Az állatokat nem ölik le így

Közel tíz éve élnek az amerikai drónok árnyékában Pakisztán északi részén, ahol sok száz civil és gyerek halhatott meg a célt tévesztett támadásokban. Úgy érzik, még az állatokat sem szokták úgy leölni, mint ahogy velük végeznek, mostanra már inkább hagyják meghalni a sérülteket, mert félnek a közelükbe menni. A vitatott eredménnyel járó akciók csak feltüzelik a terroristákat, Barack Obama azonban nem vesz tudomást a jogvédők tiltakozásáról.

„Ma már jobban szeretem azokat a napokat, amikor be van borulva, mert olyankor legalább nem repkednek a drónok. Amikor az ég kitisztul, és megint kék lesz, a drónok is visszatérnek, és velük együtt visszatér a félelem. Már a gyerekek sem játszanak kint mostanában, és iskolába se járnak. Úgy nem lehet tanulni, hogy közben drónok köröznek a fejünk felett”. A 13 éves Zubair Rehman néhány nappal ezelőtt személyesen tájékoztatta az amerikai képviselőket arról, hogy a Pakisztán északi részén lévő falujában miként alkalmazkodtak az emberek a drónokkal terhelt hétköznapokhoz.

Az amerikai kongresszusnak most először volt alkalma első kézből információt kapni arról, hogy milyen az élet az évek óta zajló dróntámadások árnyékában, miután brit és amerikai jogvédők megszervezték, hogy az egyik áldozat családja a távoli Észak-Vazirisztánból elutazhasson Washingtonba, és elmondja a történetét. A lehetőséggel mindössze öt képviselő élt, mindannyian demokraták.

A pakisztáni Nabila Rehman túlélte, és elmesélte Forrás: AFP/Jim Watson

A pakisztáni általános iskolai tanár, Rafik Rehman két lányával, a 13 éves Zubairral és a 9 éves Nabilával tette meg a nagy utat, hogy elmesélje, hogyan végzett egy amerikai drón a 67 éves, bábaként dolgozó édesanyjával, aki „egyben tartotta a családot, mint lánc a gyöngysort”. Momina Bibi tavaly októberben zöldséget gyűjtögetett az unokáival, amikor leteperte a drón. A gyerekek is megsérültek, de ők túlélték a támadást, ezért tudták elmondani az amerikaiaknak, hogy mit éltek át. A beszámolójukról szóló tudósítások szerint a tolmács elsírta magát, miközben angolul előadta a történetüket.

„Végső soron csak azt szeretném kérni az amerikaiaktól, hogy egyenlő félként bánjanak velünk. Biztosítsák, hogy a kormányuk ugyanúgy alapvető jogokkal rendelkező embernek tekint minket, mint a saját állampolgárait. Mi az állatokat nem öljük le úgy, ahogy az Egyesült Államok embereket gyilkol Vazirisztánban a drónjaival” – próbálta megragadni a lényeget a kongresszusi beszámolójában Rafik Rehmann.

Rafik Rehman azt kérte, hogy őket is vegyék emberszámba Forrás: AFP/Jim Watson

Járulékos károk

Momina Bibi egy évvel ezelőtti halála nem volt címlapsztori. Az első híradások arról számoltak be, hogy az akcióban négy lázadó meghalt, de később kiderült, hogy a 67 éves nagymama volt az egyetlen áldozat, és ez mostanra Alan Grayson képviselőben megérlelte a következő felismerést: „A probléma az, hogy bizonyos emberek Washingtonban élet-halál kérdésében döntenek bizonyos emberekről Pakisztánban és Jemenben, és ez nagyon aggasztó. Én személy szerint nagyon kényelmetlenül érzem magam amiatt, hogy az elnök egyoldalúan ilyen döntéseket hoz”. Bár John Kerry amerikai külügyminiszter a nyáron arról beszélt, hogy hamarosan véget vetnek a pakisztáni drónprogramnak, Barack Obama elnök eddig még nem volt hajlandó erről érdemben nyilatkozni.

Becslések szerint az Egyesült Államok 2004 és 2013 között 371 dróntámadást hajtott végre Pakisztánban. Ezek közül 320 támadás Barack Obama elnöksége alatt történt. A dróntámadások áldozatainak a számáról szintén csak becslések vannak: számítások szerint 3500-4500 ember halt meg, 928 civil volt közöttük. Az áldozatok közül 195 gyerek.

