Milyen a sötét oldaluk Ukrajna új urainak?

2014.02.25. 10:04

Az ukránoknak viszonylag gyorsan át kell állniuk a Majdan ostromáról a választási kampányra, amely már kedden elkezdődik. A hónapok óta zajló tüntetések egyik melléhatásaként kiábrándultak a politikusokból, most mégis nagy valószínűséggel a régi idők köszönnek majd vissza a választásokon. Az ukrán politika körforgása ismét a felszínre dobta Julija Timosenkót és a szövetségeseit. Marad minden a régiben, vagy kap egy új esélyt a több sebből vérző Ukrajna?

Viktor Janukovics ellenfelei az ukrán elnök távollétében viszonylag gyorsan nekiláttak a kormány átalakításának, a hétvégén alig 24 óra leforgása alatt minisztereket rúgtak ki, bebörtönzött tüntetőket szabadítottak ki, és volt tisztségviselőket zártak el. Ezek után nem meglepő, hogy az ukránok egy része is csak kapkodja a fejét, és nem igazán látja át, hogy kik is irányítják az országot, azt pedig végképp nem, hogy hová tartanak.

Amiben egyelőre biztosak lehetnek, az az, hogy kaptak egy ideiglenes államfőt a forradalmakban nagy jártasságot szerző házelnök, Olekszandr Turcsinov személyében, akinek a politikai előéletéből viszont akár arra is következtethetnek, hogy Julija Timosenko fél lábbal ismét a hatalomban van. Turcsinov volt ugyanis a korábbi  miniszterelnök, Timosenko jobbkeze. Politikai pályafutása szorosan összekapcsolódik a most szabadult egykori miniszterelnökével, ő volt az, aki Timosenko 2011-es bebörtönzése után gondjaiba vette a Haza (Batykivscsina) pártot, sok tüntető szemében ezért az ő előrelépése tulajdonképpen Timosenko visszatérésének az előkészítése.

A börtön sem vette el Timosenko kedvét a politikátólForrás: AFP/Louisa Gouliamaki

Timosenko jobbkezét megtalálta a feladat

Olekszandr Turcsinov tavaly november óta kivette a részét a Janukovics-ellenes tüntetésekből, és február elején vizsgálat is indult ellene emiatt. Ennek ellenére nem élvezi maradéktalanul a Majdanon tüntetők bizalmát. Különösen akkor nem lopta be magát a szívükbe, amikor Janukovics távozása után felszólította őket, hogy most már menjenek haza, mert elérték a céljukat.

Az életrajza alapján Turcsinov politikán kívüli személyisége sokkal színesebb. A kijevi baptista egyház lelkésze, amivel már kitűnik a hagyományosan ortodox és katolikus Ukrajnában. Emellett termékeny író, akinek a tollából többkötetnyi regény született már a korrupció, a fekete gazdaság és a diktatúrák témájában. Turcsinov nyomot hagyott az ukrán filmművészetben is, a 2005-ben megjelent, A félelem illúziója című pszichothrilleréből készült film volt Ukrajna jelöltje a 2008-as Oscarra a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.

Janukovicshoz és Timosenkóhoz hasonlóan Turcsinov is Ukrajna keleti, többségében oroszok lakta részében, Dnyipropetrovszkban született 1964-ben. A diplomája szerint a vaskohászatban várt volna rá karrier, egy rövid üzemi kitérő után azonban inkább a politikában próbált meg érvényesülni. Ehhez még a szovjet kommunista párt ifjúsági szervezetében, a Komszomolban alapozta meg a tapasztalatait. Vezette egy ideig Ukrajna első független hírügynökségét, majd politikai elemzőintézetet is alapított, de a későbbiekben inkább a gyakorlati oldaláról fogta meg a politikát.

