Van, aki szerint az ukrán forradalom leghitelesebb figurái, és az életüknél is jobban szeretik Ukrajnát. Viktor Janukovicsot az ő segítségükkel üldözték el, a mostani ukrán vezetés azonban ma már inkább szabadulna tőlük, az EU-nak is komoly fejtörést okoznak, Vlagyimir Putyin pedig őket használja ürügyként arra, hogy katonai nyomás alatt tartsa Ukrajnát. Hogyan lett egy szélsőjobboldali csoport kulcsszereplő Kijev és Moszkva szembenállásában?

„Ukrán nacionalisták vagyunk. Egy nacionalista kész feláldozni az idejét, a szabadságát, sőt még az életét is Ukrajnáért és az ukránokért” - így foglalta össze az ukrán szélsőjobboldali mozgalom hitvallását Andrij Tarasenko, a Jobboldali Szektor egyik vezető tisztségviselője egy interjúban, majd feltette a költői kérdést: „Ha Ukrajna nem az ukránokért van, akkor mégis kiért?” Ha ehhez hozzávesszük a nemrég gyanús körülmények között meghalt másik jobboldali szektoros vezető, Olakszandr Muzicsko politikai szlogennek is beillő megjegyzését, miszerint „Az fütyül, akinél a Kalasnyikov van”, akkor világossá válik, hogy a nacionalista hevület és fegyveres készültség egy meglehetősen robbanásveszélyes elegyéről van szó Ukrajnában.

Nem csoda, hogy aggódik Washington, Brüsszel és Kijev is, és nem titkolja aggodalmát Vlagyimir Putyin sem, aki pont a Jobboldali Szektort használja indokként arra, hogy katonai nyomás alatt tartsa Ukrajnát. De hogyan lett egy hazafias és harcias csoportból ürügy egy esetleges orosz invázióra? És vajon kell-e tartani a Jobboldali Szektortól annyira, mint amennyire az orosz propagandában a róluk kialakult ördögi kép sugallja?

Forrás: AFP/Yuriy Dyachyshyn

A Majdan szülöttei

A Viktor Janukovics elleni ukrán felkelés tucatnyi homályos hátterű, a figyelemért sokszor erőszakos módszerekkel harcba szálló radikális csoportot termelt ki magából. Jobboldali szélsőségesek, futballhuligánok, leszerelt katonák, különböző harcokban, Afganisztánban, Csecsenföldön, Grúziában szolgált veteránok találták meg a kötődési pontokat ezekkel a csoportokkal, és a forradalmi hétköznapok leglátványosabb akcióiban vettek részt. Ezeknek a csoportoknak az egyike a Jobboldali Szektor, amely szinte a semmiből bukkant elő tavaly novemberben az ukrajnai tüntetések káoszában. A Függetlenség terén tiltakozó legradikálisabb aktivistákból, főként fiatal, jobboldali nézeteket valló férfiakból áll, ukrán és orosz anyanyelvűek is vannak köztük, és Ukrajna különböző régióiból jöttek. Legtöbbször spontánok az akcióik, de az erőszakos fellépésre már a megalakulásuk óta készültek. A tevékenységük veszélyeit felmérve rendszerint maszkokban, sisakokban és egyéb védőfelszerelésben jelentek meg.

A támogatókkal főként a Facebookon és a Vkontakte nevű közösségi oldalon keresztül tartják a kapcsolatot. A Jobboldali Szektor aktivistáinak nincs jó véleményük az orosz kormányról, és ellenzik az ország csatlakozását az orosz vámunióhoz, de a Majdanon tüntetőkkel szemben nem támogatják Ukrajna csatlakozását az Európai Unióhoz sem, mert Brüsszelt az európai nemzetek elnyomójának tekintik. A Jobboldali Szektor aktivistái ügyelnek arra, hogy távol tartsák magukat mindegyik ellenzéki politikai párttól, beleértve a nacionalista Szvobodát, amelyet túlságosan is liberálisnak és konformistának találnak. A távolságtartás a jelek szerint sikerült is, mivel az ukrán ellenzéki vezetők nagy egyetértésben ítélték el az erőszakos akcióikat, és provokátornak minősítették az aktivistáikat.

A Jobboldali Szektor vezetői a szívükön viselik az áldozatok családjainak a kárpótlását, és ki akarják vizsgáltatni, hogy hogyan vesztették az életüket a Majdanon tüntetők. Politikai megnyilvánulásként lehet értelmezni azt is, hogy a Viktor Janukovics vezette Régiók Pártját és a Kommunista Pártot is betiltanák, de nem elégedettek a mostani vezetéssel sem, ami szerintük megmagyarázza az ukrán választópolgárok bizalmatlanságát.

Az utcáról a politikába

A Jobboldali Szektor vezetője, Dmitro Jaros február elején adott először interjút a külföldi sajtónak. A Time magazinnak ekkor beszélt arról, hogy a szervezet tekintélyes arzenált halmozott fel fegyverekből: „Elég arra, hogy egész Ukrajnát megvédjük a belső megszállóktól” – utalt az akkor még hatalmon lévő Janukovics-kormányra. A fegyverarzenál pontos méretét azóta is nehéz megbecsülni, de feltehetően elég volt ahhoz, hogy Oroszország terrorizmus szításával vádolja meg a 42 éves aktivistából lett politikust.

Az ukrán ellenzék elhatárolódott ugyan a Jobboldali Szektortól, a szervezet maszkos aktivistái ugyanakkor jó szolgálatot tettek a Janukovics-ellenes ukrán forradalom ügyének: ott voltak a barikádokon, amikor a rohamrendőrök megpróbálták lerombolni a tüntetők táborát a Majdanon, és a maguk módján – baseballütőkkel, kövekkel, Molotov-koktélokkal – megvédték őket. Országszerte kivették a részüket a kormányzati épületek elfoglalásából is.

