Bush elnöknek olyan volt, amilyen. És festőnek?

George W. Bush volt amerikai elnök a piktor, Jay Leno a Tonight Show egyik adásbán kap egy portrét a politikustól
Vágólapra másolva!
George Bush művészi kiteljesedésének köszönhetően új fényben láthatjuk az orosz elnököt és több más politikust is. A korábbi amerikai elnöknek ugyanis váratlan és meglepő hobbija van: festeni kezdett, és ezt nem fél megmutatni. Bemutatjuk Busht, a művészt, és egy szakértő segítségével értékeltük is a műveit.
Vágólapra másolva!

„Egy Rembrandt van bezárva ebbe a testbe. Az a feladata, hogy találja meg.” A Jay Lenóval a múlt héten folytatott anekdotázás szerint George Bush így vezette fel a festői ambícióit annak a rajztanárnak, aki azt a feladatot kapta, hogy eligazítsa a volt amerikai elnököt a festőművészet szakmai fogásai között.

George Bush kerülte a nyilvánosságot azóta, hogy kiköltözött a Fehér Házból. Kevés interjút adott, és még olyan, az egykori és a jelenlegi politikai elitet felvonultató rendezvényeket is kihagyott, mint a Republikánus Párt konvenciója vagy az elnök beiktatása. Írt ugyan egy memoárt, de ezt leszámítva meglehetősen eseménytelennek tűntek a nyugdíjas évei. Most azonban kiderült, hogy nagyon is termékeny időszak van mögötte.

Az alkotó alkot Forrás: Reddit

Bush művészi karrierjét a festészetet szintén hobbiból űző Winston Churchill inspirálta. A volt elnök késői kezdőnek számít, 2012-ben, 66 éves korában ragadott ecsetet, ehhez képest mindenképpen figyelemre méltó, hogy két évvel később már kiállítással állt a nagyközönség elé.

A dallasi George W. Bush Elnöki Központban megnyílt tárlaton több mint 24 portré szerepel az idősebb George Bushtól kezdve Tony Blairen és Angela Merkelen át a dalai lámáig és Vlagyimir Putyinig. A festmények nemcsak Bush művészi oldalát világíthatják meg, hanem az elnöki éveire is újabb fényt vethetnek. Az alkotó legalább is azt reméli, hogy a képek közvetíteni tudják majd a többi ország vezetőivel szembeni érzéseit és barátságát.

A kiállítás képei Forrás: The Bush Center / Kim Leeson

George Bush természetesen munkakapcsolatban állt az elnöki évei alatt a most megfestett modellekkel, és a tárlat címe is utal az alkotó személyes bevonódására „A vezetés művészete: egy elnök személyes diplomáciája”. A volt elnök azt állítja, hogy ezek a portrék nem jöhettek volna létre, ha nem szentelt volna annyi időt a személyes diplomáciaként emlegetett kapcsolatépítésre. A képek kétségtelen erénye, hogy a modellek felismerhetők.

Kis fejlődéstörténet

„Megnyugtat. Másképp látom a színeket. Azt hiszem, az agyam egy olyan részét használom, amelyet kamaszkorom óta nem használtam. És elégedettséggel tölt el, ha befejezek egy képet. Szívesen megfestem az emberek házi kedvenceit, nagyon szeretem aztán ajándékba adni ezeket a képeket” – adott betekintést az emberi és a művészi mélységeibe a 43. amerikai elnök.

Eleinte nem szerette volna, ha a nagyközönség is látja az alkotásokat, de a korai próbálkozásainak a nyilvánosságra kerülése után elfogadta, hogy az emberek kíváncsiak a munkáira. Azt azért elismeri, hogy az ő esetében az aláírás értékesebb lehet a festménynél.

Bush korai zsengéi közül mindenképpen kiemelkedik két, hangsúlyosan személyes festmény. A képek Bush tudta nélkül kerültek nyilvánosságra egy hacker közreműködésével. Az unortodoxnak tűnő önarcképek a tisztálkodás témakörét dolgozzák fel, a képeken a művész a zuhany alatt, illetve a kádban van, az utóbbi képen csak a lábai látszanak ki a vízből. A volt elnök nemrég azzal mentegetőzött, hogy csak azért festette a képeket, hogy sokkolja a tanárát, és azt kérte, a nagyközönség inkább ne vegye komolyan.

A két önarckép Forrás: Gawker

Ennél sokkal hagyományosabb portrékat állítottak ki Dallasban, és első látásra is úgy tűnik, hogy a volt elnök nagyon sok szenvedélyt ölt bele ezekbe az alkotásokba. George Bush elnökként is megosztó volt, és nincs ez másképp a művészetével sem.

