Most akkor a franciák az új németek?

People demonstrate for wages, employment, job security and against the proposed "pact of responsibility" during a protest called by the CGT, FO, FSU and Solidarity unions, in the streets of Paris on March 18, 2014. The French government and the MEDEF national employers association have proposed a set of economic measures known as a "pact of responsibility" which has sparked controversy and been rejected by many unions and labour groups. AFP PHOTO / MIGUEL MEDINA

Van, aki már új német-francia ellentétet lát bele abba, hogy míg Merkeléknél a hagyományos EU-párti erők nyerték a hétvégi európai parlamenti választást, addig a franciáknál az unióellenes Front National lett a befutó. Az igazi különbség azonban inkább politikusaik sikereiben mutatkozik meg. 

Szembetűnő volt az euroszkeptikus pártok megerősödése a vasárnapi európai parlamenti választásokon. Bár a 751 tagú parlamentben továbbra is az EU-párti erők a meghatározók, számolniuk kell a szkeptikusok egyre hangosabb csoportjával. Nagy-Britanniában, Dániában, Franciaországban is ilyen pártok nyerték meg a választást, és számos más országban is jó eredményeket értek el. Sok helyen azonban továbbra is az unióval szimpatizáló erők domináltak.

Németországban például Angela Merkel kancellár EU mellett elkötelezett kereszténydemokrata pártja 35 százalékos eredményt ért el, ami annyira éles ellentétben áll a radikális jobboldali Nemzeti Front franciaországi sikerével, hogy van, aki már egy újfajta francia-német szembenállást vizionál Európában.

Erről azonban szó sincs, inkább a helyi politika sikeressége illetve sikertelensége a meghatározó, mondja Marján Attila, a Magyar Külügyi Intézet európai kutatási igazgatója, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezetője. "Az EP-választás alapvetően nemzeti ügyek körül forog, és az EU-t kiválóan lehet bűnbakként használni. A Nemzeti Front (FN) sikere valóban a rendszerellenes, protest-szavazatoknak köszönhető" - vélte. Ettől függetlenül egy nemzeti választáson biztosan leszerepelnének a francia szocialisták, és történelmi mélyponton van az elnök népszerűsége is.

Marine Le Pen Forrás: AFP/Fred Dufour

Hollande választási ígéreteit már tavaly jelképesen eltemették az ellene demonstráló lorreine-i acélmunkások, akiknek be kellett zárni a gyárukat. És nem ez volt az egyetlen hasonló kudarc: alig másfél éve volt elnök, amikor a Peugeot-Citroen autógyár bezárta egyik Párizs melletti üzemét tavaly ősszel. A megválasztása idején „Normális úrként” emlegetett elnök magánéleti jó hírét a korábbi és új párja közötti nyilvános veszekedés tépázta meg. Az országban magas a munkanélküliség, a melegházasság tavalyi legalizálása pedig nagyon megosztotta a társadalmat.

Komoly válsághelyzet

A francia gazdaság jó ideje stagnál. Gazdasági elemzők a múlt héten csak arról számoltak be, hogy visszaesőben a francia magánszektor, nincs gazdasági növekedés, a francia cégek gyenge kereslettől, pénztelen ügyfelektől, döntéshozatali késlekedésektől szenvednek.

Az országban megingott a szavazók biztonságérzete, komoly válsághelyzet közepén vannak. Rosszak a gazdasági kilátások, és ilyenkor természetes, hogy „kileng a politikai inga”. Ahhoz, hogy ezen túllépjenek, meg kell reformálniuk a szociális ellátórendszert, viszont a francia társadalom nehezen reformálható - mondta Marján. Ebbe Nicolas Sarkozy korábbi jobboldali elnök is belebukott, és a 2012-ben elnökké választott Francois Hollande sem boldogul vele.

Szakszervezeti tüntetés Párizsban Forrás: AFP/Miguel Medina

A tanszékvezető szerint a francia szellemi elitben van egy erős 20-30 éve tartó hanyatlástudat. Ők olyan önostorozók, akik érzékelik, hogy az ország nem versenyképes sem gazdaságilag, sem társadalmilag. Jól tudják, hogy a francia modell nem fenntartható: túlbürokratizált, magasak az adóterhek, rugalmatlan a munkaerőpiac. Ezt nagyon jól illusztrálta az a közelmúltbeli felmérés, amely azt vizsgálta, mik szeretnének lenni a francia pályaválasztó fiatalok: a legtöbben állami tisztviselőségre vágytak.

