A sötét árnyék utolérte Obamát

2013.06.07. 19:24

Alig csillapodtak le a május közepén kirobbant politikai viharok Washingtonban, amikor Barack Obamát hirtelen újabb csapások érték. Hogyan küzd meg azzal, hogy egyre inkább hasonlít George W. Bushhoz, akinek ő volt a legkeményebb kritikusa?

Ha az elnöki stáb tagjai belenéztek a Daily Show című tévéműsorba május 14-én késő este, akkor tudták, hogy nagy baj van. A show házigazdája, Jon Stewart nyíltan liberális nézeteket vall, és a műsorban is általában a republikánus politikusokon és egyéb közéleti szereplőkön (például a Fox News tévécsatorna munkatársain) szokott gúnyolódni. Aznap este azonban Stewart a demokrata elnökből, Barack Obamából csinált hülyét.

A műsorvezető azon viccelődött, hogy amikor Obamát szembesítették egy friss botránnyal, akkor ő azzal védekezett, hogy csak a sajtóból értesült róla. Stewart először megértően bólogatott, majd aztán sorra idézte be azokat a pillanatokat, amikor a világ talán legbefolyásosabb kormányzati gépezete felett rendelkező elnök a kínos ügyekre valahogy mindig azt találta reagálni, hogy azokról ő csak a hírekből hallott. A kegyelemdöfés az volt, amikor Stewart feltette a kérdést, hogy vajon Obama talán arról is csak a tévéből értesült-e, hogy amerikai katonák megölték Oszama bin Ladent (amit egyébként ő maga jelentett be). 

Három csapással kezdődött

A Daily Show műsora csak az egyik jele volt annak, hogy a közel négy és fél éve hatalmon lévő elnök kormányzásának legnehezebb időszakát éli. Május közepén egymás után robbant ki három olyan ügy, amelyek külön-külön is komoly problémát okoztak volna a Fehér Háznak, együtt azonban szinte maguk alá temették a Washington szívében működő adminisztrációs gépezetet.

A sorozat kezdődött azzal, hogy olyan részletek kerültek nyilvánosságra egy levélváltásból, amelyek arra utaltak, hogy kormányzati nyomásra lettek kitörölve esetlegesen kínos információk abból a tájékoztató anyagból, amelyet a tavaly szeptemberi, négy amerikai áldozatot követelő bengázi támadás után tettek közzé (Bővebben itt) Még ugyanaznap kiderült aztán az is, hogy az adóhivatal politikai alapon vetett alá szigorúbb ellenőrzésnek bizonyos szervezeteket. Két nappal később aztán kitört az újabb politikai vihar: az AP hírügynökség vezetője bejelentette, hogy az igazságügyi minisztérium foglalta le a telefonhívási adataik egy jelentős részét.

Június elejére már épp csillapodni kezdtek ezek a botrányok, amikor a Fehér Ház újabb kínos kérdésekkel szembesült. Szerdán először a brit Guardian számolt be arról, hogy az amerikai hatóságok egy titkos bírósági engedély birtokában begyűjtik az egyik legnagyobb amerikai telefonszolgáltató ügyfeleinek hívásadatait (ez önmagában nem jelenti ugyanakkor a hívások lehallgatását), majd csütörtökön a Washington Post közölt cikket arról, hogy az amerikai hírszerzés évek óta hozzáfér a legnagyobb technológiai cégek (köztük a Google, Microsoft, Facebook, Apple) ügyfeleinek bizalmas információihoz, például e-mailjeihez vagy online tárolt dokumentumaihoz. Bár ez a hírszerző tevékenység elvileg csak a külföldi ügyfelekre irányulhatna, a Post információi szerint kiterjed amerikai állampolgárokra is.

A hasznos kormány

Ezek az elmúlt hetekben kirobbant ügyek csak részben vagy egyáltalán nem függnek össze egymással, de abból a szempontból mégis összekapcsolódtak, hogy mindegyik vélt vagy valós kormányzati túlkapásról szólt. Ez Barack Obama számára azért jött különösen rosszul, mert ő egész eddigi elnökségét (és nem mellesleg a választási kampányait is) arra a gondolatra építette, hogy a kormány fontos és hasznos szerepet játszik az emberek életében.

“Ránk hárul annak biztosítása, hogy a kormány az emberek sokaságának, és nem csak egy kis részüknek az érdekében dolgozik; hogy elősegíti a szabad vállalkozást, hogy jutalmazza az egyéni kezdeményezést, és megnyitja az ajtót minden egyes gyermek előtt az egész országban” - fogalmazott az elnök a szokásos év eleji programbeszédében. Közben ugyanakkor a politikai ellenfelei mindig is azzal vádolták, hogy egy túlhatalomra törő, az emberek életébe beavatkozó államot épít, és a május közepén kirobbant botrányok elég jól passzoltak is ehhez a képhez.

