A fél ország haragját magára vonta az a hattagú amerikai esküdtszék, amely a hét végén felmentő ítéletet hozott a fegyvertelen fekete fiút, Trayvon Martint lelövő fehér polgárőr ügyében. Pedig esküdtnek lenni nem könnyű Amerikában. Ha hívják, az utcaseprőtől a cégvezetőig mindenkinek állampolgári kötelessége, hogy napokat áldozzon az életéből számára teljesen közömbös bűncselekményekre, amelyekben teljesen laikusként kell ítéletet hoznia. Még akkor is, ha érzi, hogy a teljes igazságot sosem fogja megtudni.

Egész Amerikában felhördülést okozott az a hétvégi ítélet, amely felmentette az emberölés vádja alól George Zimmermant, azt a fehér férfit, aki tavaly februárban agyonlőtt egy szerinte gyanúsan viselkedő fegyvertelen fekete fiatalt. Az áldozat, Trayvon Martin után Martin-perként elhíresült ügy teljesen megosztotta az országot, és olyan mély társadalmi ellentéteket hozott felszínre, amelyeket évtizedek óta igyekeztek felszámolni Amerikában. A rasszista előítéletek, a jogos önvédelem és az engedékeny fegyverviselési törvények káoszában pedig a felelősséget hat olyan nőnek kellett magára vállalnia, akiknek az egész ügyhöz semmi közük.

Az amerikai igazságszolgáltatás szabályai szerint ugyanis még az ilyen súlyos bűncselekmények esetében sem egy képzett bíró dönt a vádlott bűnösségéről vagy ártatlanságáról, hanem egy 6-12 tagú esküdtszék, amelynek tagjait egyszerű amerikai polgárokból válogatják össze. Az elvileg véletlenszerűen összeválogatott amerikaiaknak állampolgári kötelességük időről időre részt venni és ítélkezni egy-egy bírósági perben, ahol minden előítélet és előzetes tudás nélkül, a tények alapján kell igazságot szolgáltatniuk.

A fekete fiú gyilkosának rasszista felhangoktól sem mentes perében a sors fintorának köszönhetően egyetlen fekete esküdt sem kapott szerepet. A hattagú esküdtszékben csupa nő foglalt helyet, akik közül öt fehér, egy pedig spanyolajkú volt. Ilyen összeállításban aztán a hatalmas felelősség mellett még nehezebb volt ítéletet hozni, hiszen az így is, úgy is legalább a fél ország igazságérzetét sérti.

Mi ez az egész?

Trayvon Martint tavaly februárban lőtte agyon egy floridai kisvárosban a környék önkéntes polgárőre, George Zimmerman. A latin és fehér felmenőkkel rendelkező Zimmermannak gyanús volt az éjszakai esőben kapucniját nyakába húzva csavargó fekete fiú, ezért jelentette a rendőrségen. Bár a rendőrség diszpécsere arra kérte a férfit, hogy ne kövesse a fiút, az a nyomába eredt. Ezután az egyetlen biztos pont az, hogy a férfi a nála lévő fegyverrel agyonlőtte a fegyvertelen fiút. Ő a bíróságon azt állította, hogy önvédelemből ölt, miután Martin rátámadt, és a fejét a járda betonjához kezdte ütögetni. Bizonyíték azonban nincs sem arra, hogy önvédelemből lőtt, sem arra, hogy előre kitervelt szándékkal sütötte el a fegyverét. A gyilkosságot fekete jogvédők rasszista indíttatásból elkövetett emberölésnek tartják.

Középkori hagyomány

Hogy miért került hat amerikai nő, köztük öt tisztes családanya és egy egyedülálló nyugdíjas ilyen helyzetbe, annak hosszú története van. Az amerikai esküdtszékek rendszere ugyanis bevallottan középkori intézmény, amely az Amerikát gyarmatosító Nagy-Britanniából származik. A világon szinte kizárólag az egykori brit gyarmatbirodalom területén van használatban, a britek és az amerikaiak mellett Ausztráliában, Új-Zélandon, Kanadában, Guyanában, Panamában és egy sor apró szigetországban ítélkeznek esküdtek - derül ki egy az USA külügyminisztériuma által publikált, Az esküdtszéki tárgyalás anatómiája című 2009-es kiadványból. Hogy mennyire amerikai dolog lett ez mára, azt a kiadvány szerint mutatja, hogy az esküdtszékek által hozott ítéletek 90 százalékát az USA-ban hozzák, és a felnőtt amerikaiak közel harmada, 29 százaléka szolgál élete során legalább egyszer esküdtként valamilyen perben.