1993-ban Leonyid Kucsma akkori miniszterelnök tanácsadója volt, majd megalakította a Kucsmát elnöki hatalomhoz segítő Hromada (Gyűlés) nevű pártot. Ekkor csatlakozott hozzá a kilencvenes években szép vagyont összehozó Julija Timosenko, aki az anyagi sikereit a politikára is szerette volna kiterjeszteni. A Hromada kiteljesedését azonban hátráltatta, hogy a párt másik alapítója, Pavlo Lazarenko egy korrupciós vizsgálat elől egészen az Egyesült Államokig menekült.

Turcsinov így 1999-től becsatlakozott a Timosenko vezette Haza tömörülésbe, a 2004-es elnökválasztás idején már Viktor Juscsenko kampányfőnöke volt, majd az oroszpárti Viktor Janukovics győzelme után kirobbanó narancsos forradalomból vette ki a részét. Juscsenko elnöksége és Timosenko miniszterelnöksége idején, 2005-ben fél éven át az ukrán biztonsági szolgálat főnöke, majd 2007-től 2010-ig miniszterelnök-helyettes volt.

Az ukránoknak valószínűleg Timosenko másik közeli szövetségesével, Arszenij Jacenyukkal kell kihúzniuk a májusi választásokig az ideiglenes miniszterelnöki poszton. Jacenyuk a Haza parlamenti frakcióvezetője, és a párt legfontosabb tárgyalója volt a tüntetések alatt. A 39 éves ügyvédnek van kormányzati tapasztalata, volt már külügyminiszter is, és a jegybank helyettes vezetője, 2010-ben pedig – sikertelenül – az elnökségért is ringbe szállt. A túlélésért küzdő Janukovics a napokban a miniszterelnöki poszttal kínálta meg, de ő Twitteren üzente meg neki, hogy az emberek döntenek a vezetőikről, nem az elnök, és a tüntetők amúgy is végigviszik azt, amit elkezdtek.

Timosenko ismét elemében van

Az ukrán kormány egyelőre még rendezgeti a sorait, de már most repkednek a nevek a május 25-ére kiírt választások esélyeseiről. Az ukránoknak viszonylag gyorsan át kell állniuk a Majdan ostromáról a választási kampányra, amely már február 25-én elkezdődik. A jelöltek bejegyzését is ekkortól lehet elkezdeni, de a már most felmerülő nevek alapján úgy néz ki, Julija Timosenko valamilyen módon ismét megkapaszkodik a hatalomban, hiszen ő és a szövetségesei is ott tolonganak.

Julija Timosenko szándékainak a komolyságához aligha férhet kétség, hiszen alig szabadult ki a harkivi kórházból, máris szóba került, hogy indul az elnökválasztáson, majd pár óra múlva a kijevi Függetlenség terén, kerekesszékben ülve beszélt a tömeghez, egy nappal később pedig már nyugati nagykövetekkel és diplomatákkal egyeztetett. A börtönben eltöltött két év csak fizikailag viselte meg, a lelkesedése a politika iránt az eddigi megnyilvánulásai alapján töretlen.

Timosenko meg sem állt KijevigForrás: AFP/Louisa Gouliamaki

Más kérdés, hogy az ukránok lelkesedése iránta mennyire kopott meg ez alatt az idő alatt. A tüntetők egy része úgy gondolja, Timosenko nem indul tiszta lappal, és pár százan azok közül, akik eddig Viktor Janukovics ellen tüntettek, most Timosenko szövetségesének, Olekszandr Turcsinovnak az elnöki kinevezése ellen is tiltakoztak, például „Nem Julijáért harcolunk” és „Szabadságot Julijának, de nem politikát” feliratú transzparensekkel.

Sokan meg vannak győződve arról, hogy Timosenko Viktor Janukovics politikai bosszúja miatt került börtönbe, mégis ugyanúgy a korrupt és hitelét vesztett politikai és gazdasági elit tagjának tekintik, mint a most elzavart elnököt.

