Inkább a nyomorék gyerekek, mint az amerikaiak

támadások a gyermekbénulás elleni oltásokat végző egészségügyi dolgozók ellen, Kongói Demokratikus Köztársaság, az UNICEF menekült tábora Kibatiban 2008
Vágólapra másolva!
A világ már egészen közel van ahhoz, hogy teljesen megszabaduljon a járványos gyermekbénulástól, néhány, a védőoltással és a Nyugattal szemben ellenséges vidéken azonban szélmalomharcot vívnak a poliomyelitis vírusával, mivel évek óta makacsul tartja magát a nézet, hogy a gyermekbénulás elleni kampány valamiféle muszlimellenes összeesküvés. A védőoltások beadására vállalkozó egészségügyi dolgozók sok helyen az életükkel játszanak.
Vágólapra másolva!

A Pakisztán északnyugati részén fekvő Pesavár városában hétfőn reggel nem vaktában robbantgattak a merénylők. Direkt egészségügyi dolgozókat vettek célba, akiknek az volt a feladatuk, hogy a gyermekbénulás elleni oltásokat szétosszák. A támadás végén hat halottat számoltak össze, sokan megsérültek. Azt csak megbecsülni lehet, hogy a merénylet miatt hány gyerek nem kapja meg idejében a poliomyelitis elleni védőoltást.

A többi között az ilyen akciók miatt nem tudták egyelőre kibontani a pezsgőket az Egészségügyi Világszervezet főhadiszállásán, hogy megünnepeljék a gyermekbénulás teljes felszámolását a világon. A nagy bejelentésre évek óta készülnek, az áttörés útjában azonban makacsul tartja magát három ország, ahol a szélsőségesek ellenállása miatt a gyermekbénulás elleni védőoltás több százezer gyerekhez nem jut el. Pakisztán az egyik, a másik kettő Afganisztán és Nigéria. Pedig az 1988-ban indított harc egész kedvezően alakult. Huszonöt évvel ezelőtt még évi 350 ezer esetet regisztráltak, 2011-re ez 700-ra csökkent. Ma már az esetek egy százalékával küzdenek csak, de egyelőre elég keménynek bizonyul a harc, és nem látni a végét sem.

Népszerű összeesküvés-elméletek

A gyermekbénulás vírusa csak embereket betegít meg, nem gyógyítható, a védőoltás az egyetlen ellenszere, vagyis a betegség ellen csak úgy lehet felvenni a harcot, ha kellően sok gyereket beoltanak ahhoz, hogy a vírusnak már ne legyen hová terjednie. Ehhez meg kell találni azokat az embereket, akik eddig még nem voltak beoltva. Ez olykor fegyveres konfliktusok, máskor politikai bizonytalanság, megint máskor az egészségügyi infrastruktúra hiányosságai miatt nehéz vagy éppen lehetetlen.

Vakcinák érkeznek Darfúrba. Nem mindig jutnak célba Forrás: AFP

Évek óta makacsul tartja magát a nézet a muszlimok körében, hogy a gyermekbénulás elleni kampány valamiféle muszlimellenes összeesküvés. A jelenlegi állás szerint a betegség elleni fellépés sokkal inkább szívügye a külföldieknek, mint a Pakisztán törzsi területein élő érintetteknek. A térségben tevékenykedő lázadók és iszlamista szélsőségesek az elmúlt években jól bevált módszerekkel, megfélemlítéssel és erőszakkal próbálták meg távol tartani a védőoltásoktól az embereket. Ha ez nem vált be, akkor keményebb eszközökhöz folyamodtak, szükség esetén megtámadták, elrabolták vagy éppen megölték a védőoltásokat beadó egészségügyi dolgozókat. 2007-ben például az oltási kampány vezetőjét gyilkolták meg az északnyugati Badzsaurban.

A pakisztáni iszlamisták ellenséges hozzáállását ehhez a járványügyi problémához részben az magyarázza, hogy az ő szemükben az oltási kampány és az elmúlt időszak dróntámadásai mögött egyaránt az Egyesült Államok áll, és ez az összefüggés elég ahhoz, hogy gyanakodva fogadják az egészségügyi intézkedéseket.

A védőoltásokat szorgalmazó külföldiek dolgát nem könnyítette meg az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség néhány évvel ezelőtti akciója sem. A helyiek ellenérzéseit joggal táplálja, hogy a CIA annak idején a többi között egy hepatitisz elleni álkampány segítségével próbált meg információkat szerezni Oszama bin Laden abbottábádi rejtekhelyéről. Bin Ladent megtalálták és megölték, a kampányban részt vevő és az amerikaiaknak kémkedő orvost viszont később elítélték. Sok pakisztánit ezek után nehéz volt meggyőzni arról, hogy a védőoltásra neki és a gyerekeinek van szükségük, nem pedig az amerikai hírszerzésnek.

Az oltók bátorsága

A gyermekbénulás elleni kampány résztvevőinek tehát sok esetben nem is a poliovírussal, hanem az emberekkel gyűlik meg a bajuk. A technológia, sőt még a pénz is rendelkezésre áll, hogy bevigyék az utolsó találatot a vírus ellen, a vallási, kulturális és politikai akadályokkal szemben azonban bizonyos területeken ez nem elég.