Forrás: AFP/Frederic J. Brown

Bár Európából nézve különösnek tűnhet, hogy a jogban és a vonatkozó törvényekben jártas bírák helyett laikus civilek mondjanak ítéletet, az amerikai módszernek is megvan a maga filozófiája. A középkori Angliában azért kezdtek esküdtszékeket felállítani, hogy elejét vegyék a király vagy a kormány zsarnoki ítéleteinek. Ez különösen azért volt fontos, mert a középkori Angliában viszonylag apró bűnökért is nagyon kemény büntetés járt: az esküdtek ezért rendszeresen igyekeztek a törvények kegyetlenségét felpuhítani.

A módszert aztán gyorsan felkapták az amerikai gyarmatokon is: a telepesek a brit elnyomás elleni védőpajzsként használták az esküdtszékeket. Az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat egyik pontja egyebek közt felrója a brit királynak, hogy megfosztja a telepeseket az esküdtszéki ítélkezés előnyeitől. Jelenleg az USA alkotmánya is kimondja, hogy mindenkinek joga, hogy az ügyét esküdtszék előtt tárgyalják; és bár csak minden tizedik ügy jut el ebbe a szakaszba, így is évente több mint 150 000 esetben hívnak össze esküdtszéket.

Az amerikai kormány esküdtekről szóló 2009-es kiadványa méltatja a rendszert, de ennek ellenére az esküdtek munkáját rengeteg kritika éri az USA-ban. Egyrészt azért, mert egy olyan kötelességet varr az amerikaiak nyakába, amely alól a legtöbben szívesen kihúznák magukat. Másrészt pedig azért, mert nem mindenki hiszi, hogy tájékozatlan, utcáról berángatott emberek tudják a legkörültekintőbb döntéseket hozni a kényes, bonyolult bírósági ügyekben.

Az kerül be, aki túl hülye, hogy megússza

"Az esküdti szolgálat mindenki számára kötelező" - magyarázta az Origónak egy Magyarországon tanuló amerikai egyetemista, Vanessa. Gyakorlatilag bármikor kaphatsz egy levelet, amelyben behívnak a bíróságra, egy előzetes felmérésre. Ilyenkor állampolgári kötelességed bemenni a megjelölt időpontban, és a hivatalnokok egy interjú után eldöntik, hogy beválasztanak-e az adott ügy esküdtszékébe. Mivel igyekeznek kiszűrni az elfogultakat, alkalmatlanokat és a bármilyen módon érintetteket, sokszor előfordul, hogy az embert behívják, de nem választják be - mondta.

Forrás: AFP/Getty Images/Mark Wilson

Egy 2007-es bírósági felmérés szerint egy évben körülbelül 32 millió embert hívnak be az USA-ban esküdtjelöltnek, de ebből csak átlag 8 millió jelentkezik szolgálatra, és 1,5 milliót választanak be az esküdtszékekbe. Négymillió behívó általában azonnal visszajön "kézbesíthetetlen" megjelöléssel, 3 millió embert pedig állampolgárság, lakhely vagy priusz miatt ejtenek ki. Átlag 2 millióan védett foglalkozásuk miatt kapnak mentességet, vagy azért, mert a közelmúltban már voltak esküdtek. Anyagi vagy egészségügyi problémák miatt további 8 millióan, elhalasztott vagy elmaradt tárgyalások miatt is 8 millióan ússzák meg a procedúrát, és évente mintegy 3 millió ember egyszerűen megtagadja a kötelességét.

Bár az amerikai ideológia szerint az esküdtek létfontosságú szolgálatot tesznek polgártársaiknak, és az állam fontos hatalommal ruházza fel őket, mégis próbál kibújni a kötelesség alól, aki csak tud. "Az esküdti szolgálat olyan, mint a sebességkorlátozás az utakon. Mindannyian tudjuk, hogy tiszteletben kellene tartani, de mindenki megpróbálja kikerülni" - írta 2008-ban egy jogász a Wall Street Journalban. Akit ugyanis behívnak, az a kötelessége miatt napokra vagy még tovább kiesik megszokott életéből, nem tud dolgozni, súlyosabb esetekben még a családjától is elzárják. Nem ritka, hogy az esküdteket az ítélkezés idejére hermetikusan elzárják a világtól, szállodákban szállásolják el őket, ahol fegyveres őr vigyáz rájuk, nehogy a külvilág manipulálni tudja őket. Ilyenkor még telefonon sem beszélhetnek a családtagjaikkal.

Van, aki ezt a tortúrát tervezett vakációra, vissza nem téríthető repülőjegyekre, gyerekei gondozására vagy kis üzlete vezetésére hivatkozva próbálja megúszni. Mások az esküdti meghallgatáson próbálnak olyan válaszokat adni, amelyek alapján reményeik szerint alkalmatlannak találják őket, többek között elfogultság miatt. "Ahogy a mondás szól, manapság egy esküdtszék 12 olyan emberből áll, aki túl hülye ahhoz, hogy megússza a kötelező esküdti szolgálatot" - írja véleménycikkében a Patriot Post című amerikai lap.

