Ellenfele asszonyai menthetik meg az utolsó diktátort

2013.07.30. 17:57

A megvénült afrikai vezér, a különös vonalbajszáról ismert Robert Mugabe 89 évesen is nekifut, hogy 33 hatalomban töltött év után ő maradjon Zimbabwe ura. Az Európával harcban álló politikust nemrég egy gyorsétterem tévéreklámja is az utolsó diktátornak gúnyolta, mégis úgy tűnik, van esélye a maradásra. És nemcsak azért, mert ellenfelei szerint szégyenletes választási csalásra készül. Lehet, hogy Zimbabwe sorsa Mugabe vetélytársának hálószobájában dőlt el. 

Az elmúlt években sorra tűntek el a süllyesztőben a világ rettegett diktátorai, olyannyira, hogy az arab tavasz után egy dél-afrikai gyorsétterem egy ötletes tévéreklámot is állított az emléküknek. Az alig egyperces spot egy afrikai elnököt ábrázolt, amint fényűző étkezőjében, hosszú, üres asztal mellett mereng a vacsorára többé nem érkező barátok, bukott diktátorok emlékén. A Moammer Kadhafival vagy Szaddám Huszeinnel eltöltött víg perceket visszaidéző karácsonyi reklám a Nando’s hatszemélyes csirkemenüjét hirdette: „Az évnek ebben a szakában senkinek nem lenne szabad egyedül ennie”.

Az utolsó diktátor címen futó, azóta visszavont reklám főhőse a jellegzetes vonalbajuszt viselő zimbabwei elnök, Robert Mugabe volt. A politikus annak idején igencsak kiakadt a reklámon, most mégis igyekszik felnőni a szerephez. Harminchárom éve, 1980-as függetlenné válása óta ő Zimbabwe teljhatalmú ura, és 89 évesen sem tervezi a visszavonulást, inkább versenybe szállt egy újabb elnöki ciklusért. Zimbabwéban szerdán tartják a választást, ahol eldől, hogy ő is eltűnik a süllyesztőjében, vagy vár még rá néhány magányos vacsora a csillogó étkezőben.

Visszajöttek a sír széléről

Diktatúrákban általában nem szokás túl nagy jelentőséget tulajdonítani a választásoknak, Zimbabwe azonban most különleges helyzetben van: igaz, hogy a Freedom House jogvédő szervezet szerint az ország nem szabad, az elnöknek mégis akad egy komoly kihívója. Öt éve, a 2008-as gazdasági összeomlás idején az ellenzéki jelölt, Morgan Tsvangirai keményen megszorongatta Mugabét, majd a hatalmi harc véres összecsapásokba torkollt. Bár végül Mugabe megtarthatta címét, a zavargásoknak csak úgy tudtak véget vetni, hogy a két vetélytárs egy valószerűtlen alkut kötött: Tsvangirai miniszterelnök lehetett, és pártja is fontos posztokon kapott lehetőséget, hogy bizonyítsa, képes vezetni az országot.

A 2008-as választások idején Zimbabwe gazdasága gyakorlatilag megsemmisült, az állami földkisajátítások miatt összeomlott a mezőgazdaság, és az ország átélte a világtörténelem második legnagyobb inflációját. A pénzromlás majdnem túlszárnyalta az 1946-ban felállított magyar rekordot, a zimbabwei dollárból - akárcsak egykor a magyar pengőből - százmilliárdos névértékűeket is nyomtak, a bankjegyek mégsem értek egy fabatkát sem. Gyakorlatilag az összes iskola bezárt, nem működtek a kórházak, a boltok kiürültek, és az emberek hiába hordták szó szerint talicskával a pénzt, nem kaptak érte semmit.

A sokak által életképtelennek tartott Mugabe-Tsvangirai koalíciónak azonban meglepetésre sikerült megbirkóznia a gazdasági katasztrófával, és öt év alatt visszahozták Zimbabwét a sírból. A munkanélküliség ugyan a becslések szerint még mindig 75-85 százalék körül van, de az ország ismét működik, a zimbabwei dollár helyett az amerikait kezdték használni, és lassan újraindult a termelés. Mostanra a Guardian szerint visszatértek az áruk az üzletek polcaira, és az emberek már csak a múlt rémálmaként emlékeznek az időkre, amikor Botswanába vagy Dél-Afrikába kellett menni kenyérért. A politikai helyzet pedig kifejezetten izgalmassá vált: az elnöki címért a 33 éve hatalmon lévő, öreg diktátor és az 5 éve hatalomba került miniszterelnök indul harcba, egymás ellen a koalícióból.

