Mumus lett a magyar Angliában

2013.11.18. 06:50

A britek már megbánták, hogy korlátozás nélkül beengedték a kelet-európaiakat, aminek régóta nem látott népvándorlás lett a vége. A gazdagok és képzettek előtt még kinyílnak az ajtók, de a magyarok jó része szenved a diszkriminációtól és a kelet-európaiak láttára összevont szemöldököktől. Azért az időjárás még a nagyon mérges angolok figyelmét is el tudja vonni a bevándorlókról.

Elfuserált ötlet, de leginkább hiba volt, hogy Nagy-Britannia mindenféle korlátozási lehetőségről lemondva szélesre tárta a kapuit a kelet-európai bevándorlók előtt – sok angol régi meggyőződését mondta ki nyíltan a napokban Jack Straw, egy közismert és tekintélyes brit munkáspárti politikus. Régóta harsogja tele hasonló, bevándorlást átkozó gondolatokkal a brit sajtót például a brit euroszkeptikus párt fenegyereke, Nigel Farage is. A különbség az, hogy Farage egy szélsőségesnek számító párt vezetőjeként könnyen beszél, de Straw miniszter volt, amikor 2004-ben elkezdték beengedni az országba az új EU-tagállamok polgárait.

Straw konkrétan Magyarországot is nevesítette, amikor a napokban önkritikát gyakorolt: "Az egyik látványos hiba, amelynek magam is részese voltam – bár nem egyedül –, az volt, hogy feloldottuk az átmeneti korlátozásokat az EU-ba 2004 közepén felvett kelet-európai országokkal, például Lengyelországgal és Magyarországgal szemben." Hasonlóan fogalmazott Ed Miliband is, aki a 2010-es választások óta ellenzékben politizáló Munkáspárt jelenlegi vezetője és miniszterelnök-jelöltje: ő nemrég kijelentette, hogy pártja ma már nem engedné be korlátozás nélkül a közép- és kelet-európai EU-tagállamokból érkező munkavállalókat.

Nem tudják megvédeni magukat

A politikusok azt mondják, amit az emberek hallani akarnak – mondta az Origónak Rásó Attila, aki magyaroknak szóló jogi tanácsadó irodát működtet Londonban. Ennél azonban nagyobb a baj, a kelet-európai bevándorlók felé áradó ellenségesség ugyanis a mindennapokban is érezhető. Rásó szerint naponta 10–20 olyan e-mail fut be hozzá, amelyben kint boldogulni próbáló magyarok diszkriminációra panaszkodnak. Ez nagyjából 2008 óta érezhető, és egyre erősebbé válik. A kelet-európaiakat általánosságban sújtó diszkrimináció szerinte a magyaroknak azért fáj még jobban, mint például a lengyeleknek, mert sokkal kevésbé megszervezett és összetartó közösségként működnek. Míg a lengyelek tudnak egymásra támaszkodni, ha kell, a magyarok többnyire nem tudják megvédeni magukat.

A diszkrimináció leginkább a munkahelyeken érezhető – mondta a jogász. A munkaadók a magyar dolgozókat általában sokkal jobban terhelik, mint a briteket, ez igaz például a teherautó-sofőrökre és a szobalányokra is. Előléptetésre, fizetésemelésre kevésbé számíthatnak, sőt előfordul, hogy az órabérük is jóval alacsonyabb azokénál, akik ugyanazt a munkát végzik, de nem bevándorlók. "Sokan siránkoznak, hogy jaj, a magyarok elveszik tőlünk a munkát. Amikor viszont a munkaadók rájönnek, hogy egy magyar sokkal többet dolgozik – például napi tizennégy órát levezet egyben, ha kell, amit egy brit sosem tenne meg –, akkor meg már az a baj." 

A magyarokat szerinte gyakran hátrányok érik az ügyintézésben is – az ő ügyeik mintha lassabban intéződnének el. Rásó maga is tapasztalt már bosszantó megkülönböztetést. Ilyen például, amikor a kelet-európait az áruházban, szórakozóhelyen árnyékként követik a biztonságiak mindenhová. Sokkal könnyebben elhiszik egy magyarról, hogy lop – állítja. Az egyedül szerencsét próbáló lányoknak sem könnyű: nem ritkán előfordul, hogy a britek "könnyen kaphatónak" tartják őket, mert "úgyis szegények".

Rásó Attila szerint nagyon bezárul a brit társadalom, így az utóbbi időben egyre kevésbé tanácsolta, hogy a magyarok ott próbáljanak szerencsét. Ez elsősorban azokra vonatkozik, akik nem túl képzettek, és nem nagyon tudnak angolul. "A mérnökök, orvosok, jogászok előtt ugyanis könnyen nyílnak az ajtók." A gyerekeket viszont soha nem éri diszkrimináció, legalábbis még nem hallott ilyenről. "A gyerekek mindig imádják Nagy-Britanniát, könnyen tanulnak angolul, barátaik vannak. Az oktatási rendszer nagyon jó, és ezen a területen nagyon szigorúan veszik az egyenlő bánásmódot."

