Elhallgattak a fecsegők

Néhány nagy durranással hozta divatba a kiszivárogtatást a Wikileaks. A céges- és államtitkoknak hadat üzenő honlapnak sok tucat követője akadt, de egyelőre sem sikerült felülmúlni példaképüket. Volt, ami már induláskor fölbe állt, és ma már a Wikileaks is csak 40 éves archívumi anyagokkal haknizik.

"A Wikileaks fontos úttörő volt, ők voltak a feszítővas hegye. A többi az IMMI-jal jön, amely mindent feltár majd" - nyilatkozta egy alkalommal Brigitta Jonsdottir izlandi parlamenti képviselő, az IMMI, vagyis Izlandi Modern Média Kezdeményezés szülőanyját. Az IMMI - amelyet újabban Nemzetközi Modern Média Intézetnek neveznek - lényege, hogy a 2010-ben elfogadott izlandi szabályozást követve minél több helyen megteremtsék a minél inkább széleskörű információ-, szólás- és véleményszabadságot, kiemelt védelmet nyújtva az információkat kiszivárogtató forrásoknak, közvetítőknek, az azokat közreadó lapoknak.

A 2006-ban alapított, de legaktívabban 2010 és 2011 között működő Wikileaks-nek valóban voltak nagy gurításai. Az oldalon nyilvánosságra hozott titkos dokumentumok, a bagdadi, ártatlan iraki újságírók életébe kerülő amerikai helikopteres akció felvétele, az iraki és az afganisztáni háborúval kapcsolatos dokumentumok, az amerikai nagykövetségek diplomáciai jelentései mind hatalmas visszhangot keltettek világszerte. Mostanában azonban jóval kevesebb szó esik az információkról, mert a szervezethez köthető hírek inkább az alapító Julian Assange elleni különböző vizsgálatokról, kiadatási ügyéről, a csoport egykori munkatársai közötti konfliktusról szólnak.

A Wikileaks-nek nagyon sok követője akadt, ahogy azt már Jonsdottir is vizionálta, amikor erről beszélt Andy Greenbergnek, a Forbes magazin munkatársának, aki tavaly kiadott könyvében (This Machine Kills Secrets - Ez gépezet titkokat öl) kimerítően tárgyalta a 20. és 21. század emlékezetes kiszivárogtatásait.

Jonsdottir sokat várt

Az irgalmatlan mennyiségű - már nevükben is hasonlóságot mutató - kiszivárogtató csoportok között vannak olyanok, amelyek a Wikileakshez hasonló elven, központi irányítással működnek - ilyen például a részben kiugrott wikileaksesek alapította OpenLeaks. Jöttek az ügyhöz proaktívan álló, az adatokat nem informátorok útján megkapó, hanem rendszerek feltörésével maguknak szinte erőszakkal megszerző anarchista hackercsoportok - például az Anonymous. A különböző sajtóorgánumok saját kiszivárogtató szájtjai, például az al-Dzsazíra Intelligence Unit, és végül azok a vállalkozó kedvű internet-szabadságharcos fejlesztők, akik ahelyett, hogy maguk foglalkoznának a kiszivárogtatással csak a szoftveres hátteret kínálják: totális névtelenséget és lenyomozhatatlanságot ígérve az informátoroknak, és hozzáférést a sajtónak az érzékeny anyagokhoz, ilyen a GlobaLeaks, vagy a BaltiLeakstől kedzve Porn WikiLeaksen át UniLeaks-ig számtalan más oldal.

Olyan sokan próbálkoztak a kiszivárogtatással, hogy kis híján egymásnak estek a hasonló elnevezésű vállalkozások, csak egyvalami hiányzott: kiszivárogtatni való információ, ami igazán nagyot üt.

Még ígéretek a jövő reménységei

Pedig Greenberg szerint ehhez minden adott lenne, a GlobaLeaks kezdeményezését például nagyon jövőbemutatónak tekinti, amely, ha felfut, új, dimenzióba helyezi a kiszivárogtatást. Hasonlata szerint olyan a váltás, mint az internetes zenemegosztás hajnalán a saját szerverekkel rendelkező, ezért a hatóságok által könnyen vegzálható Napster, és a milliónyi felhasználó számítógépein elosztva működő, alig ellenőrizhető BitTorrent rendszere között. Könyve címe - a titkokat megsemmisítő gépezet - is erre utal, bár az optimista jóslat egyelőre úgy tűnik, nem vált be. Egyelőre nem találni például olyan jelentősebb kiszivárogtatást, amely a GlobaLeaksen keresztül történt volna.

Az OpenLeaks pedig már elindulni is alig tudott. A WikiLeaks-ből, zavaros körülmények között kivált néhány ember - elsősorban Daniel Domscheit-Berg egykori szóvivő - által gründolt, és ugyancsak a WikiLeaks örökösének kikiáltott szájtot a világ hackereit összehozó, Németországban évente megrendezett Chaos Communication Camp 2011-es rendezvényén akarták bemutatni, illetve egyúttal teszteltetni is a hackerekkel. Az alapítók azonban nem tudták elérni, hogy a megbeszélt időben élesedjen az oldal, hogy a hackerek megpróbálhassák szétszedni. Ráadásul az alapítóját is elkezdték kritizálni, mert elterjedt, hogy esetleg beszervezte a német hírszerzés.