Robert Mugabe és felesége egy választási gyűlésen, HararébenForrás: AFP/Alexander Joe

Eltűnt a diktátordöntő lendület

Miután 2008-ban az ellenzéki MDC megszorongatta a legyőzhetetlennek hitt elnököt, mindenki azt gondolta, innen már nincs megállás, az új erő 2013-ban könnyedén elsöpri a megrendült régi rendszert. Morgan Tsvangirai miniszterelnök hétfőn a Washington Post című amerikai lapban publikált cikkében is azt írta, Mugabe választási csalásainak ellenére a zimbabwei nép szökőárszerű támogatásával el fogják söpörni a gonosz rezsimet. A Guardian elemzése szerint mindez inkább csak retorika: az öt éve még reményteli politikai erő mára látványosan elvesztette a lendületét.

A diktátorbuktatónak készülő, majd Mugabével lepaktáló Tsvangirai ellen túl sok minden játszik. Hiába lehet például büszke arra, hogy az ő pénzügyminisztere és iparügyi minisztere hozta vissza az országot a sír széléről, a siker kétélű fegyver: mivel az óriási inflációnak vége, a rezsimet kritizáló, teljes újrakezdést sürgető üzenetei súlyukat vesztették. Támogatóit, a városi fiatalokat pedig már nem képes úgy lelkesíteni, mint régen, az öt éve még zsúfolásig megtelt kampánygyűléseit most lézengő emberek hallgatják csak. Az ellenzéki MDC támogatása a Freedom House szerint 2010-ben 38, 2012-ben 20 százalékra apadt.

Hogy mi okozta ezt a hatalmas törést? Simukai Tinhu, a Cambridge-i Egyetem afrikanisztika professzora többek között azzal érvel, hogy a városi fiatalokat az egyház elcsábította az ellenzéki párttól. Ahol eddig az ellenzék legnagyobb bázisai voltak, ott 5 év alatt elképesztően megerősödött a pünkösdi egyház befolyása, ennek vezetői pedig elutasítják a politizálást. Egy másik ok, hogy öt év kormányzás alatt több ellenzéki politikus is korrupciós ügyekbe keveredett, ezért sokan már nem hisznek abban, hogy Tsvangirai pártja valódi változást hozna az eddigi korrupt rezsimhez képest.

A választás Robert Mugabe (b) és Morgan Tsvangirai (j) küzdelméről szólForrás: AFP/Jekesai Njikizana

Kínos hálószobatitkok

A legütősebb érv a trónkövetelők ellen azonban nem a vallásban, de nem is a korrupcióban keresendő, hanem Morgan Tsvangirai miniszterelnök hálószobájában. Simukai Tinhu professzor szerint a változásra vágyó tömegeket az elnökjelölt magánéleti botrányai ingatták meg leginkább abban a hitükben, hogy Tsvangirai képes lenne vezetni az országot. A férfi bonyolult és túlfűtött szerelmi élete tavaly év végén ugyanis kínos részletességgel bukott ki.

A 61 éves miniszterelnök épp feleségül akart venni egy fiatal nőt, amikor egy dél-afrikai asszony bejelentette, hogy korábban az ő kezét is megkérte, és még mindig jegyben járnak. A sajtóban fényképek bukkantak fel Tsvangirai és a dél-afrikai menyasszony Seychelles-szigeteki és szingapúri útjairól, és a nő pikáns részleteket is kitálalt. Aztán felbukkant egy másik nő, aki bizonyítani is tudta, hogy a kormányfő felesége, és bíróságon akadályozta meg, hogy a politikus újra házasodjon. Az ügyben alaposan összekuszálódtak a többnejűséget engedélyező zimbabwei hagyományok és a monogámiát előíró állami szabályok, a nagy diktátorbuktató pedig az egészből túlfűtött szeretőnek, a saját asszonyai között választani sem képes, tehetetlen balféknek bélyegezve került ki.

Tsvangirai állítja, magánéletének kiteregetése egy jól megtervezett titkosszolgálati összeesküvés volt, amit Robert Mugabe rendelt meg. Erre azonban még külföldi elemzők is azt írták, hogy egy államfői szerepbe készülő politikusnak óvatosabbnak kell lennie, nem adhat zavaros magánéletével ennyi muníciót a tönkretételére készülő szolgálatoknak. Az ügy mindenesetre megmutatta, hogy Robert Mugabe még mindig nagy játékos, és valószínűleg bármire kész a hatalomért.

Robert Mugabe elnök szimpatizánsai egy választási gyűlésen Zimbabwe fővárosábanForrás: AFP/Alexander Joe

Tud még cselezni a nagy öreg

Persze Mugabénak is megvannak a maga gondjai. A legnagyobb gyengesége, hogy nagyon-nagyon öreg, 89 évesen egyre látványosabban gyengül. A dél-afrikai City Press szerint ugyan kampánya során még mindig képes volt feltüzelni hallgatóságát híres, órákon át tartó beszédeivel, de már nem sétált az emberek között, csak egy furgon hátuljából integetett, léptei nehézkesnek látszottak, és beszédei közben öregesen támaszkodott a szónoki pódiumokra. Az ellenzék szerint a posztereire egy 33 évvel korábbi fotóját nyomtatták, hogy ne látszódjon, mennyire megöregedett, a már három évtizede sem fiatal Mugabe arcképe azonban nevetségessé tette.