Nem tudják, nem értik

Az esküdti rendszer kritikusai szerint számtalan oka van annak, hogy ezek az emberek sokszor nem tudnak megbízhatóan ítélkezni. Egy vezető New York-i jogászcég, a Burney Law Firm blogjában néhány éve részletesen ízeire szedte, hogy mért ostoba a rendszer. Az interneten keresgélve pedig kifejezetten sok olyan beszámolót lehet találni, ahol esküdtek vallanak arról, hogy milyen problémáik voltak az egésszel.

Forrás: MTI/EPA/John G. Mabanglo

A Burney Law Firm blogja többek között azt kritizálja, hogy az esküdtek sokszor nem is jegyzetelhetnek a meghallgatások alatt, minden információt hallás után kell megérteniük és megjegyezniük. Ennek része az a mintegy 100 oldalas tájékoztató, amely az esküdtek feladatait sorolja fel. "Senki nem gondolja komolyan, hogy ezeket az előírásokat az esküdtek meg tudják jegyezni. És persze senki nem gondolja, hogy betű szerint meg tudnák tartani őket" - írják.

A blog szerint a rendszer sokkal inkább érdekelt a kényes ügyek végleges lezárásában, mint az igazság felderítésében. Az esküdtek a bizonyítékok megismerése során nem tudják, mi releváns, és mi töltelékinformáció vagy kontextusából kiragadott adat, nem kapnak elég segítséget, hogy eligazodjanak a rájuk zúduló információrengetegben. "Nem is meglepő, hogy a tapasztalt ügyvédek szerint az esküdtszéki tárgyalás merő szerencsejáték. Soha senki nem tudhatja biztosan, hogy az esküdtszék mit fog csinálni... Éppen azért, mert sokszor ők maguk sem tudják, hogy mit kellene tenniük" - olvasható az ügyvédi iroda blogján.

Bizonyíték hiányában

Hogy mennyire eszköztelen egy esküdtszék a Martin-gyilkossághoz hasonló ügyek kivizsgálásában, azt egy korábbi gyilkossági ügyről szóló beszámoló is jól példázza. D. Graham Burnett, a Princeton Egyetem történelemprofesszora egy interneten publikált beszámolójában részletesen leírja, hogyan lett esküdt egy különös gyilkossági ügyben, és hogy miért tudott nyugodt lelkiismerettel ítéletet mondani, amikor egyáltalán nem jutott közelebb az igazsághoz.

Burnett ügye abban hasonlított a Martin-gyilkosságra, hogy az elkövető ott sem tagadta az emberölést, de szintén önvédelemre hivatkozott, szemtanúk pedig szintén nem voltak. Ebben az esetben a gyilkossággal vádolt azt állította, hogy az utcán megismerkedett egy nővel, akivel összemelegedett, majd felment a lakására. Ott azonban a nőről kiderült, hogy valójában férfi, és meg akarta őt erőszakolni. Ekkor a gyilkos egy késsel összeszurkálta, majd elmenekült. Miután elfogták, a történetet több különböző változatban is elmesélte, ami kétségbe vonta a szavahihetőségét, de mindannyiszor állította, hogy magát védte, amikor ölt.

Forrás: AFP/Gary W. Green

Az esküdtszék az ügyben, akár csak a Martin-gyilkosság esetében, teljesen zárt ajtók mögött próbált dűlőre jutni. "Küzdöttünk, hogy megértsük a feladatunkat, és hogy felfogjuk az egymásnak ellentmondó, bonyolult bizonyítékok tömegét" - írta Burnett. Akkor, akárcsak a hétvégi ítéletben, végül felmentették a gyilkost. De az esküdtszék vezetője szerint nem azért, mert hittek az ártatlanságában.

A törvények szerint ugyanis az esküdtszéknek azt kellett eldöntenie, hogy kétségtelenül, vitathatatlanul bűnös-e a vádlott. Ha nincs szemtanú, és a vádlott azt állítja, hogy önvédelemből ölt, akkor az esküdteknek azt kell eldönteniük, hogy vitathatatlanul, bizonyíthatóan hazudik-e a gyilkos. "Ez egy nagyon magas elvárás" - írja Burnett. "Ki mondhatja, hogy vitathatatlanul hazudik? Mi nem tudtuk kimondani." Mivel pedig nem volt bizonyítékuk arra, hogy nem mond igazat, fel kell menteniük a férfit. "Nem mintha örültünk volna ennek. Nem szerettük a vádlottat. Valószínű, hogy végig hazudott. De az esküdtszéktől nem azt kérdezték, hogy valószínű-e valami, hanem hogy vitathatatlanul bizonyított-e."