Az Amnesty International is tett egy kísérletet az amerikai dróntámadások civil áldozatainak az összeszámolására, és arra jutott, hogy az Egyesült Államok háborús bűnöket követhetett el Pakisztánban, és bíróság előtt kell felelnie ezért. A Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet szerint az esetek súlyosan sértik a nemzetközi jogot, egyebek közt a nemzetközi humanitárius jognak a civilek védelmére vonatkozó elveit.

Washington azzal érvel, hogy egyrészt betartja a nemzetközi jog előírásait, és a dróntámadások amúgy is nagyon kevés civil áldozatot követelnek.

Összekacsintanak, és minden megy tovább

Az amerikai dróntámadásokra még Pervez Musarraf, Pakisztán volt katonai vezetője adta meg az engedélyt 2004-ben, és nem lehet azt állítani, hogy néhány akció ne felelt volna meg a pakisztáni elképzeléseknek, hiszen több tálib vezető likvidálását kifejezetten üdvözölték. Ez a fajta titkos összekacsintás azóta is működik, és a New York Times elemzése szerint a mai napig megalapozza a pakisztáni dróntámadásokat.

Az amerikai dróntámadások természetesen a pakisztáni politikusoknak is adtak beszédtémát, a jogvédő csoportok és a sajtó leleplezéseivel párhuzamosan egyre dühösebben szólították fel Washingtont az akciók leállítására. Navaz Sarif pakisztáni elnök múlt heti amerikai látogatásán is ezt kérte Barack Obamától, aki 2,5 milliárd dollárnyi katonai segélyt ajánlott fel Pakisztánnak, a drónok visszahívásáról azonban hallani sem akar.

A Washington Post amerikai és pakisztáni titkosszolgálati dokumentumokra hivatkozva viszont azt írta, hogy Pakisztán tulajdonképpen éveken keresztül titokban támogatta az amerikai dróntámadások programját. A lap úgy tudja, hogy az amerikaiak rendszeresen tájékoztatták Iszlámábádot a katonai akciók tervéről, végrehajtásuk eredményeiről. A WikiLeaks által kiszivárogtatott 2009 dokumentumokból pedig az derül ki, hogy a pakisztáni katonai és politikai vezetők együttműködésével valósult meg több támadás is.

A pakisztáni politikusok kockázatvállalásának a határai azonban könnyen megrajzolhatók abból, hogy bár együttműködtek az amerikaiakkal, valódi társadalmi vitát már nem mertek nyitni a dróntámadásokról, mert nem akartak szembemenni az afganisztáni háború és Oszama bin Laden meglepetésszerű kommandós likvidálása miatt felerősödő Amerika-ellenességgel.

A drónok miatt bármikor utcára vonulnak a pakisztániak Forrás: AFP/Asif Hassan

Ez a kettőség a pakisztáni politikusok hozzáállásában az Economistnak nyilatkozó egyik amerikai tisztségviselő szerint azzal magyarázható, hogy a helyiek drónellenes dühe adott esetben hasznos lehet az amerikaiakkal folytatott tárgyalásoknál, és nem utolsó szempont az sem, hogy a pakisztáni kormány tart a lázadók bosszújától.

Több felmérés is megerősítette, hogy a pakisztániak többsége ellenzi a CIA dróntámadásait az afgán határhoz közeli törzsi területeken. Az akciókat sokan a pakisztáni szuverenitás megsértéseként értelmezik, és az amerikai arrogancia jelképét látják benne. A dróntámadások megítélésén az sem javít sokat, hogy a feltételezett tálib lázadók mellett nagyon sok civil is áldozatául esik az akcióknak. Ilyen közhangulatban több mint kockázatos lenne pakisztáni részről a dróntámadások mellett érvelni.

Nem túl közlékenyek a témában az amerikai tisztségviselők sem – egyrészt, mert a CIA-program titkossága jogilag ezt nem is nagyon tette lehetővé, másrészt a dróntámadások többségének az észak- és dél-vazirisztáni helyszínei annyira eldugottak, hogy kevés független megfigyelő számolhatott be arról, mi zajlik ott valójában. Vannak azonban, akik bejutottak.

Bizarr biztonságérzet

A drónhelyzetnek nagyon sok rétege van, legalábbis ezzel szembesült az iszlámábádi Sofia Khan, aki a dróntámadások ellen tiltakozók lelkes csapatával felkereste az akcióban érintett távoli törzsi területeket, és azt tapasztalta, hogy többen szenvedélyesen a védelmükbe vették az amerikaiak akcióit, sőt üdvözölték volna, ha még több amerikai drón keringene a fejük felett.