Egészségi állapotáról régóta sok a pletyka, és bár a hivatalos közlés szerint csak a szemét kezelteti egyre sűrűbbé váló szingapúri kórházi látogatásain, a WikiLeaks által kiszivárogtatott 2008-as diplomáciai távirat sokkal nagyobb bajokról írt. Akkor a zimbabwei központi bank elnöke amerikai diplomatáknak azt mondta, Mugabének prosztatarákja van, és az orvosok legfeljebb 5 évet adtak neki. Ez idén jár le, így kritikusai szerint ismételt megválasztása komoly kockázatot jelentene, halála után veszélyes belharcokhoz vezethetne.

Mugabe mégis mindent bevet. Az elnök, aki mindig is az európai befolyás ellen küzdött, és igyekezett kipaterolni Zimbabwéből a gyarmatosítókat, most is ügyesen használja régi populista témáit a kampányban. A hatalmas munkanélküliségtől szenvedő embereknek kiváló üzenet, hogy az európai tulajdon ellen szónokol, a külföldiektől a helyieknek adja a munkát. A nyugatbarát, külföldi befektetéseket pártoló Tsvangirai nehezen tart ezzel lépést. Mugabe sikeresen feketítette be ellenfelét, nemcsak lepedőakrobatának, immár az európaiak ügynökének is beállítja. Miközben az afrikai országokban most a kontinens felemelkedése a legvonzóbb jelszó, Mugabe rásüti ellenfelére, hogy a fekete őslakosok megerősítése ellen harcol az EU érdekében.

Három évtizede készült fotó Mugabe plakátjánForrás: AFP/Jekesai Njikizana

Ki beszél itt tiszta választásokról?

A hatalmi harc, a kampányok és intrikák mellett az is nagy kérdés, hogy a zimbabwei választások szabályosak és tiszták lesznek-e, kap-e esélyt az ellenzék, hogy demokratikus keretek között megmérkőzzön Mugabével. Ebből a szempontból volt előrelépés: az ország nemrég elfogadott egy új alkotmányt, amely kimondta a kormányzati intézmények, a biztonsági erők és az állami média függetlenségét. A szólásszabadság javítására is reformokat hirdettek, sok nagy ígéret hangzott el. Mivel azonban Mugabe ragaszkodott hozzá, hogy a választásokat július végén megtartsák, ezzel bebiztosította, hogy a reformok többségét addig ne lehessen megvalósítani – írja a Guardian.

Hogy mennyire fognak trükközni a szavazatokkal, nehéz megmondani, hiszen Robert Mugabe még év elején eldöntötte, nem engedi be a választásokra az Európai Unió és az USA független választási megfigyelőit. Sok elemző szerint a zimbabwei választási szervek nem kaptak elég időt a felkészülésre, és mára egyértelművé vált, hogy rengeteg probléma, visszaélési lehetőség maradt a rendszerben. Egy civil szervezet, a Research and Advocacy Unit például megállapította, hogy a szavazólistákra több mint egymillió olyan választópolgár neve is felkerült, aki már elhunyt, vagy emigrált Zimbabwéből. Ellenzékiek szerint az is gyanús, hogy a választás napján szolgálatban lévő rendőröknek tartott előszavazásra több mint 69 000 szavazólapot nyomtattak, noha csak mintegy 38 ezren voltak jogosultak szavazni.

Morgan Tsvangirai azzal vádolta Mugabét, hogy már a választási regisztrációt is manipulálta, több százezer ember maradt le az elnök ügyködése miatt. Közel 1 millió olyan zimbabwei polgár marad ki a listákról, akinek a szülei más afrikai országokban születtek, és míg a Mugabét támogató régiókban volt elég ember és infrastruktúra a hatékony és teljes regisztrációra, az ellenzéki területeken alig. Mugabe azonban tagadja ezeket a vádakat, szabad és tiszta választásokat ígér, és ellenfelét síró-pityogónak nevezi, amiért mindenféle listák miatt panaszkodik.

Tsvangirai szerint sokan azt rebesgetik, hogy pártjának inkább bojkottálnia kellene a választásokat, mert azokat már most elcsalta Mugabe. Ő azonban a Washington Postban azt írta, nem hátrál meg, mert azzal csak az elnök hatalomban maradását segítené. Mugabe 2008-ban is úgy maradt elnök, hogy Tsvangirai az erőszakos akciók ellen tiltakozva visszalépett az első forduló után, ő meg magát nem zavartatva, egyedüli jelöltként megnyerte a másodikat. Most ilyen nem lesz, és bár az Afrikában ritkán megbízható közvélemény-kutatások Mugabe győzelmét ígérik, úgy tűnik, mindkét fél hajlandó elmenni a végsőkig. Mugabe nem is kertelt, már kampánya elején meghirdette a szlogent: „Megcsináljuk, vagy meghalunk!”