Bejön-e a franciáknak egy rendhagyó szocialista miniszterelnök?

2014.04.02. 19:36

A francia választók rengeteg okot találtak arra, hogy ne kedveljék Francois Hollande-ot, de a szocialistákat csúnya vereségbe taszító államfő tehetetlenségét leginkább a francia gazdaság bánta. A kudarc most elnöksége eddigi legmerészebb húzására kényszerítette Hollande-ot. Bejön-e a franciáknak egy rendhagyó szocialista miniszterelnök?

Bár a franciák a helyhatósági választások vasárnapi második fordulójában a helyi vezetőiket szavazták meg, végül egy teljes kormányátalakítást is kierőszakoltak a most már hivatalosan minden idők legnépszerűtlenebb francia elnökétől. Francois Hollande eddigi hivatali ideje alatt valószínűleg minden erejével megpróbált nem tudomást venni a rekordokat döntő népszerűtlenségi felmérésekről - alig érte el a 20-25 százalékot -, a helyhatósági választások után elszenvedett kínos, és mint elismerte, személyes vereség után, azonban azonnal reagált, és feláldozta a miniszterelnökét.

Francois Hollande és a leköszönő, illetve az új miniszterelnök, Jean-Marc Ayrault és Manuel VallsForrás: AFP/Thomas Coex

A váltás gyorsan ment: Jean-Marc Ayrault kormánya hétfő délután mondott le, estére pedig már hivatalban volt az új miniszterelnök, Manuel Valls eddigi belügyminiszter.

Ennyi volt a szocialista forradalom

Francois Hollande néhány hónapja még talán kapott volna egy kis esélyt arra, hogy a magánéleti válságai eltereljék a franciák figyelmét a gazdaságpolitikájáról, hiszen amikor fény derült az afférjára Julie Gayet színésznővel, majd hivatalosan is különvált az addigi partnerétől, Valerie Trierweilertől, a felmérések szerint egy ideig még növelni is tudta a népszerűségét. A helyhatósági választások azonban már minden közvélemény-kutatásnál egyértelműbb értékelést adtak Francois Hollande elnöki teljesítményéről: a francia szocialisták 155 várost elvesztettek abból az ötszázból, amelyet irányítottak.

Unalmas, határozatlan, konfliktuskerülő vagy egyszerűen túl normális. A francia választók rengeteg okot találtak arra, hogy ne kedveljék Francois Hollande-ot, és akkor még csak a személyiségbeli kifogásokról beszéltünk, nem a gazdasági és politikai teljesítményéről. Az Economist blogjának a velős értékelése szerint Francois Hollande eddigi két elnöki évének a politikáját a következetlenség jellemezte, és nem is nagyon szólt többről, mint az adóemelésről. Hollande szinte minden hónapban új vízióval állt elő, és az állampolgárok beleszédültek a bizonytalanságba, a befektetések pedig befagytak.

Egy rendhagyó szocialista

Hollande elnökválasztási kampányának az egyik sarokpontja volt, hogy ő Nicolas Sarkozy ellentéte, így az önkritika kifinomult módjának is tekinthető, hogy a Sarkozy-utánzatként elkönyvelt Manuel Vallst nevezte ki miniszterelnöknek. De legalább egy olyan politikusról van szó, aki a leköszönő kormány legnépszerűbb tagja volt. A történész végzettségű és korábban kommunikációs tanácsadókánt dolgozó 51 éves Valls Barcelonában született olasz-svájci anyától és katalán festőművész apától, szüleivel emigrált Franciaországba, 20 évesen lett francia állampolgár. Négy gyermek apja, felesége hegedűművész. Gazdasági téren a Tony Blair-féle liberális gazdaságpolitika híve. Az új miniszterelnököt ezért sem kedveli a Szocialista Párt bal szárnya, sok jobboldali szavazó viszont szimpatikus tartja. Az állásfoglalásai egyéniek, határozottak és jellegzetesek.

Manuel Valls és Francois Hollande. Lesz mit igazgatniukForrás: AFP/Fred Dufour

Manuel Valls a kemény oldalát egyelőre főként a romákkal szemben mutatta meg. Tavaly szeptemberben például arról beszélt, hogy a romák többsége nem akar beilleszkedni a francia társadalomba, és a sorsuk az, hogy előbb-utóbb visszatérjenek Romániába és Bulgáriába. A baloldalon ezzel megrökönyödést váltott ki, a Nicolas Sarkozy bevándorlókkal szembeni szigorát szimpatikusnak találó szavazóknak azonban bejött.

Sarkozyhez hasonlóan ő is előszeretettel kereste fel belügyminisztereként a bűnügyi-, baleseti- és katasztrófahelyszíneket, az antiszemita megjegyzései miatt a nyilvános fellépésektől is eltiltott humorista, Dieudonné megnyilvánulásait határozottan elítélte, és míg a Párizs közeli Évry polgármestereként négy évvel ezelőtt még teljesen ismeretlen volt a nagyközönség számára, belügyminiszteri kinevezését követően néhány hónappal már a legnépszerűbb francia politikus lett. Valls lendületére jellemző, hogy a modernizálás érdekében még azt is felvetette, a párt szabaduljon meg a szocialista jelzőtől.

Szívesen megy szembe az árral, és támad olyan francia vívmányokat, mint a 35 órás munkahét és a 60 éves nyugdíjkorhatár, 2005-ben pedig az uniós alkotmány ellen szavazott. A megnyilvánulásai lehet, hogy politikailag nem teljesen korrektek, de az ismertségének jót tesznek.

Szép feladat lesz kirántani a gödörből Franciaországot

Franciaország mindenkori miniszterelnöke trükkös helyzetben van: ha jól végzi a dolgát, az elnök aratja le az elismerést, ha rosszul csinálja, ő viszi el a balhét. Az Economist erre az alapvetésre építve jósolja azt, hogy bármennyire álmodozott is a miniszterelnöki posztról a hétfő este kinevezett Manuel Valls, nagyon kemény hónapok állnak előtte, és gyors sikerre aligha számíthat.

Az új miniszterelnöknek április közepére elő kell állnia a 2015-2017-es költségvetési tervezettel, és el kell magyaráznia az Európai Bizottságnak, hogy miként tervezi három százalék alá vinni az államháztartási hiányt. A feladat nagyságának az érzékeltetésére érdemes megjegyezni, hogy a 2013-ra tervezett 4,1 százalékot sem sikerült teljesíteni, és a tavalyi évet 4,3 százalékos hiánnyal zárta Franciaország.

Aztán ott van még a siralmas munkanélküliségi mutató, amely februárban rekordszintre emelkedett, és a munkanélküliek száma már eléri a 3,3 milliót. Mivel a kormány az idei évre mindössze 0,9 százalékos GDP-bővülésre számít, ez igen szerény lesz ahhoz, hogy érezhetően növelje az új munkahelyek számát.

Bár Manuel Vallsnak nincs gazdaságpolitikai gyakorlata, 2011-ben, az elnökjelöltségért folyó versenyben ő volt az egyetlen szocialista politikus, aki egyenesen beszélt arról, hogy az ország pénzügyei nagyon rossz állapotban vannak, és mennyire nehéz lesz rendbe tenni a költségvetést. Vagyis a válságkezelésben van némi hitelessége, és most már a mandátuma is meg van ahhoz, hogy megtegye az ehhez szükséges fájdalmas lépéseket.