A franciák úgy érzik, lemaradnak a német sikerektől, de a tanszékvezető nem hiszi, hogy ez a németekkel szembeni ellenségeskedést vált ki, hanem inkább frusztrációt, hogy Németország olyan helyzetbe kerül gazdasági sikerei politikai szerepvállalása révén, ami determinálja az európai politikát.

„Ha beleragadnak a gazdasági-politikai kátyúba, akkor tartósan szélsőséges maradhat a társadalom.” Marján Attila szerint gazdasági-társadalmi reformokra volna szükség, de túl nagy a társadalmi ellenállás, és „nincs politikai bátorság ezt megugorni”.

Európa beteg embere

Most Franciaország kapta meg az Európa beteg embere címkét, amit 10-15 éve még Németország érdemelt ki. Ott azonban képesek voltak végigvinni egy olyan reformhullámot, amelynek köszönhetően az emberek elégedettek a kormánnyal és ezzel párhuzamosan az Európai Unióval is. Itt alapvetően jó a lakosok közérzete, és a hétvégi EP-választásokon itt is szereztek mandátumot ugyan jelen vannak az EU-szkeptikus pártok, de csak marginálisan.

Marjai szerint stabilitásuk politikai tőkéje csak a németeknek van meg, és bármelyik vezető német politikai képződményt tekintjük, alapvetően EU-pártiak, „az EU szempontjából mondhatjuk, hogy hála istennek”.

Németországban a 2002-ben indult a Volkswagen akkori személyzeti igazgatójáról Peter Hartzról elnevezett Hartz-reformok teremtették meg ennek az alapjait még Gerhard Schröder szociáldemokrata párti kancellár idején. Akkoriban a német gazdaság hasonló problémákkal küzdött, mint ma Franciaország: túl magas fizetések, merev munkaerőpiac, túlságosan nagylelkű szociális rendszer. A reformokkal azonban lehetővé tették a kevésbé járulékterhelt munkahelyek teremtését, segítették a munkakeresést, a továbbképzést, az önfoglalkoztatást. Felfrissítették az állami munkaügyi hivatalt, csökkentették a munkanélküli segélyek időtartamát, illetve a tartós munkanélküliek esetében a mértékét is.

Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Uwe Anspach

Németország többek között ennek, illetve a már Angela Merkel kancellár nevéhez fűződő jelentős állami gazdaságélénkítő lépéseknek is köszönhetően viszonylag jól vészelte át a 2008-as válságot, sőt a 28 uniós tagország közül egyedül nekik sikerült visszatérni a válság előtti GDP-szintre. Ezt a német szavazók nem csak most hétvégén, de tavaly ősszel is díjazták, amikor Merkel konzervatív pártja kis híján abszolút többséget szerzett a törvényhozásban, majd decemberben harmadjára is megválasztották kancellárnak.

Nem lesz új irány

Van azonban olyan probléma, amely mindkét országban komoly feszültségforrás, a bevándorlás kérdése. Ezt a németek történelmi okokból nagyon óvatosan és sokkal tapintatosabban kezelik, mint a franciák, de a nagy tömegű bevándorló integrálása se itt, se ott nem sikertörténet. Csakhogy a német gazdaság jól teljesít, a francia pedig nem. Franciaországban a Hollande-féle könnyű ígéretek politikája nem jött össze, ezért büntették meg a szavazók Marján Attila szerint.

A szélsőséges pártok térnyerése azonban nem fogja megfordítani az EP irányát. Kevesek ahhoz, hogy blokkolják vagy kisiklassák a fősodorbeli politizálást. Az ilyen pártok közül pedig többen nem is állnak szóba egymással, „más-más alapokon tagadják az uniót”. A tanszékvezető szerint a két legnagyobb európai parlamenti párt várhatóan össze is zár velük szemben. Az ő szakmapolitikai irányvonaluk között ugyanis nincs markáns különbség.