Ukrajnában nemcsak a politikai rendszer ingott meg, hanem a belpolitikai válság leple alatt Európa és Oroszország is egymásnak ütközött. Az oroszok nem nézik tétlenül, hogy az unió próbálja magához csábítani az egykori szovjet tagállamokat. Az európai nyomulással szemben erőszakosan lépnek fel, és mivel jól emlékeznek még a szovjet időkre, ez elég hatékonyan is megy nekik.

„A kis hidegháború korszakát éljük, az EU–orosz kapcsolatok a mélyponton vannak” – mondta Rácz András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem posztszovjet térséggel foglalkozó oktatója. Szerinte az ukrajnai állapotok egyértelműen mutatják a két térség közötti ellentétet: az Európai Unió értékalapú politizálása áll szemben az oroszok erőszakos, szovjet hagyományú gondolkodásmódjával, amelyet az új politikai generáció sem tud magáról levetkőzni.

A posztszovjet területek – főként Ukrajna – ütközőpontok az EU és Oroszország külpolitikájában, bár csak Oroszország folytat harcos külpolitikát. Az EU 2009 óta igyekszik a térség államait intézményesen magához kötni, egyelőre szabadkereskedelmi megállapodások és vízumkönnyítések révén. Ez még korántsem jelent EU-s tagságot, hiszen ahhoz mélyebb reformokat kell végrehajtaniuk.

Rácz szerint az EU nem kényszerít senkit, nem akar geopolitikai csatározásban részt venni. Oroszország viszont úgy érzi, hogy az EU az orosz érdekszférába tolakodik be, és emiatt kifejezetten ellenségesen kezeli az Európai Unió keleti partnerségi politikáját. „Ha valaki mindenképpen verekedni akar, amíg a másik azt mondja, nincs szükség erőszakra, az utóbbit meg fogják verni” – mondta Rácz.

Mi korbácsot nem fogunk adni

Az oroszok sokkal szorosabb együttműködést kínálnak Ukrajnának, de abból még az oroszbarát vezetés sem kért – mondta Póti László, a Külügyi Intézet főmunkatársa. „Az oroszok azt szeretnék, ha Ukrajna vámunióra lépne velük, később pedig politikai integrációt terveznek. Ukrajna viszont nem akarja feladni a szuverenitását” – mondta Póti. Hasonló stratégiát követett Oroszország Fehéroroszországban is, amelyet a lehető legtöbb szállal próbált magához kötni. Fehéroroszország helyzete azonban annyiban speciális, hogy ez az utolsó európai diktatúra, amely gyakorlatilag csak Oroszország támogatására számíthat, míg Ukrajna előtt van választási lehetőség.

Az EU és Oroszország teljesen eltérő eszközöket vet be, hogy befolyásolja a külpolitikai eseményeket. „Az oroszok elzárják a gázcsapot, vagy elzárják a pénzcsapot. Az EU-nak korlátozottak az eszközei, nem várható el ilyen beavatkozás” – mondta Póti. Szerinte a folyamatos nyomásgyakorlással annyit tudtak elérni, hogy nem következett be még a jelenleginél is durvább forgatókönyv.

Szerdán délután például azt tervezte az ukrán kormány, hogy egy antiterrorista intézkedéscsomagot vezet be. Ez azt jelentette volna, hogy bevethetik a katonaságot, bárkit letartóztathatnak, bárkit lelőhetnek az utcán, akit terroristának néznek. „Janukovicsnak viszont szerdán folyamatosan csörgött a telefonja. Ő nem igazán tapasztalt a politikában, amikor felhívják külügyminiszterek vagy az amerikai alelnök, az azért hatással van rá” – mondta Rácz. Az EU szerinte is a folyamatos nyomásgyakorlással tud javítani az ukrán helyzeten. „Mi korbácsot nem fogunk adni, az oroszok ebben jobbak” – mondta.

Amibe jobb bele se gondolni

Egyfajta lappangva rivalizálásról van szó, az EU és Oroszország között, hogy ez nyilvánosabb konfliktussá válik-e, azt a jövő dönti majd el - mondta az Origónak Sz. Bíró Zoltán Oroszországgal foglalkozó történész, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Azt nehéz megítélni kinek kellene engedni, a legfontosabb szerinte az, hogy megállítsák az utcai vérontást, de az még kérdés, elindul-e valamilyen politikai kibontakozás, ráadásul kezdeni kellene valamit a drámai gazdasági helyzettel is. Az sem az EU-nak, sem Oroszországnak nem érdeke, hogy az ország széthulljon, a szétesés - még ha békés is lenne - olyan sok további gondot okozna, „amibe jobb nem is belegondolni”.