A pakisztáni törzsi területeken legendásan nehéz bármilyen megbízható felmérést készíteni, de egy 2009-es közvélemény-kutatásból az derült ki, hogy a válaszadók 52 százaléka vélte úgy, a dróntámadások pontosak, és 60 százalékuk szerint gyengítették a lázadócsoportokat. Az Economist helyszínen kérdezősködő riporterei is általában azt a választ kapták, hogy a drónok nem ölnek meg különösebben sok civilt. „Senki sem mer beszélni a valóságról. Arról, hogy a dróntámadások megölik azokat a lázadókat, akik megölik az ártatlan embereket” – próbálta érzékeltetni a láncreakció pozitív vetületét az Economistnak egy öreg férfi Észak-Vazirisztánban.

Mindennapi traumák

A Stanford és a New York Egyetem emberi jogi szakértői és a Brave New Foundation nevű jogvédő szervezet aktivistái viszont egészen más vallomásokkal találkoztak az afganisztáni határnál. A kilenc hónapig kutatásaikból egy kisfilm is született A drónok alatt élni (Living Under Drones) címmel, amelyben pakisztáni civilek saját történeteiken keresztül mutatták be, hogy milyen pszichés és társadalmi károkat okoz a drónok jelenléte a közösségeikben.

Drónkiállítás Washingtonban Forrás: AFP/Soul Loeb

Az Egyesült Államok általában azzal érvel a drónok mellett, hogy ezek sebészi pontosságú, rendkívül hatékony eszközök, amelyeknek a segítségével úgy tudják célba venni a terroristákat, hogy közben minimális járulékos károkkal kell számolniuk. Ezzel az érveléssel vitába szállnak a jogvédők, és a dróntámadások politikájának a felülvizsgálatát szorgalmazzák, nemcsak azért, mert a jelenlegi módszerekkel civilek is áldozatul esnek az akcióknak, hanem azért is, mert az amerikai érdekeket is sértik.

Az amerikai drónok a nap 24 órájában keringenek a vazirisztáni települések felett, és minden figyelmeztetés nélkül lőnek otthonokra, járművekre vagy közterekre. Egy ilyen településen nem meglepő, hogy az ott élőknek komoly traumát okoz az állandó vészhelyzet. Az említett kisfilmet készítő amerikai jogvédők szerint ez az állandó aggodalom és félelem az ott élők viselkedését is átalakította.

Mivel egy-egy területre többször is lecsapnak a drónok, és az ott élők sokszor tapasztalták, hogy az áldozatok mentésére siető embereket is megölték, mostanra már inkább hagyják meghalni a sérülteket, mert félnek segíteni nekik. Elmaradnak a falugyűlések, a gyerekek nem járnak iskolába, az emberek félnek temetésre járni, mert ezeket is előszeretettel veszik célba a drónokkal.

Minden csepp vérért egy merénylet

A jogvédők szerint nem teljesen helytállóak azok a bizonyítékok sem, amelyekre alapozva amerikai tisztségviselők azt állítják, a dróntámadásoknak köszönhetően az Egyesült Államok nagyobb biztonságban van. A drónok valóban több veszélyes lázadót megöltek, de a támadások hatékonyságához komoly kétségek fűződnek, egyes szakemberek szerint egyenesen ellentétes hatást váltanak ki: az amerikaiak nem hogy nagyobb biztonságban, hanem nagyobb veszélyben érezhetik magukat miattuk.

A CNN számításai szerint például az áldozatok teljes számához viszonyítva az igazán veszélyes likvidált célpontok száma elenyésző, mindössze két százalék, mindeközben bizonyíték van arra, hogy a dróntámadások erőszakos, bosszúra szomjas lázadócsoportokat hívtak életre. A New York Times például azt írja, hogy a lázadók a toborzásnál már nem Guantánamóval, hanem a drónokkal próbálják győzködni a fiatalokat. A Pew Kutatóintézet szerint a pakisztániak 74 százaléka tekinti ellenségnek az Egyesült Államokat, és ebben a meggyőző eredményben mindenképpen szerepet játszottak a drónok.

A hét végi események után mindenesetre mind az amerikai kormány, mind a terroristák feltüzelése miatt aggódók megerősítve érezhetik magukat. Pénteken egy dróntámadás végzett a pakisztáni tálibok vezetőjével, a világ egyik legkeresettebb terroristájának számító Hakimullah Mehszúddal, mire a tálibok máris véres bosszút esküdtek. „Hakimullah minden csepp vére egy-egy öngyilkos merénylővé válik” – fenyegette a világot szóvivőjük, Azam Tariq szombaton. A tálibok szinte azonnal helyettesítették is Mehszúdot, az eddigi második számú vezető, Hán Szaid lépett a helyére.