Az ukrán zsarnok megbukott. Mi ezzel a baj?

A bukott elnöknek nyoma veszett, a forradalmárok fegyelmezetten takarítják a romokat. De a győztes harc után göröngyös út vár most Ukrajnára. Riport a csatamezőről.

Már az első napon csatlakozott a tüntetőkhöz Valentina Bilak. „A lányom születésnapját akartuk megünnepelni, eljöttünk sétálni a parkba”, mutat a Dinamo Kijev stadionját körülölelő fás, dombos részre. „Azt láttam, hogy az ultrákat üldözik a rendőrök.”

Eleinte nem sejtette, hogy a futballszurkolók és a rohamrendőrök összecsapásainál többről lenne szó. Ám amikor látta, hogy nagyobb a baj, egy percig sem habozott. „Elővettem az ukrán zászlót, ami még a narancsos forradalomból maradt”, és a Grusevszkij utcában beállt a tüntetők közé. Ott maradt három hónapig, „néha hazamentem aludni és tisztálkodni”. Két felnőtt gyereke van, és azt mondja, értük, az ő jövőjükért is harcolt.

További képekért kattintson! Fotó: Hajdú D. András - Origo

A stadion melletti utca a kijevi események egyik kulcsfontosságú helyszíne volt, mert innen lehet megközelíteni az állami és kormányzati épületeket. A macskaköves út másik végén, a dombon van a minisztertanács és az ukrán parlament. Amíg lojális volt Viktor Janukovics elnökhöz, a rendőrség a stadion körüli domboldalról, a parkból lőtte a barikádokat emelő tüntetőket: virágok, mécsesek jelzik azokat a helyeket, ahol tüntetők haltak meg.

„A tüntetések egy hónapja véget értek. Azóta itt háború van”, mondja az önvédelmi erők 2. századának sisakot és maszkot viselő egyenruhása, aki – ha egyszer tényleg vége a felfordulásnak – talán folytatja egyetemi tanulmányait. A rendőrség többször kiszorította innen őket, de mindig vissza tudták foglalni állásaikat. Betontömbökből, autógumikból, utcakövekből magas mellvédet építettek, és még egy katapultjuk is volt.

„Hordtuk a fiúknak a köveket, hogy legyen mivel dobálniuk a rendőröket”, meséli Valentina. De ha kellett, ételt is osztott, bekötözte a sebesültek sebeit, vagy verseket olvasott fel. Vagy verekedett a rendőrökkel. „Elfogtak egy ilyen kis vézna ultrát, mi pedig az asszonyokkal a rendőrökre támadtunk. Kiszabadítottuk a fiút. Az egyik rendőr füle leszakadt.”

További képekért kattintson! Fotó: Hajdú D. András - Origo

A Grusevszkij utca az Európa térbe csatlakozik, ahonnan további barikádokon át a kijevi főtérre, a Majdanra érkezik. Vasárnap reggel a Majdan már nem csatatér, hanem egy diadalmasnak tűnő forradalom középpontja. Ahol már nemcsak a legelszántabbak táboroznak, de családok jönnek gyerekekkel, csoszogó idősek, vidéki katasztrófaturisták fényképezik magukat a kiégett épületek előtt.

A kijevi helyzet és a hangulat nagyon gyorsan változott. Csütörtök reggel még mesterlövészek ölték a tüntetőket, pénteken aláírta az EU közvetítésével létrejött megállapodást az elnök és az ellenzék. Ezt egyébként a Majdan nem igazán támogatta, és pénteken még azt mondták, hogy maradnak, míg minden követelésük nem teljesül. Szombaton este a börtönkórházból szabadult Julija Timosenko mondott beszédet a téren. Vasárnap hozzáláttak a Majdan felszámolásához.

Megkönnyebbült és mosolygó arcokat látni, az ismeretlenek előzékenyek és segítőkészek, a hangulat békés és türelmes. A forradalom győzött, minden rendben – holott több a megválaszolatlan kérdés, mint valaha.

Mi marad Janukovics után?

Egy kedves barátom – aki nemcsak ismeri, de érti is az ukrán állapotokat – evvel az üzenettel bocsátott utamra: „Isten mentsen meg attól, hogy győzzön ez a forradalom. És attól is, hogy elbukjon.” Az nem vitás, hogy Ukrajnában forradalmi változások történnek, és még a végkifejlet is némiképpen bizonytalan. Mint ahogy az is érthető, miért van némi fenntartás is sokakban.

Ami nem egyenlő Janukovics támogatásával. Janukovics zsarnokoskodó volt, ellenfelének lenni kifejezetten kockázatos tevékenységnek számított, az országot pedig, úgy tűnik, bűnszövetkezetével módszeresen lerabolta. Nem csak ő lakott pazarul ízléstelen villában: a főügyész például Cézárként állt modellt a portréfestőjének (a főügyész unokájának okostelefonja Bécsben van, ahonnan még egy fotót is posztolt az Instagramra).

További képekért kattintson! Fotó: Hajdú D. András - Origo

Janukovics azonban már a múlt. Elmenekült a fővárosból, és ismeretlen helyen bujkál. A kijeviek közül többen azt tippelik, hogy Harkovban lehet, vagy már a Fekete-tenger partján, Szevasztopolban készül arra, hogy felszökjön az orosz haditengerészet egyik ott állomásozó hajójára.