Nem az igazságról szól

Burnett története tökéletesen párhuzamba állítható a Martin-ügy esküdtszékének helyzetével, amelyet fél Amerika igazságtalannak tart. Ettől azonban még a hat kényszerhelyzetbe került nőnek nem volt választása. "Igazságot szolgáltattunk a tárgyalóteremben?" - kérdezte a saját beszámolójában az amerikai professzor. "Őszintén, fogalmam sincs. De úgy jártunk el a törvények alapján, ahogyan kérték tőlünk? Azt hiszem, igen" - tette hozzá. "Arra emlékeztettük magunkat, hogy a nem bűnös ítélet nem jelenti, hogy a vádlott ártatlan."

Forrás: AFP

Bár Amerikában rengeteg tüntetés robbant ki a Martin-gyilkosság felmentő ítélete után, sok jogász most is ugyanezzel védte az esküdteket. "A Zimmerman-esküdtszék azt tette, amit tennie kellett. Alkalmazta a törvényeket a rendelkezésre álló tényekre" - írta a New York Daily Newsban egy vezető New York-i védőügyvéd, Joe Tacopina.

A büntetőjogász szerint az ítélet erkölcsi tanulsága egy dolog, a jogi környezet pedig egy másik. Floridában nemrég hoztak egy olyan törvényt, amelynek alapján senki nem köteles megfutamodni, ha úgy érzi, az életére törnek. Még ha lenne is módja menekülni, ilyenkor Florida államban a megtámadott ember jogosan használhatja a fegyverét, és megölheti azt, akitől fél. "Az esküdteknek azt kellett eldöntetniük, hogy vitathatatlanul kizárható-e az önvédelem. Az ügyészség viszont semmilyen bizonyítékot nem hozott fel, ami cáfolná Zimmerman állítását. Csak ezek a tények számítanak" - írta Tacopina.

Kik voltak az esküdtek?

Az esküdtek nevét az amerikai hatóságok nem hozták nyilvánosságra, csupán betű- és számkódokkal hivatkoznak rájuk, de a Reuters összeállításából így is jól kirajzolódik a hátterük.

B-29-es esküdt: az esküdtszék egyetlen spanyolajkú tagja, nyolc gyermek édesanyja, akik közül csak egy töltötte be eddig 18. életévét. Az asszony éjszakai műszakban egy Alzheimer-kórosokat gondozó intézetben dolgozik. Mielőtt Floridába költözött, Chicagóban élt.

B-37-es esküdt: Katonacsaládból származó asszony, két gyermek anyja, korábban fegyverviselési engedélye is volt. Azt gondolja, hogy az emberek nem kapnak megfelelő fegyverhasználati képzést. Amikor az esküdtek kiválasztása során megkérdezték, hogy mit gondol a fegyverviselés jogáról, közölte, hogy nem tetszik neki, miféle fegyvereket hordhatnak maguknál az emberek.

B-76-os esküdt: Kétgyermekes családanya, aki egy állatmenhelyen önkénteskedik. Családi építőipari vállalkozásban dolgozott, most ingatlanok bérbeadásával foglalkozik. Meghallgatása során azt mondta a bíróságnak, hogy a családja rendkívül nyitott szellemiségű, szeretnek a teljes kép ismeretében  ítéletet mondani dolgokról.

E-40-es esküdt: Húsz éven át dolgozott biztonsági tisztként. Egy felnőtt gyermeke van, és nemrég költözött Floridába Iowa államból. Meghallgatása során azt mondta a bírónak, hogy szerinte a fegyvertulajdonosoknak meg kell érteniük, hogy "a fegyverviseléshez bizonyos felelősségek is kötődnek".

E-6-os esküdt: Két gyermek édesanyja. Azt mondja, hogy a Martin-gyilkosságról szóló híreket fel tudta használni, hogy megtanítsa gyermekeinek, mi a biztonságos viselkedés. Egy ideig a pénzügyi szektorban dolgozott, de jelenleg munkanélküli, és kertészkedéssel foglalkozik.

B-51-es esküdt: Egyedülálló, nyugdíjas nő, aki korábban 1200 alkalmazott főnöke volt egy call-centerben. Munkája során megtanulta, hogy új tények ismeretében megváltoztassa a véleményét. Meghallgatásán azt mondta, hogy amikor először hallott a gyilkosságról, meglepődött, mert nem tudta, hogy a helyi polgárőrprogramban valaki ilyen aktív szerepet vállal, mint Zimmermann.