Ember ez egyáltalán?

Szin Donghjok tizennégy évesen az első sorból nézte végig, ahogy felakasztják az anyját és agyonlövik a bátyját egy észak-koreai kényszermunkatáborban, szökési kísérletért. Tizenhárom évvel később vallotta be magának, hogy igenis gyötri a lelkiismeret, mert ő árulta el őket. Júniusban kitüntetést kapott, kezd berendezkedni a szabad világban, rádióműsort vezet, barátai vannak, de még mindig rémálmok gyötrik időnként.

Észak-Korea hat munkatáborának egyikében, a Phenjantól mintegy 80 kilométerre lévő 14-esben született Szin Donghjok, 1982-ben. Némelyik táborból idővel szabadon engedik a foglyokat, a 14-es azonban nem ilyen, hanem egy szigorúan őrzött zóna, ahol semmiféle perspektíva nincs a rabok előtt: dolgoznak, amíg bírják erővel, el nem viszi őket valamilyen betegség, vagy ki nem végzik őket valamilyen vétségért.

A 14-es tábor afféle állam az államban, határ gyanánt magasfeszültségű elektromos kerítéssel, szénbányával, gyárakkal, erdővel, földdel. És iskolával, ahol a táborban születettekbe beleverik az őröknek való feltétlen engedelmességet, ahol nagyobb ételadaggal jutalmazzák, ha beárulják a szabályszegőket. "Mossátok le apátok és anyátok bűneit, dolgozzatok keményen!" - mondta az igazgató az iskolai gyűléseken.

Szin emberjogi aktivista lett Forrás: AFP/KAREN BLEIER

Szin valóban a családja miatt bűnhődött: apjának két testvére még 1951-ben, a koreai háború idején délre menekült. A szökés a legsúlyosabb bűnök közé tartozik a katonai diktatúrában, Kim Ir Szen direktívája szerint a harmadik generációig büntetendő, ezért vitték el Szin apját is 1965-ben a 14-es táborba.

Árulástól a szabadulásig

Szin a táborban elérhető legnagyobb jutalom gyümölcse volt: apja a jól végzett munkával kiérdemelt egy feleséget, akit az őrök választottak ki a számára, és akivel öt éjszakát tölthetett évente. A párnak két fiúgyereke született. Az engedély nélkül létesített szexuális kapcsolatokat ugyanakkor "azonnali főbelövéssel" büntette a tábor szabályzata.

Szin ezen szabályzat mentén gondolkodott. Az állandó éhezés miatt az anyját riválisának tekintette, akivel az ételért harcol, beköpte a társait, ha valamelyikük ételt lopott, és beköpték őt is, ha rajtakapták. A foglyok egymással szemben is kegyetlenek voltak.

Mikor Szin kihallgatta, hogy az anyja és a bátyja szökést tervez, halálfélelme lett, haragudott a családjára, mert ilyen esetben a táborban maradt családtagokat kivégzik, és úgy érezte, az anyjáék elárulták. Jelentette egy iskolai őrnek, aki jutalom reményében a sajátjaként adta tovább az információt.

Szint egy föld alatti börtönbe vitték, ahol meztelenre vetkőztetve, a plafonról az alatta égő tűzhöz közelítve kínozták. Ahogy próbált elmozdulni a tűz fölül, a testét vaskampóval húzták vissza.

Szin rajza a kínzásáról Forrás: [origo]

Elájult, majd egy cellában tért magához, lázasan, a saját ürülékében feküdve. Itt vallotta be, hogyan árulta el anyja és bátyja tervét az iskolai őrnek. Később itt hallott először a táboron kívüli világról egy új cellatársától. Tizenhárom éves volt ekkor.

Hét hónap után szabadult. A szintén megkínzott apjával együtt egy kivégzésre vitték, az első sorból kellett végignéznie, ahogy az anyját felakasztják, a bátyját pedig lelövik. Később együtt dolgozott egy újonnan érkezett rabbal, aki szintén mesélt neki a szabad világról. Együtt terveztek szökést, de a barátját agyoncsapta a nagyfeszültségű kerítés. Szin az ő testén átkúszva jutott ki a külvilágba 2005-ben.

Most sem boldog

A beilleszkedésben az észak-koreai menekülteket támogató déli szervezetek segítették. Dél-Koreában kisebb iparág épül az északról szököttek segítésére, mert hosszú évekbe telik a modern világhoz való alkalmazkodás, ha egyáltalán sikerül. Az áttelepülést segítő állami központban, a Hanavonban tanárok, pszichológusok, orvosok, karrier-tanácsadók foglalkoznak a szökevényekkel, akik szinte mind paranoiás tüneteket mutatnak, ahhoz pedig, hogy szokják a szöuli életet, kísérőkkel mennek "gyakorlatozni" plázákba, metróállomásokra.

Forrás: AFP/KAREN BLEIER

Szin erősen traumatizált volt, nehezen beszélt összefüggően, bűntudat gyötörte, és rémálmai voltak. Nyolc évvel a szökése után, idén márciusban is azt mondta: "Még mindig kell egy kis idő, hogy megszokjam, ami körülvesz." Bár több mint két évig élt az Egyesült Államokban, rendre elakadt az angoltanulásban, több emberjogi szervezetet is elhagyott, nem kötötte le semmilyen munka, nehezen talált barátokat. 2011-ben összejött egy koreai-amerikai lánnyal, de fél év után szakítottak. Egy év végi interjúban megkérdezték, hogy boldog-e, mire meglepetten elmosolyodott: "Nem, nem vagyok." Még csak tanulta a táborban nem létező érzéseket, úgy fogalmazott, "most alakulok át állatból emberré".

