Ennyi volt Obama?

Alig több mint száz nappal ezelőtt kezdte meg második ciklusát Barack Obama, de sokan már a politikai nekrológját írják. Tényleg elszenvedett néhány csúfos kudarcot, de washingtoni tudósítónk elemzéséből kiderül, hogy azért hosszú távon vannak még tartalékai.

Washington utcáin időnként feltűnik egy végtelenül hosszúnak tűnő konvoj. Elöl mennek a motoros rendőrök, majd őket követi egy csomó hatalmas fekete autó. A járókelők közül ilyenkor többen megállnak, és előkapják a mobiltelefonjukat, hogy lefotózzák vagy levideózzák az egyébként általában zsúfolt belvárosi forgalmat megakasztó menetet, feltételezve, hogy Barack Obamát szállítják vele.

A konvoj nagysága és az emberek rácsodálkozása is az amerikai elnöki tisztségnek szól, amelynek viselőjét gyakran szokás a világ legnagyobb hatalmú embereként jellemezni. A pozícióval járó egyéb külsőségek is erősítik ezt a képet, valójában azonban az amerikai elnök mozgástere meglehetősen szűk, és ezt jól példázza Barack Obama jelenlegi helyzete is.

Van-e benne dzsúsz?

Amikor például az elnök április végén kiállt a fehér házi tudósítók elé, a sajtótájékoztató nagyrészt a kudarcai magyarázásával telt. Az egyik újságíró kissé lazán fogalmazva feltette neki azt a kérdést, hogy vajon van-e benne "elég dzsúsz" ahhoz, hogy átvigye a programját a kongresszuson, mire az elnök nevetve azt válaszolta, hogy "ha így mondod, akkor talán egyszerűen csak össze kellene pakolnom, és haza kellene mennem". Hozzátette azt is, hogy "Mark Twain szavaival élve, a megsemmisülésemről szóló pletykák egyelőre még kissé túlzóak".

Sokan vannak azonban, akik kétségbe vonják ezt a megállapítást, és politikai értelemben tényleg nincs túl jó formában Obama. Tavaly novemberben ugyan magabiztos győzelmet aratott az elnökválasztáson, de azóta nem sok egyértelmű sikert tud felmutatni.

Egy látványos kudarc

A legjobb példa erre a fegyverszabályozás szigorítására tett kísérlete. A decemberi newtowni mészárlás után Obama ezt hirdette meg az egyik legfontosabb céljaként, és megbízta Joe Biden alelnököt egy javaslat kidolgozásával. A tervezet januárban elkészült, de végül még a legenyhébb szigorítási javaslatok sem mentek át a törvényhozáson. Különösen súlyos csapás volt Obama számára, hogy több párttársa is nemmel szavazott a szigorításra.

Nem járt sokkal több eredménnyel Obama egyéb területeken sem. Március elején minden korábbi erőfeszítése és baljós figyelmeztetése ellenére hatályba lépett az a költségvetési takarékossági csomag, amely automatikus megszorításokat vezetett be minden kormányzati szervnél. Április elején ugyan Obama előállt egy átfogó költségvetési tervvel, amely a válogatás nélküli megszorítások helyett kiegyensúlyozottabb módon rendezné a költségvetési problémákat, de egyelőre ebben sem történt semmi haladás. Az elnök javaslatának ugyanis része az is, hogy egyes adókedvezmények megszüntetésével növelné a bevételeket, amit azonban a republikánusok nem hajlandók elfogadni.

A nagyobb belpolitikai ügyek közül egyedül a bevándorlási reformban érezhető némi haladás, de Obama hozzájárulása ehhez nagyrészt kimerül abban, hogy csendben marad, és hagyja dolgozni az új törvénnyel foglalkozó szenátorokat.

Itt a béna kacsa?

Ezek láttán több politikai tévéműsorban már azt a kérdést kezdték el boncolgatni, hogy vajon Obama már most, száz nappal a második hivatali ciklusa kezdete után elérte-e az úgynevezett béna kacsa állapotot. Ezzel a kifejezéssel szokták leírni azt, amikor az elnök elveszíti a politikai befolyását, de ez általában a második ciklus vége felé szokott bekövetkezni, amikor már mindenki az újabb elnökválasztásra figyel. Obama azonban már most megkapta ezt a jelzőt liberális és konzervatív kommentátoroktól egyaránt, mert szerintük nyilvánvalóvá vált, hogy az elnök képtelen keresztülvinni az akaratát a törvényhozáson, ahol a republikánusok erős pozíciókkal rendelkeznek.

