatás ellen. Sok ezer katolikus haláláért felelősek, egyre brutálisabb robbantásos támadásaik sokszor templomok ellen irányulnak. (Az [origo] korábbi cikke szerint nem is a keresztények, hanem az állam ellen visel háborút a Boko Haram.)

Philip Jenkins a globális kereszténységről szóló könyvében felhívja a figyelmet arra is, hogy a déli félteke vallásos katolikusai számára jóval fontosabbak a hagyományok, a nézeteik pedig konzervatívabbak és apokaliptikusabbak is. "A miszticizmus, a puritanizmus, a jövendölésekbe vetett hit, az imával való gyógyítás, az ördögűzés és az álomfejtés - olyasmik, amiket a nyugat már régen maga mögött hagyott - még mind alapvetőek a déli félteke újabb katolikus közösségei számára" - írta. Márpedig ennek meglesz a hatása a világpolitikára is. "Az emberek errefelé nem nemzeti, hanem sokszor vallási hovatartozás szerint határozzák meg magukat, márpedig több területen a kereszténység és az iszlám párhuzamosan terjeszkedik" - jegyezte meg, sőt a 2003-ban megjelent könyvben még nagyobb vallásháborúkat sem tartott elképzelhetetlennek a közeljövőben - végül is Nigéria mellett Indonéziában és a Fülöp-szigeteken is voltak vallási konfliktusok.

Afrika nagy fejtörést jelent a Vatikánnak a cölibátus miatt is. Bár a nőtlenséget megköveteli a papjaitól az egyház, erős hagyomány, hogy egy férfinak mindenképpen családra van szüksége, úgyhogy a leggyakrabban itt szegik meg a tilalmat, és nősülnek meg, vagy tartanak csak simán szeretőket a papok. Nem egyszer fordult elő, hogy katolikus papokat apácák vagy más nők megerőszakolásával vádoltak. Ugandában egy csoport katolikus pap nem is volt hajlandó lemondani a nőkről, hiába követelte a Vatikán: miután a pápa kiközösítette egyiküket, 2010-ben saját szektát alapítottak, amelyet "Katolikus Apostoli Nemzeti Egyháznak" neveztek el.

Ahol a partizánok erősek - Latin-Amerika

A Dél-Amerikában élők már a spanyol hódítás idején lehetőséget kaptak arra, hogy magukba szívják a katolikus eszméket - akár akarták, akár nem. A Kolumbusz Kristóf után érkező európaiak ellentmondást nem tűrően kezdtek a helyiek megtérítésébe, bár a dél-amerikai lakosság csak 1537-ben kapott lehetőséget arra, hogy felvegye a kereszténységet, III. Pál pápa ugyanis csak ekkor ismerte el, hogy az ott élők egyenlők az európaiakkal. Innentől igazi sikertörténet a katolikus hódítás, hiszen az 1800-as évekre több dél-amerikai ország is az egyházi értékek mentén írt magának alkotmányt, és katolikus államként határozta meg magát.

Forrás: AFP/Rodrigo Buendia
Ecuadori katolikusok nagypénteki öltözete

Ehhez képest igencsak elhanyagoltnak érezhették magukat a latin-amerikaiak, hiszen az első pápalátogatásra egészen 1968-ig kellett várniuk, cserébe VI. Pál pápa térdre borulva csókolta meg a bogotái repülőtér betonját, Kolumbusz Kristóf gesztusa előtt is tisztelegve.

Latin-Amerikában már minden más kontinensnél több a hívő katolikus: a világ 1,2 milliárd katolikusának a 42 százaléka ott él, de az egyház a tekintélyes számokat látva sem dőlhet hátra. A Sao Pauló-i Katolikus Egyetem teológiaprofesszora a Reuters hírügynökségnek azt mondta, a térség társadalmaiban olyan mértékű változások zajlanak, amelyek akadályozzák, hogy egyetlen vallás legyen domináns. Brazíliában például 120 millió katolikus él, ez a tekintélyes szám a lakosság 65 százaléka - viszont 1970-ben az arány még 90 százalék volt.