Amerikában találkozott Blaine Harden újságíróval, a Washington Post korábbi ázsiai tudósítójával, aki több mint egy éven át készített vele interjúkat. Csak hosszú ismertség után beszélt neki arról, hogy ő árulta el az anyját, attól félt, hogy azt kérdezik majd, "ember ez egyáltalán?" Ezekből az interjúkból született végül a Menekülés a 14-es táborból című könyv, amelyet néhányan kétkedve fogadtak.

Nem politikai titkok tudója

"Hihetetlen történet, de Nyugaton általában nem kételkednek benne" - mondta Harden az Origónak. "Az ENSZ emberjogi bizottságának vezetője hosszan beszélgetett Szinnel, majd a testület úgy döntött, az idén kiemelten vizsgálja az észak-koreai emberjogi bűntetteket. Az Egyesült Államok Külügyminisztériumánál a könyv hatására kezdeményezték az Észak-Korea-politika felülvizsgálatát. David Hawk, a Hidden Gulag című tanulmány szerzője több mint tíz év alatt hatvan egykori észak-koreai táborlakóval készített interjút, és mint mondja, Szin elbeszélései a táborról egybevágnak a korábbiakkal. Ugyancsak árulkodóak a Szin hátát és lábszárát borító maradandó sebek. Ezenkívül a táborokról részletes műholdképek készültek, amelyeken jól láthatók az épületek."

Szin lábszárán most is láthatók a magasfeszültségű kerítés okozta sebek Forrás: AFP/JUNG YEON-JE

Harden könyvében is rengeteg hivatkozás szerepel, ezenkívül Szin, illetve más volt foglyok beilleszkedését számos dél-koreai állami intézmény, alapítvány és civil szervezet felügyeli. Az újságíró kérdésünkre azt mondta, a mai napig sem szökött meg senki más a 14-es táborból, amely a hat közül talán a legszigorúbb. A műholdképek alapján az elmúlt években a táborok területe csak tovább nőtt. "Tavaly az Amnesty International arról számolt be, hogy egy új, nagyobb biztonsági zónával vették körül a 14-es tábort, vélhetően a Kína felé menekülés megakadályozására" - jegyezte meg Harden.

Észak-Korea többször is bérgyilkost küldött a menekültek után, de Csoma Mózes, az ELTE Koreai Tanszékének vezetője szerint Szin esetében nem áll fenn ez a lehetőség: "Mikor északi bérgyilkosok végeztek Dél-Koreában menekültekkel, azok általában nagyobb halak voltak, fontos politikai titkok tudói. Nem hiszem, hogy a könyv főhőse bármilyen államtitok birtokában lenne."

Csoma hozzátette, kétségtelen, hogy léteznek munkatáborok, kivégzések is vannak, Szin története igaz lehet, ám az is elképzelhető, hogy bizonyos részei túlzóak. Az viszont biztos, hogy a táborok az elmúlt nyolc évben sem szűntek meg, az ottani körülmények nem változtak.

A közöny bűn

Szinnek ma is fáj a múltjáról beszélni, más észak-koreai menekültekkel szemben mégsem hallgat: "Nincs más választásom. Mikor azokra gondolok, akik még mindig a táborban szenvednek, úgy érzem, mindent meg kell tennem, hogy segítsek rajtuk" - nyilatkozta márciusban. "Ha ezzel segítek, akkor beszélni fogok a nyilvánosság előtt, konferenciákon veszek részt, nem számít, mennyire fáj újra elmesélni a történetemet, ez a legkevesebb, amit értük tehetek."

Még mindig bűntudat gyötri a családjával történtek miatt, ez kiderült az apák napi Facebook-üzenetéből is, de lassan kezd otthonosabban mozogni a szabad világban: megkedvelte a baseballt, és már viccelődött is Észak-Koreával.

Most Szöulban él, az InsideNK nevű civil szervezet aktivistája, rádióműsort készít észak-koreai menekültekről, arról, hogyan éltek kint, és milyen beilleszkedési nehézségeik vannak Dél-Koreában. "Miután a könyv elkészült, Szin egyértelművé tette számomra, hogy a magánéletéről nem nyilatkozik" - közölte Harden. "Nemrég elutazott Seattle-be, megpróbálta rendezni a kapcsolatát a koreai-amerikai lánnyal, de nem járt sikerrel, úgyhogy továbblépett. Szeretne feleséget és gyerekeket, de erről nem tudni többet."

"Még mindig vannak rémálmai, különösen azokban a napokban, mikor az anyja haláláról kell beszélnie. Viszont az idő haladtával ezek kevésbé horrorisztikusak. Kiegyensúlyozottabb lett, önbizalmat gyűjtött, amiben a könyve pozitív fogadtatása is segíti: mivel számos embert megérintett a története, és beszélnek az észak-koreai viszonyokról, úgy érzi, nem hiába szenvedett. Ez éles kontrasztban van az öt évvel korábbi kétségbeesésével, akkor találkoztunk először Dél-Koreában, ahol a terápiás jelleggel írt naplója nem váltott ki különösebb érdeklődést."

Szin júniusban kitüntetést kapott a UN Watch nevű nonprofit szervezettől - amelynek célja az ENSZ munkájának folyamatos civil ellenőrzése -, majd minden eddiginél nyíltabban nyilatkozott érzéseiről: "Ha zsigerből cselekedhetnék, katonákat küldenék a rabok kiszabadítására, de ez jelenleg lehetetlen. Az ott történtek iránt nem maradhat közömbös a világ, mert ez a fajta közöny súlyos bűn."

Észak-Koreában jelenleg is hat büntetőtábor működik, melyekben mintegy 150-200 ezren raboskodnak. A 14-es tábort 1959-ben hozták létre, azaz jóval hosszabb ideje áll fenn, mint a 20. századi totális diktatúrák hasonló intézményei.