Az idegenek földje

A Nagy-Britanniát ellepő bevándorlók régóta szúrják sok angol szemét, és a politikusok sem most reagáltak erre a hangulatra először: Tony Blair például már 2005-ös újraválasztásakor megígérte, hogy megoldja a bevándorlás kérdését, aminek "nem szabad a nemzetet megosztó problémává válnia". William Hague konzervatív politikus pedig már 2001-ben azzal kampányolt, hogy Nagy-Britannia az idegenek földje lesz. Arra viszont valószínűleg tavaly év végén ébredt rá igazán a brit közvélemény, hogy mennyi külföldi is él náluk.

Tíz év után először publikáltak ugyanis népszámlálási adatokat, és ezekből világosan kiderült, hogy a szigetországot szép csendben belakták a bevándorlók. "A történelmünk során először kisebbségbe kerültek a fehér britek Londonban" – kommentálta az eredményeket az egyik legolvasottabb brit bulvárlap, a Daily Mail. A kutatás szerint tíz év alatt hárommillióval nőtt Angliában és Walesben a letelepedett bevándorlók száma (2011-ben 7,5 millióan vallották magukról, hogy külföldön születtek, tíz évvel korábban viszont még csak 4,5 millióan), ezalatt több mint félmillióval megfogyatkoztak Londonban a magukat "fehér britnek" nevezők, így jött ki, hogy a tősgyökeres britek már csak 44,9 százalékát adják a főváros lakosságának. 2010-ben csak a kelet-európai országokból bevándorlók száma megközelítette a negyedmillió főt.

Az angoloknak főként az a bajuk, hogy a bevándorlók nemcsak hozzák a pénzt, hanem viszik is. Az éppen Budapesten turistáskodó 28 éves Michael szerint például jó dolog, ha valaki hozzájuk költözik, és dolgozni akar, a munka nélkül bevándorlók viszont a jóléti rendszerük határait feszegetik, a dolgozó külföldiek miatt pedig megnövekedett a brit munkanélküliek száma. Úgy véli, mindenképpen valamilyen korlátozásra van szükség: azt nem tudja, hol kellene meghúzni a határt, de esetleg iskolázottsági szinthez vagy gyerekvállaláshoz lehetne kötni a tartózkodási engedélyt – ötletelt.

Forrás: AFP/Leon Neal

Lily, a 26 éves londoni fodrász viszont azt mondta az Origónak, hogy a maga részéről örül a kelet-európai kuncsaftoknak is. Igaz, velük és más külföldiekkel általában nem annyira közvetlen és meghitt élmény egy hajvágás. "A baráti körömhöz amúgy tartozik egy román lány is, aki felszolgáló egy gyorsétteremben. Bírjuk egymást, de a nyelvi különbségek miatt nem tudunk igazán közel kerülni egymáshoz."

A britek problémáját újabban barátságos eszközökkel próbálja megoldani a kormány, hatmillió fontért hat nyelvprogramot indít a bevándorlóknak, hogy leküzdhessék a nyelvi akadályokat. "Nem társadalom a tört angol társadalma" – mondta Eric Pickles közösségi és önkormányzati államtitkár. Az önkormányzatok rengeteg pénzt költöttek a különböző dokumentumok automatikus lefordítására, ami azt a benyomást keltette, hogy nem sürgős megtanulni angolul.

A jelenlegi Tory-kormány emellett többféle intézkedéssel próbálkozott eddig, hogy valamilyen választ adjon a növekvő feszültségekre, de korlátozott sikerrel. Meghökkentő ötleteket is megvalósítottak, amilyen például az a nyáron egy hétig futó belügyminisztériumi kampány, amelyben egy autó a "Hazamész, vagy letartóztatunk" felirattal cirkált, és üzent az illegális bevándorlóknak, hogy kívül tágasabb. A hirdetésben felhívták a bevándorlók figyelmét, hogy a helyi hivatalok segítenek a távozni vágyóknak, akiknek elég volt egy SMS-t küldeniük a barátságos kitoloncolásért. Azért volt, aki felháborodott rajta, mozgalom is indult ellene.

Az a kérdés, hogy akarsz-e dolgozni

"Azért nem kell eltúlozni a bevándorlókkal szembeni ellenérzéseket" – mondja Ottília, aki egy angliai szépségszalonban dolgozik. "Ez a téma itt nem olyan nagy dolog, mint pár héttel ezelőtt 'az évszázad vihara', amikor pedig csak esett az eső és fújt a szél."  A több éve Manchesterben élő nő szerint a fél várost bevándorlók teszik ki, még sincs semmi jele feszültségnek vagy diszkriminációnak. "Az a kérdés, hogy akarsz-e dolgozni, vagy sem" – jelentette ki. "A britek közül sokan nem, és inkább ilyen-olyan segélyekből élnek. Igaz, ezzel a lehetőséggel több bevándorló is él, ami nyilván nem annyira tetszik az embereknek." Ő a maga részéről, amióta csak Angliában él, nem szenvedett el hátrányos megkülönböztetést.

Egy nemrég készült közvélemény-kutatás szerint a britek hatvan százaléka szerint a bevándorlók károsak rájuk nézve – igaz, a felmérés a konzervatív párt korábbi alelnöke, Michael Ashcroft megbízásából készült. Az eredmény igazságtartalmát azonban cáfolja, hogy a University College of London legújabb kutatása szerint az EGK országaiból érkező külföldiek 2000 óta 34 százalékkal több adót fizettek be, mint amennyi támogatást felvettek. Becsléseik szerint ez évi 25 milliárd font pluszt jelent a brit államnak.