A képek értékelését nem szerettük volna magunkra vállalni, ezért felkértünk egy amatőr alkotót, hogy mondjon véleményt a volt elnök művészi teljesítményéről. Simon Balázs a több kiállítással is büszkélkedő SpiriTuSz csoport tagja, tehát rendelkezik szakmai tapasztalattal arról, hogy mi az, ami megüti egy tárlat mércéjét. George Bush festményeinek a megítélése azonban szerinte inkább a politikai hovatartozástól és az elnökkel szemben táplált érzelmektől függ majd, szakmailag ugyanis ezek a képek nem állják meg a helyüket sem stílusban, sem minőségben.

Van hová fejlődni

A képeket látva elsőre az jutott eszébe, hogy süt róluk a művészi előképzettség hiánya, „egyszerű fényképek kissé átalakított, anatómiailag elcsúszott (nem szándékosan eltorzított) másolatai”. Érdemes az orrokat és a szemeket nézni, ezeknek a bizonytalansága és elhanyagoltsága sokat árulkodik a képzetlenségről. Simon Balázs szerint George Bush képei sem portréként, sem karikatúraként nem állják meg a helyüket, és a képeken szereplő figurákról sem tud meg semmit a szemlélő. Simon szándékosan használta a figura szót, mert bár az arcok hol komolyak, hol mosolygósak, hol nevetnek, és ezért érzelmeket kellene, hogy kiváltsanak belőle, „mégsem érzek semmit, nem látom a lelket” – értékelte a képek hatását.

Az ifjabb és az idősebb Bush, Tony Blair és Vlagyimir Putyin a művész szemével Forrás: The Bush Center / Flickr

Simon Balázs mégis talált valamit, ami érdekessé teheti ezeket a képeket, mégpedig azt, hogy George Bush milyen érzelmeket táplált ezekkel az emberekkel szemben. Két képet különösen árulkodónak talált ebből a szempontból. Ezek közül az egyik az önarckép. „Felszegett fej, lefelé néző szemek, tekintélyes, vezéri arc. Mondják, hogy ha sikeres akarsz lenni, legyen önbizalmad, tudj a tükörbe nézni, és szeretni magad. Ez a kép mindent elárul arról, hogy miért is volt ő az USA elnöke. Ez a kép magát az amerikai álomvezért mutatja be, és ő így gondol saját magára.”

A többi kép azonban elárulhatja, hogy Bush hogyan gondol az egykori kollégáira. Ebből a szempontból a legárulkodóbb portré Vlagyimir Putyiné, Simon Balázsnak is ez ugrott ki leginkább a gyűjteményből. „Nagyon nem is kell ezt magyarázni. Ez a kép a legegyszerűbb talán az összes közül a legkifejezőbb: egy rideg, érzéketlen, elnagyoltan felkent arc, az ellenlábas, az ellenség arca”.

Pedig a Putyin portrétól többet is várhattunk volna. Bush először 2001-ben Szlovéniában találkozott az orosz elnökkel, és azt állította, hogy amikor a Putyin szemébe nézett, látta a lelkét. Ami a technikai részleteket illeti, Simon Balázs úgy látja, George Bush vízfestékkel (akrillal, temperával) és olajfestékkel is dolgozik, és inkább a pasztell színeket kedveli.

George Bush az alkotásait népszerűsíti Jay Leno műsorában Forrás: NBC

Azt George Bush is elismerte, hogy van még tanulni valója. „Nem vagyok egy nagy művész”- mondta az NBC Today című műsorában, ahol éppen a lánya, Jenna Bush Hager készített vele interjút a saját könyvtárában. A családja szerint a volt elnök nagyon fegyelmezetten és elkötelezetten áll hozzá a festészethez, gyakran órákat tölt el a stúdióban, és nagyon lelkesen beszél az alkotói élményeiről.

George Bush az új oldalának a megmutatásával a népszerűségét is növelni tudta. Amikor 2009-ben távozott a Fehér Házból, csak az amerikaiak 40 százaléka volt jó véleménnyel róla, egy évvel korábban pedig csak 35 százalékon állt. Egy tavalyi júniusi Gallup felmérésben viszont már a megkérdezettek 45 százaléka gondolt jókat róla. Barack Obama a nyilvánosság előtt egyelőre még nem mondott véleményt elődje művészi teljesítményéről, de az egyik szóvivője szerint nagy rajongója George Bushnak, a festőnek.