„Sokan csodálják őket, néhányan viszont azt mondják, hogy túlságosan is radikálisak. Tudja, mi a vicces? Néhány hónappal ezelőtt ugyanezek az emberek csak egyet akartak: hogy valaki legyen olyan tökös, hogy kiáll, és harcol! És ők, a Jobboldali Szektor aktivistái harcoltak, és meghaltak. Persze nemcsak az ő tagjaik közül kerültek ki az áldozatok, de mindig ott voltak a tűzvonalban” – magyarázta az Origónak az ukránok meghasonulását a szélsőjobboldal témájában a kijevi Olekszandr, aki végig ott volt a Majdanon a tüntetések alatt. Ő bennük látja az ukrán forradalom leghitelesebb figuráit is: lehet, hogy furcsán néznek ki, és kicsit régimódian nacionalisták, de megbízik bennük: „Beszéltem velük a forradalom idején, és biztosan tudom, hogy az életüknél is jobban szeretik Ukrajnát. Hogy ez jó vagy rossz? Lehet, hogy jó, elvégre Ukrajna háborúban van!” – mondta Olekszandr.

A Majdanon és a símaszkos, baseballütős fellépést megkövetelő helyzetekben a Jobboldali Szektor aktivistái megtalálták a feladataikat, és most már a demokratikus folyamatok is érdekelni kezdték a szervezetet, mert most már nemcsak az utcán, hanem a kormányban is szeretnének hatalomhoz jutni. Ennek érdekében elkezdték komolyan vehető politikai párttá alakítani magukat, a vezetőjük, Dmitro Jaros pedig indulni készül a májusra tervezett elnökválasztáson.

Forrás: AFP/Bulent Kilic

Féken lehet tartani őket?

Bármennyire is Ukrajna függetlenségéért harcol a Jobboldali Szektor, egyelőre már a puszta létezésével is Moszkva kezére játszik, Vlagyimir Putyin ugyanis a nacionalista szervezetet kiáltotta ki a Krím félsziget lerohanásának az egyik legfőbb indokaként, és most Kelet-Ukrajna sorsát is miattuk egyengetné. Az orosz állami propaganda több címkét is a szervezetre aggatott: fasisztának és antiszemitának állították be, és az Ukrajnában élő orosz és zsidó kisebbség elleni támadásokat is a számlájára írtak. Moszkva propagandájától függetlenül azonban érdekes, hogy az elmúlt hónapokban mennyire sikerült megvetnie a lábát az ukrán társadalomban a Jobboldali Szektornak.

Olekszandr sok embert ismer, akik a májusi elnökválasztáson Dmitro Jarosra szavaznak majd. Az egyik kijevi nagykövetség ukrán munkatársa viszont az Origónak azt állította, hogy a Jobboldali Szektort sok ukrán támogatja egészen addig, amíg a tisztségviselői és aktivistái csak beszélnek, de sokat veszítenek a népszerűségükből, amikor már cselekednek is. A radikális akciók és a fegyverek használata őt is elidegeníti a szervezettől, miközben tisztában van azzal, hogy a végső céljuk – az egységes és erős Ukrajna megteremtése – ugyanaz. Dmitro Jaros szerinte számíthat a Jobboldali Szektor szavazóinak a keménymagjára, de rajtuk kívül kevesen fognak szavazni rá.

Ettől azonban még komoly fejtörést okoznak az EU-hoz és a nyugati integrációhoz még reményeket fűző ukrán kormánynak, hiszen a jobboldali szektorosok még mindig a fegyvereiket lóbálva járják az utcákat, miközben a csoport készen áll arra is, hogy hazafias aktivistái az orosz katonákkal is szembeszálljanak.

Arra a kérdésre, hogy az ukrán kormány képes-e féken tartani a Jobboldali Szektor erőszakosabb tagjait, a kijevi nagykövetség munkatársa inkább a mozgalom homályos hátteréről beszélt, szerinte ugyanis a kérdés megválaszolásához fontos lenne tudni, hogy ki áll a Jobboldali Szektor mögött, és Oroszországnak valóban nincs-e semmi köze az ultranacionalista aktivistákhoz. A kormányzati kontroll esélyeiről szólva elismerte, hogy a mostani átmeneti kormány nagyon sok – sokszor egymással ellentétes – érdeket, tervet és politikai programot fog össze, ami az ukrán vezetőknek egyelőre nem ad annyi önbizalmat, hogy uralják a Jobboldali Szektor akcióit. Szerinte nagyobb esély van arra, hogy a választások után minden szervezet, így a Jobboldali Szektor is elfoglalja a maga helyét Ukrajnában.

Arra a moszkvai okfejtésre, hogy a kijevi hatalom nem akarja megfékezni és lefegyverezni a nacionalistákat és a szélsőségeseket, ezért szükség van arra, hogy Oroszország védje meg Kelet-Ukrajnát, mind a két ukrán forrásunk egybehangzóan azt mondta: „Hülyeség”. „Ukrajnát egyetlen dologtól kell megvédeni: az orosz inváziótól!” – emelte ki a lényeget Olekszandr. A nagykövetségen dolgozó ukrán forrás már tovább árnyalta a helyzetet, amikor felvetette: „A jobboldali mozgalmak ügyét Moszkva kétségkívül arra használja, hogy ellenőrizze Ukrajna gazdaságát, külpolitikáját és nemzetbiztonságát. Ez nem védelem, hanem manipuláció. A kérdés inkább az, hogy a jobboldali mozgalmak Oroszország kezére játszanak-e, vagy sem”.

A cikk megírásában közreműködött Fabók Bálint.