Tényleg úgy tűnhet, mintha Obama egy helyben toporogna, de valójában az amerikai politikai berendezkedésben mindig is korlátozott volt az elnök befolyása. A fékek és ellensúlyok bonyolult rendszerére alapozott intézményrendszerben a Fehér Ház csak az egyik szereplő, és osztoznia kell a hatalmon a törvényeket hozó kongresszussal, valamint a jogszabályok alkotmányossága felett őrködő legfelsőbb bírósággal.

Obama gyakran mondogatja is, hogy ő nem diktátor, hanem elnök, és így nem tehet meg mindent, amit szeretne. Sokszor megkapja ugyan azt a kritikát, hogy nem képes igazi vezetőként terelgetni a kongresszust, de ő erre azt mondja, hogy ezek a bírálatok félreértésen alapulnak. Vitába szállt a dzsúszos kérdést feltevő újságíróval is, és közölte: "Mintha azt sugallná [a kérdésével], hogy ezeknek az embereknek ott [a kongresszusban] nem lennének kötelezettségeik, és az én feladatom lenne az, hogy megfelelő viselkedésre bírjam őket. Ez az ő dolguk. A kongresszus tagjait azért választják meg, hogy azt tegyék, ami a legjobb a választóiknak és az amerikai népnek."

Egy régi ígéret

Az elnöki hatalom korlátaira az egyik legjobb példa a guantánamói fogolytábor ügye. A 2009-es elnöki beiktatása után Obama első dolga az volt, hogy aláírta azt a rendeletet, amely szerint egy éven belül be kell zárni a tábort, ahol terrorizmussal gyanúsított, de formálisan meg nem vádolt embereket tartanak fogva. A határidő már rég letelt, de a tábor továbbra is működik, Obamának ugyanis nem sikerült dűlőre jutnia a bezárást ellenző kongresszussal. Egy évekkel ezelőtt, republikánus többséggel elfogadott határozat kimondja, hogy nem lehet semennyi pénzt sem költeni a rabok szállítására, illetve az őrzésüket szolgáló létesítmény kialakítására az Egyesült Államok területén.

Obama most ismét előállt a bezárásra vonatkozó javaslatával, ennek a régi ígéretnek a felemlegetése azonban csak ráerősített az egy helyben való topogás látszatára. Ez a kép azonban nem fedi teljesen a valóságot, a felszín alatt ugyanis azért vannak mozgások. Az elnöki stáb keményen dolgozik azon, hogy felülkerekedjenek az ellene dolgozó erőkön, és tisztában vannak vele, hogy ez nem megy egyik napról a másikra. A fegyverszabályozás szigorítását célzó javaslattal például azzal a fegyverlobbival kerültek szembe, amely évtizedeken át tartó szívós munkával az egyik legbefolyásosabb szervezetté nőtte ki magát Washingtonban. Ahhoz, hogy az ő erejüket megtörjék, nem lesz elég egy néhány hónapos kampány, hanem kitartó építkezésre, széles szövetségek kialakítására lesz szükség, és ennek egyelőre csak az alapjai vannak meg.

Ez igaz Obama egyéb terveire, a klímaváltozás elleni küzdelemre, a melegjogok kiterjesztésére és az adórendszer átalakítására is. Mindegyik területen komoly ellenkezéssel kell számolnia, és a központi hatalmi szereplő nélkül működő amerikai politikában az tudja a saját maga javára billenteni az egyensúlyt, aki erősebb, hangosabb és nem mellesleg több pénze van. Obama a két győztes elnökválasztási kampány során a szervezetépítéssel, az adománygyűjtési technikák tökéletesítésével sokat tett azért, hogy hosszú távon a demokraták kerüljenek nyerő helyzetbe, és ha bejönnek a számításai, akkor le fog kopni róla a béna kacsa jelző.

Elindult a Facebook-oldalunk, ahol friss, ropogós híreket és a hírekből kimaradó érdekességeket olvashat. Kövessen minket!