A Guardian szerint Timosenko megítélése az európai politikusok körében sem egységes. Vannak néhányan, akik a modern kori szentet látják benne, mások viszont ugyanolyan elfogadhatatlannak tartják, mint Janukovicsot, írta országok és nevek említése nélkül, név nélkül nyilatkozó uniós politikusokra hivatkozva a brit lap.

Ez azonban semmivel sem csökkenti azt az igyekezetet, amellyel Timosenko ismét szeretné megvetni a lábát a politikában. Ha a börtönévek alatt sikerült elérnie, hogy a hívei politikai tényezőként tekintsenek rá, úgy biztosra lehet venni, hogy a májusi választások előtt sem fogja majd vissza az ambícióit. A Guardiannek egy, a tüntetések körüli tárgyalásokat közvetlen közelről követő európai tisztségviselő azt mondta: Timosenko emberei mindig elviszik a mellszobrát a megbeszélésekre, hogy „figyelemmel tudja követni”. Kísérteties, és kicsit olyan, mint valami kultusz, de jelzi, hogy Timosenko politikai befolyása még nagyon is erős.

Ki indulhat tiszta lappal?

Az elmúlt hónapok tüntetéseinek az egyik mellékhatása kétségtelenül az volt, hogy az ukránok egy része kiábrándult a politikai vezetőkből – és ez Timosenkóra ugyanúgy érvényes, mint Janukovicsra, így a börtönből kiszabadult volt kormányfő hiába vonult be a szabadságharcosok küldetéstudatával a kijevi tüntetések helyszínére, a kampányban már nehéz lesz ismét felkeltenie a bizalmat az ukrán választókban.

Klicsko próbált szót érteni a tüntetőkkel is, és Janukoviccsal isForrás: AFP/Sergei Supinsky

Ez a dörzsölt politikusok iránti bizalmatlanság jól jöhet a barikádokon szorgalmasan az imázsát építő Vitalij Klicskónak, akinek a hitelességét pont a politikai tapasztalatlansága adja. Ő nem köthető össze Timosenkóval és szövetségeseivel, nem szerepelnek együtt rendezvényeken, befolyását ugyanakkor jelzi, hogy ő volt az, aki a tüntetések alatt Janukoviccsal tárgyalt. Az elnök az egyezkedések idején még egy miniszterelnök-helyettesi poszttal is megkínálta, de hithű ellenzékiként ebbe nem ment bele az Ütés nevű pártja nevében fellépő világklasszis bokszoló.

Klicskón kívül azonban egyelőre nem látszik más olyan jelölt, aki tiszta lappal indulhatna. Sőt, a mostani helyzet alapján inkább úgy néz ki, hogy Timosenko az, aki a szövetségesein keresztül még mindig befolyást gyakorolhat az ukrán politikára.

Timosenko köreiből a már említett Olekszandr Turcsinov és Arszenyij Jacenyuk mellett bejelentkezhet a választásokra Ukrajna csokoládékirálya, a gazdasági életben már bizonyított (a Forbes szerint egymilliárd dolláros vagyont felhalmozó) Petro Porosenko is, akinek a politikai portfoliójában a külügyminiszteri és kereskedelmi miniszteri poszt már szerepel. Ezekben a politikusokban legalább az a közös, hogy Ukrajnát inkább az EU karjaiba terelgetnék Oroszország helyett, és, hogy évek óta Janukovics ellenfeleinek számítanak.

Az ellenzék három arca: Vitalij Klicsko, Oleh Tyahnibok és Arszenyij Jacenyuk
Forrás: AFP/Genya Savilov

A kínálatot a szélsőségek oldaláról színesíti Oleh Tyahnibok, a nacionalista Szabadság párt vezetője. Az orvosi karriert politikára váltó Tyahnibok szélsőjobboldali pártját gyakran vádolják antiszemitizmussal, idegengyűlölettel, Európa- és oroszellenességgel, ő azonban azt állítja, hogy a 2012-es választásokon keleten 1-5, nyugaton 30 százalék körüli eredményt elérő Szabadság egyszerűen egy Ukrajna-barát párt.