Pakisztánban azokban a régiókban fertőz még mindig a gyermekbénulást okozó vírus, ahol a Nyugat-ellenes lázadóknak a legerősebb a befolyásuk – állítja a Foreign Policy című külpolitikai folyóirat egyik cikke. Ezeken a területeken 2005 óta folyamatosan nő a megbetegedések száma, a legtöbb esetet az Afganisztánnal határos északnyugati területekről észlelik.

Idén áprilisban is megtámadtak egy oltóközpontot Pakisztánban Forrás: AFP

Az Egészségügyi Világszervezet 1994-ben indította el a gyermekbénulás elleni kampányát Pakisztánban, nagyjából egy évtizeddel később, 2005-ben már csak 28 megbetegedést jelentettek az országból. Ez volt azonban az az év, amikor a tálibok elindították a saját rádiójukat, és a műsorok egy részét a poliomyelitis elleni kampány lejáratásának szentelték. Például arról beszéltek, hogy az védőoltáskampány az amerikaiak összeesküvése a gyerekek sterilizálására, és így a muszlim lakosság létszámának a korlátozására.

Az oltásellenes rádióműsorok értő fülekre találtak: nem sokkal később a Szvat-völgyben a helyiek egy része rátámadt az egészségügyi dolgozókra. A rádióműsorok erejében rejlő lehetőségeket más vallási vezetők is felismerték, és rendszeresen foglalkoztak az oltási kampánnyal, idővel pedig újabb összeesküvés-elméletekkel színesítették az érveiket. Például azzal, hogy az egészségügyi dolgozókat a külföldi hatalmak arra használják, hogy kémkedjenek a helyiek után, hogy az oltással meddővé teszik a muszlim lányokat, vagy éppen HIV-vírussal fertőzik meg őket. A 2005-ös eredményekhez képest 2011-re jelentősen romlott a helyzet Pakisztánban: csaknem kétszáz megbetegedést jelentettek, többségüket az északnyugati régióból.

Pakisztánban néhány havonta több tízezren indulnak neki, hogy gyerekek millióit beoltsák gyermekbénulás ellen szerte az országban. Az elmúlt években azonban nem volt könnyű oltással foglalkozó egészségügyi dolgozónak lenni a pakisztáni közösségekben. Voltak, akiket csak zaklattak, de voltak, akiket elraboltak és meggyilkoltak a szélsőségesek. A kampányt tovább gyengíti, hogy ebben az ellenséges környezetben a pakisztáni egészségügyi dolgozók joggal teszik fel a kérdést maguknak, hogy vajon a párnapos oltókörútért kapott 15 dollár megéri-e a kockázatot. Az ENSZ tavaly fel is függesztette az oltási kampányt Pakisztánban, miután két nap alatt nyolc egészségügyi dolgozóval végeztek az oltást ellenzők. A vazirisztáni törzsi régiót irányító csoportok leegyszerűsítették a helyzetet: az egész térségben betiltották a gyermekbénulás elleni oltásokat, ezért csak ott 250 ezer gyerek maradt védtelenül.

Védekezés Kongóban Forrás: AFP/Yasuyoshi Chiba

Hasonló akadályokba ütközött a WHO Nigériában is, ahol 2003-ban azért függesztették fel az immunizációt, mert elterjedt, hogy az oltásokat ösztrogénnel szennyezték, és meddőséget okoznak. Az egyéves immunizációs szünet miatt több száz gyerek bénult le. Emellett a nigériai utazók további húsz, korábban poliomentes országba vitték el a vírust. Az ENSZ tisztségviselői végül úgy próbálták meg kezelni a helyzetet, hogy a túlnyomó többségében muszlim vallású Indonéziában gyártott vakcinával próbáltak oltani, abban a reményben, hogy a helyiek így nem aggódnak majd a szer biztonságossága miatt.

Kerülő utakon

Az elképzelés, miszerint az oltások egy nagy muszlimellenes összeesküvés eszközei, évek óta tartja magát. A Foreign Policy cikke szerint bármennyire nevetségesnek tűnnek is ezek a félelmek, a betegség visszaszorítása érdekében komolyan kell venni őket. Például érdemes muszlim gyökerű tudósokat és szakembereket megnyerni az oltókampány szószólóinak, és figyelembe kell venni a helyi fogadóképesség határait. Amikor például amerikai szakemberek néhány éve felkeresték a pakisztáni falvakat, hogy megtudják, miért nem sikeresek az oltókörutak, szinte mindenütt azt a választ kapták, hogy először is ne küldjenek férfi egészségügyi dolgozókat a gyerekek beoltására, hiszen a konzervatív muszlim kultúrában nem igazán elfogadható, hogy egy idegen férfi felkeressen egy nőt a férje távollétében, vagy, hogy hozzáérjen a kislányaihoz. Az oltókampányban így sokszor az hozott áttörést, hogy egy női egészségügyi dolgozókból álló csapatot küldtek ki terepre.

Az oltások leállítása értelemszerűen a megbetegedések újbóli megjelenését vonja maga után, csakhogy ez nem marad a helyiek magánügye. Az emberek utaznak, költöznek, vagy éppen fegyveres harcok elől menekülnek, és magukkal viszik a vírust is akár olyan országokba is, amelyek már poliomyelitis-mentes területnek számítanak. A WHO például 2011-ben tíz év után először tapasztalt megbetegedéseket Kínában, ahol egy olyan vírus fertőzött, amelyet Pakisztánból vittek át a határokon.