Sokan beszélnek újabb hidegháborúról Oroszország és a Nyugat között, de a történész szerint ebbe legfeljebb retorikailag sodródhatnak bele. Oroszország gazdaságilag nincs jó helyzetben, vannak tartalékaik, de nem jók a középtávú kilátásaik, annak ellenére sem, hogy magasak az energiaárak. Ez persze nem jelenti azt, hogy Putyin ne próbálná kihasználni az utolsó pillanatig azt, mi a tárházában van. Eddig is belenyúlt a történetbe, de Sz. Bíró Zoltán szerint a helyzet kialakulása nem elsősorban az ő felessége, hanem Viktor Janukovics ukrán elnöké és környezetéé.

Arról ugyanis kevésbé esik szó, hogy miközben Ukrajna 2012 végétől kezdve folyamatos recesszióban van, nő a költségvetési hiány, súlyosak a pénzügyi és gazdasági gondok, egyre nehezebb a megélhetés, Janukovics folyamatosan arról beszélt otthon, hogy alá fogják írni az uniós társulási szerződést, és utána minden elkezd majd javulni. Az adminisztráció tartotta fenn azt a képzetet, hogy fordulatot hoz majd az EU-hoz való közeledés - ez volt a nagy ukrajnai ügyek közül a társadalmat legkevésbé megosztó kérdés -, ezért a visszalépés hatalmas arculcsapás volt - mondta.

Ukrajna EU- felé közelítése ugyanakkor nagyon nehéz feladat, amit jelentős nyugati politikai és pénzügyi segítség nélkül nem lehetne végrehajtani. Ez a 2004-es események után sokkal kivitelezhetőbb lehetett volna, Ukrajna és Európa is jobban állt gazdaságilag, Oroszország pedig gyengébb volt. Kérdéses ugyanakkor az orosz befolyás megerősödése is.

A történész szerint az EU nem mérte föl, hogy világossá kellene tenni a keleti partnerség társadalmainak, mi az, amit ténylegesen nyújtani akar, nem kellett volna hamis illúziókat kelteni. Ha az EU követett is el hibát, akkor az ez volt. Sem politikai akarat, sem társadalmi nyomás nincs arra, hogy kiszabadítsák ezeket az országokat az oroszok öleléséből. „Ezt becsületesebb lett volna világossá tenni.” Az érintett államoknak sokkal nagyobb erőfeszítésébe kerülne, hogy önállóvá váljanak.

Magyarország nem nagyon ugrálhat 

Magyarországnak az az érdeke, hogy Ukrajnában helyreálljon a béke, hiszen ettől függ a kárpátaljai magyarság biztonsága is. Rácz szerint Magyarország jelenleg a kis államok által megszokott politikát tudja követni: nem önállóan, hanem nagyobb nemzetközi szervezetek keretében van esélye a fellépésre. Póti szerint jelenleg óvatos a magyar álláspont, hiszen a kárpátaljai magyarságot illetően faramuci helyzet alakult ki. „Janukovics kisebbségpolitikája megengedő volt, elsősorban az Ukrajnában élő orosz kisebbség miatt – ennek előnyeit viszont a magyar kisebbség is élvezte. Ezzel szemben az ellenzék nacionalista szárnya azt is javasolta, hogy az iskolákban csak ukránul lehessen tanulni.”

Rácz szerint látni kell, hogy Magyarország politikáját mindig is az EU-s normák határozták meg, Oroszországhoz nem értékalapú, csak gazdasági kapcsolatok fűzik. Viszont felháborodott azon, hogy a magyar rádióban terroristáknak nevezték a tüntetőket. „Még ha vannak is a tüntetők között olyan szélsőségesek, akikre egyes definíciók szerint ráillik a terrorista jelző, ez az általánosítás szakmailag teljesen értelmezhetetlen, az orosz propagandához húzó állítás” – mondta.

Kövesse az ukrán forradalom eseményeit percről percre. Megtudhatja, miért lenne nagy baj, ha összeomlana az ukrán állam, képgalériánkat pedig itt érheti el.