Mi maradt utána? A parlamentben egy átmeneti vezetés, amelyik visszaállította a korábbi alkotmányt, szakmányban módosítja a törvényeket, és előkészíti a rendkívüli választásokat. Az utcán düh, keserűség és remény. Az ukrán állapotok voltak olyan szörnyűek, hogy ha az elnök nem hátrál ki az EU-val kötendő megállapodásból, akkor más apropóból, de ugyanígy kirobbanhatott volna az elégedetlenség.

A rendszernek sok ellenfele volt, így a tiltakozás is sokarcú. Az egyik arca az ukrán nemzeti forradalom, így nem csoda, hogy a törvényhozás nagyon gyorsan, már vasárnap a kukába vágta azt a nyelvtörvényt, amelyik biztosította a kisebbségek nyelvhasználatát. Ez persze nem a kicsi és törékeny magyar közösség elleni lépés volt, az ő problémájuk a járulékos károk közé tartozik. A célkeresztben nyilvánvalóan az orosz anyanyelvűek állnak, az ország keleti és déli része. Ők számítanak Janukovics bázisának, az ő lojalitásukat kérdőjelezik meg gyakran, az ő fejükbe akarják beleverni, hogy Ukrajna az ukránoké.

Kijevben látszólag még nem foglalkoznak azzal, mi lesz keleten vagy délen. A forradalom győzött, „az oroszok” pedig majd belenyugodnak a helyzetbe. Érkeznek ugyan hírek arról, hogy néhány, a kijevi fejleményekkel elégedetlen városban megtámadták a Janukovics-ellenes aktivistákat, de annak még nincs jele, hogy valakik ezt megpróbálnák arra használni, hogy a keleti területek ellen hergeljenek.

A korrupció életforma

Ezt a forradalmat talán a focidrukkerek kezdték és ők viselték az összecsapások terhét is. De a sikerhez kellettek a többiek is. Például a Lemberg és Ungvár közötti Sztrij határában az útzáron őrködő Misa is. Korábban két hétig volt Kijevben, harcolt a Majdanon. Egy építkezési vállalkozónak dolgozik, munka után jár ki az útzárhoz. Mit szól ehhez a főnöke? Támogatja és megérti. Két tonna csemegeuborkát küldött Kijevbe a tüntetőknek.

További képekért kattintson! Fotó: Hajdú D. András - Origo

A sikerhez kellettek a rendőrök is, akik fokozatosan átálltak. „Elegünk volt már az egészből”, mondja egyikük. Nem a tüntetésekre utal, hanem általában a hétköznapokra. „Nincs rendes felszerelésünk, nem tudunk normálisan dolgozni.” Az útzárnál posztolók egy Ladával érkeztek. Egy rendőr megkeres vagy 1800 hrivnyát (nagyjából 200 dollárt), amiből akkor sem tudna megélni, ha nem neki kellene tankolnia a járőrkocsit. Így aztán igyekeztek mindenkit lehúzni, mert még a főnöknek is sápot kellett fizetni.

A korrupció életforma. A rendőrök nevetve mesélik, hogy egyik kollégájuk kifizette a 2 ezer dollárt, hogy bekerüljön a hírhedt Berkutba. A rohamrendőrség jól keres, és pontosan érkezik a fizetés, ezért irigyelt munkahely volt. Egészen addig, míg el nem kezdődtek a tüntetések, és el nem vitték őket Kijevbe. De van tarifája az orvosi állásnak is, meg a banki állásnak is, meg minden másnak is.

Orvosok és kőművesek

„Azt még nem tudjuk, mit hoz a holnap”, mondja az önvédelmi század katonája a politikai folyamatokról. Mármint arról, hogy a politika az utcákról visszatér a parlamentbe, az átmeneti kormányba, a pártok és szervezetek székházaiba. Ezt némi aggodalommal figyelik azok, akik heteken és hónapokon át vívták a forradalmukat. A Majdanon, a tüntetők bázisain tanácskozásokon, egyeztetéseken születtek döntések. Minden a nép nevében történt, és a népé volt a hatalom. És a népnek ez tetszett.

Más kérdés, hogy ez a modell meddig életképes. Mert a főtéri tüntetésen, egy állandóan rendkívüli helyzetben működhet az, hogy az orvos, a kőműves és a munkanélküli közösen döntenek az őket érintő kérdésekről. De a Majdanon kívül az orvos gyógyít, a kőműves épít, a munkanélküli meg munkát keres. A döntéseket a politikusokra hagyják – bár ez sok ukrán szerint nagy hiba volt. És nem bánnák, ha új rendszer lehetne mostantól. Bár annak egyelőre nem sok jelét látni, hogy az ország a permanens forradalom állapotában lenne.

Janukovics és az ellenzék pénteki megállapodása után talán úgy tűnhetett, hogy a Majdan elégedetlen tömegét senki és semmi nem irányítja már, és nem is fékezheti meg őket senki. Ehhez képest fegyelmezetten és szervezetten kezdték felszámolni a barikádokat és úttorlaszokat. Vasárnap délután a leghevesebb harcok helyszínein már hozzákezdtek a takarításhoz és a szemét elszállításához. És ebben azok is részt vettek, akik felépítették a torlaszokat.

„Egy olyan Ukrajnáért harcoltam”, mondja Valentina, „amelyikben nincs korrupció, amelyik nem nyomja el a polgárait. Amelyikben nincs erőszak. Amelyikért nem hiába haltak meg ennyien.”