A földrészen a katolikus egyházat nemcsak a terjedő alternatív keresztény mozgalmak állítják kihívások elé, hanem az úgynevezett felszabadítási teológiai irányzat hívei is. Ez a hatvanas években indult mozgalom a hittanközpontú vallásosság helyett a dél-amerikai szegény rétegek e világi megsegítését tartja a legfontosabbnak. A mozgalom követői úgy gondolják, a gyakorlatban és cselekedetekkel kell szolgálniuk a híveket, felszabadítaniuk a szegényeket.

A Vatikán régóta nem nézi jó szemmel a mozgalmat, mondván, teológusai a marxizmus felé kacsingatnak, valamint az erőszak és a partizánmódszerek is közel állnak hozzájuk. Maga XVI. Benedek egy ízben az "egyházi hitet leginkább fenyegető" jelenségnek nevezte a felszabadítási teológiát, amely ellen II. János Pál is küzdött. Az új pápának ezzel az irányzattal is rendeznie kell a viszonyát - a BBC szerint Latin-Amerika katolikusai most feltehetően egy liberálisabb pápára vágynak.

Ezen a földrészen nemcsak saját radikális belső irányzatával, hanem az egyre inkább előretörő, a katolikusoktól nagy területeket elhódító pünkösdista egyházzal is meg kell küzdenie a Vatikánnak - írja a New York Times. Kubában és Venezuelában továbbra is katolikusellenes rezsimek vannak hatalmon, Argentínában és Brazíliában pedig a törzsi vallások és az egyre terjedő materializmus is problémát jelent az egyház szempontjából.

Forrás: AFP/Hoang Dinh Nam
Koldusasszony a Phat Diem katedrális előtt Vietnamban

Ahol a buddhistákat is háttérbe szoríthatja a pápa - Ázsia

A kereszténység öt ázsiai országban is uralkodó vallás: a Fülöp-szigeteken a lakosság 83 százaléka katolikus, Kelet-Timorban 97 százalék vallja magát annak. Dél-Koreában és Vietnamban ugyan a lakosság nagy része semmilyen vallást nem követ, a vallásosak legnagyobb része mégis keresztény, és a buddhisták csak másodikak. Egyes államokban az egyház államtól való függetlensége a legfontosabb kérdés. Vietnamba szinte minden évben érkezik egy vatikáni delegáció, úgyhogy a két állam közötti kapcsolatok rendszeresek, igaz, nagyköveteket még nem küldtek. Az ellentéteket az okozza, hogy a püspököket az állam jóváhagyásával vagy a nélkül is kinevezheti-e a pápa, az állam ugyanis a katolikus közösségek ellenőrzésére törekszik.

Forrás: AFP/Jay Directo
Manilai katolikusok a Jézus-szobor keresztjét próbálják megcsókolni

Kínában az egyre növekvő számú katolikus közösség gyakran van kitéve a hatóságok zaklatásainak, a Szentszék fennhatóságát elismerő gyülekezetek egy része csak rejtetten meri gyakorolni vallását. Néhány püspököt állítólag bebörtönöztek, mások eltűntek. Kína a leginkább azt szeretné, ha a katolikusok elszakadnának a Vatikántól, és nem ismernék el a római pápa fennhatóságát: a hivatalosnak tekintett kínai katolikus egyház nem is ismeri el a pápát vezetőjének, de a föld alatti, Rómához hű püspökök követői a BBC szerint többen vannak. A kérdés itt is az, hogy ki nevezheti ki a püspököket - mind az állam, mind a Vatikán maga szeretné gyakorolni ezt a jogot.

A Fülöp-szigeteken más a helyzet, ott az egyháznak hatalmas befolyása van a társadalomra és a politikára is. 1986-ban például a manilai püspök felhívására hétmillió ember mozdult meg, a forradalom vége Ferdinand E. Marcos diktátor bukása lett. 2001-ben a kardinális az elnök, Joseph Estrada korrupciós ügyei miatt szólalt fel - ezt öt hónapig tartó tüntetéshullám követte, az elnök lemondott.