Barack Obama megválasztott elnök és elődje, George W. Bush sétál a Fehér Ház falánál Obama beiktatása előtt, 2009-benForrás: AFP/Tim Sloan

A telefonos és internetes cégek ügyféladatainak begyűjtésérő szóló hírek után viszont Obamának már nemcsak azzal kell számolnia, hogy az ellenségei még jobban fogják utálni, hanem azzal is, hogy az eddigi támogatói ellene fordulnak. A New York Times véleményoldala például sokszor kiállt mellette, és erről a rokonszenvről az Origo tudósítója is meggyőződhetett, amikor április elején részt vett egy beszélgetésen az oldal szerkeztőjével, Andrew Rosenthallal, aki általánosságban pozitívan beszélt Obama elnökségéről. Ehhez képest azonban csütörtökön a lap egy kifejezetten kemény vezércikkben ítélte el a kormányzat hírszerzési gyakorlatát: “A kormányzat elveszített minden hitelességét ebben az ügyben. Obama elnök bizonyította annak a közhelynek az igazságtartalmát, hogy a végrehajtó hatalom él minden hatalmával és nagy valószínűséggel vissza is él vele.”

A most nyilvánosságra került hírszerzési módszerek a Bush-elnökség idejére nyúlnak vissza, amely a 2001. szeptember 11-i támadások után a korábbinál jóval agresszívebb és kiterjedtebb információgyűjtési technikákat vezetett be. Ezeknek a jelentős részét ráadásul titokban, az amerikai nép tudta nélkül alkalmazták, és a létezésükre több esetben csak kitartó újságírói nyomozások eredményeként derült fény.

A választási kampányát teljes egészében a Bush-korszakkal való szakításra építő Barack Obama 2008-ban azt ígérte, hogy egyensúlyba fogja hozni a nemzetbiztonsági érdekeket és a szabadságjogokat. “Ami a közös védelmünket illeti, visszautasítjuk a biztonságunk és az eszményeink közötti hamis választási kényszert” - mondta Obama a 2009 januári beiktatási ünnepségén, ezzel félreérthetetlenül utalva a tőle néhány méterre helyet foglaló elődje, George W. Bush politikájára. Obama azt is megígérte sokszor, hogy minden korábbinál átláthatóbb módon fog kormányozni, ehhez képest azonban az adatgyűjtéseket - sok más nemzetbiztonsági akcióhoz, például az amerikai állampolgárok ellen végrehajtott dróntámadásokhoz hasonlóan - végig titokban tartotta.

“A jéghegy csúcsa”

A Washington Post egyik munkatársa, a kormányzati megfigyelésekről No Place To Hide (Nincs hova elbújni) címmel könyvet is író Robert O’Harrow az Origonak azt mondta, hogy nem lepődött meg a kormányzati adatgyűjtésről szóló híreken. “Ez csak a jéghegy csúcsa” - mondta az újságíró, aki háttérinformációk gyűjtésével részt vett a Post csütörtöki cikkének elkészítésében. (Az Origo munkatársa jelenleg egy ösztöndíjjal a lap szerkesztőségében dolgozik, de cikkhez semmilyen köze nem volt.) O’Harrow szerint egyelőre tíz olyan cégről tudni, amely adathozzáférést adott a kormánynak, de szerinte nem lenne meglepő, ha sok más, szintén információgyűjtéssel foglalkozó vállalatról is kiderülne, hogy hozzájárultak a hírszerzési munkához.

A Fehér Ház védekezése az, hogy minden törvényesen történt, és egyelőre nincs is semmilyen arra utaló jel, hogy sérültek volna a jogszabályok. Az elnök rádásul nincs is egyedül ebben a történetben, az adatgyűjtéseket ugyanis kongresszusi jóváhagyással hajtották végre, bár persze az ügybe bevont törvényhozási képviselőknek is meg volt tiltva, hogy beszéljenek róla. Több republikánus politikus még a védelmére is kelt a demokrata elnöknek, és közölték, hogy őket egyáltalán nem zavarja az, hogy begyűjtik akár az ő személyes telefonhívási adataikat is, ha az segít a terrorizmus elleni küzdelemben.

Robert O’Harrow szerint sem “önmagában az ördögtől való az”, ha a kormány használja ezeket az adatokat, de szerinte ezt csak “rövid pórázon tartva” szabad megtennie. “A helyzet az, hogy az Egyesült Államokban az ellenőrizetlen hatalom szinte mindig visszaélésekhez vezet, miközben az embereknek minden joguk megvan ahhoz, hogy ne piszkáljanak bele az életükbe” - fogalmazott az újságíró.

Ezeknek az aggályoknak a kezelésével kell most szembenéznie a Fehér Háznak, amely a május közepén adóhivatali botrányt és AP--ügyet még nagyrészt el tudta rendezni azzal, hogy azok alacsonyabb szinte zajlottak, és az elnöknek nem volt tudomása róluk (Bengázi esetében pedig kiderült, hogy inkább kormányzati belharc eredményeként kerülhettek ki a tájékoztatóból a kényes részletek). A most nyilvánosságra került, vitatott nemzetbiztonsági gyakorlatnál azonban már nehezebben fog megállni ez a magyarázat. Vagy ha mégis ezzel próbálkozna az elnök, akkor valószínűleg az se mentené meg a gúnyolódástól, hogy Jon Stewart épp ezen a héten vonult el egy hosszú nyári szabadságra.