Az Anonymous jelképé vált maszkok

Az indulást szervezetlenség, balszerencse, belső konfliktusok, személyi problémák hátráltatták - írja könyvében Greenberg, aki személyesen is megtapasztalta ezeket az egykori berlini légibázison tartott konferencián. "A kiszivárogtató szájtoknak először is kiszivárogtatni való információra van szükségük, majd nyilvánosságra. Utóbbit ugyan megkapták, de nem volt sem információ, sem szájt" - kommentálta akkor csalódottan a kudarcot Greenbergnek a Die Tageszeitung német lap főszerkesztője, aki sztorit szimatolva előzőleg partnerségre lépett az OpenLeaks-szel, majd lógó orral volt kénytelen távozni.

Nem robbantott óriásit az Al Jazeera Transparency Unit, a katari hírcsatorna kiszivárogtató szájtja sem. Eddig három dobása volt, amelyek közül csak egy mérhető a WikiLeaks korábbi akcióihoz, bár ez is inkább helyi jelentőségű volt.A palesztin-izraeli béketárgyalásokról szóló dokumentumözönben több ezer oldalnyi diplomáciai irat, levelek, találkozások jegyzőkönyvei, térképek, előadás-vázlatok voltak, és egy palesztin származású ügyvédtől származtak. Nyilvánosságra hozásuk miatt sokan attól tartottak, hogy a kiszivárogtatás miatt bizonytalanná válik a békefolyamat, ami azonban előtte is és azóta is eléggé döcögve haladt.

Erőszakosan aktív szerepet vállalt az Assange szervezetével kapcsolatos 2011-es botrányok idején magát szintén egyfajta WikiLeaks-örökösnek kikiáltó Anonymous, illetve a belőlük kivált Lulzsec hackercsoport. Az internet- és szólásszabadság korlátozását, a nagyvállalatok befolyását ferde szemmel néző hackerek nem vártak arra, hogy egy óvatos informátor esetleg belső infókat csepegtessen, hanem betörtek az őket felbosszantó cégek rendszereibe, ahonnan többnyire e-maileket, felhasználói profilokat loptak el, és tettek közzé, általában a Wikileaksen keresztül. Így járt többek között a HBGary szoftverbiztonsági cég, a Stratfor biztonságpolitikai tanácsadó, vagy épp a Sony. Utóbbi akcióért több hackert is letartóztatott az FBI és külföldi társszervei, egyiket csütörtökön ítélték egy éves börtönre az USA-ban.

Mára azonban már a hackerek sem olyan akítvak a kiszivárogtatásban mint korábban. A LulzSec 2011-ben be is jelentette feloszlását, igaz, azóta is volt egy-két akciójuk, például a brit lehallgatási botrányban érintett Sun bulvárlap ellen. Az Anonymous sem ért igazán a Wikileaks hatalmas kiszivárogtatásainak nyomába. Eredetileg orosz domain alatt indított saját kiszivárogtató szájtjukon, az Anonleaks.ru-n most egy férfiingeket kínáló orosz nyelvű lapot lehet találni. Van egy ilyen nevű aktív Facebook profil is, ahol kiszivárogtatásokkal kapcsolatos linkeket tesznek közzé, pl. a WikiLeaks legutóbbi akcióját.

40 éves titkok

A megtépázott hírnevű nagy kiszivárogtató ugyanis április 8-án ismét közzétett egy hatalmas adattömeget. A csak Kissinger-iratokként emlegetett dokumentumok a korábbi nagy akciójukhoz hasonlóan amerikai külképviseletek hazaküldött jelentései. A hatalmas - a korábban kiszivárogtatott diplomáciai iratokhoz képest majdnem hétszeres - mennyiségű irathalmaz közzétételének azonban volt két szépséghibája, ami miatt kiszivárogtatásnak nehéz nevezni. Az egyik, hogy az összes irat az 1970-es évekből való - vagyis inkább történészek szemezgethetnek belőlük -, illetve hogy már korábban is elérhetőek volt az amerikai National Archivesnek (nemzeti archívumnak) köszönhetően, igaz nem ennyire jól kereshető rendszerben.

A Guardian című brit lap egyik szerzője meg is jegyezte, a csoportnak valószínűleg eszébe sem jutott volna 40 ével ezelőtti már közzétett anyagokkal foglalkozni, ha lenne nekik bármilyen frissebb. Csakhogy a WikiLeaks honlapján 2010 óta nem működik az oldal eredeti legfontosabb funkciója: nem lehet névtelenül kiszivárogtatott titkokat beküldeni. Úgy tűnik, a nagy durranások egy emberhez, a bizalmas iratokat a Wikileaksnek átadó, de az amerikai hatóságok által azóta emiatt letartóztatott Bradley Manninghez kötődnek, akinek nyáron kezdődik a pere. A WikiLeaks azóta közzétett kiszivárogtatásainak anyagait többnyire az Anonymous kollektívától kapta, de egyik sem volt olyan átütő erejű, mint a korábbiak. Ráadásul az adatok megszerzésében közreműködő anonymousos és LulzSeces hackereket is sorra lekapcsolták az amerikai hatóságok, sőt némelyiket be is szervezték.